2014. június - Tóth Aladár Zeneiskola

Transcription

TÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
Tóth Aladár Zeneiskola kiadványa
12. évfolyam 2. szám
É
2014. június
L E T K É P E K
Budapest – Terézváros
BEKÖSZÖNTÔ
„Az elôdök tisztelete és emléküknek megbecsülése az alapja
a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiságnak is.”
Esterházy Péter
KEDVES OLVASÓ!
110 év – 110 perc. A megújult Liszt Ferenc Zeneakadémia Nagytermében ünnepi hangverseny
zárta jubileumi tanévünket. De mit is adott nekünk e 110 perc? Mit üzenhet a 110 év? Mire irányíthatja a jelen és a jövô tanárainak, az iskola közösségének figyelmét?
Az egykori Fodor a tehetség kutatására, fejlesztésére alapított intézmény. Az alapító igazgató
(Fodor Ernô 1903–1944) és tanári karának széles látókörûségét, a jövô generációjára irányított figyelmét mutatja. Ôk a magyar hangszeres zeneoktatás elsô alapfokú iskolájának megteremtôi, a
zenei nevelés tudatos fejlesztésének, a kodályi programnak elôkészítôi. Munkásságuk – tantervek, módszerek, az iskola mûködési rendjének kialakítása – napjaink munkáját is behálózza.
Nyitott, az új iránt fogékony szellemi mûhely az egykori Fodor. A Zeneakadémia elôkészítôje, a
rászoruló növendékeket támogató ösztöndíjprogramok, iskolabuszok, önképzôkörök és még
számtalan „apróság” segítik a zenélni vágyókat.
E szellemi mûhely – bár a történelem viharai a „Fodor”-t sem kímélték – újra és újra példát
ad a tanári munka legfontosabb értékeirôl, a nevelés és a zene szétválaszthatatlan egységérôl. A
Fodor utáni zaklatott évtizedet követôen a Czövek Erna vezette (1952–1962) fôvárosi I. számú Körzeti Zeneiskola, majd egy újabb átmeneti idôszak után három évtized fogja össze iskolánk történetét. Fehér Lászlóné (1974–1982), Kovács Kálmánné (1982–1985), majd
Wambach Ferencné (1985–2005) szakmai vezetése teremti meg, hogy az iskola a Magyar Mûvészetoktatásért kitüntetés elsô díjazottja lehessen az országban. Együttmûködésük, a szakmai
feladatok egymásra épülése hosszútávra határozza meg az iskola fejlôdésének lehetôségeit. Az
elôdök munkája elôtt tisztelegve a tantestület örökös igazgatói címet adományozott a három
vezetônek.
A Tóth Aladár Zeneiskola napjainkban egy megújuló oktatási környezetben, új módszerek
és új tanulmányok bevezetésével, nyitott és együttmûködô közösségek alakításával szeretne tenni a jövô nemzedékéért. 2005 és 2015 között elnyerte az Oktatási Miniszter dicséretét (2009), minôsített referenciaintézmény lett (2014), kétszer kapta meg az akkreditált kiváló Tehetségpont
(2011, 2014) címet, valamint a debreceni Egyetem partneriskolája (2007) és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem gyakorlóhelye (2008) a tanárképzés feladatainak ellátásában. Számos hazai és európai iskolával tartunk fenn szakmai kapcsolatot, diákjaink tehetsége, sikereik behálózzák a világot.
Mi is a jel? Mi is az üzenet, mely segíthet bennünket a jövô alakításában? Nem lehet megkerülni és nem kimondani, hogy ennyi feladatot, ilyen eredményesen csak egy közösség tud létre
hozni, megôrizni és fejleszteni. Ahogy annak idején iskolánk egykori tanára –, a Kodály utáni
zenepedagógus nemzedék egyik legkiválóbb és legkiemelkedôbb alakja – Dobszay László
mondta: „…Kodály pedagógiájának primus movense a humanizmus…”.
A „TAZI” tanárainak gondolkodásába mélyen ivódott bele a kodályi gondolat. Szakmai elhivatottságuk mindig segíti, hogy biztos kézzel tudják megszûrni az értékes és értéktelen, az igaz és hamis, a divat és a szellem közti különbséget. A jövôt, és nem a jelent
tekintik céljuknak.
Köszönet a közeli és távoli múltért minden tanár, diák és szülô, iskolafenntartó és támogató együttmûködéséért, mely alapja jövôbe vetett hitünknek, bizalmunknak.
Lapozzák bátran az ünnepi tanévet záró kiadványunkat, jó olvasást kívánok.
Magyar Margit intézményvezetô
1
110 ÉV – ÉS A JUBILEUMI
A 2013/14-ES
TANÉV ATTÓL VOLT KÜLÖNLEGES, HOGY BENNE
1
HELYETT
110
ÉVET
AMELLYEL EGYKORI TANÁRAINK, NÖVENDÉKEINK BEÍRTÁK AZ ISKOLA NEVÉT A ZENEI NEVELÉS M
MINDAZT A RANGOT ÉS SZELLEMI TARTALMAT, AMELYET ÖRÖKÜL HAG
1903. szeptember 1-jén egy igazi kaput nyitott
ki Fodor Ernô (iskolánk alapító igazgatója) az
Andrássy út 40-ben a zenét szeretô, tanulni
vágyó fiatalok számára. Olyan iskolát teremtett
Budapest – Terézváros szívében, mely a magyar alapfokú zenepedagógia egyik „értéktára”
lett. – Ezekkel a gondolatokkal indította útjára
a jubileumi évet Magyar Margit, a Tóth Aladár
Zeneiskola intézményvezetôje. A tanévnyitó
tantestületi értekezleten jelen volt a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ VI. Tankerületének igazgatója, Debnár László, a jubileumi
tanév védnöke. A jubileumi tanév fôvédnöke
dr. Batta András kormánybiztos lett. Magyar
Margit vázolta a jubileumi tanév programsorozatának fôbb sarokpontjait: a három kiemelt
központi rendezvény – az iskolatörténeti kiállítás, a zenepedagógia-történeti vetélkedô, illetve a tanévzáró hangverseny – mellé az egyes
tanszakok jubileumi programjai csatlakoztak.
Az ünnepélyességet fokozta, hogy különleges ajándékkal gazdagodott iskolánk gyönyörû
hangversenyterme: Barabás Márton Munkácsydíjas képzômûvész zongorakalapácsok nagyításából készült síkplasztikája, a Nagy Facsiga
került a Fodor-terem falára.
KADOSA PÁL ADTA MEG A KEZDÔ HANGOT
Kadosa Pál (1903–1983) zeneszerzô, zongoramûvész – az iskola egyik elsô tanára – munkásságának bemutatása adta meg az ünnepi év
kezdô hangját. Már 2013 januárjától érlelôdhetett az elhatározás az ország zeneiskoláiban, tanárokban és diákokban, hogy a zeneszerzô
mûveinek elôadásával részt vállalnak-e az ünneplésben. Olyan sok iskola és tanár jelezte
szereplési szándékát, hogy két napon át tartó
fesztivál kerekedett ki belôle: 2013. október
19–20-án.
A program elsô napjának védnöke Kocsis
Zoltán Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitüntetett zongoramûvész volt. Kadosa Pál egyik vi2
lághírûvé lett tanítványaként levélben köszöntötte a rendezvény résztvevôit. Az október 20-i
rendezvény védnökségét Kadosa Pál másik világhírû tanítványa, Ránki Dezsô Kossuth-díjas
zongoramûvész vállalta.
A TAZI hangversenytermében több korosztály fellépett: az elôkészítô osztálytól a legmagasabb osztályos növendékeken át a tanárokig
– 25 zenei intézménybôl több mint 80 elôadó.
A második koncert után Kadosa Pál tanítványa,
Hambalkó Edit zongoramûvész, a Liszt Ferenc
Zenemûvészeti Egyetem nyugalmazott docense olvasott fel szemelvényeket személyes emlékeibôl.
A rendezvénysorozat a Budapest Music
Center új hangversenytermében zárult, ahol
többek között a Concertino zongorára és zenekarra (Op.29) címû Kadosa mû III. tételét
Szedmák Eszter és a Tóth Aladár Zeneiskola
Ifjúsági Szimfonikus Zenekara játszotta,
vezényelt Héja Benedek.
110 ÉV NYOMÁBAN –
TAZI
Az iskolatörténeti kiállítás 2014. február 7-én
nyílt meg a zeneiskolában, 110 év nyomában
címmel. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján beszédet mondott a jubileumi tanév két védnöke:
dr. Batta András kormánybiztos és Debnár
László tankerületi igazgató.
A megnyitó különleges zenei élményt is tartogatott: az iskola volt növendékeibôl alakult
kamaraegyüttes eljátszotta – a szintén volt növendék zeneszerzô – Horváth Balázs Fanfárját.
A kiállítás létrehozóinak – Véghelyi Kriszta
intézményvezetô-helyettes, hegedûtanár és
Tóth Emese cimbalomtanár – elmondása szerint a kiállítás legfôbb célja az 1903-ban Fodor
Ernô által alapított és vezetett iskola – napjainkban is töretlenül továbbélô – úttörô szellemiségének bemutatása volt. Mert akkor tudunk
megôrizni egy hagyományt, ha kutatjuk és az
KIÁLLÍTÓHELLYÉ VÁLTOZOTT A
ÉV 1100 LEGJOBB PERCE
ÉLTÜNK MEG: VISSZATEKINTETTÜNK AZ ALAPÍTÁS ÉVÉTÔL,
MAGYARORSZÁGI ARANYKÖNYVÉBE.
OLYAN
1903-TÓL
TARTÓ MUNKÁRA,
PROGRAMOKAT RENDEZTÜNK, AMELYEK FELIDÉZTÉK
YTAK A MESTEREK. IZGALMAS IDÔUTAZÁS VOLT A NYOMUKBAN JÁRNI.
emberek elé tárjuk. Aki az iskola történetét áttekinti, az elôtt egy mesekönyv nyílik ki. Reformokat, történelmi viharokat, fordulópontokat, név- és helyszínváltoztatásokat láthat, de
mindezeken túl képet kap a magyar zeneiskolai struktúra kialakulásáról is. A „Fodor” ugyanis minden korszakban központi pedagógiai
mûhely volt: itt születtek a tantervek, hangszeres iskolák, azok a kották, amelyeket a mai napig használnak a zeneoktatásban. A TAZI régen és ma is a Zeneakadémia gyakorlóhelye,
tehát a leendô zenetanárok itt hospitálnak és
szerzik meg a tanári oklevélhez szükséges tanítási gyakorlatot.
Országos szinten kimagaslóan magas számban mennek innen zenei pályára a növendékek, nem csoda, hogy hosszú a híressé lett Fodor – Tóth Aladár – zeneiskolások névsora. Ide
járt többek között Solti György karmester, zongoramûvész, Kovács Dénes hegedûmûvész,
Gál György Sándor író, Földes Andor zongoramûvész, Alpár Gitta színész-operaénekesnô,
Szabolcsi Bence zenetörténész, Dés László,
Gôz László jazz-muzsikusok, Szokolay Balázs,
Csalog Gábor zongoramûvészek.
Még egy kiállítást megnyitottunk februárban,
110 év híres zongorista tanárai és növendékei
címmel, az I. emeleti Czövek Erna teremben. A
kiállítás fô üzenete szintén a folyamatosság bemutatása volt, amit személyes jelenlétével az iskolánkból kikerült fiatal zongorista generáció
két képviselôje, Benabdallah Marouan és
Fuentes Amador Buda reprezentált.
KREATÍV TUDÁSPÁRBAJRA HÍVTUK KI
A BUDAPESTI ZENEISKOLÁKAT
2014. március 10-én megint csak szélesre tártuk a Tóth Aladár Zeneiskola kapuit: játékos,
kreatív vetélkedôre hívtuk a budapesti zene- és
mûvészeti iskolák diákjait és tanárait. A cél az
volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a zeneiskolai hálózat hazánk egyik hungarikum-
ként kezelendô értéke. A vetélkedônek a kerület fontos kulturális centruma, az Eötvös 10 Kulturális és Közösségi Színtér adott helyet. Négy
kerület mérte össze tudását a TAZI három csapatával. A csapatmunka interaktív feladatokból
állt, melyek során kutakodni, filmezni, fotózni,
zenélni kellett. A szellemi párbajban részt vevô
csapatok elsôként tesztet töltöttek ki a zenepedagógia-történeti kiállításunk anyagából, majd
prezentációt mutattak be iskolájuk egy jelentôs
tanáráról vagy tanítványáról. A TAZI csapatai
Kadosa Pál zeneszerzô, zongoramûvész, Dénes László hegedûtanár és Hara László fagottmûvész munkásságát ismertették néhány perces vetített elôadásukban. Amíg a zsûri értékelt, a résztvevôk egymásnak muzsikáltak.
„VIVA, VIVA LA MUSICA”
A tanév második félévében egyik tanszak a
másik után rendezte meg a maga szakmai napját, híressé vált egykori diákjaik meghívásával
és közös muzsikálással szerezve különleges élményt növendékeiknek. A vonósok március
19-én ünnepeltek – rég látott egyszerre ennyi
hegedût, csellót, bôgôt a Tóth Aladár Zeneiskola.
Elôbb a kicsik jöttek ismerkedni a hegedûkészítô mester, Holló Bence szakmai titkaival
és az otthoni hegedûápolás fortélyaival.
Majd a csellósok gyûltek össze a Fodorteremben igazi örömzenélésre, méghozzá
nemcsak a volt növendékek és tanárok, hanem
a hangszerrel még csak éppen ismerkedôk is.
A jó hangulathoz sokat hozzáadott a mûveket
finom humorral dirigáló karmester, Héja
Benedek személyisége, aki nemcsak kiválóan
összerendezgette csapatát, de „saját szerzeményét”, a Viva la musica áthangszerelt és magyarított változatát (Éljen a kis múzsa címmel) is
megtanította. A vonósok napját a Tóth Aladár
Ifjúsági Szimfonikus Zenekar nyilvános próbája zárta – elôbb a szólampróbák, majd a „tutti”
3
TAZI 110
Az iskolatörténeti kiállítás megnyitóján részt vett Batta András kormánybiztos,
Debnár László tankerületi igazgató, Óvári Gyula, terézváros alpolgármestere,
Ember Csaba, az MZMSZ elnöke, valamint Rónaszékiné Keresztes Mónika
országgyûlési képviselô, iskolánk volt tanára.
4
TAZI 110
5
TAZI 110
forró levegôjébe kukkanthatott be az érdeklôdô.
A cimbalom tanszak május 15–16-án tartott
szakmai napokat. Az elsô napon „Nem lehet
elég korán kezdeni...” címmel G. Szeverényi
Ilona, az LFZE mûvésztanára tartott mesterkurzust, majd Tóth Emese cimbalomtanár hangszertörténeti elôadását hallgatták meg a résztvevôk. Másnap a hangszer neves elôadói,
Farkas Rózsa, Lukács Miklós és Gódor Erzsébet
Farkas Rózsa, Lukács Miklós, Gódor Erzsébet
adtak koncertet a TAZI Fodor-termében, bemutatva a hangszer mûfaji sokszínûségét, a
„cimbalom arcait”. Valamennyien olyan mûvészek, akik szorosan kötôdnek a Tóth Aladár
Zeneiskolához.
Hasonlóképpen régi növendékeivel ünnepelt a gitár, a népi ének, a fúvós tanszak, Sándor Juditról elnevezett termet avatott és emlékhangversenyt adott a magánének tanszak.
Eckhardt Gábor zongoratanár még tavaly
vetette föl az egyik közös gondolkodáson,
hogy megnézné, milyen 110-es számmal jelölt
mûvek vannak a zeneirodalomban. Aztán különbözô matematikai mûveletekkel kiegészítve
az Opus 110-esek sorát összeállított egy olyan
kamarahangversenyt, amelyben tanárok és diákok együtt muzsikáltak.
110 PERCBEN MEGMUTATKOZTUNK
A Tóth Aladár Zeneiskola jubileumi tanévének
méltó lezárása volt a 110 év – 110 perc címmel,
teltház elôtt megrendezett zárókoncert, 2014.
június 1-jén vasárnap. A Zeneakadémia Nagytermében megrendezett hangversenyre meg-
6
hívtuk a Fodor Zeneiskolától a Tóth Aladár Zeneiskoláig terjedô korszak tanárait, igazgatóit,
zenei pályára került volt növendékeit.
A Himnuszt követôen Magyar Margit igazgató méltatta az iskola 110 évét, kiemelte zenepedagógiai értékeit, és röviden megemlékezve
az elôdökrôl lezárta a jubileumi tanévet.
A zárókoncert fellépôit – egy-egy híres egykori növendék, illetve tanár személyében – annak a gondolatnak a jegyében választottuk ki,
hogy képviseljék az alapításkor elindult öt tanszakot: a hegedû, a magánének, a cimbalom, a
zongora és a zeneszerzés tanszakot. Ennek
jegyében Kállai Ernô hegedûmûvész, Puskás
Eszter magánénekesnô, Szakály Ágnes cimbalommûvész és Szokolay Balázs zongoramûvész játékát hallhatta a közönség. A zeneszerzés tanszakot Horváth Balázs Fanfárja – a jubileumi tanév tiszteletére készült mû – képviselte. A mûsor elsô felében az iskola versenygyôztes növendékei mutatkoztak be.
A koncert közönsége elôtt adta át igazgatónk az idei Tóth Aladár-díjat – a tantestület
döntése szerint Ácsné Szily Éva, számos versenygyôztes hegedûs növendékünk felkészítô
tanára kapta az elismerést és a jutalmat. Magyar Margit három Örökös Igazgatói címet is
adományozott a zeneiskola volt igazgatóinak:
Fehér Lászlónénak (Gabi néni), Kovács Kálmánnénak (Babszi néni) és Wambach Ferencnének (Ilmi néni).
Az ünnepi esemény záró pillanataiban a
koncertterem valamennyi jelenlevô hallgatója
és szereplôje közösen énekelte el Liszt Ferenc
Ünnepi dalát, a TAZI Ifjúsági Zenekarának
közremûködésével.
Szeptembertôl újra egy „rendes” évet kezdtünk, nem kevesebb teendôvel, hiszen azzal,
hogy magunkat ünnepeltük, csak még inkább
megerôsödött bennünk, hogy a feladat folyamatosan elôttünk áll: méltón az elôdökhöz,
folytatni a 110 éve megkezdett munkát. Az a
célunk, hogy a mai kor kívánalmainak megfelelôen tovább szépítsük új otthonunkat: igazi
„zenepalotát” építsünk a Tóth Aladár Zeneiskolából.
Mihalicz Csilla
TAZI 110
T
A N É V Z Á R Ó
K O N C E R T
7
TAZI 110
TÓTH ALADÁR ÉS A TÓTH ALADÁR ZENEISKOLA
Ha azt mondom: TAZI - azt mondod: Tóth Aladár Zeneiskola. Ha azt mondom: Fodor - most már
tudod: Fodor Zeneiskola. De hogyan lett a „Fodor”-ból „TAZI”? Iskolatörténeti írásunk második
része erre keresi a választ.
A háború utáni újrakezdést a Fodor Zeneiskola számára a növendékek
megcsappant létszáma mellett nagyban nehezítette a tanári kar megfogyatkozása is: egy részük a Zeneakadémián, illetve a Konzervatóriumban folytatta pályafutását, másokat a vészkorszak kényszerített el az iskolából, súlyosabb esetben az országból.
Az 1944-ben elhunyt Fodor Ernô özvegye Zoltán László igazgatásával „indította újra” az iskolát. Az átmeneti évek nehézségei ellenére a
hajdani igényes tanítás színvonala semmit sem változott. Kovács János
zenetudós, Gabos Gábor, Almásy László és Benkô Zoltán zongoramûvészek, valamint Flegmann Zsuzsa és Dénes László (iskolánk késôbbi
hegedûtanára) is ebben az idôszakban járt a zeneiskolába. 1949-ben a
Fodor Zeneiskola néven mûködô intézményben tanított Székely Arnold, Ferenczy György és
Kadosáné Szabó Márta is. A hatékony zenei nevelést az aktív kamarazenélés és zenekari élet biztosította, valamint a Sprenger Lajos által irányított Bartók Béla Önképzôkör, amelynek saját újságja volt.
A rendelkezésre álló kevés adat szerint annyi bizonyos, hogy az intézmény 1951-ben már
megváltozott néven szerepel: Fodor Ernô Államilag Engedélyezett Zeneiskola tanáraiból alakult
Munkacsoport.
A XX. század közepétôl a magánzeneiskolák, zenei tanfolyamok, valamint az idôközben létrejött szakszervezetek és munkaközösségek az állam kezébe kerültek – így lehetôvé vált az ingyenes zenetanulás. A fôvárost nyolc körzetre osztó Fôvárosi Zeneiskola Szervezet 1952-ben alakult meg, és állami költségvetésbôl, Irsai Vera – egykori Fodor-iskolai
növendék – vezetésével mûködött. Az egykori Fodor-iskola tanári munkacsoportja és épülete – azaz az Andrássy út 40. szám alatti épület – a
Fôvárosi Zeneiskola Szervezet I. számú Körzeti Zeneiskolája lett, Czövek
Erna igazgatásával (1952–1962).
A Konzervatóriumban is tanító zongoratanárnô modern gondolkodású,
a zenepedagógiának teljesen elkötelezett, nyitott szívû és szellemû
ember volt. Az új tankönyvek, hangszeres iskolák létrejöttének támogatásával továbbvitte az egykori Fodor-szellemi mûhely – más iskolákat
is motiváló – pezsgését. A Konzervatórium – akkor Szakiskola –,
valamint a Zeneakadémia vizsgáinak rendszeres látogatójaként az itt
feltûnô fiatal tehetségeket meghívta zeneiskolájába tanítani, többek
között Durkó Zsoltot, Szokolay Sándort, Mezô Imrét, Papp Lajost,
Nógrádi Lászlót, Pálfalvi Józsefet, Dobszay Lászlót és Oberfrank Gézát.
Ebben az idôszakban a tanári kar tagja volt Kertész Ottó, Lengyel Endre
(cselló), Miklós György, Eôry Zsuzsa, Várkonyi Péter, Bólya Lajosné
(zongora) és Jancsin Ferenc (hegedû) is. A zeneiskola népi hangszerek
8
TAZI 110
oktatását is elkezdte, melynek megszervezését
Béres János furulyatanár – a késôbbi Óbudai
Népzene Iskola alapítója – irányította. Az újdonságnak számító furulyatanítás mellett elindult a citera (Mihály Sebestyén), a lant és a gitár (Kovács Barna) tanítása is. A zeneiskola
hangszerállományának gyarapítását, külsô tagozatok megszervezését is magára vállalta.
1953-ban, szintén az ô ösztönzésére, újraindult
a cimbalom oktatása, Tarjáni Tóth Ida cimbalommûvésszel. A Czövek-idôszakban kezdte
meg mûködését a fúvós tanszak: a fuvolát
Bántai Vilmos, a klarinétot Baricz Ferenc tanította. Czövek Erna a tanítás mellett kiemelten
figyelt kollégái továbbképzésére, így például Kurtág György Bartók Mikrokozmoszáról tartott
inspiráló elôadást az itt tanító zongoratanároknak. Az 1950-es évek koncertmûsorain
növendékként, tanárként vagy vendégmûvészként olyan neveket olvashatunk, mint: Lantos
István, Madarász Iván, Török Erzsi, Zempléni Kornél és Forrai Miklós. Az itt tanítók más iskolák
tanáraival is szoros szakmai kapcsolatot tartottak fenn, amelyek során lehetôség nyílt többek
között a szolfézs és zeneirodalom tantervének egységes kidolgozására, amelynek Horváth
Károly „szemináriumai” is mozgatórugói voltak. Az egykori „Fodor”-ban meghonosodott továbbképzô osztályokat újra elindították, kiegészítve a kamarazene fôtanszakkal. A megújult intézmény az 1950–60-as években ismét szerepet vállalt a tanárképzésben: az I. sz. Körzeti Zeneiskolába elôbb a szaktanárképzô iskolák, majd a Zenemûvészeti Fôiskola tanárjelöltjei jártak óralátogatásra, illetve gyakorlótanításra.
Czövek Erna utódai hasonlóan odaadó pedagógusok voltak. Horváth Károlyné igazgatósága
idején (1962–1971) tovább szélesedett a fúvós tanszak, a szimfonikus zenekar valamennyi alaphangszerének oktatásával. Így indultak be az oboa (Szabó Edit), a fagott (ifj. Hara László) és a
kürt (Friedrich Ádám), valamint a harsona-trombita osztályok (Sztán Tivadar), kiváló zenekari
szólista tanárokkal. 1969-ben került a tanári karba Dénes László (hegedû), aki az iskola egykori növendéke volt. 1968-ban új nevet kapott az intézmény: VI. kerületi Állami Zeneiskola.
Fehér Lászlóné (1975–1982) nagy hangsúlyt fektetett az iskolai kottatár mûködtetésére és további gyarapítására, a zenei elôképzôs csoportok kiépítésére az óvodákban, valamint a zongorakísérôk (korrepetitorok) igényes kiválasztására. Irányítása alatt költözött át a zeneiskola az életveszélyessé nyilvánított központi épületbôl a mai Városligeti fasor 6. szám alatti villaépületbe.
Kovács Kálmánné vezetése alatt (1982–1984) alakított ki az intézmény rendszeres kapcsolatokat külföldi iskolákkal. Az utazások, illetve az ideérkezô külföldi tanárok, együttesek újabb
pezsgést hoztak a zeneiskolai életbe, amelynek elsô állomása Bad Friedrichshall volt. Kovács
Kálmánné 1984 után a Fôvárosi Pedagógiai Intézet vezetô szaktanácsadójaként segítette, és iskolánk zongora mentortanáraként napjainkig támogatja iskolánk szakmai fejlôdését.
Wambach Ferencné igazgatósága idején (1985–2005) a zenekari élet, valamint több együttes
alakulása színesítette a zeneiskolai koncertéletet, az Ifjúsági Szimfonikus Zenekar (1986), a Tóth
Aladár Leánykar (1987), a Tücsökzenekar (1989), a Gitárzenekar (1999), a Fuvolazenekar (2001)
és a Tóth Aladár Operastúdió (1985). Új tanszakokkal is bôvültünk: az 1990-es években megjeTÓTH ALADÁR HÍRMONDÓ
9
TAZI 110
lent az ütôs tanszak (Kôhegyi András), majd 2001-tôl a népi ének (Faragó Laura). Az ebben az
idôszakban indított nyári táboraink évek óta még kötetlenebb hangulatban segítik a közös zenélést, például Enesén, Balatonszemesen és Terézváros Gyermeküdülôjében, Dunabogdányban.
Zeneiskolánk növendékei több alkalommal léptek fel Európa és a világ színpadain. Iskolánk,
magas színvonalú szakmai munkájának elismeréseként – elsôként az országban – „Magyar Mûvészetoktatásért” szakmai díjat kapott 2002-ben.
2005 óta iskolánk igazgatója Magyar Margit. Az eltelt közel egy évtized alatt a megújuló közoktatási rendszerben iskolánk is új utakat, új formákat keresett. Tagjai lettünk a Magyar Tehetségsegítô Szervezetnek, 2011 óta Akkreditált Kiváló Tehetségpontként és Elôminôsített Referenciaintézményként, majd 2014-tôl Minôsített Referenciaintézményként mûködünk. „Régi-új” tanszakokkal gazdagodott kínálatunk. Újraindult a harsona és a jazz tanszak. Új együttesek is alakultak
a régiek mellett – klarinét-, ütô- és jazz-formációkban. Újabb kapcsolatokat kötöttünk külföldi
zeneiskolákkal, így jártunk Angliában, Németországban és Svájcban is. Aktív résztvevôi vagyunk
Terézváros kulturális életének, hangszerbemutatókat, nyílt énekórákat is szervezünk. A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem gyakorlóhelyeként mûködünk, szerzôdött partnerként iskolarendszerû képzésben fogadjuk a jövô zenetanárait.
2012-ben az iskola központja a Szív utca 19–21. szám alatti – Feszl Frigyes által tervezett – iskolaépületbe költözött, de zeneóráink továbbra is helyet kapnak a kerület oktatási intézményeiben is.
Az 1980-as évek közepén – amikor az oktatási intézmények rendeletileg élhettek a névválasztás
lehetôségével – zeneiskolánk tantestülete az alapító Fodor Ernôt javasolta, amit az akkori kultúrpolitikai vezetés elutasított. Ezt követôen több név közül a zenekritikus és operaházi igazgató,
Tóth Aladárra esett a választás, így a zeneiskola 1986-tól az ô nevét viseli. Személye több szállal is kötôdik intézményünk történetéhez.
TÓTH ALADÁR (1898–1968)
Az ismert zenetörténész, zenekritikus az Új Nemzedék, a Zenei Szemle, a Nyugat és a Pesti Napló kritikusaként kezdte pályafutását. Az elsôk között írt Bartók Béláról, Kodály Zoltánról,
Dohnányi Ernôrôl és Weiner Leóról, de ugyanígy elismerôen szólt az ifjabb nemzedékrôl, Bárdos Lajosról is. Szabolcsi Bencével együtt szerkesztette a Zenei Lexikon két kötetét (1930–1931),
és vele együtt készítette el Mozart élete és mûvei címû könyvét.
A zenei ismeretterjesztés elhivatott képviselôjeként több cikket, tanulmányt írt, köztük a Fodor
Zeneiskoláról és az innen kikerült növendékek koncertjeirôl is. A magyar szellemi élet kiváló
személyiségeivel tartott fenn kapcsolatot, köztük Babits Mihállyal, Molnár Antallal, Nádasdy Kálmánnal.
1937-ben kötötte össze életét Fischer Annie zongoramûvésszel, akivel 1940-ben Svédországba
emigrált, ahol zenetudományt tanított. Hazatérve, 1946-tól a Magyar Állami Operaház igazgatójaként rengeteget tett a fiatal tehetségek felfedezéséért, a Mozart-bemutatókért, valamint Bartók
és Wagner zenéjének elôadásáért. A világhírû karmester, Otto Klemperer operaházi szerzôdtetése szintén az ô nevéhez kötôdik. Özvegye, az egykori Fodor-koncertek vendégmûvésze,
Fischer Annie, több alkalommal is megtisztelte jelenlétével a Tóth Aladár Zeneiskola rendezvényeit. Tóth Aladár családja, elsôsorban lánya, Maria Reichardt és unokái – Tóth Gergely és Péter
– máig elkötelezett támogatói és segítôi a zeneiskolának.
Tóth Emese cimbalomtanár
10
ARCKÉPCSARNOK
„E G Y S Z E R Û E N
C S A K Z E N É L N I S Z E R E T N É K ...”
Beszélgetés Rátonyi Róberttel
A magyar jazz egyik legjelentôsebb, legtöbbet foglalkoztatott,
sok mûfajú zongoristája, Rátonyi Róbert 60 éves. Hosszú volna
felsorolni, milyen világsztárokkal játszott együtt, mennyi kiváló zenei album készítésében vett részt. Harminc éve kezdett
tanítani az Erkel Ferenc Zeneiskolában, jelenleg a Tóth Aladár
Zeneiskola jazz-zongora tanára.
– Édesapád, Rátonyi Róbert az egyik legsokoldalúbban tehetséges színész-elôadómûvésze volt a közelmúltnak. A zenei fejlôdésed szempontjából átok vagy áldás volt
egy ilyen apa?
– Apám sok hangszeren játszott. A Fodor
Zeneiskolában hegedülni tanult, de zongorán
tudta a legjobban kifejezni magát. Rengeteg
dalt ismert, sanzonokat, operetteket, kuplékat.
Sokszor láttam, ahogy leült, és mintha csak
megnyomtak volna rajta egy gombot, két órán
keresztül kísérte magát és énekelt, ösztönös
módon – talán nem is nézte a kottát. A húgomnak és nekem is kötelezô volt zongorázni, de
a tanulmányainkat inkább anyám felügyelte.
Eleinte nem nagyon fogott meg a zongorázás,
mert sokat kellett gyakorolni, úgyhogy pár évre abba is hagytam, 14 éves korom körül folytattam csak.
– Édesapád hallgatott klasszikus zenét is?
– Nem nagyon volt rá ideje. Jó bakelitlemezei voltak, fôként különleges operalemezei,
például Caruso-felvételek. Nagy musical-gyûjtô
volt, ismertette is a híres nagy musicaleket a
Magyar Rádióban.
– Mikor dôlt el, hogy zenei pályára mész?
– Nagyon szépen rajzoltam, és képzômûvésznek készültem kicsi koromtól. De amikor
eljött volna a felvételi, valaki megijesztett, hogy
protekció nélkül úgysem vesznek fel. Apám
rettentôen utálta, ha elvárták tôle, hogy szóljon
valaki érdekében. Mindenki azt hitte, hogy a
Rátonyi-gyerekek elônyben vannak ilyen
szempontból, de ez nem így volt. Úgyhogy
visszatántorodtam a felvételitôl. Akkoriban már
hallgattam jazzt, az Amerika hangja címû késô
éjszakai jazzmûsor ment minden éjjel a rádióban. Meg hát persze volt amatôr beatzeneka-
Az ifjú Rátonyi Róbert világhírû édesapjával
11
ARCKÉPCSARNOK
rom is. Az egyik legjobb barátommal, a ma színész Szirtes Gáborral hoztuk össze: ô basszusgitározott, én zongoráztam, benne volt Baló
István, aki zseniális jazzdobos lett. Amikor kitaláltam, hogy mégis inkább zenei vonalon indulnék el, apám, aki ismerte Gonda Jánost,
megkérdezte, hogy meghallgatna-e engem.
Gonda tárgyilagosan megmondta, miután meghallgatott, hogy nem érzi bennem a tehetséget.
Nem volt jellemzô rám a „csakazértis”, de akkor elhatároztam, hogy mégis megpróbálom.
Volt három hónap a felvételiig, és iszonyatosan
készültem. Ô lepôdött meg a legjobban, hogy
valami „átkattant” bennem a három hónap
alatt. Úgyhogy 1973-ban, húszévesen fölvettek
a Bartók Konzi jazz tanszakára, és nagyon jó
társaságba kerültem: együtt jártam Solti Jánossal, az LGT dobosával, Bontovics Katival, aki a
hetvenes évek végén az egyik legjobb jazzénekesnek számított, Becze Gáborral, aki a Kalákában játszott késôbb.
– Hogyan kezdtél el tanítani?
– Amikor leszereltem a katonaságtól, Gonda
János felajánlott egy tanári állást az Erkel Ferenc Zeneiskolában (Postás), alapfokú jazztanszakon. Járt hozzám a késôbbi jazz élvonal
színe-java, de még a popzenében befutottak
közül is sokan. Nem tudom, mi az oka, de egyre kevesebbnek tûnik ma az igazán elkötele12
zett növendék. Kevesen vannak, akik mindennap gyakorolnak.
– Te sokkal többet gyakoroltál?
– Amikor már komolyan vettem, igen. Persze ma nehéz elvárni egy növendéktôl, hogy
mindent tegyen félre a jazz kedvéért, hiszen
nem lehet garantálni, hogy megél belôle. Nyitni kell más mûfajok felé is, mint ahogyan én is
tettem, persze ez egy szélesebb zenei affinitást
követel. Szokták kérdezni, hogy vajon az apám
miatt futottam-e be, de a zenében nincs protekció – egyetlen koncert alatt kiderült volna,
hogy nem állom meg a helyem, amikor az
élvonallal, illetve késôbb világsztárokkal játszottam együtt.
– Édesapád titkon boldog volt, hogy
nem képzômûvész lettél?
– Biztos, bár ô nem túl sokat látott engem.
Esténként általában játszott, nekem pedig akkor még nem voltak jelentôs koncertjeim. Amikor lettek, és megcsináltam a legjobb lemezeimet, akkor ô már nem élt. Fantasztikus apa
volt, de borzasztó elfoglalt, így a hétköznapokban alig találkoztunk.
– Azért az, hogy 1983 és 1991 között
édesapád két órás „one-man show”-jának
zongoristájaként körbeturnéztad vele a világot, maradandó élmény lehetett. Jártatok
az USA-ban, Izraelben, Angliában, Svédországban, Oroszországban. Ha zeneileg
nem is a te mûfajod lehetett, gondolom,
emlékezetes maradt…
– A legszebb korszak volt: együtt lehettünk,
dolgozhattunk, utazhattunk és csodálhattam a
mûvészetét, profizmusát, páratlan népszerûségét szerte a világban.
– Fontos, hogy a növendékek stabil
klasszikus zenei képzettséggel kezdjenek
jazzt tanulni?
– Elengedhetetlen lenne, hogy a gyerekeknek biztos klasszikus zenei elôképzettsége legyen. Magabiztos kottaolvasás, a hangközök, a
dúr skálák és az alapvetô ritmikák készség
szintû ismerete nélkül még az alapfokú jazz
tanszakon sem lehet elôrehaladni. Vannak persze módszerek arra – beszéltem is errôl a jazz
tanszak improvizációs kurzusán –, hogyan lehet egész pici gyerekekkel is az improvizációt
ARCKÉPCSARNOK
elkezdeni. Látható, hogy számtalan nagyság,
mint például Herbie Hancock karrierje is komoly klasszikus zenei képzettségre épült. A
sztárok is folyamatosan képezik magukat, több
mûfajban írnak és hallgatnak zenét. Én is figyelemmel kísérem a hazai és külföldi szakirodalmat, a mûfaj válogatott kottagyûjteményeit.
– Mennyire vagy türelmes a tanításban?
– Szerintem az vagyok, és talán szeretnek is
a növendékek. De azért az elkeserít, amikor
úgy jön órára valaki, hogy azt sem tudja, mi
volt feladva. Ilyenkor gyakorolunk az órán.
Csak éppen nincsen elôrelépés, mert ahhoz az
kellene, hogy otthon is foglalkozzon vele. Vannak persze hullámvölgyek, ezért sokszor én
mondom a szülôknek, hogy adjunk a gyereknek még egy évet, hátha megérik…
– A Pori Jazz Fesztiválra (Finnország)
hogyan kerültél ki 1991-ben?
– A Magyar Rádió egyik kiváló szerkesztôje,
Kiss Imre kiajánlott minket Gadó Gábor jazzgitárossal együtt. Ez az egyik legrangosabb fesztivál a jazz mûfajban, nagy dolog volt kijutni.
Ráadásul a teljes koncertünket fölvette a Voice
of America Jazz Hour, és abban a mûsorban,
amelyet egész gyerekkoromban hallgattam, Willis Conover egy éjszaka le is adta. A rádió révén
nagyon jó helyekre jutottunk ki régebben.
– Rengeteg világsztárral és magyar muzsikussal léptél fel együtt. Mostanában melyek voltak a legemlékezetesebb koncertjeid?
– A Magyar Rádióból kikerült Stúdió 11 ze-
nekarral kevés, de nagyon nívós koncertet
adunk. Zsoldos Imre és a zongorista Dobsa
Sándor volt a vezetôje, aki 1994-ben odavett
maga mellé. Amikor Dobsa Sándor meghalt,
én vettem át a szerepét. 2010-ben a Jaco Pastorius emlékkoncerttel a MÜPA az évi legsikeresebb koncertjét adtuk – olyan nevekkel játszottunk együtt, mint Peter Erskine, Victor
Bailey. Aztán a fertôdi kastélyban is volt egy
óriási koncertünk Billy Cobhammel. Nemrég
fellépett a Mûvészetek Palotájában egy svájci
születésû New York-i énekesnô, egy fantasztikus amerikai ritmus szekcióval – ôket én
hoztam ide –, óriási siker volt. Ami a magyar
zenészeket illeti, volt vasárnaponként élô
adásban a Magyar Rádió Márványtermében
egy olyan sokéves sorozatunk, amelyben az
összes élvonalbeli énekest végigkísértük, a
nagy öregektôl a megasztáros fiatalokig: ott
volt Charlie-tól, Szulák Andreán át Radics Gigiig mindenki, aki számít. Áthangszereltük big
bandre a számaikat, meg újakat írtunk nekik.
Dolgoztunk együtt a Padödôvel, Malek Andreával is – a mûfajok teljes összeolvadását valósítottuk meg.
– Hol lépsz föl rendszeresen manapság?
– Mindig volt saját zenekarom, van egy duónk a szaxofonos Csepregi Gyulával és játszom Lakatos Ágnes zenekarában. Kertész Erika énekesnôvel sokszor felléptünk együtt –
voltunk többek között Opatijában is nemzetközi fesztiválon, cseh turnén – de ô is külföldre ment énekelni. Néha becsúszik egy-egy külföldi felkérés, filmzene... Mindig megkeres valaki, de a jazzkoncert, ami a legjobban hiányzik, nagyon ritka. Olykor fölveszünk CD-t,
mint például Király Lindával a Szomorú vasárnapot, más Seress Rezsô-számokkal. Ezzel
nagy sikerünk volt külföldön is. Király Lindával
tervezünk egy nagyobb akusztikus közös projektet, Nádas Györggyel színházi elôadásokat.
Sosem voltak eget verô nagy céljaim, egyszerûen csak zenélni szeretnék, elsôsorban itthon és
évente egy-egy külföldi turnét csinálni. Ennyi
már elég ahhoz, hogy kicsit feltöltôdjek zeneileg, és megkapjam a nagyon fontos visszajelzéseket, sikerélményeket.
Mihalicz Csilla
13
TAZI 110
TAZI 110 KREATÍV VETÉLKEDÔ
2014. március 10-én négy kerület zeneiskolája mérte össze tudását a TAZI három csapatával. A
kreatív vetélkedônek az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér adott helyet. Köszönjük, hogy
együtt ünnepelhettünk!
A jó hangulatú szellemi párbajban résztvevô csapatok
elsôként tesztet töltöttek ki. Többek közt olyan kérdésekre kellett válaszolniuk: Mi volt a Fodor Zeneiskola
zenepedagógiai célkitûzésének három alappillére? Milyen pedagógiai újdonságok kötôdnek a Fodor Zeneiskolához? Ki volt Tóth Aladár? A tesztkérdésekre a Tóth
Aladár Zeneiskolában február elején megnyílt kiállítás
anyagából lehetett felkészülni.
A vetélkedô második részében a csapatok elôadást
tartottak iskolájuk egy jelentôs tanáráról vagy tanítványáról. Megismerhettük Kemenes András zongoramûvész (IV. kerület), Dénes László hegedûtanár, Hara
László fagottmûvész, Kadosa Pál zeneszerzô, zongoramûvész (VI. kerület), Horgas Eszter fuvolamûvész (XI.
kerület), R. Szabó István zenepedagógus (XVII. kerület), Bodza Klára népdalénekes, tanár (XXII. kerület)
munkásságát. Amíg a zsûri értékelte a csapatok teljesítményét, a résztvevôk zenei tudásukat is megcsillantották: egy-egy szabadon választott zenemûvet adtak elô.
A résztvevô csapatok az alábbi iskolákat képviselték:
• Rákosmente Bartók Béla AMI (XVII. ker.)
• Erkel Gyula Zeneiskola AMI (IV. ker.)
• Weiner Leó Zeneiskola és Zenemûvészeti Szki. (XI. ker.)
• Nádasdy Kálmán AMI (XXII. ker.)
• Tóth Aladár Zeneiskola AMI (VI. ker.)
Mihalicz Csilla
14
TAZI 110
MOST PEDIG TE IS PRÓBÁRA TEHETED A TUDÁSODAT!!!
(részlet a vetélkedô feladatlapjából)
1. Melyik megyében található Csabdi, Fodor Ernô szülôhelye?
a. Komárom-Esztergom
b. Fejér
c. Pest
d. Veszprém
b. Ferencsik János, Friderikusz Sándor
c. Kacsóh Pongrác, Hajós András
d. Solti György, Kovács Dénes
3. Milyen pénznemmel fizettek Fodor Ernô
korában?
a. korona
b. dollár
c. pengô
d. euro
e. garas
f. tallér
g. krajcár
7. 1952-ben hány körzetre osztották a
fôvárost?
a. hat
b. hét
c. nyolc
d. kilenc
e. tíz
f. tizenkettô
g. tizenöt
h. húsz
6. Kik nem voltak a zeneiskola tanárai?
(több helyes válasz lehetséges)
a. Dohnányi Ernô, Nádasdy Kálmán, Rózsavöl2. A zongora mellett mely más tanszakok gyi Márk, Liszt Ferenc
stúdiumait hallgatta még Fodor Ernô a Ma- b. Kodály Zoltán, Hubay Jenô, Bengráf József,
Mosonyi Mihály
gyar Királyi Zeneakadémián?
c. Weiner Leó, Ránky György, Kadosa Pál, Végh
a. gordonka, fuvola, népi hegedû, jazzének
Sándor
b. szolfézs, szaxofon, cimbalom, brácsa
d. Egressy Béni, Bartók Béla, Járdányi Pál,
c. zeneszerzés, orgona, klarinét, hegedû
Erkel Ferenc
d. oboa, hárfa, fagott, gitár
4. Mely helyszíneken mûködött az iskola
központja a 110 év alatt? (több helyes válasz
lehetséges)
a. Liszt Ferenc tér
b. Andrássy út 40.
c. Kodály körönd
d. Andrássy út 42.
e. Hôsök tere
f. Városligeti fasor 6.
g. Szív utca 19-21.
h. Moszkva tér
5. Mely mûvészek voltak a zeneiskola kiemelkedô növendékei?
a. Weöres Sándor, Radnóti Miklós
8. Ki volt Tóth Aladár? (több helyes válasz
lehetséges)
a. a Tóth Aladár Zeneiskola alapítója
b. cimbalommûvész
c. az Operaház igazgatója
d. az Operaház karmestere
e. a Zenei Lexikon társszerzôje
9. Hány zenei oklevéllel rendelkezô tanár
oktatott az elsô tanévben?
a.
5
b.
8
c.
1
d.
11
MEGOLDÁSOK
1/b Fejér • 2/c zeneszerzés, orgona, klarinét, hegedû • 3/a korona • 4/b Andrássy út 40. • 4/f Városligeti fasor 6. •
4/g Szív u. 19–21. • 5/d Solti György, Kovács Dénes • 6/a Dohnányi Ernô, Nádasdy Kálmán, Rózsavölgyi Márk, Liszt Ferenc
6/b Kodály Zoltán, Hubay Jenô, Bengráf József, Mosonyi Mihály • 6/d Egressy Béni, Bartók Béla, Járdányi Pál, Erkel Ferenc
7/c nyolc • 8/c az Operaház igazgatója • 8/e a Zenei Lexikon társszerzôje • 9/d 11
15
TAZI 110
ZONGORATANSZAKI KIÁLLÍTÁS
KONCERT
Jeles nap volt a zongora tanszak életében 2014. február 21-e. Ekkor nyitottuk meg a „110 év híres
zongoratanárai és növendékei” címû jubileumi kiállításunkat, majd a „Bösendorfer koncertek”
címû sorozatunkban vendégül láttuk a zongora tanszak két kiváló egykori növendékét:
Benabdallah Marouan világjáró zongoramûvészt és Fuentes Amador Budát, a baseli Zeneakadémia hallgatóját.
Az elmúlt évtizedek legjelentôsebb zeneA Czövek-teremben megtekinthetô kiállítás a
jubiláló, 110 éves iskolánk legjelentôsebb múlt- pedagógus egyéniségei, Fehér Lászlóné (Gabi
béli és jelenkori zongoratanár egyéniségeit és néni), Kovács Kálmánné (Babszi néni) és Aszalegkiemelkedôbb növendékeit mutatja be, fény- lós Tünde tanárnô munkásságával is megismerkedhet, aki megtekinti a kiállítást. Ôk szekép és rövid életrajz kíséretében.
A kiállítás két részbôl áll: az elsô 1903–1952- mélyesen is jelen voltak az eseményen.
Néhány jeles növendék az elmúlt ötven évig, a Fodor Zeneiskola alapításától az iskola államosításáig tartó évtizedekrôl mesél. Ezekben bôl: Lantos István, Benkô Zoltán, Oberfrank
az évtizedekben a Fodor Zeneiskola Budapest Géza, Szokolay Balázs és Gergely, Csalog Gábor, Madarász Iván, dr. Dobszay Ágnes, Oberegyik meghatározó zenei intézményévé vált.
Híres tanárok egész sora tanított itt: Székely frank Péter, Benabdallah Marouan0…
A kiállítás fô üzenete a tradíció, a folyamaArnold, Senn Irén, Gobbi Henrik, Szatmári Tibor, Varró Margit, Kadosa Pál, dr. Kovács Sán- tosság bemutatása, amit személyes jelenlétével
dor, Ferenczy György – hogy csak néhányukat az iskolánkból kikerült fiatal zongorista geneemlítsük. Itt tanultak, innen indultak olyan vi- ráció két képviselôje, Benabdallah Marouan
lághírûvé vált mûvészek, mint Sándor György, zongoramûvész és Fuentes Amador Buda, a
Földes Andor és Sándor Renée zongoramûvé- baseli zeneakadémia hallgatója reprezentált,
szek, Reiner Frigyes és Solti György karmeste- akik a kiállítás megnyitója után a Bösendorfer
rek, Szabolcsi Bence zenetudós és még sokan koncert meghívott fellépôiként tértek vissza az
alma materbe.
mások.
A koncertet Fuentes Amador Buda nyitotta,
A kiállítás második része 1952-tôl, az iskola
államosításától napjainkig mutatja be a zongo- aki már 10 évesen tudta, hogy zongoramûvész
ra tanszak kiválóságait. Összekötô kapocs a szeretne lenni. Az én tanítványom volt, s óriási
régi Fodor Zeneiskola és mai iskolánk között eltökéltséggel, kitartással és szorgalommal kéJakuts Éva (dr. Jeney Sándorné) személye. Éva szült a zenei pályára. Három évig tanítottam ôt,
néni a Fodor Zeneiskolában tanult, majd zon- majd tanulmányait a Bartók Konziban, Belák
goratanári és zongoramûvészi diplomája meg- Erzsébet tanárnônél folytatta. Onnan felvételiszerzése után 38 éven át tanított a zeneisko- zett Svájcba, a baseli zeneakadémiára, ahol
most harmadéves. Zeneszerzéssel is foglalkolánkban.
Itt tanult a népszerû Zongoraiskola egyik zik, de a legfontosabb számára mégis a zonszerzôje, Komjáthyné Füzesséry Mária, és itt ta- gorázás. Magyar és chilei gyökereivel jól megnított Kassai Mária, a Zongoraiskola számos találta helyét a nemzetközi baseli zeneakadarabjának zeneszerzôje, a kötetek társszerzô- démián, amelynek több magyar, Bartók Béláje is. Iskolánk történetének egyik meghatározó hoz kapcsolódó vonatkozása is van. Bartók
személyisége volt Czövek Erna, akinek élet- több mûvének ôsbemutatója ezen a helyen
útját a róla elnevezett tanteremben részletesen volt, amit emléktábla és egy Bartók-szobor is
megörökít a baseli zeneakadémia épületében.
is bemutatjuk.
16
TAZI 110
Amador a szuggesztíven elôadott Bartók-mûvet, a Vázlatok címû sorozatot értelmezést segítô magyarázatokkal egészítette ki. Ezután egy
saját szerzeményét hallhattuk tôle, Ouverture
(Nyitány) címmel, majd egy egészen elfeledett
késôromantikus zeneszerzô, az orosz Stanchinsky szonátáját adta elô. Érdekes mûsorválasztása, a mûvekhez fûzött gondolatai, az estet
házigazdaként vezetô Eckhardt Gábor tanár úrral folytatott izgalmas beszélgetése egy újító
szellemû, új utakat kutató, a saját útját keresô
alkotó személyiség képét mutatták számunkra.
Ezután Benabdallah Marouan lépett színpadra. Ô már sikeres, koncertezô zongoramûvész, aki Franciaországban él. Édesanyja magyar, édesapja marokkói, ô is Marokkóban
született.
A Tóth Aladár Zeneiskolában Aszalós Tünde tanárnô növendéke volt, majd a „Bartók”ban Eckhardt Gábor tanár úrnál tanult. Már
növendékként több nemzetközi versenyen vett
részt, és számos komoly díjat nyert. 2007-ben
diplomázott a Zeneakadémián, Falvay Sándor
és Dráfi Kálmán tanítványaként.
Ma világszerte hangversenyezô zongoramûvész, aki már adott szólóestet – többek között
– a legendás Buenos Aires-i Teatro Colónban
és a világhírû New York-i Carnegie Hallban is.
Gyakori vendége Távol-Kelet, Ázsia és ÉszakAfrika jelentôs koncerttermeinek is.
Érdekes, hogy Marouan is egy Bartók-mûvet választott elsô mûsorszámként, a II. Elégia
drámai elôadásával indította programját. Zongorajátéka mindvégig magabiztosságot és eleganciát sugárzott. Elôadásának színgazdagsága
különösen Debussy Estampes (Metszetek) címû három tételes sorozatában mutatkozott
meg, amelyben szinte megelevenedtek elôttünk a Pagodák, a Granadai esték és a Kertek
esôben képei. Marouan egy kortárs marokkói
zeneszerzô, Nabil Benabdeljalil két darabját is
tolmácsolta, amivel nagy tetszést aratott a közönség körében. Meglepetéssel fedezhettük fel
ugyanis, hogy a két marokkói darab, a Nocturne és a Dal szöveg nélkül hangulata és hangzása milyen különös rokonságot mutat az elhangzott Debussy-mûvek hangzásvilágával!
Mindkettôjüknek köszönjük az emlékezetes
Bösendorfer koncertet, és további sikeres elôrehaladást kívánunk a pályájukon! Reméljük,
máskor is visszatérnek hozzánk!
H. Veres Zsuzsa
tanszakvezetô zongoratanár
(Köszönöm Bogár Zsófia, Fenyôsy Dorottya és László Kata kollégáimnak a kiállítás háttérmunkálataiban nyújtott jelentôs segítségüket.)
A képen balról jobbra: H. Veres Zsuzsa, dr. Jeney Sándorné, Fehér Lászlóné, Sallai Imréné, Kovács Kálmánné,
Aszalós Endréné, Benabdallah Marouan és Magyar Margit
17
KONCERT
A kiállításmegnyitó közönsége
kihasználta az alkalmat,
hogy egy komoly nemzetközi karriert befutott
koncertezô mûvésszel találkozhat.
Jó hangulatú beszélgetés alakult ki
a kedvvel és jó humorral válaszolgató
Benabdallah Marouannal.
Magyar Margit igazgatónô kérdése volt többek között, hogy milyennek látja a közönséget a nagyvilágban?
– Döbbenetesen intelligensek a spanyol
koncertlátogatók: jobban tudták, hol kell tapsolni, mint én magam. A világban sokfelé egészen érdekes reakciókat tapasztaltam – Marokkóban például egy virtuóz rész után rendszerint elkezd tapsolni a közönség. Ez régen Európában is így volt, de a karmesterek elkezdték
leinteni a nézôket, hogy a tételek között ne
tapsoljanak. Pedig vannak olyan mûvek, amikor szinte elemi erôvel törne ki a taps, mint
például Rachmaninov 2. zongoraversenyének
1. tétele után. Kínában a közönség nagyon zajos – öt percnél tovább nem tudnak figyelni.
Rengeteg gyerek jár koncertekre Kínában. Játszottam egyszer egy többmilliós vidéki „kisvárosban”, felerészben gyerekközönségnek, ahol
a gyerekek szabadon mászkáltak a zenekari
árokban, ráztak valami hálót, és úgy zajongtak,
hogy magamat alig hallottam. De nemcsak ez,
nagyon sok minden megváltozott a világban –
18
a youtube-on bármit meg lehet hallgatni, sokan otthon hallgatnak koncerteket, szinte jobb
hangminôségben, mint ahogy a hangversenyteremben szól. Ehhez is alkalmazkodnunk kell.
Sokszor nagyon bosszantó, hogy olyan felvételek is felkerülnek a világhálóra, amit szívesen
eltüntetnénk onnan. Játszottam egyszer Indiában egy zongorán, ami nem volt felhangolva.
Illetve fel volt, de a hangoló az internetrôl tanulta a hangolást. Sajnos voltak, akik felvették,
és fölrakták a youtube-ra. Hiába írtam, nem sikerült levetetnem.
– Akár azt is el tudod képzelni, hogy otthon berendezel egy stúdiószobát, rákapcsolódsz a youstream-re, és meghirdeted,
hogy holnap este 8-kor koncertet adsz?
– Most is megtehetném, hogy játszom itt
ezen a zongorán, úgy, hogy tíz másik teremben ugyanilyen kiválóan hallják – a technika
ma már mindent lehetôvé tesz. Sanghajban
például az is megszokott látvány, hogy áll egy
zongora a bevásárlóközpontban és klasszikus
zenét játszik. Nagyon sokféle trend van, és mivel ma kevesebben járnak kortárs zenei hangversenyekre, nyilván az elôadómûvészeknek is
tenniük kell azért, hogy a közönség szívesebben járjon a koncertjeikre.
– A programjaidat is ennek jegyében
állítod össze?
– Sokáig kerültem a slágerdarabokat. De
például hamarosan Indiában adok koncertet,
egy sorozat folytatásaként. Tavaly Debussy,
Szkrjabin és Bartók-mûveket játszottam, az
egyik koncertszervezô most arra kért, változtassak a mûsoron, mert ezektôl a szerzôktôl
Indiában félnek.. Úgyhogy tettem a mûsorba
késôi Liszt Ferenc és Rachmaninov-darabokat.
KONCERT
Szoktam beszélni a szerzôkrôl is, hogy
közelebb vigyem a nézôkhöz a mûveket. A
koncertterem nagyságától is függ, hogy mennyire lehet ezt megtenni, de bonyolult információkat nem érdemes mondani, inkább
anekdotákat.
A koncert házigazdája, Eckhardt Gábor
azt kérdezte Marouantól, milyennek tartja
visszatekintve a magyar zeneoktatást?
– Ami engem illet, száz százalékban vagyok
magyar zenész – jelentette ki a zongoramûvész
–, bár csak 13 évesen jöttem Magyarországra.
Amit itt tanultam, az a zenei képzettségem
alapja. Két évet jártam a Tóth Aladár Zeneisko-
lába, aztán négy évet a Bartók Konziba, majd
a Zeneakadémián szereztem diplomát.
Párizsban is tanultam az Ecole Normal Superieur-ban, de annak sok értelme nem volt.
A magyar zeneiskolai rendszer nagyon jó: mi
annak idején délután 2-ig jártunk iskolába, és
utána volt idô sportolni, zenét tanulni. Marokkóban 8–12-ig és délután 14–18-ig volt iskola,
este fáradtan értünk haza, tele voltunk házi
feladatokkal, és nem volt idô gyakorolni, úgyhogy apukám fizetett nekem minden óra gyakorlásért 20 forintot. Nem volt ez olyan sok,
de év végére azért összegyûlt egy szörfdeszkára való.
Fuentes Amador Budával
Eckhardt Gábor beszélgetett,
aki a Balassagyarmati Nemzetközi
Muzsikus Táborban fedezte fel
a tehetséges ifjút.
– Valld be, azt köszönheted ennek a zeneiskolának, hogy tudatossá tette a munkádat!
– Azt köszönöm, hogy inspirációt adott mindenhez, és ebbôl fakadóan szükségét éreztem,
hogy tudatosítsam, amit csinálok. Éreztem, hogy
itt szeretnek és bíznak bennem, tartozom annyival, hogy ne csak a saját fejem után menjek, hanem megfogadjam a tanáraim tanácsait is.
– Döbbenetes, hogy amikor a Konziban
megjelentél, az akkori és az egykori tudásod között ég és föld volt a különbség.
– Igen, de én közben ettôl nem fáradtam el,
hanem úgy éreztem, hogy „na végre, erre vártam”. A Konziban önállóságot tanultam: azt,
hogy nem mindig állnak mögöttem, egyedül is
meg lehet tanulni egy darabot, és fel lehet készülni egy koncertre.
– Miért mentél külföldre tanulni?
– Már a Konziban is mindig úgy éreztem,
hogy kilógok a sorból. Lehet, hogy még nem
vagyok jó abban, amit kitalálok, de nem biztos,
hogy azt el kell vetni, és haladni a kitaposott
úton. Nem lázadás volt ez, egyszerûen muszáj
volt más utakon járnom. Hallottam, hogy
Svájcban nagyon nyitottak minden mûvészetre,
és a kortárs zene iránt nagy az érdeklôdés.
Azért mentem ki, hogy felszabadultan lehessek
kreatív, úgy, hogy mégis legyen valami irány
elôttem. Aztán ott helyben kiderült, hogy mást
értenek kortárs zenén. Itt Schönberg a kortárs
zene, és néhány híressé vált zeneszerzô, akik
ugyanakkor hangzásban nem képviselik a kortárs zenét. Jó, ha egy kortárs mûben egyáltalán
van zongoraszólam – sokkal gyakoribb, hogy
kartondobozokon kell játszani, és közben láncokat csörgetni. Ez annyira nem tetszett, de
megfogott az iskola kreativitása, úgyhogy folytattam a zongora szakot. Most viszont megint
azon gondolkodom, hogy tovább kellene lépnem. Érdekel nagyon az improvizáció szak,
nagyon érdekes tanárok vannak, akiktôl sokat
lehet tanulni.
A koncert közönsége ezek után izgatot19
KONCERT
tan várta Amador saját szerzeményét, az
Overture címû darabot – egy zongorista
mûvét, aki komponál.
– A zeneszerzés nálam önkifejezés. Az
Overture-nek nincs sok köze a klasszikus értelemben vett nyitányhoz. Az elmúlt idôszakban
egy új ajtó nyílt meg elôttem, másképp látom a
világot, sok kérdésen filozofálok: életbeli kérdéseken, amelyek bizonyos lelkiállapotokba
vittek, és ez a darab az összefoglalása, megjelenítése az érzelmeknek, amelyeken átmentem,
hogy megkapjam a kérdéseimre a válaszokat.
Amador mûsorának másik különleges-
sége egy orosz késôromantikus zeneszerzô, Alekszej Stanchinsky mûve volt.
– Stanchinsky – Szkrjabin kortársa – fiatalon, 26 évesen halt meg, és nagyon különleges életmûvet hagyott maga után. Zenekari
mûvei elvesztek, nagyon sok zongoradarabot
írt, de elégette ôket. Megmaradt mûvei viszont
elképesztôek. Véletlenül találtam rá, és mivel
Baselben elôadást kellett tartanom róla, nagyon utánanéztem. Az fogott meg a legjobban,
hogy olyan ôszinteséggel komponált, amihez
hasonlót én még nem éreztem egy zeneszerzônél sem. Kicsi kora óta elmebaja volt,
skizofréniával kezelték, egészen különleges
betegségei is voltak, de ezek csak idôszakonként hatalmasodtak el rajta. Az a legérdekesebb az életmûben, hogy minden darabja
olyan, mintha más és más szerzôtôl származna.
Ez az esz-moll szonáta például mintha Szkrjabin stílusában íródott volna.
Amador második darabként Bartók Vázlatok
címû ciklusának elôadásával olyan mûvet választott, amely nagyon ritkán hallható. A ciklus
hét különálló darabból áll, de valamennyi teljesen különbözik egymástól, ezért is adta neki
Bartók a Vázlatok címet.
Mihalicz Csilla
A képen balról jobbra: Fuentes Amador Buda, H. Veres Zsuzsa, Benabdallah Marouan és Aszalós Endréné
20
ARCKÉPCSARNOK
AKI ELZONGORÁZZA A ZENETÖRTÉNETET
ÉS ÉLETRE KELTI A ZENESZERZÔT
Eckhardt Gábor 2012-ben kezdett tanítani
a Tóth Aladár Zeneiskolában. A zongoratanítás mellett
mindig is fontosnak tartotta a gyerekközönség zenetörténeti
kimûvelését. Színes elôadásaira már az egészen kicsi
gyerekeket is elviszik a szülôk, mert ahogyan elmeséli,
elzongorázza a zenetörténetet, széles gesztusokkal
izgalomba hozva közönségét, az gyerek-, felnôtt- és szakmai
közönség számára egyaránt élvezetes.
– Azok közé a gyerekek közé tartoztál –
úgy tudni – akik nem szerettek gyakorolni.
Ez igaz?
– Attól függ, mit értünk gyakorláson – a feladott darabokkal nem szerettem bajlódni, anynyira, hogy az elején ki is akartak rúgni a zeneiskolából. De egyébként folyton zongoráztam. Az életem nagyrészt a zenérôl szólt – faltam a zeneirodalmat.
– Ha most egy hasonló gyerekkel találkozol, hogyan kezeled?
– Jelzem neki, hogyha ezen a pályán valamit szeretne kezdeni, akkor ezzel a hozzáállással nem jut messzire. Szeretném hangsúlyozni,
hogy én 13 éves koromig nem is gondolkodtam azon, hogy profi zenész legyek – geológusnak készültem. Amikor a zenei pálya mellett döntöttem, akkor már nagyon komolyan
gyakoroltam. Ilyen értelemben megértô vagyok, de nem elnézô.
– Mennyire tartod fontosnak, hogy a növendékeid sokat hallgassanak klasszikus
zenét?
– Elsôdlegesen fontosnak. Ha nem tudják a
zenetörténetben hová helyezni a darabot, akkor nem is fogják érteni, mi mindent közvetíthet. A zenemûvet elôször a saját korában kell
értelmezni. Aki nem érti a különlegességeit,
szépségeit, korabeli modernségét, az sablonosan nyúl hozzá. Én próbálom érzékeltetni, mitôl szép, miért jó az a zene, amivel épp foglalkozunk, és szeretném számukra hétköznapivá,
élményszerûvé tenni a zongoraórát – egyáltalán
a zenéhez való viszonyt. A zongorázás persze
nem a zenetörténetrôl szól. A szerzô – képletesen – bármikor beléphet a terembe, és meghallgathatja, mit mûvelnek a darabjával. A zeneszerzôt megpróbáljuk életre kelteni, élô organizmusként kezelni a darabot, amihez én is,
meg a növendék is hozzáadunk valamit. Elsôsorban mégis a zeneszerzô szándékát kell kutatni, tiszteletben tartani, aki viszont már nem
él, és nem tud beleszólni, hogy mit „mûvelünk”
a darabjával. Ezzel nem élhetünk vissza! Arról
lehet vitázni, hogy egy crescendo mekkora,
milyen a sebessége vagy éppen mit fejez ki. De
magát, az egyébként is limitált számú zeneszerzôi utasítást tiszteletben kell tartani!
– A zene mellett mindig érdekelt a háttér
is, a zeneszerzô kora, személyisége, sorsa,
és ezt zenetörténeti elôadás-sorozatokban
a gyerekekkel is meg akarod osztani. A közös elem ezekben, hogy eredeti megközelítéssel összefüggéseket mutatsz fel – zenei
élményekkel fûszerezve – átszûrve a saját
látásmódodon, ízlésvilágodon. Honnan veszed az ötleteket, és mi a cél?
21
ARCKÉPCSARNOK
– Az elôadásaimban a hang keletkezésétôl a
zenetörténeti bûntényekig számtalan téma elôkerült – a gyerekek hétköznapi valóságát kötöm össze a zenével. Nem az ismeretek átadása az elsôdleges célom, hanem a gyerekek
játékos kedvének, érdeklôdésének a felébresztése, a „holt” zenetörténet (és zeneszerzô) életre keltése.
– A zongora- és az elmélettanár között
hogyan oszlik meg a zenetanítás feladata?
– Régen ez egyszerûbb lehetett. Volt a Mester, és a tanítvány mindent tôle tanult, méghozzá komplexen, összefüggéseiben. Most viszont részelemeket tanítunk, és a kép sokszor
nehezen áll össze. Szerencsére itt, a zeneiskolában kiváló tanárok tanítják az elméletet,
akik fel tudják hívni a figyelmet arra, hogy ezeket a részelemeket, szempontokat hogyan lehet beépíteni a darab tanulási folyamatába. A
hangszeres tanárnak pedig az a feladata, hogy
állandóan emlékeztesse a tanítványait a szolfézsórára való járás értelmére. Én nem zongorázást, hanem zenét tanítok, és az eszközöm
hozzá a zongora. Olyan nincs, hogy megtanítok valakit zongorázni, és majd egyszer zenész
lesz belôle. A kettô szétválaszthatatlan!
– Az irodalom tanításában a kortárs
szerzôk mûveivel lehet közel hozni a gyerekekhez az irodalom szeretetét – így van
ez a zenében is? A gyerekek mást sem csinálnak, mint zenét hallgatnak, csak éppen
a klasszikus muzsikát tanító tanárok ezeket nem tekintik zenének. Te mit tartasz
kortárs zenének?
– Mindent, amit mostanság komponálnak.
Kortárs zene a rock, a rap vagy a techno is –
más kérdés, hogy milyen színvonalú. Én nagyon sok kortárs zenét játszottam, egy idôben
el is könyveltek a kortárs zene interpretátorának. Nagyon változatos a paletta, színvonalban
is. Nem tudjuk, hogy amit éppen bemutatunk,
az örök érvényû vagy jelentéktelen mû.
– Aki ért a zenéhez, az sem tudja kiválasztani az igazi minôséget?
– Errôl szól az egész zenetörténet, hogy az
adott korban sok kiemelkedô mûvész zsenialitása rejtve maradt a kortársak elôtt. Úgyhogy
feltehetôen ez ma is elôfordulhat, ezért lehetô22
leg mindent el kell játszani, és ráadásul úgy,
mintha a világ legjobb zenéje lenne, hogy majd
az utókor megítélhesse, melyik közülük a maradandó érték.
– Olyat is játszottál, ami nem tetszett?
– Persze. Ezzel együtt nagyon hasznosnak
tartom az életemben a kortárs zene elôadását,
mert egy sallangoktól megtisztított, tisztább látás-, olvasásmódot adott a régi korok zenéjéhez is.
– Aki ma beül egy növendékhangversenyre, azt láthatja, hogy elképesztô virtuozitással játszanak egészen kicsi gyerekek
is. Miközben ez itt a Z-generáció, akik
egész nap kütyüket nyomogatnak és ezerféle különórára járnak. Milyen ez a korosztály zeneileg?
– Csaknem 20 éve a színvonal pianisztikus
szempontból alacsonyabb volt, de az életrôl, a
zenérôl, a kultúráról, a mûvészetekrôl sokkal
többet tudtak a gyerekek, és a maguk módján
sokkal érettebbek voltak. Nem volt ennyi kihívás, meg kellett küzdeni az információkért, és
azokat jobban megbecsültük. Az információ
bôsége és megszerzésének nagyon könnyû
volta ambivalens érték: nagyszerû, de egyúttal
devalvál is mindent. Régen megtanultuk a dolgokat, és a fejünkben raktároztuk, ma minden
tudnivalót meg lehet szerezni egy gombnyomással, ezért nincsenek otthon könyvek, és a
fejekben is kevesebb van már. Így a mai generáció ügyességben elôbbre tart, hozzá vannak
szokva a versenyhelyzetekhez, de az egyéb
dolgokban – ami például muzsikussá tehetné
ôket – nagy a hiány. A zenei tartalmak nincsenek kibontva.
– Pedig a youtube-on és egyéb csatornákon minden meghallgatható ezerféle elôadásban. Csak éppen nem teszik meg?
– Vagy nem teszik meg, vagy elriasztja ôket
az, hogy találnak negyven felvételt – köztük
igen magas színvonalúakat is –, és látják, hogy
minden bokorban terem egy zongorista, aki
ezt akár fejjel lefelé is eljátssza. Ezzel együtt is
a zenére változatlanul roppant nagy szükségük
van az embereknek. Nem feltétlenül a komolyzenére... Mert azért már tenni kellene, hogy ne
csak élvezeti cikk, hanem szellemi élmény is
ARCKÉPCSARNOK
lehessen. De az is tény, hogy ha a mai generáció nyelvén tálaljuk a klasszikus zenét, akkor
nagyon is vevô rá. Nem igaz, hogy ez a generáció elveszett a klasszikus zene számára, csak
másként kell foglalkoznunk vele. 12 éves koráig bárkit lehet formálni. Azon múlik az eredmény, hogy mennyire vagy hiteles, mennyire
tudsz lelkesíteni, és mennyire vagy „látványos”
– mert manapság ez is nagyon fontos lett.
– A te nevedhez kötôdik a TAZI jubileumi rendezvénysorozatának fontos eseménye, az Opus 110 címû koncert. Honnan
jött az ötlet?
– Az egyik növendékem elkezdte tanulni
Beethoven Op. 110-es szonátáját, nekem pedig
az a játékos ötletem támadt, hogy nézzük meg,
milyen 110-es mûvek vannak a zeneirodalomban. Találtam is jó sokat, de vajmi kevés volt
közöttük, amit zeneiskolások is elôadhatnak.
Némelyik túl komplikált, másokban olyan
hangszer-összeállítások vannak, amelyeket nehéz megvalósítanunk. Akkor gondoltam, oszszuk kettôvel, tízzel a száztízet, és lássuk, mi
jön ki abból – elvégre játék az egész. A cél egy
olyan kamarahangverseny volt, amelyben tanárok és diákok együtt muzsikálnak, és ami arról adhat képet, hogy itt a tanárok és a diákok
közt olyan kapcsolat van, ami régen a mûhelymunka alapja volt: mester és tanítvány viszony.
– Egy ilyen jubileumi mûsor kicsit kivesz tanárt is diákot is, a napi teendôkbôl.
Ez különmunkát igényel, vagy beilleszthetô a tanév fejlesztési ívébe?
– Ha csak az idôfaktort nézem, akkor per-
sze valamennyire kivesz, és akik készülnek,
azoktól pluszmunkát igényel. Ugyanakkor
szervesen hozzátartozik a szakmánkhoz, hogy
elôadómûvészek vagyunk, hogy gondolkodunk, hogy kitalálunk mûsorokat, projekteket.
Ezek lebonyolítása csak színfoltja a zeneiskolai
életünknek. Egy jól mûködô alapfokú intézmény életébe ez úgy is belefér, hogy közben
mindenki szép csendben teszi a dolgát.
– A jubileumi tanév arra is jó, hogy megmutassuk a növendékeink magas szintû
felkészültségét. Ez persze nemcsak akkor
történik meg, amikor jubilálunk, de ilyenkor különös figyelem vetül a kiemelkedô
teljesítményekre is. Mit emelnél ki az Opus
110 koncert mûsorából?
– Mindegyik kiemelkedô volt valamilyen
szempontból. A Mendelssohn-szextett – öt vonós és egy zongora – kevéssé ismert darab,
meglehetôsen ritkán játsszák, már csak a hangszer-összeállítás miatt is. A Rachmaninov-négykezes is különlegesség a maga nemében, hiszen nagyon kevés négykezest vagy zongoraduót írt a zeneszerzô. Az Op. 110-es Beethoven-szonáta elôadása azért volt izgalmas, mert
zeneiskolás növendéktôl ennek a darabnak az
eljátszása óriási teljesítmény, nemcsak technikailag – kell hozzá zenei érettség is. A késôi
Beethoven-zongoraszonáták már a mûfaj legsúlyosabb hangvételû, legtalányosabb darabjai
– gyönyörûek, nehezek, de lám, vannak itt
olyan növendékek, akik el tudják játszani, és
erre igazán büszkék lehetünk.
Mihalicz Csilla
23
VENDÉGEINK
VOLTAK
EGY KÜLÖNLEGES BU
2014 áprilisában iskolánk vendégül látta a berlini Bartók Béla Zeneiskola
növendékeinek és tanárainak csoportját. Az alábbiakban Chris Berghäuser beszámolóját olvashatják.
A budapesti Tóth Aladár Zeneiskola növendékeinek és tanárainak két látogatása után (melyek 2011-ben és 2012-ben, a mi jubileumunk alkalmával
történtek) a Berlin-Pankowi Bartók Béla Zeneiskola is meghívást kapott
Budapestre. Tervünk az volt, hogy közös koncerteken játsszunk, egymást
közelebbrôl megismerjük és megértsük, illetve közösen felfedezzük Európa egyik legszebb városát.
Miután pénzügyi segítséget kaptunk a Német Zeneiskolák Szövetségétôl, az utazás idôtartamát és az utazók létszámát is a támogatás mértéke
szabályozta. De kik utazhattak velünk? Jóllehet számos tapasztalatunk van
különféle együttesek külföldi útjait illetôen, zeneiskolai küldöttséggel kapcsolatos csak a távoli múltban.
Úgy határoztunk, hogy Budapesten lehetôség szerint zeneiskolánk széles spektrumát mutatjuk be. Azokat a növendékeket, illetve együtteseket
hívtuk, akik kerületi vagy berlini rendezvényeken folyamatosan
kiemelkedô eredményeket értek el, vagy az elmúlt évben ifjúsági versenyeken az országos szintig jutottak. Mivel a profilunkhoz a három régi kerület: Weissensee, Prenzlauer Berg és Pankow sokoldalúsága is hozzá tartozik, ennek a három helyszínnek lehetôség szerint egyenrangúan kellett
képviseltetnie magát.
Azt hiszem, sikerült kollégáimnak egy nagyszerû csapatot összeállítani
a remek ifjú zenészekbôl, akik a budapesti utazásra egy hétvégi workshopon és egy felkészítô hangversenyen hangolódhattak össze.
A csoport tagjai lettek: a blockflöte oktett Anja Hufnagellel és Henriette
Jüttner-Uhlinggal, a Prenzlauer Berg Vonósnégyes Heike Kiefer vezetésével, a Weissensee Szaxofon Kvartett Clemens Hoffmannal, továbbá a
weissensee-i három fiú, a „First Drum Affair” Michael Behmmel. Két
sztepptáncos, Marijn Seiffert és Rosalyn Stürzer, valamint két gitáros, Till
Scheffler és Maximilian Padovani-Lekschas voltak a duó-párosok. Nem
hiányozhatott azonban a szóló zongorista sem, Karsai Csaba személyében.
Április 12-én reggel 8.35-kor már valamennyien a Budapestre tartó repülôgépen ültünk. A hangszerek szállítása ugyan némi fejtörést okozott, de
miután mindent elhelyeztünk és rendszereztünk, jöhetett az utazás. Budapesten már a repülôtéren szívélyes fogadtatásban volt részünk, sôt egy különbusz is várt ránk.
A Tóth Aladár Zeneiskolában már vártak bennünket a vendéglátó családok és a bôséges ebéd. Tulajdonképpen állandóan ettünk valamit: nem
volt kirándulás, látogatás a vendéglátó szülôk gazdag uzsonna csomagjai
nélkül.
Az elsô napon egy közeli modern és jó akusztikájú kultúrház (Eötvös10)
dísztermében Magyar Margit vezetésével a TAZI zenekarának hangversenye
zajlott, ahol a mi zeneiskolánk is közremûködhetett. Bár ezen a napon egy
24
VENDÉGEINK
VOLTAK
UDAPESTI LÁTOGATÁS
országos hegedûversenyt is rendeztek vendéglátóink, a tanulók és a tanárok teljes erôbedobással és zenei meglepetésekkel fogadtak bennünket.
Gede Éva és a leány-, illetve nôikar tagjai nyilvánvalóan elhatározták,
hogy Budapest legszebb oldalát mutatják meg nekünk. És ez valóban sikerült is nekik. Megnéztük a város nevezetességeit – a Gellért-hegyet a Citadellával, a Várhegyet, a Halászbástyát, hajókáztunk a Dunán – és egészen
különleges élményekben is részünk volt. Növendékeink a Mátyás-templom közepén rövid koncertet adhattak nagy örömmel a sok látogatónak,
amelyet egy számunkra tartott idegenvezetés követett.
Bartók Béla lakóháza, mely kissé távol esik a centrumtól, sokunkra
mély benyomást tett, és névadónk személye még inkább közel került hozzánk. Azután a közös operalátogatás, a Varázsfuvola magyarul, majd pár
nappal késôbb egy zenekari próba meghallgatása a MÜPÁ-ban, a nagyszerû Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben! Nem szabad elfeledkeznünk a tradicionális magyar népzenés búcsúestrôl és a gyors csárdás-kurzusról sem, ami erôteljesen megizzasztott bennünket. Minden kívánságunk
teljesült. Tudtunk „utcazenélni” is, amelyhez Évának külön engedélyt kellett kérnie. Egy zöld parkban (Hunyadi tér) játszhattunk egy szép pavilon
alatt a járókelôknek. Sôt néhányunknak még egy rövid operaházi vezetést
is szerveztek.
És aztán egy közeli templomban a nagy közös hangverseny a kórus
csodálatos közremûködésével! Volt egy szép orgona. A kántor engedélyezte a használatát, zongoristánk, Csaba nekilendült a manuáloknak, és játszott egy Bach-mûvet.
Szerveztek még közös workshopokat a német és magyar növendékek
csoportjainak, tanáraiknak. Így tudta például a berlini vonósnégyes négy
magyar hegedûssel Telemann négy hegedûre írt koncertjét is gyakorolni,
és a hangversenyen dupla-kvartettként elôadni.
Titokban tartott ötlet volt egy budapesti kávéház meglátogatása (az
Alexandra Könyváruház Lotz-terme), melyet egy egykori szecessziós stílusú kaszinó tánctermébôl alakítottak ki. Az utolsó napon valamennyien ott
találkoztunk és élveztük ezt a környezetet. Ez alkalommal Csaba a vendégek meglepetésére Haydn-mûvet játszott a zongorán, spontán fellépését
nagy ujjongással fogadták.
Igen, mi napról napra egy nagy család lettünk, és nehezünkre esett búcsút venni egymástól.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani Anne Katrin Albrecht igazgatóhelyettesünknek, aki ezt a látogatást hónapról-hónapra szervezte és
szilárdan a kezében tartotta, Gede Évának, aki csapatával a házigazdánk
volt és Magyar Margitnak, a budapesti zeneiskola vezetôjének, a felejthetetlen utazásért és a maradandó élményekért.
2014. április 27.
Chris Berghäuser
a berlini Bartók Béla Zeneiskola vezetôje
(Fordította Ispánkiné Gede Éva szolfézstanár, tanszakvezetô)
25
TAZI 110
Lábam egy van, fülem négy! Mi az?
CSELLÓZENEKAR
ALAKULT A
TAZI-BAN
110 év, mily nagy idô! Ha arra a közel 40 évre
gondolok, amit e zeneiskola falai között tölthettem – mint édesanyám lánya, mint csellista
növendék, mint tanítási gyakorlatra járó hallgató és mint aktív tanár –, akkor ijesztôen nagy
ez a szám. Vagy mégsem? Hisz mindez csak
„tegnap” volt.
Ezen merengve jutott eszembe a sok-sok
kedves arc. A sok kolléga, a még több diák, vajon mi lehet velük? S gondoltam egy merészet:
akit csak lehet, megpróbálok elérni, s egy felhôtlen együttmuzsikálásra összetoborozni a
vonós nap keretein belül.
Jó volt látni a régi növendékeket, mint „felnôtteket”: mint családanyát és családapát, mint
gimnáziumi tanárkollégát, mint komoly hivatástudattal rendelkezô egyetemistát, mint vonós hangszerkészítô mestert, mint magánénekest. Köszönet Várhegyi Lajosnak (iskolánk
volt csellótanárának), Fehér Gabi néninek
(nyugalmazott igazgatónô), Geréb Márti néninek (nyugalmazott igazgatóhelyettes) és Sallai
Imréné, Csilla néninek (nyugalmazott igazgató-
helyettes), hogy jelenlétükkel és aktivitásukkal
segítették rendezvényünket. Németh Vera néni, Sverteczky Magdi néni, Czéh Ágnes és Katona Dóra tanárnôk egyéb elfoglaltságaik miatt
a távolból hintették ránk jókívánságaikat. Sajnos az e-mailes rendszerben az infók olykor elakadtak, így én késôn vettem észre, hogy Nyári Anikó néni (nyugalmazott csellótanár és
igazgatóhelyettes) nem tudott
eljutni közénk, de várja a legköVONÓS NAP, AHOGY ÁTÉLTEM
zelebbi lehetôséget. Wambach
Sallai Csilla tanárnôkKovácsikné Falvay Edit és Dominkó
Feri bácsi (iskolánk volt csellóNagyon boldog lettem,
tôl hallottam errôl az eseményrôl.
tanára) pedig bizonyára az ann, hogy lenne-e kedmikor levelet kaptam ennek kapcsá
gyalok seregei közül muzsikálta
zottam csellón, és már
vem részt venni rajta, mert régen játs
velünk Gluck Orfeusz és
ztem úgy szervezni az
a zeneiskola is hiányzott. Igyeke
Euridike és Mozart Szöktetés a
és ezt sikerült is megéletemet, hogy ott tudjak lenni,
szerájból címû operájának részi, hogy elmentem, mert
valósítanom. Nagyon örültem nek
leteit.
ús közös zenélés volt
az az egy óra élmény- és eseményd
Köszönet Héja Benedek
másnak is, aki ott volt),
számomra (és szerintem mindenki
tanár
úrnak az e nap tiszteletére
gi és volt csellista
ahol kicsik és nagyok, jelenle
íródott A kis múzsa címû mûvé. Négy csellóra írt
növendékek egyaránt részt vettek
ért, és hogy karmesteri rutinjászámomra kedves dallal
darabot játszottunk el, melyet egy
val segített nekünk megtanulni
Cselló címûvel, melyet
fejeztünk be Gryllus Vilmostól, a
és elôadni a mûveket. A múzsa
énekkel egybekötve zártunk.
mottója: „Hív a víg dana, Rudiúgy is, mint a zenekar
Hálás vagyok, hogy ott lehettem,
ka! Ívfa ínba csap – húzd Ilka!
volt, de olyan volt,
tagja, mert igaz, hogy csak egy óra
Vigad vagy húsz csiga!”
járnék.
mintha még most is a zeneiskolába
Gryllus Vilmos Cselló volnék
Majsai Naómi, egy régi növendék
címû dalának általam készített
26
TAZI 110
átiratával zártuk a workshop jellegû délutánunkat. Ha a kedves olvasó ismeri e dal szövegét, máris megfejtheti a cikk elején olvasható találós kérdést! Köszönöm Lilik Judit magánének tanár kollégánknak e mûben felcsendülô
szép énekét, a többiben pedig a sok-sok év kihagyás utáni remek csellózását.
Akik ott voltunk, élveztük az eseményt, és a
visszajelzések arra engednek következtetni,
hogy akik pedig kénytelenek voltak errôl lemondani, úgy érezték, jó dologból maradtak ki.
Köszönöm minden kollégámnak, Dávid
Krisztinának, Czékmány Szilviának, Kovácsikné Falvay Editnek és Véghelyi Krisztának, valamint minden cselló tanszakos növendékünknek a támogatást és az aktív részvételt.
Dominkó Csilla, csellótanár
Gryllus Vilmos: Cselló
Lábam egy van, fülem négy,
Halkan játszom, csöndben légy!
Húrom kevés, hangom sok,
Örvendek, hogy hallgattok.
Dalom meleg, bársonyos,
Hogyha játszom, álmodok.
Cselló volnék, rezgô fa,
Más néven meg gordonka.
ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA
„Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Bár zord a harc, megéri a világ!
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdô, szabadlelkû diák.”
(részlet Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba
címû versébôl)
Sietek bocsánatot kérni, hogy kölcsönvettem
Ady verscímét. Azt is megígérem, hogy nem
engedek a csábításnak, hogy a vers utolsó
szavát „tanárra” cserélve idézzem, csupán
azért, mert diák, tanár, egyik sincs a másik
nélkül, teljen el akárhány év is.
Ez a lélekemelô vers jutott eszembe azt
követôen, hogy március 19-én, a Tóth Aladár Zeneiskola 110 éves fennállása alkalmából rendezett ünnepnapok egyikén összegyûlt a csellisták apraja-nagyja közös muzsikálásra. Örömteli volt az együtt játszás, mondandóm lényege mégsem ez.
Tanárként „egykori iskolám” engem is
megtanított valamire. 1973-ban az Állami
Hangversenyzenekar tagjaként kaptam felkérést a tanításra. Bár csak hat évet töltöttem
az iskolában, de ezalatt „összement” a mellényem. Rájöttem, a tanárt nem a „papír”,
hanem a tanításban eltöltött évek, az elkövetett hibák, s talán az elért eredmények teszik tanárrá. „Én iskolám, köszönöm most neked…”
Üzenem hát a tanároknak, táplálják
tovább magukban az erôt, ne féljenek beismerni tévedéseiket, a diákok
pedig higgyék el, a tanár is „emberbôl” van.
Kívánok további sikeres éveket az
iskola tanárainak és diákjainak egyaránt!
Szeretettel:
Várhegyi Lajos
Leopold Mozart Zeneiskola
igazgatóhelyettes
csellómûvész-tanár
27
TAZI 110
Cimbalomoktatás zeneiskolánkban
A cimbalom az 1903-ban alapított Fodor Zeneiskola egyik elsô tanszaka volt. Tanára az akkor
már elismert cimbalommûvész, Kún László zeneakadémiai tanár volt, aki késôbb az Amerikai
Egyesült Államokba költözött. Utódja Krúdy Andor lett, ám a zeneiskolai képzés növendék
nélkül maradt, és a cimbalom tanszak szünetelt a Fodor Zeneiskolában.
1953-ban – több évtizedes csend után – az akkori igazgatóhelyettes, Béres János kezdeményezésére indult újra a cimbalomoktatás, Tarjáni Tóth Ida vezetésével. A nemzetközi hírû cimbalommûvész növendéke volt többek között Fábián Márta – akinek Kurtág György Szálkák címû
darabját ajánlotta –, valamint Herencsár Viktória, a nemzetközi Cimbalom Világszövetség alapítója. A szépen gyarapodó gyermeklétszámnak köszönhetôen Ida néni növendéke, Szôllôs Beatrix
is tanítani kezdett a zeneiskolában (1969). Nála tanult Balogh Kálmán, a Zeneakadémia népi
cimbalom szakának jelenlegi tanára és megannyi zenei projekt – népzene, világzene, balkáni
muzsika, jazz – világjáró mûvésze.
1976-ban került a zeneiskola tanári karába Szakály Ágnes cimbalommûvész, Tarjáni Tóth Ida
egykori növendéke, aki több mint három évtizeden át volt iskolánk cimbalomtanára. Növendékei közül olyan kiváló muzsikusok kerültek ki, mint Lukács Miklós, Lisztes Jenô,
Farkas Mihály, Sóvágó Éva, Berényi Petra
és Gódor Erzsébet. Nevéhez fûzôdik számos hangverseny, fellépés mellett a Cimbalmosok Baráti Körének megszervezése,
amelynek koncertjein több cimbalomra írt
kortárs darabot is bemutattak. A cimbalom
mûvelôi és kedvelôi között külföldi zeTarjáni Tóth Ida
Szakály Ágnes
nészek is megfordultak az elmúlt évtizedekben a Tóth Aladár Zeneiskolában (Svédországból, Norvégiából, Hollandiából, Németországból, az USA-ból, Japánból).
Iskolánk cimbalomtanára volt Sárközi Mihály, Ráczné Bognár Klára és Tóth Andrea. Több
évig tanított nálunk Farkas Rózsa cimbalommûvész, aki ma – a hazai és külföldi fellépések mellett – a Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskolában tanítja a hangszert. A zeneiskola tanára
volt a tragikus hirtelenséggel elhunyt Vékony Ildikó, sokoldalú cimbalommûvész is, aki Kurtág
György mûveinek egyik avatott tolmácsolójaként és a cimbalom rezdüléseinek különleges
ismerôjeként számos ihletett elôadással ajándékozott meg minket.
Tóth Emese cimbalomtanár
A 2014. május 15-16. között megrendezett jubileumi Cimbalmos Napokon a Zeneakadémia klasszikus cimbalom szakának mûvésztanára, Szeverényi Ilona (képünkön) tartott kurzust a TAZI cimbalmos
növendékeinek, a régi- és kortárs zene elôadásmódjával kapcsolatban; ezt egy rövid hangszertörténeti elôadás egészítette ki (Nem
lehet elég korán kezdeni…). A hangszer hihetetlen sokoldalúságára
nem lehet elégszer felhívni a figyelmet. A mai cimbalmos repertoár
a barokk, klasszikus-romantikus, kortárs zene mellett a népzene,
jazz és világzene vonalát is követi. A május 16-iki koncerten – A cimbalom arcai – Lukács Miklós, Farkas
Rózsa és Gódor Erzsébet kápráztatták el a közönséget, megmutatva a cimbalom egy-egy arcát a sok
közül – amibôl jócskán maradt még felfedezésre váró.
28
TAZI 110
Gitárosok a jubileumi tanévben
2014. március 27én a gitár tanszak
meghívta régi növendékeit, hogy
együtt ünnepeljük
iskolánk alapításának 110. évfordulóját. Az esemény
hangversennyel
kezdôdött, amelyen elôször három jelenlegi tanítványunk, Horváth Farkas
Martin (tanára: Vass Valéria), Nagy Kristóf és
Varga Boglárka (tanáruk: Kovácsné Szabó Zsuzsa) lépett fel. Ôk ebben a tanévben két gitárversenyen is sikeresen szerepeltek. Utánuk Kovácsné Szabó Zsuzsa két volt tanítványa, Virágos Máté és Sulyok Ádám játszott. Mindketten
már konzervatóriumban tanulnak. Ezután a
Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem hallgatóját, Szemadám Tamást hallhattuk, aki Budai Lehel tanítványa volt. Végül Priskin Zsuzsanna
játszott, aki hozzánk járt tanítási gyakorlatra.
Jelenleg ô a legfiatalabb gitártanár kollégánk.
Öröm volt látni a felnôtté cseperedett gyerekeket, meghallgatni, kivel, mi történt az elmúlt
évtizedekben. Legtöbbjüknek ott a gitár még
ma is a nappaliban, akárhová költöztek, vitték
magukkal. Ahogy mondták, néha elôveszik,
„leporolják”, de olyan is akad, akinek a mai
napig is kézben vannak a régi darabok. Még
meghatóbb, amikor a hangszer öröklôdik, és
gyermekük rója rajta ugyanazokat a skálákat.
A hangversenyen rövid ismertetô hangzott
el az iskola és a gitár tanszak történetérôl.
Iskolánkban a gitároktatás 1952-ben kezdôdött. Elsô gitártanárunk a világszerte elismert
koncertezô mûvész és zeneszerzô, Kováts Barna volt, aki 1961-tôl a salzburgi Mozarteum tanára lett. 1956-tól szünetelt a gitároktatás, majd
a hetvenes években Sztankovits Béla indította
újra a tanszakot. Vass Valéria – 1976-tól óraadó
tanárként, majd 1978-tól, mint kinevezett tanár
– a mai napig iskolánkban tanít. 1976-ban még
csak 12 gitáros tanítványunk volt, ma több
mint 90 gyerek tanul gitározni nálunk. Ahogy növekedett a gitár
iránti érdeklôdés,
egyre több gitártanárra lett szükség. Így került
hozzánk két volt
növendékünk,
Erôss Erna és Derzsi Rita. Jelenlegi tanáraink: Budai Lehel, Derzsi Rita, Kovácsné Szabó Zsuzsa, Környei
Miklós, Priskin Zsuzsanna és Vass Valéria.
Rövid ideig helyettesként nálunk tanított Nagy
László, Vincze Gabriella és három régi tanítványunk, Réthelyi Piroska, Papp Nikolett és
Visky Dénes.
Tanítványaink az évek során számtalan gitárversenyen, fesztiválon, külföldi vendégszereplésen vettek részt. Büszkék vagyunk azokra a növendékeinkre is, akik a zenei pályát választották. Zenemûvészeti szakiskolába felvett
növendékeink: Derzsi Rita, Mihalovics Réka,
Rimaszécsi János, Bíró Brigitta, Csík Adolf, Berki Károly, Sárközi Lili (tanáruk: Vass Valéria),
Sulyok Ádám, Virágos Máté (tanáruk: Kovácsné Szabó Zsuzsa), Zenemûvészeti Fôiskolára
felvett tanítványaink: Erôss Erna, Oláh László,
Réthelyi Piroska, Juhász Veronika, Visky Dénes, Rácz Gergô, Varga Gabriella, Gável Gellért (tanáruk: Vass Valéria), Szücsi Balázs,
Hrtyan Zsófia (tanáruk: Erôss Erna) és Szemadám Tamás (tanára: Budai Lehel).
Nagyon örülünk, hogy a találkozóra sokan
eljöttek régi növendékeink közül. Volt köztük
olyan is, aki 1977-ben kezdte a gitározást.
Többen elhozták gyerekeiket is. Sok mostani
tanítványunk is eljött, hogy találkozhasson régi
gitáros társaival. A hangverseny után végignéztük az iskola történetérôl szóló kiállítást,
majd „záróráig” beszélgettünk.
Örülünk, hogy régi tanítványaink sok szép
emléket ôriznek iskolánkról.
Derzsi Rita, Vass Valéria, gitártanárok
29
TAZI 110
MÁR EGY KIS
FEKETE BILLENTYÛBEN
BENNE VAN A ZENE
A Tóth Aladár Zeneiskola a tanév elején két csodálatos mûalkotással gazdagodott: Barabás Márton festômûvésztôl zongorakalapácsok ihlette síkplasztikát kaptunk ajándékba, amely szeptembertôl a TAZI Fodor-termének falát díszíti. A „párját”letétbe adta – kiállítás céljára idônként kölcsönveszi tôlünk. A zongoraszobrokat egy kidobott és szétszedett pianínó látványa ihlette, tudtuk
meg a mûvésztôl a szobrok ünnepélyes átadásakor.
– Honnan jött a zongoraszobrok készítésének ötlete?
– Képzômûvészeti fôiskolás koromban egyszer Kaposváron jártam. A Csiky Gergely Színház épülete mellett láttam meg az elsô kidobott
pianínót. A látványa megrendítô volt, de rácsodálkoztam a belsô csappantyúk, a helyükrôl kimozdult billentyûk szépségére. Gyerekkoromban tanultam zongorázni, szerettem is, de amikor dönteni kellett, más irányba léptem tovább.
A rajzolás, szobrászkodás, festés jobban ment.
De a zenetanulás és fôként a zene hallgatása
életre szóló élmény maradt. Jártam Lukin László
tanár úr zenetörténeti matinéira, a fülemben van
a gyakorlás élménye. Az Operába már gyerekkoromban is volt bérletem, és nagyon szerettem
hallgatni a zenekari árokból kiáramló furcsa zsivajt, készülôdést, hangolást, ami szinte kortárs
zenére emlékeztetô hangokként is értelmezhetô.
A feleségemmel a Zeneakadémián ismerkedtünk meg – ô csellózni tanult, a sógornôm hegedülni, az anyósom pedig énektanár volt. Tehát
nagyon sok mindent adott nekem a zene a zenei
élményen túl.
A második kidobott, roncs zongorát egy budafoki kisegítô iskola udvarán találtam. Ennek a
fedelére festettem az elsô zongoraképemet Nadrágba bújt felhô címmel. A kép 1980-ban szerepelt a Velencei Biennále Magyar Pavilonjában,
ma a Nemzeti Galéria kortárs gyûjteményében
található. Késôbb készítettem több zongorafedélre festett képet is, aszerint alakítva a kompozíciót, ahol épp tartottam a festészetben. Ennek
30
a mûfajnak egyébként komoly hagyománya van
– a késô barokk, biedermeier korszakban elôfordult, hogy befestették a zongorát kívül-belül,
sok ilyet láttam múzeumokban. Az a jelentéstöbblet, amit egy zongorafedél tud nyújtani, nyilván nem hasonlítható semmi máshoz.
– Benne van a zene…
– Lehet ilyen egyszerûen is fogalmazni. Ezt a
jelentéstöbbletet használtam sokáig, míg észre
nem vettem, hogy egy fekete és egy fehér billentyû is képes az egész instrumentumot megidézni: már abban a pici jelben benne van a zene – legalábbis egy európai ember számára ez
élô kulturális jelképrendszer. Tekintélyes jelentésréteg rakódott rá az évszázadok során. Amikor elkezdtem a zongora belsô mechanikájával
foglalkozni, kicsit távolabb kerültem ettôl a jelentésmezôtôl, hiszen a mechanika már nem
mindenkinek jeleníti meg a zongorát. A hangszer belsejében van, többnyire rejtve maradva.
A zongora az emberi eszközteremtés egyik
csúcsteljesítménye. A vízimalom, a mechanikus
óra, a nyomdagép és a zongora a mechanika
korának a terméke. A legtöbb mechanikus
szerkezetet kiszorította már az elektronika és a
digitális technika. A zongora még egész jól tartja magát. A zongorairodalom erre a mechanikus hangszerre íródott, elôadásához ez a legmegfelelôbb ma is. A 19–20. században még
hozzátartozott a polgári réteg életéhez, alapmûveltségéhez, ezért sok hangszer található a városokban, de még polgári réteggel bíró falvakban is olykor. A legkülönösebb hely, ahol zon-
TAZI 110
gorát kaptam ajándékba, a kecskeméti tanyavilágban lévô Csólyospáloson volt, de találtam
behavazott zongorát a budai zöldövezet szélén,
egy erdôben.
– Mit kezd egy ilyen ajándékkal?
– Hazaviszem, a falnak támasztom, figyelem
és hagyom, hogy hasson rám. Mert hiába szériatermékek ezek a hangszerek, az idô múlásával átalakultak: kézhez kopott a billentyû, volt,
ahol filctollal ráírták a hangokat, másutt virágot
tettek a tetejére és fölázott a lakk, a fekete vagy
barna politúr. Mindez egy hangszerész számára totális dráma, de engem nem biztos, hogy
zavar, sôt, lehet, hogy ennek mentén megyek
elôre. Muzsikusokkal és hangszerészekkel is
kapcsolatban vagyok, több menthetetlennek
ítélt hangszert is kaptam már tôlük. Valahogy –
kegyeleti okokból – nem akaródzik ezeket az
utcára tenni. Én pedig még egy esélyt adok nekik azzal, hogy legalább a korpuszt vagy a belsô szerkezetet a mûvészet szolgálatába állítom.
– Milyen feldolgozási módjai vannak a
zongorának?
– Az utóbbi években kezdtem „könyvtárgyakat”, könyvszobrokat készíteni. Elkezdtem
régi kottafüzeteket is gyûjteni, olyanokat, amelyek bár töredékesek, de számomra mégis értékesek. Ezekkel a kottaborítókkal átkötök meglevô könyveket, vagy könyvtesteket készítek,
és belehelyezem a könyvborító síkjába a zongora zárját vagy a billentyûzet egy szakaszát.
Olyan tárgyak, tárgyrészletek találkoznak egymással így, amelyek nem álltak távol egymástól, de mégiscsak különbözô funkciót hordoztak korábban. Tárgy-kollázs jön létre kottalapokból és billentyûkbôl.
– A zongora „kibelezése” nem szokott a
nézôkben visszatetszést kelteni?
– Talán azokban igen, akik úgy gondolják,
hogy minden tárgyat meg kell ôrizni. Én is
megkímélek minden olyan hangszert, amirôl a
gazdája ugyan lemondott, de láthatóan még
mint tárgy, különös értéket képvisel. Eleve
másképp gondolkodom a hangszerek képzômûvészeti feldolgozásáról, mint például a francia képzômûvész Arman, aki a háború után az
európai kultúra bomlását ábrázolta a szétvágott, eltorzított hegedûkkel. Arman a pop-arthoz hasonló francia nouveau rèalisme nevû
mozgalomhoz tartozott. Képi világában a hang-
Nagy Nautilus (2009)
31
TAZI 110
szer nagyon radikális módon bukkant fel: betont öntött csellóba, hegedût szeletelt föl fûrészgéppel – hihetetlen inspiratív, drámai mûvek keleteztek e „barbár” eljárások nyomán. A
Chopin's Waterloo címû mûve például egy
szétszedett és falra szögezett zongorát ábrázol.
Amit én ehhez hozzáteszek, az épp az ellenkezôje: a hangszer újrakonstruálása. Talán azért,
mert az apám mérnök volt, vagy azért, mert
olyan országban születtem, amelyben túl sok
minden pusztult el a háborúkban és utána, abból az eleve kevesebbôl, ami nekünk jutott.
– A zeneiskolai mûveknek mi a történetük?
– A korábbi munkáimat is csillag vagy spirál
alakba rendeztem, ezekbôl alakultak ki a különös ritmikájú térbeli alakzatok. Olyanok ezek,
mint egy nautilus vagy a hallójáratban levô csiga metszete. Nagyon gyakori a természetben a
csigavonal mentén történô elrendezôdés.
Ezeknek az alakzatoknak, szabályosságoknak
a keresése, megfigyelése mindig nagy élvezet
volt nekem. Az összerakás is olyan izgalmas,
akár egy legójáték vagy a rajzolás. A következô
fázis az volt, hogy miként lehet ezekbôl egy
nagy tárgyat csinálni. Volt egy kiállítás a városligeti tavon, amelyre fölkérést kaptam én is.
Éreztem, hogy léptéket kell váltanom. A zongora az emberi kéz méretéhez lett kitalálva, a
tavon más a lépték, ahhoz kellett alkalmazkodnom. Ami itt látható a zeneiskolában, ez a kalapácsok kétszeres nagyítása: a baloldali mû egy
angol mechanikás zongora elemeinek átalakítása, a jobboldali egy pianínó kalapácsainak
mintázatát követi. Diófából készültek az elemek, nem hársfából, mint az igazi zongorákban eredetileg.
– Ezeket saját maga esztergálta?
– Igen. A Ludwig Múzeumban van négy
ilyen facsigám, és egy a Mûvészetek Palotájának az elôterében volt kiállítva – a koncertterem elôtt is ki volt téve egy darabig, a kiállításom ideje alatt. A Serei Zsolt–Magyar Margit
házaspárnak régóta nagy tisztelôje vagyok, és
amikor kitalálták, hogy kellene ebbe a megszépült régi-új iskolába egy ilyen alkotás, akkor
fölajánlottam, hogy az egyik tárgynak legyen itt
az állandó helye. A másikra számítok még,
32
mert egy-egy kiállításon jó megmutatni, hogy
egy mûvész nem csak kamarai hangzásokat
tud, hanem szimfóniában is képes „megszólalni”. Ezek a mûveim sokszor úgynevezett installációk részeiként is szerepelnek. Az installáció
olyan mûfaj, amelyben szobrok, képek, tárgyak nem önálló egységként vannak jelen, hanem együtt fejeznek ki valamit, mint egy díszlet. Vagyis a tér a fôszereplô: az a szimfonikus
hangzás, amelynek részei – a szólamok – egyegy mûtárgy vagy átkötô elem. Legutóbb a
brüsszeli Balassi Intézetben volt kiállítva ez a
két munka, ott például vitte a többit a léptékével, mint egy zászlóshajó mutatta, merre halad
a „szólam”.
– Azokat a zongorarészeket, amelyeket
éppen nem használ fel, gyûjti, inspirációra
várva?
– Nem mindent. De például a zongorafedeleket igen, azokra festeni szoktam. A billentyûkre ráhajtott fedôlapokat, „zongorakarnisokat” is gyûjtöm. Gyakori, hogy cseh neveket találunk rajtuk, mert sok bécsi hangszerkészítô
cseh, morva származású volt. A cégfeliratok általában rézberakásosak, ezeket gyûjtöm, mint
egy kultúrtörténeti jelenség megjelenési formáit. Az Iparmûvészeti Múzeumban volt 1996ban (majd késôbb Bécsben is) egy kiállításom
Talált és kitalált zongorák címmel, ahol ezt a
gyûjteményemet is bemutattam. A gyûjtés is lehet kreatív, a megôrzés szinte már alkotás azáltal, hogy kiemel az ember a folyamatosan
pusztuló tárgytömegbôl valamit, ami másnak
nem fontos. A gyerekek szeretnek gyûjteni, én
is gyûjtöttem gyufacímkét. Ma egy világ tárul
elém, ha elôveszem ezeket a kisgrafikákat,
nyomatokat. A rádió híreiben a GDP, a gazdasági teljesítmény a fôszereplô. Nehezen mérhetô a hétköznapi élet minôsége, tartalma, a mûvészet szerepe ebben. A mi feladatunk mûvészként és tanárként a mûvészi színvonalnak,
emberi minôségnek a megôrzése. El kell vonatkoztatnunk a gazdaságossági számításoktól.
Máskülönben örökös kisebbrendûségi érzésben zajlik az élet, és nem értjük, hogy – bár mi
amúgy jól éreznénk magunkat – miért van
mégis baj.
Mihalicz Csilla
Jubileumi
E S E M É N Y EJK
A MAGÁNÉNEK TANSZAKON
UBILEUM
SÁNDOR JUDIT NYOMÁBAN
Fotó: Földesi Gergely
Múlt – jelen – jövô. Tulajdonképpen e három az emlékezés, a hagyományôrzés és a megújulás alapja, célja és tartalma. 110 éves iskolánk
alapító tanszakainak egyike volt a magánének. Neves növendékeink
közül Sándor Judit emlékét ôrizzük, szellemi örökségét is ápoljuk.
Jubileumi eseményeinket az ô alakja, egyénisége ihlette és fogta össze,
az ô nyomdokain járhattunk.
Február 28-án két pályára készülô volt növendékünk adott közös
dalestet: Pallagi Teréz (Lilik Judit növendéke) és Kereszturi Gergely
(Pallagi Judit növendéke). A hangverseny mind összeállításában, mind
pedig a megvalósítás
igényességében és kulturáltságában követte a
nagy elôdöt. Bach, Mozart és kortárs magyar
szerzôk mûvei nem hiányozhattak a mûsorról.
Március 1-jén került sor a 210-es kamaraterem „Sándor Judit-teremmé” avatására. A teremavató koncerten négy, iskolánk ének tanszakáról kikerült mezzo-énekmûvész szerepelt: Derzsi-Pap Enikô, Lilik Judit, Puskás Eszter és Schöck Atala. Csakúgy, mint az elôzô
estén, ezen a napon is Kertész Rita kísért zongorán. Az elhangzott mûveken keresztül bejárhattuk Sándor Judit pályájának fôbb állomásait.
A zene zarándokútján címû életrajzi könyvébôl, valamint férje, Hárs Ernô költô hozzá írt
verseibôl Pallagi Teréz és Kereszturi Gergely
olvasott föl. A hangverseny után megtekintPallagi Teréz és Kereszturi Gergely
hettük a Sándor Judit-termet, melynek falán
csodálatos szerepfotók, a teremben található vitrinben pedig további tárgyak, képek idézik
Sándor Judit szellemét.
A magánének tanszak tanárai
Megemlékezés a Farkasréti temetôben
Március 8-án, a magánének tanszak 110 éves
jubileumi programsorozatának zárásaként egykori és jelenlegi tanárok, diákok találkoztunk a
Farkasréti temetô fôbejáratánál, hogy a temetôt
jól ismerô vezetônk segítségével megtekintsük
a temetôben nyugvó mûvészek sírját, és lerójuk tiszteletünket.
A rendelkezésünkre álló, viszonylag kevés
idô ellenére számos zenész, operaénekes, író,
költô és képzômûvész végsô nyughelyét látogattuk meg. Utunkat az Akadémiai parcellában, Fischer Annie és Tóth Aladár sírjának
megtekintésével kezdtük, majd egy hosszú út
során Lázár Ervin, Németh László, Weöres Sándor, Pilinszky János, Kodály Zoltán, Gyurkovics Mária, Rozgonyi László, Udvardy Tibor, Dr.
Lukács Ervin, Bárdos Lajos, Simándy József,
Szécsi Pál, Honthy Hanna, Béres Ferenc és
33
Fotó: Földesi Gergely
TAZI 110
A képen balról jobbra: Kereszturi Gergely, Kertész Rita, Puskás Eszter, Lilik Judit,
Derzsi-Pap Enikô, Schöck Atala és Pallagi Teréz
Makláry Zoltán sírjának érintésével elérkeztünk
fô úti célunkhoz, Sándor Judit mûvésznô nyughelyéhez. (A mûvésznôrôl nem sokkal korábban zeneiskolánkban termet neveztek el. Egy
csodaszép mûsor keretében emlékeztünk meg
róla, majd átadtuk a termet a magánének tanszak számára.) Látogatásunk végén még megtekintettük Kovács József operaénekes, Páger
Antal színmûvész, Bálint Endre festômûvész,
Kittenberger Kálmán Afrika-kutató sírját, végül
pedig megálltunk Bartók Béla sírjánál egy
hosszabb elmélkedésre.
Személy szerint rengeteg élménnyel és új információval gazdagodtam. Jó volt látni, hogy
mûvészeink emlékét és emlékhelyeit a nekik
kijáró tisztelettel ápolják és gondozzák.
Vass Petra Lea
magánének, 4. B
„Óriási energiák szabadulnak föl ilyenkor”
Schöck Atala, a Magyar Állami Operaház mûvésze
a Tóth Aladár Zeneiskolában tanult zongorázni,
majd késôbb Pallagi Judit tanárnôhöz járt magánének szakra.
Rendszeresen vezet kurzust a Tóth Aladár Operastúdió
nyári táboraiban. Idén februárban is zeneiskolánk vendége volt:
elôadást tartott és fellépett a tanszak jubileumi rendezvényein.
A mûvésznôt a mesterkurzusokon szerzett élményeirôl kérdeztük.
34
TAZI 110
– Milyen érzés az egykori iskolába – ha
más épületbe is – visszajárni mesterkurzust tartani?
– Óriási öröm, mert még fel tudom idézni,
hogy 15 éve hogyan izgultam amiatt, hogy mit
tudok magamból megmutatni. Most pedig idejövök, és egyáltalán nem izgulok azon, hogy
mit tudok a növendékeknek megtanítani. Mert
érzem, hogy évrôl évre egyre jobbak, és látom,
hogy tudok segíteni, tovább tudom adni nemcsak a tudásomat, hanem ezt a fajta önzetlen
segítô szándékot is, amit magamban érzek. Ez
nagyon fontos érzés a tanításban, és nemcsak
a zeneiskolától kaptam meg, hanem például a
fôiskolai zongorakísérômtôl, Alter Katalintól és
Németh Judittól is, akinél azóta tanulok.
Volt egy-két olyan évem – nem tagadom –,
amikor úgy éreztem, nem ismernek el eléggé,
és nem értettem, hogy miért. Aztán ez valahogy megváltozott, letisztultak a dolgok, rájöttem, hogy nincs miért panaszkodnom: rengeteget dolgozom, és ha visszanézek, azt kell látnom, hogy mindig is sokat dolgoztam.
– Mi volt az a tanítási módszer, ami az ön
esetében eredményes volt, ami tehát egy
zeneiskolában jobbára beválik? Vagy nincsen különösebb titka? Egyszerûen az odaadó figyelem?
– Leginkább a türelem. Nagyon sok olyan
értékes ember van, aki máshol elveszne, mert
nem kapná meg azt az idôt, türelmet, amire
szüksége van. Vannak extrovertált típusú emberek, akik azonnal megmutatják magukat,
hogy mi van bennük, de sokszor ez a valami
kipukkad, és kiderül, hogy üres. Sok befelé
forduló emberben viszont rengeteg minden
rejtôzik – szerintem én is ilyen voltam –, de idô
kell, míg kinyílik. Pallagi Judit fantasztikus pedagógus, mert ezt az idôt megadja. Hihetetlenül érdekes figyelni, ahogyan a növendékek
ezeken a kurzusokon évrôl évre másképp reagálnak. Némelyikük ugrásszerûen változik,
mert valami neki éppen akkor úgy a helyére
kerül a rengeteg összeszedett tudásanyagban,
hogy hatalmasat tud elôre lépni. De a következô évben esetleg nem tudja ugyanezt a tempót
tartani, és megint kis lépésekkel halad. Van
olyan növendék, aki alig bírt megállni a lábán,
soha nem volt megfelelô az idôpont a skálázáshoz, se reggel, se délben, semmikor – mert
ô nem szeret skálázni, mondta, az hülyeség,
minek. Most meg ô kéri, hogy skálázzunk, és
koncentráltan végigcsinálja az egyórás gyakorlást.
– Ez természetes serdülôkorban?
– Nem errôl van szó – egyszerûen emberek
vagyunk. Idônként történik valami, amitôl letisztulnak a dolgok. Éppen ezt szeretem a tanításban, hogy annyira komplex egyéniség
minden ember, és a fejlôdés mindenkinél másképp alakul – minden mindennel összefügg.
Figyelem a növendékeket nagyon, és az a furcsa, hogy ebben az évben például volt olyan,
hogy tanítás után bele kellett néznem a tükörbe, hogy tudatosítsam: én nem húszéves
vagyok, mint ôk, hanem negyven. Mert olyan
óriási energiák szabadulnak föl bennem ilyenkor, mint húsz évvel ezelôtt, attól, hogy értem
a problémáikat, és szinte velük együtt élek.
Mihalicz Csilla
Schöck Atala, a Magyar Állami Operaház magánénekese 2000-ben szerzett diplomát a Liszt
Ferenc Zeneakadémián. Tanulmányai befejeztével két évig a Szegedi Nemzeti Színház szólistája volt. A 2003–2004-es évadtól külföldi
operaházak színpadán lép fel vendégmûvészként (Semperoper Drezden, Opera Frankfurt,
Theatre de le Monnaie, Narodni Divadlo Praha, Theater an der Wien, Opéra Bastille Paris).
2004 és 2007 között a Bayreuthi Ünnepi Játékokon a Parsifalban Viráglányként és
Apródként szerepelt. A St. Galler Festspiele-n
debütált 2012-ben Marguerite-ként Berlioz:
Faust elkárhozása c. operájában. Rendszeresen
énekli J. S. Bach, Händel, Mozart, J. Haydn,
Rossini és Vivaldi mûveit, oratórikus mûveit is.
Az Operaházban 2004 áprilisában debütált a
Falstaff Meg Page szerepében.
Fôbb szerepei: Polina (Csajkovszkij: Pikk
dáma), Cherubino (Mozart: Figaro házassága),
Dorabella (Mozart: Cosi fan tutte), Sextus (Mozart: Titus kegyelme), Múzsa/Miklós (Offenbach: Hoffmann meséi), Carmen (Bizet: Carmen), Marguerite (Berlioz: Faust elkárhozása).
Forrás: www.operahaz.hu
35
A TÓTH ALADÁR OPERASTÚDIÓ bemutatja
MOZART: FIGARO HÁZASSÁGA címû operáját
négy felvonásban magyar nyelven
2014. június 5–6. 18.00 óra
Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér
GRÓFNÉ – NAGY ZSÓFIA
Nekem a Grófné a második operaszerepem. Elôtte Gluck: Májuskirálynôjében játszottam Helénét. A Grófné érdekes ember, egy tragikus hôs, akivel nem történnek látványos dolgok, de érzelmileg és emberileg
nagyon mély problémákkal küzd meg. Az egyetlen szereplô a darabban szerintem, akiben nincs semmi
komikus. Ô ebben a vígoperában az egyetlen igazán komoly személyiség. Örülök, hogy a Grófnét játszhatom, bár néha úgy érzem, könnyebb lenne egy viccesebb szereplôt alakítani. De azt hiszem, ô testesíti
meg azt a mélységet és komolyságot, ami bennem is bennem van, és csak néha hagyom a felszínre törni.
ALMAVIVA
GRÓF
– BÁRDOSI GÁBOR
18 éve éneklem a Gróf szerepét az Operastúdióban. Nem folyamatosan persze, kimaradtak néha évek, de
az opera és a Gróf újra meg újra megtalált. És dacára e sok évnek, még mindig nem állíthatom, hogy
ismerem ôt. Elsô olvasatra ez nyilván nem sok jót ígér (egy elôadó, aki 18 év után sem ismeri az eljátszott
karaktert??!!), de ez az „ismerethiány” a folyamatos tanulás, megújulás és a soha nem múló rácsodálkozás
örömét nyújtja nekem. Mert elénekeltem a szerepet kiváló rendezônk, Fehér András igazgatása alatt, és azt
hittem, értem és tudom, hogy ki ez a társadalmi osztálya lemenô napjától még kissé megvilágított figura.
De aztán évek pihenése után újra találkoztam Vele, és akkor Pallagi Judit és a mi Ritánk tárta fel a zenében
rejlô (vagy nem is rejlô, hanem maguktól értetôdôen feltáruló?) mélységeket, amelyek egy eddig ismeretlen
portrét rajzoltak a Grófról! A folytonos felfedezés öröme: ezt adta a Gróf és az Operastúdió ebben a 18 évben. És nem csak a karakter felfedezését, hanem önmagamét is. Így megyünk ezen az úton mi ketten, és
egyre kíváncsibb vagyok: ki is ez a Gróf valójában?
SUSANNA,
A SZOBALÁNY
– POLGÁR-SZABÓ VIKTÓRIA
Talpraesett, okos, cselszövô. Feltétel nélkül szereti Figarót. A Grófnô legnagyobb bizalmasa, így amikor
a Gróf udvarolni kezd neki, együtt próbálják a csalfa Grófot megleckéztetni, és a helyes útra visszaterelni. Susanna karakterét nagyon izgalmas játszani, hiszen a darab egyik központi figurája, egy rendkívül
temperamentumos, gazdag érzelmi skálán mozgó személyiség. De vajon szolgálólányként éles esze elég
lesz-e ahhoz, hogy megakadályozza a Gróf kitartó csábítását? És vajon összejön-e az esküvô Figaróval?
FIGARO,
A GRÓF KOMORNYIKJA
– KERESZTURI GERGELY
Figaro naiv, de mégis talpraesett figura, aki a sok nehézség ellenére általában kihúzza magát a csávából,
és még humora is van. Címszereplô volta ellenére nem ô áll a középpontban, esküvôje szerintem csupán
ürügy a szerzônek emberi szenvedés és nagyság vígoperai, de mégis hû ábrázolására. Figaronak végig
szorít a nézô, hogy a felfuvalkodott Gróf és csatlósai minden mesterkedése ellenére övé lehessen imádott Susannája, s szurkolok neki én is, hogy a színpadon méltó ellenfelét képviselhesse a kéjvágyó
uraságnak!
CHERUBIN,
APRÓD
– PALLAGI TERÉZ
Ez a kis apród tulajdonképpen akár ki is maradhatna az operából. Figaro nélküle is el akarná venni Susannát, a Gróf nélküle is egy javíthatatlan szoknyavadász lenne, és szegény Grófné is éppúgy szenvedne
férje hûtlenségétôl. Az opera viszont talán csak egy „uncsi” két felvonásos darab lenne. Mert ahol ez a kis
fickó megjelenik, ott mindig valami bonyodalom várható, a történet tekeredik egyet-kettôt, félreértések és
komikus helyzetek sorozata támad. Mindeközben ôt semmi más nem érdekli, csak a nôk és a szerelem.
Lényébôl sugárzik az ártatlanság, a huncutság és a vidámság, amivel megfûszerezi a történetet. Egyszerre
gyermeki és férfias, akiben ott van a minden nôt meghódítani akaró vágy is.
36
MARCELLINA – ANTAL JÚLIA
Örülök, hogy elénekelhetem Marcellinát, mert ez az elsô nagyobb szerepem az operastúdióban.
Marcellina egy összetett karakter, jellemében jelentôs változás történik a 3. felvonás folyamán; gonoszból
lesz jó. Megformálásában kihívást jelent, hogy a karakter jóval idôsebb nálam, ezért nehezebben tudok
azonosulni az érzelmeivel. Mindezek ellenére mindent megteszek, hogy a közönség is legalább annyira
élvezze az elôadást, mint amennyire én élvezem már a próbákat is.
BASILIO,
ZENEMESTER
– KISS FERENC
Mozart: Figaro házassága címû operájában Basilio, a zenemester egy kis jelentéktelen szereplô, ám amikor csak alkalma van rá, mindig a középpontban akar lenni, és amint szóhoz jut, rögtön kellemetlenségeket okoz. Bármilyen kis galiba van, máris ott az a huncut mosoly az arcán: „Ez egyre jobb lesz”.
Megint jó kis felfordulás van. Számomra nagy öröm, hogy Basilio szerepét játszhatom. Sok új oldalamat
fedezem fel, miközben próbálok a szereppel egybeolvadni. Amellett, hogy új ismeretekre teszek szert,
valamit magamból is adhatok. Az életben kórusvezetéssel foglalkozom. Így nem okoz nehézséget, hogy
vezényelnem kell a színpadon.
DON CURZIO,
BÍRÓ
– FÖLDESI GERGELY
Talán két szóval tudnám kifejezni, mit jelent számomra a szerep: lehetôséget és kihívást. Lehetôséget,
mert ez az elsô operaszerepem, és úgy érzem, ezáltal megismerhetem az operaszínpad világát. Kihívást,
mert „Mozart tenor”-nak lenni – fôleg ilyen fiatalon – nem könnyû. Don Curzio – a bíró – alakja nekem
amilyen kicsi, egyben olyan fontos is, mert úgy érzem, hogy az opera egyik meghatározó jelenetének
kulcsalakja, és nélküle a történet teljesen más lenne.
BARTOLO,
DOKTOR
– TARDOS FÜLÖP
Hogy mit jelent az Operastúdió? Leginkább lehetôséget, hogy az ember kiállhasson a közönség elé, és megmutathassa, mire képes. Emellett van benne barátság, versengés, egymás segítése és néha még szerelem is.
De legfontosabb mégis az, hogy az ember teljes szívébôl énekelhet. Ez az Operastúdió. Bartolo szerepe
nehéz szerep, mert a darab közepén 180 fokos fordulatot vesz, és negatív szereplôbôl pozitív szereplôvé
változik. Nehéz megfogni mindkét aspektusát, fôleg, amikor egymás után szerepelnek a harmadik felvonás
szextettjében. Ennek ellenére fantasztikusan szórakoztató, és nagy kihívás elénekelni.
ANTONIO,
KERTÉSZ
– FÁBIÁN NORBERT
Bár nem nagy szerep, de nagyon fontos... Nekem is!!!
BARBARINA,
A KERTÉSZ LÁNYA
– ACSAI ZITA
A minden lében kanál, hebehurgya, csacsogó Barbarina szerepét játszom, aki felkavarja a felnôttek amúgy
sem zavartalan életét. A tréfában részt vesz, leleplezi a Gróf félrelépéseit egyetlen Cherubinjáért, és a
mindent eldöntô „csúnya gombostûcskét” is rábízzák, amiért méltán érezheti magát rendkívül fontosnak!
DOYNE BYRD,
A RENDEZÔ
Die Hochzeit des Figaro, Le Nozze di Figaro, Le Marriage de…, The marriage of…, Figaro házassága. Úgy mondott elôfutára a Francia forradalomnak. Beaumarchais színdarabját 1784-ben, egy szenvedélyes küzdelem a királyi cenzorral, és két
személyes fellebbezés után mutatták be a Comédie Francaise-ban április 27-én, hatalmas sikerrel. Én is játszottam, jó pár
évvel ezelôtt, a Grófot. Egy színész rendez egy operát? Hogyan? Lelkes zene mûkedvelô vagyok, pláne ha Mozart, tehát
nézem és élvezem. Szakmai szemem a színjátszást figyeli, de az énekeseknek tanácsolni, akik az éneklés legmagasabb
megnyilvánulását képviselik, hogy hogyan kell… az más. Ez a fiatal banda, amelyet most fog látni a kedves közönség, sokra
tanított engem. Türelemre, figyelemre, megértésre, lélektanra. Élmény nekem az együttlétezésük a színpadon. Amikor repülnek, ami a fô cél a színpadon, és ami természettôl fakadóan nem feltétlenül sikerül, mégis itt mindegyikük ugyanarra a
magasságra repül. És akkor, én is velük. Repüljünk hát!
Zongorán közremûködik: KERTÉSZ RITA • Rendezte: DOYNE BYRD
Mûvészeti vezetô: PALLAGI JUDIT • Zenei asszisztens: LILIK JUDIT
Koreográfus: KISS ISTVÁN RÓBERT • Fotók: MIHALICZ CSILLA
37
V E R S E N Y E R E
VERSENYEK
XIV. ORSZÁGOS KONCZ JÁNOS HEGEDÛVERSENY, BUDAPESTI TERÜLETI VÁLOGATÓ
Veér Lili – kiemelt nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva
Gaál Julianna – kiemelt nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva
Bangó Adrienn – dicséret • tanára: Ácsné Szily Éva
Sárréti Márton – kiemelt nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva
Van De Munt Nastasha – nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva
Hévizi Virág – kiemelt nívódíj • tanára: Ácsné Szily Éva
XIV. ORSZÁGOS KONCZ JÁNOS HEGEDÛVERSENY
Veér Lili – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Gaál Julianna – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Bangó Adrienn – III. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Sárréti Márton – II. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Hévizi Virág – II. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Ácsné Szily Éva – tanári különdíj
Arató Ágnes – korrepetitori különdíj
V. ORSZÁGOS SZAXOFONVERSENY
Vidák András – Jazz I. díj • tanára: Jelasity Péter
Drippey Máté – Jazz I. díj • tanára: Jelasity Péter
Jelasity Péter – felkészítô tanári díj
Tóth Aladár Zeneiskola AMI – Pomáz Város díja
I. ORSZÁGOS OBOA DUÓ ÉS KAMARAFESZTIVÁL
Csontos Katalin, Kalmár Lili – dicséret • tanára: Liget Regina
Csontos Katalin, Csóka Balázs – dicséret • tanára: Liget Regina
Kalmár Lili, Kepes Péter – dicséret • tanára: Liget Regina
COMPETITION TARTINI – INTERNATIONAL COMPETITION FOR YOUNG VIOLINISTS, PIANISTS AND CHAMBER GROUPS – PIRAN
Mága Zoltán, Sárréti Márton, Van de Munt Nastasha, Hévizi Virág – arany fokozat • tanáruk: Ácsné Szily Éva
Holló Mirella – ezüst fokozat • tanára: Jobbágy Boglárka
Van de Munt Alfredo – arany fokozat • tanára: Eckhardt Gábor
VIII. ORSZÁGOS VERSENY A TOVÁBBKÉPZÔ ÉVFOLYAMOKRA JÁRÓ TANULÓK SZÁMÁRA
Molnár Fanni – ezüst, továbbjutó növendék • tanára: Scholz Melinda
Bajusznács Bence – ezüst • tanára: Kohán István
NEMZETKÖZI FÚVÓS ZENEI FESZTIVÁL (SZABADKA)
Molnár Fanni, Sturcz Valentina – 1. díj • tanáruk: Scholz Melinda
XI. ORSZÁGOS KODÁLY ZOLTÁN SZOLFÉZS- ÉS NÉPDALÉNEKLÉSI VERSENY – BUDAPESTI TERÜLETI VÁLOGATÓ
Gaál Julianna – kiemelt nívódíj • tanára: Kiss Anna
Karakas Benedek – kiemelt nívódíj, különdíj • tanára: Magyar Margit
Sturcz Valentina – nívódíj • tanára: Magyar Margit
D. Nagy Ágoston – nívódíj • tanára: Magyar Margit
Kocsis Bálint – kiemelt nívódíj • tanára: Magyar Margit
Magyar Margit – tanári különdíj
III. REGIONÁLIS ÉS BUDAPESTI GITÁRVERSENY
Horváth Farkas Martin – I. díj • tanára: Vass Valéria
Varga Boglárka – I. díj • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa
Szabó Gyôzô – III. díj • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa
V. BÁNTAI VILMOS BUDAPESTI FUVOLAFESZTIVÁL ÉS VERSENY
Molnár Fanni – arany fokozat • tanára: Scholz Melinda
Sturcz Valentina – arany fokozat • tanára: Scholz Melinda
Majercsik Lili – ezüst fokozat • tanára: Varga Gabriella
Natália Lugaro – bronz fokozat • tanára: Kiss Kamilla
Gáspár Dorina – bronz fokozat • tanára: Kiss Kamilla
Gáspár Laura – bronz fokozat • tanára: Kiss Kamilla
Váncsa Anna – dicséret • tanára: Zalaba Gyöngyi
IV. BUDAPESTI GITÁRFESZTIVÁL
Farkas Zsolt Márió – arany oklevél • tanára: Vass Valéria
Horváth Farkas Martin – arany oklevél • tanára: Vass Valéria
Szabó Gyôzô – ezüst oklevél • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa
Nagy Kristóf – ezüst oklevél • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa
Varga Boglárka – bronz oklevél • tanára: Kovácsné Szabó Zsuzsa
STEINWAY PIANOCONCOURS 2014 -– AMSZTERDAM
Alfredo van de Munt – I. díj • tanára: Eckhardt Gábor
IV. ORSZÁGOS ZATHURECZKY EMLÉKVERSENY
Gaál Julianna – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Bangó Adrienn – III. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Sárréti Márton – II. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Arató Ágnes – korrepetitori díj
38
D M É N Y E I N K
VERSENYEK
XIV. ORSZÁGOS ÜTÔHANGSZERES KAMARAVERSENY
Engelmann Ákos, Karácsondi Zsolt, Mészáros Gergô Márton – III. díj • tanáruk: Holló Miklós
VI. BANDA EDE BUDAPESTI CSELLÓVERSENY
Rozmán Amália Zorka – I. díj, különdíj • tanára: Czékmány Szilvia
Rinkó Krisztián – I. díj, különdíj • tanára: Dominkó Csilla
Zelenyánszky Lôrinc – I. díj, különdíj • tanára: Kovácsikné Falvay Edit
Széphelyi Annamária – III. díj • tanára: Dávid Krisztina
Dominkó Liliána – I. díj, különdíj • tanára: Dominkó Csilla
Králik Miklós – I. díj, különdíj • tanára: Dávid Krisztina
Szelevényi Oszkár – I. díj, különdíj • tanára: Dávid Krisztina
Szabó Zsanett – III. díj • tanára: Dominkó Csilla
Králik Miklós, Szelevényi Oszkár – I. díj, különdíj • tanáruk: Dávid Krisztina
Szijártó Ágnes, Csanálosi László, Kerekes Brigitta – I. díj • tanáruk: Kovácsikné Falvay Edit
Dominkó Liliána, Rinkó Krisztián, Zelenyánszky Lôrinc – II. díj • tanáraik: Dominkó Csilla, Kovácsikné Falvay Edit
Králik Miklós, Bucella Lilla, Szelevényi Oszkár, Rátkay Áron – I. díj • tanáruk: Dávid Krisztina
Brebovszky András, Sárközi Gellért, Zarka Zsófia, Szabó Zsanett – II. díj
tanáraik: Dominkó Csilla, Kovácsikné Falvay Edit
A május 15-én tartandó Gálakoncertre a zsûri beválasztotta:
Rinkó Krisztián, valamint a Králik Miklós, Szelevényi Oszkár duó mûsorát.
Czékmány Szilvia – felkészítô tanári díj
Dávid Krisztina – felkészítô tanári díj
Dominkó Csilla – felkészítô tanári díj
Kovácsikné Falvay Edit – felkészítô tanári díj
Bauernfeind Éva – Zongorakísérôi különdíj
Kertész Rita – Zongorakísérôi különdíj
VIII. ORSZÁGOS ZENEKARI VERSENY
Tóth Aladár Ifjúsági Szimfonikus Zenekar – I. díj • vezényelt: Magyar Margit
tanárok: Szilvási Katalin, Sáróy Julianna, Dominkó Csilla, Liget Regina, Tekula Endre, Valus Gábor
Klarinétzenekar – III. díj • vezényelt: Szoucsek Szilveszter • tanár: Kohán István
Magyar Margit – karnagyi különdíj
Iskolai különdíj
TALENTS FOR EUROPE – NEMZETKÖZI VONÓSVERSENY DOLNY KUBIN, SZLOVÁKIA
Králik Miklós, Szelevényi Oszkár – III. díj • tanáruk: Dávid Krisztina
Králik Miklós, Szelevényi Oszkár, Bucella Lilla, Rátkay Áron – V. díj • tanáruk: Dávid Krisztina
Veér Lili – III. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Sárréti Márton – III. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Sárréti Márton – a 20–21. századi zeneszerzôk legjobb elôadója különdíj • tanára: Ácsné Szily Éva
Arató Ágnes – korrepetitor különdíj
Kertész Rita – korrepetitor különdíj
THE PIANO KEY 2014 4TH INTERNATIONAL YOUTH PIANO COMPETITION – MIKULOV, CSEHORSZÁG
Karakas Benedek – II. díj és a diák zsûri II. díja • tanára: Réti Tamás
VERSENYBEN VARSÁNYBAN
Nagy Kristóf, Gyéresi Norbert, Hermawan Fadhil, Pozsgai Csanád – különdíj • tanáruk: Kovácsné Szabó Zsuzsa
Gaál Julianna, Takácsy Hara Márk – kiemelt nívódíj • tanáruk: Hara Lászlóné
XI. ORSZÁGOS KODÁLY ZOLTÁN SZOLFÉZS- ÉS NÉPDALÉNEKLÉSI VERSENY
Gaál Julianna – III. díj • tanára: Kiss Anna
Karakas Benedek – I. díj, különdíj • tanára: Magyar Margit
Sturcz Valentina – különdíj • tanára: Magyar Margit
D. Nagy Ágoston – különdíj • tanára: Magyar Margit
Kocsis Bálint – különdíj • tanára: Magyar Margit
Magyar Margit – felkészítô tanári díj
„EGYÜTT MUZSIKÁLUNK” – V. TANÁR-DIÁK FURULYÁS KAMARAZENEI TALÁLKOZÓ
Kepes Máté, Kiss Gergely Domonkos, Kocsis Bálint, Kéringer Dávid, Bánfi Balázs – arany fokozat
VI. BELICZAY GYULA NEMZETKÖZI HEGEDÛ ÉS KAMARA EMLÉKVERSENY – KOMÁROM
Wijnand Emma – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Van de Munt Nastasha – I. díj • tanára: Ácsné Szily Éva
Hankó József – I. díj • tanára: Szilvási Katalin
Szajkó Dóra – III. díj • tanára: Szilvási Katalin
III. THE BRIDGE OF MUSIC INTERNATIONAL MUSIC COMPETITION FOR YOUTH
Karakas Benedek – I. díj • tanára: Réti Tamás
39
TANÁRI
NÉVSOR
AZ ISKOLA TANTESTÜLETE A 2013–2014-ES TANÉVBEN
Intézményvezetô:
Magyar Margit – szolfézs, zenekar
Intézményvezetô-helyettesek:
J. Dunavölgyi Mária – fagott
Véghelyi Kriszta – hegedû
Réti Tamás – zongora
Ács Péterné – hegedû
Arató Ágnes – korrepetitor
Bánfi Balázs – furulya
Bauernfeind Éva – korrepetitor
Bogár Zsófia – korrepetitor, zongora
Budai Lehel – gitár
Czékmány Szilvia – gordonka, tücsökzenekar,
szolfézs, Kokas-pedagógia
Csuhaj-Barna Tibor – jazz-bôgô
Dávid Krisztina – gordonka
Dely Róbert – jazz-gitár, zenekari gyakorlat
Derzsi Rita – gitár
Deutsch Nóra – zongora
Domány István – harsona
Dominkó Csilla – gordonka
Eckhardt Gábor – zongora
Faragó Laura – népi ének
Félegyházi Bence – trombita
Fenyôsy Dorottya – zongora, korrepetitor
Frittmann Estilla – szolfézs
Hajdu Klára – jazzének
Halászné Veres Zsuzsa – zongora
Hara Lászlóné – zongora
Harsányi Andrea – zongora
Héja Benedek – zeneirodalom, zenekar
Holló Miklós – ütô
Horváth Vilmosné – zongora
Hônigné Kôszegi Adrienn – könyvtár
Ispánkiné Gede Éva – szolfézs, kórus
Jelasity Péter – jazz-szaxofon
Jobbágy Boglárka – hegedû
Kaiser Adrienne – zongora
Kertész Rita – korrepetitor
Kiss Anna – szolfézs
Kiss Kamilla – fuvola
Kohán István – klarinét, klarinét-együttes
Kovács Zsolt – jazzdob
Kovácsikné Falvay Edit – gordonka
Kovácsné Szabó Zsuzsa – gitár
Környei Miklós – gitár
Liget Regina – oboa, furulya
Lilik Judit – magánének
Lukácsházi István – nagybôgô
Márkus Tibor – jazz-elmélet
Mihalicz Csilla – könyvtár
Olesiák Fédra – Kovács-módszer
Pallagi Judit – magánének, operastúdió
Pecze Zsófia – szolfézs, kórus
Pozsár Andrea – zongora
Priskin Zsuzsanna – gitár
Rátonyi Róbert – jazz-zongora
Sáróyné Fekete Julianna – hegedû
Scholz Melinda – fuvola
Serei Zsolt – zeneelmélet
Somogyi Zoltán – fagott, furulya
Szilágyi Katalin – zongora
Szilvási Katalin – hegedû
Szoucsek Szilveszter – klarinét, klarinét-együttes
Tekula Endre – kürt
Tóth Emese – cimbalom
Tóth Réka – zongora
Vadász Zsuzsanna – zongora
Valus Gábor – nagybôgô
Varga Gabriella – fuvola
Vass Valéria – gitár
Vizeli Máté – hegedû, népi hegedû
Zalaba Gyöngyi – fuvola, fuvolazenekar
Tanári munkát segítôk:
Bella György, László Kata, Szálasné Jancsó Csilla, Zele Pálma
40
NÖVENDÉK
AZ
ISKOLA NÖVENDÉKEI A
Anna Lujza
Alföldi Rozina
Almádi Flóra Szilvia
Ambrus Róza Júlia
Ambrus Zsigmond
Ambrus-Tóth Benedek
Antal Bence
Antal Sámuel
Aradi Márk András
Arató Balázs
Arday Bori
Armbruszt Bence
Attl Attila
Ábrahám Kíra
Ács Laura
Ács Simon Domonkos
Babácsi Szerafina
Bacsevits Ervin
Bajusznács Bence
Bakonyi Emma
Balázs Blanka
Balázs Ramóna Elza
Balogh Alison Miriam
Balogh Boróka Emma
Balogh Sára
Bangó Adrienne Anita
Bangó Ernest
Bartha Kinga
Baschán Lili
Batka Eszter
Bánfi Bence
Bánföldi Avenár Kasszián
Bánki Sarolta Réka
Bánky Csillag
Bárd András
Bátonyi György
Beke Áron Kristóf
Benkô Orsolya
Benyó Pál Bertalan
Berde Mia Alina
Berdinskaia Sofia
Bere-Tóth Zsófia
Berényi Sámuel
Berki Dávid
Berkin Csenge
Berta Dóra
Bezerédy Zsófia Borbála
Bíró Danijar Áron
Blazsik Dóra Barbara
Bobrovics Nóra
Bodnár Hanna Bogáta
Bodor Ivana
Bodó-Nagy Helga
Bodó-Nagy Szilveszter
Bogár Petra
Bogschütz Illangó Kata
Bold Zsófia Amina
Bolesnikov Andjela
Borbély Bence Regô
Borbély Mózes
Boros Réka Sára
Boros Tamás Péter
Bócz Patrícia
Bócz Szilvia
Bódi Róbert
Bóka Bernát
Bóka Berta
Bóna Alexander
Bóni Attila
Bóni György László
Bóni Raphael Antonio
Brebovszky András
Budai Richárd
Budiman Cecilia Alya
Bui Huyen-Trang Adrienn
Bullás Rozália Lili
Burai Kitti Viola
Cantwell Ákos Dante
Cela Ilda
Celichowski Emil
Cesarczyk Oliver István
Chen Jing Yi
Cieklinski Anna Lívia
Cifuentes Thomas
Cochior Richárd Márk
Cs. Nagy Eszter Hajnalka
Csalog Borbála
Csanálosi László
Csáji Gyöngyvér Dorottya
Csányi Marcell
Csányi Mihály Sándor
Csányi Zóra
Császár Etelka Villô
Cseh Dorottya Eszter
Csekme András
Csernovszky Márton
Cserpán Boglárka Noémi
Cseszlai Hanna
Csetényi Zsombor
Csige Alma
Csobay Léna
Csoknyai Mátyás Nándor
Csontos Katalin Veronika
Csontos László Menyhért
2013–2014-ES
Csorba László Imre
Csóka Balázs
Czaha Zsuzsanna
Czakó Miklós
Czakó-Noll Johanna
Czeffer Nóra
Czékmány-Wambach
Gréta
Czine Bernadett Krisztina
D. Nagy Ágoston
Dakó Emma
Dakó Nelli
Dani Norbert Dániel
Danó Dániel
de Nemesker Angelina
de Nemesker Miklós
Deák Luca Zsófia
Debreczeni Csanád
Nándor
Debreczy Csenge Kata
Debreczy Lilla Hanna
Deim András
Deim Zoltán
Demes Benedek
Derbák Luca
Detvay Lili
Devich Benedek
Dénes Bence
Dénes Borsa
Di' Schiena Adrián Márió
Diallo Diaraye
Diczman Jázmin
Dobos Dániel
Dominkó Liliána
Dorsjuren Iveel
Dr. Feith Ádám
dr. Volford András
Draskóczy Dávid
Bendegúz
Drippey Máté
Duka Katalin
Duka Vilmos
Ecsedi-Papp Ádám
Ella Dávid Márk
Engel Daniela
Engelmann András
Engelmann Ákos
Erdôsi Máté
Eszenyi Farkas Barnabás
Fadhil Hermawan
Fakan Marcell Zoárd
Farkas Ágoston
NÉVSOR
TANÉVBEN
Farkas Benedek
Farkas Bianka
Farkas Dániel
Farkas Hajnal
Farkas Izabella
Farkas Líviusz
Farkas Máté
Farkas Nikolasz
Farkas Péter András
Farkas Vanessza Eliszon
Farkas Zsolt
Farkas Zsolt Márió
Fátyol Dávid
Fehér Aurél Áron
Fehér István Áron
Fehér Judit Ráhel
Fehér Szonja Kincsô
Fehér Szonja Kíra
Feka Róbert
Fekete-Karai Kyra
Feledi Pál
Felföldi Ferenc Dániel
Felföldi Kata
Felföldi Nóra Fruzsina
Felkai Lili
Fischer Balázs
Foltányi Kolos
Forró Fruzsina
Foskolos Bettina
Földesi Gergely
Földesi Richárd
Fuksz Jonatán Ábel
Gaál Csaba
Gaál Julianna
Gall Ádám Dániel
Galó Boldizsár Milán
Ganyi Róbert Oszkár
Garami Eszter
Garamszegi Anna Bella
Garamszegi Dániel István
Gatter Herta
Gavodi Júlia
Gál Virág
Gáspár Csaba
Gáspár Dorina
Gáspár Laura
Gelencsér Artúr Géza
Gellér Mihály
Gera Júlia
Geréb Hanna
Gergely Anna
Gergelyi Anna Flóra
41
NÖVENDÉK
NÉVSOR
Giannoccaro Graziella
Golda Vilmos Ferenc
Gonda Gréta
Gömöri Gréta Aletta
Görgényi Fanni
Graning Melina
Gressai Mánuel
Grósz Vendel Ákos
Gubicza Klára
Gurzó Gyöngyi
Gurzó József
Gyalay Csilla
Gyalay Gyöngyi
Gyalay Katica (Katalin)
Gyéresi Norbert
Gyöngyösi Márton
Gyöngyösi Viola
Hadadi Tünde
Hadházi-Borsos Mátyás
Hajnal Balázs Keve
Halas Nina Emma
Halász Blanka
Halász Marcell
Halász Renáta
Hankó Georgina
Hankó József
Harmat Glória Elizabet
Hári-Romvári Júlia Anna
Hársfalvai Alexander
Hársfalvai Jázmin
Hegedüs Boglárka
Hema Salem Artúr
Henderson Aaron Joshua
Heritier Cecile Claire
Herscovici Martin Dávid
Hévízi Virág Anna
Hicsák Tamara Katalin
Holló Liza Enikô
Holló Mirella
Homoki Réka Éva
Horváth Ákos
Horváth Benjámin Attila
Horváth Dorottya
Horváth Farkas Martin
Horváth Gábor
Horváth Kinga
Horváth Lívia
Hônig Réka Anna
Huiber Lídia
Huiber Vencel
Ittzés Berta Júlia
Ittzés Klára Zsófia
Ivanich Lilla
Jakab Gergely László
42
Jamniczky Dorina
Jamniczky Karina
Jancsovics Rebeka
Jankai Judit Nóra
Jádi Laura Anna
Jádi Luca Blanka
Jávor Judit
Jegorov Antónia
Jeli Csenge
Jevuczó Gábor
Joháczi Krisztina
Jordanov Gréta Anna
Jónás József
Jónás Noémi
Juhai Máté Balázs
Juhos Fanni Mária
Kalmanovits Anna
Kalmanovits Dorka Sára
Kalmár Lili
Kalocsa Lora Dorina
Karakai Lajos
Karakas Benedek Kelton
Karácsondi Zsolt
Karnai Mihály Efraim
Kaszonyi Márk
Katona Eszter
Kauka Kincsô
Káli Ambrus
Káli Donát
Kálmán Manna Zoé
Kálmán Róza
Kálmán Zia Chloe
Károlyi András Simon
Kárpáti Izabella
Kecskés-Kazy Laura
Kelecsényi Bertalan
Kelecsényi Blanka
Kelemen András
Bendegúz
Kelemen Anna Flóra
Kelemen Dorka Szilvia
Kelemen Gáspár
Kelemen Luca Blanka
Kemény Péter
Kepes Máté Róbert
Kepes Péter
Kerekes Brigitta
Kerekes István Balázs
Kerekes Kinga
Kereszty Anna
Kerényi Krisztián
Keskeny Miklós
Kéringer Dávid
Killeen Hanna
Király Flóra
Király Hanna
Kirschner András
Kis Gergely Domonkos
Kiss Artúr András
Kiss Attila
Kiss Balázs
Kiss Boldizsár
Kiss Gréta Zsuzsanna
Kiss István
Kiss Marcell
Kiss Virág
Kiss-Jakab János
Kistamás Leó
Kistamás Naomi
Kitley Sára
Klein Mia
Klécs Roland
Knee Klara Olivia
Kocsis Bálint
Kocsis Orsolya
Koczka Dávid
Koczka Zoé Teodóra
Kollár Ákos
Kolozsi Csongor
Kostyál Regina
Kovács Anna Boglárka
Kovács Anna Sára
Kovács Bence
Kovács Borbála Kinga
Kovács Csenge
Kovács Domonkos Döme
Kovács Fanni Sára
Kovács Gergely Zalán
Kovács Klaudia
Kovács Lili
Kovács Luca
Kovács Miklós
Kovács Mira Boglár
Kovács Orsolya Fanni
Kovács Réka
Kovács Zétény Joachim
Kovács-Kemény Ákos
Kováts Ambrus György
Kovordányi Anna
Kozma Zsófia Jázmin
Kósa Viviána Dominika
Köves Míra
Kövesdi Luca
Kôvári Ádám
Kôvári Zoltán
Králik Miklós
Krähling Nóra Csilla
Krähling Péter
Kresz Máté Milán
Kresz Vince
Kuba Nikoletta
Kunisch Luca
Kunisch Márta
Lakatos Benedek Gergely
Lakatos Domonkos
Lakatos Lívia Sarolta
Lakatos Márió Rafael
Lakatos Tamás
Lakatos Zsombor
Lakner Hanna Rozália
Lakner Virág Eszter
Lambert Orlando
Lambert Szilvia
Lány Anna
Lány Dóra
László Adél Boglárka
László Zsuzsanna
Lázok Virág Vivien
Lederhaas Miriam
Lehoczki-Nagy Ildikó
Leitner Gábor Máté
Lendvay Lilla Valentina
Lengyel Luca
Lengyel Máté
Lenhardt Máté
Lenhardt Réka
Lenhardt Zsófia
Levron Antoine Francois
Lénárd Virág Sára
Lévai Angelika
Liptovszky Abigél
Lobmayer Mária Ágnes
Lobmayer Miklós Joakim
Losonczi Lilla Hanna
Losó Imre
Losó Lajos
Losó Norbert
Lovász Borsa
Lovász Merse
Lôrincz Kristóf András
Lugaro Natalia
Lugosi Dóra Hanna
Lukács Dávid
Madarász-Vas Zorka
Magyar Csenge Bianka
Magyar Míra Mónika
Magyar Valentin
Majercsik Lili Tamara
Majsai Roland Gábor
Makovi Bíbor Krisztina
Maric Aleksa
Markó Dániel
NÖVENDÉK
Markó Sára
Marosfi Lara Eszter
Marót Janka
Maróti Dániel
Matyi Dénes
Mayer József
Mága Zoltán
Már Benedek Péter
Mázsa Míra
McAllister James
McAllister John
McAllister Shannon
Megyesi Zsuzsanna
Mester Lívia Eszter
Mesterházi Dénes
Mezei Vera Franciska
Mezôssy-Jordán Valér
Ferenc
Mészáros Barnabás
Mészáros Gergô Márton
Mészáros Lídia
Mészáros Zoltán
Minar-Bacsó Benjámin
Minniti Raul
Miszkuly Panna Virág
Mohácsi Anna Luca
Mohácsi Blanka
Mohácsi Dávid
Mohácsi Márton
Mohácsi Viktória
Mohácsi Vilmos
Molnár Alíz
Molnár Barnabás
Molnár Fanni
Molnár Félix Bulcsú
Molnár Márk János
Molnár Richárd Péter
Molnár Veronika Anna
Nagy András Dániel
Nagy András Márton
Nagy Bernadett
Nagy Eszter Blanka
Nagy Hajnalka Eszter
Nagy Hanna
Nagy Kornél Flórián
Nagy Kristóf
Nagy Kristóf
Nagy Laura Lilla
Nagy Márton
Nagy Milán
Nagy Rebeka
Nagy Regina
Nagy Sarolta
Nagy Soma Miksa
Nagy-Bóna Kitti
Nashaat Leoni Isobel
Naszagyuk Júlia
Naszagyuk Szófia
Natratics Adrienn
Názer Lili
Nemesrévi Ákos
Németh Dávid Nátán
Németh Domos Kristóf
Németh Laura Boglárka
Olasz Balázs
Olasz Kata
Oláh Réka
Orbán-Ducos Bogáta
Cecília
Orbán Lukács Róbert
Orosz Levente
Oszwald Blanka Hanna
Ölbey Luca
Palicz Márton
Pantiru Melania
Pap Ádám Máté
Pap Dorka Sára
Pap Zsombor
Papp László Benedek
Papp-Földessy Alíz
Paravyanc Artúr
Paravyants Karina
Paravyants Kristina
Partos Bendegúz
Paszternák Hanna
Pápai Viktória Zoé
Perczel Mária Magdaléna
Peregi Dóra
Perényi Johanna
Pestalits Ambrus
Pesti Anita
Petôházi Viktória
Petrók-Hanmer M. Csaba
Petrók-Hanmer Péter Zsolt
Péter István Gábor
Pigniczki Sára
Pilbák Dóra Lilla
Pillér Lili
Pintér Borbála
Pirisi Krisztina Nóra
Pozsgai Emil Csanád
Pócsik Tünde Tímea
Puszti Dániel Balázs
Puszti Kincsô Noémi
Puszti Zsófia Réka
Radnóthy Anna
Raffay Rebeka Blanka
Rácz Milán
Rácz Nikolett
Rákosi Lili
Rátesy Melissza
Rátesy Nikosz
Rátkai Panna Dalma
Richter Péter Alex
Ringhofer Márton
Rinkó Bianka
Rinkó Krisztián
Rinkó Sándor
Rinkó Violetta
Rizdorfer Eszter Fradika
Rohonczi Elina
Rozmán Amália Zorka
Rozmán Ábel
Róza Igor
Rózsa Botond
Salamon András
Santos-Aranyos Zéta
Sándor Anna Flóra
Sándor Borbála Blanka
Sándor Szergej Benedek
Sánta Aba
Sárközi Gellért György
Sárközi József
Sáróy Mihály
Sárréti Márton
Sásdi Vilmos
Schäffer Júlia
Schäffer Lujza Mária
Schäffer Róza
Schneider András
Seboek Ethan
Seboek Jonathan Levy
Sehr Miklós Balázs
Selymes Barnabás
Shabani Njomza
Sharavdorj Tengisz
Shulenko Arina
Sieferer Laura Terézia
Simkó Alexandra Nikolett
Simmersbach Phoenix Kai
Simon Dénes
Simon Evelin
Sipos Anasztázia
Sipos Jázmin Virág
Sipos Lili
Sitinjak Daniel Vanhanen
Christensen
Sitinjak Ester Sorya Rifinka
Sitkéry Iván
Skowronek Adrián
Sofyan Nabila Quinci
Sofyan Nadia Davina
NÉVSOR
Solti Dorottya
Somlói Aurélia
Somogyi Dalma
Somogyi Nóra
Sólyom Dorka
Sólyom Noel László
Sólyom Réka
Sörös Kata Klára
Steinbacher Julianna
Stróbli Márk
Sturcz Valentina
Suke Róbert
Suke Sándor
Sümegi Anna Napsugár
Sümegi Odett
Sümegi Sára Abigél
Sütô Cseperke Fanni
Sütô Napsugár Flóra
Sütô Zoé Kata
Szabados Márton
Szabolcs Maja Dóra
Szabolcs Mátyás
Szabó Bence Gyula
Szabó Dániel
Szabó Dávid Márton
Szabó Dóra
Szabó Gyôzô
Szabó Lia Lívia
Szabó Lilien Judit
Szabó Ottó Csaba
Szabó Petra
Szabó Sára
Szabó Zsanett
Szabó Zsófia
Szabó Zsuzsa
Szajkó Dóra
Szakay Miklós Benke
Szakay Miklós Samu
Szalay Ferenc
Szarvasi Péter
Szájbély Viktória Liza
Szász Eszter Sára
Száva Barbara Gina
Száva Letícia
Száva Olívia Szulanit
Száva Szantina Mirian
Száva Zsolt Izrael
Szedmák Eszter
Szegedy-Maszák Blanka
Szeghô Szonja Júlia
Szelepcsényi Eszter
Szelevényi Oszkár
Koppány
Szelevényi Vito
43
NÖVENDÉK
NÉVSOR
Szemzô Dávid György
Szepes Anna
Szeverényi Zsófia
Széchenyi Kinga
Szécsi Erzsébet
Szécsi Sarolta Emma
Székely Anikó
Székely Kristóf
Székely Léna
Székely Tekla
Széles Borbála
Széles Márk
Szénási Franciska Szófia
Széphelyi Annamária
Szigethy Mihály
Szigetvári Csenge Réka
Szijártó Ágnes
Szijártó Fanni
Szilágyi Bendegúz
Szilágyi Dániel Péter
Szilágyi Eszter Soewarni
Szilvási Hanna
Szirtes Luca Viola
Szivós Bence
Szlonkai Lilla
Szofronyuk Anasztázia
Szojka Tamás Benedek
Szombath Bence
Szögi Marcell
Szunyogh Cintia
Szôcs Anna
Szôcs Attila Borsa
Szôcs Károly
Tacey Emily Inez
Tacey Tamara Léna
Takács Ágota
Takács Rozina Sára
Takácsy Hara Márk
Talmaczi Lilla
Tarazi Sophie Linda
Tardi Virág
Tax Dávid
Taylor-Sol Nadia Alina
Tábori Iván Szabolcs
Telegdy Zsófia
Telek Ágoston Domonkos
Telek Botond
Temesvári Vanda
Tepliczky Adél Nárcisz
Tepliczky Olivér Zoltán
Terenyi Szemôke Lilla
Thompson Emma Cecília
Tímár Laura Éva
Tolnay Lea
Tóbiás András
Tóbiás Ilona
Tóth Bence Sándor
Tóth Dorottya Berta
Tóth Dóra Virág
Tóth Hanna Piroska
Tóth Luca Dorka
Tóth Luca Sára
Tóth Napsugár Anna
Tóth Nóra
Tóth Patrik Gábor
Tóth Réka Emese
Tölgyesi Ivett
Tran Thu Ha Tímea
Trubiánszki Ármin
Trubiánszki Hanga
Tucker Hanna Róza
Tucker Sára Rebeka
Turschl Csenge
Tûzkô Máté Salamon
Ujváry-Radics Emma
Vadász Tamara
Vajda Dániel Máté
Valach Anikó
Van De Munt Alfredo
Van De Munt Nastasha
Varga András Ferenc
Varga Boglárka
Varga Bonifác Ádám
Varga Dominik
Varga Luca
Varga Virág Napsugár
Vass Petra Lea
Vághy Mihály
Vágó Dalma
Váncsa Anna
Váncsa Kata
Váradi Eszter
Várfalvai Emília Mária
Veér Lili
Veisz Rubina Vanessza
Veres Bence
Verriez Lilla Mónika
Végsô Panna Boglárka
Victor Júlia Rebeka
Vilisics Berta Vanda
Vincze Hanna
Vincze Jázmin
Virág Adrienn
Virág Ilona
Virág Sebastian
Vitéz Júlia Ilona
Víz Kata
Vogl Dániel Kevin
Wagner Zsolt
Waldau Beatrix Anita
Waldmann Tamás
Wellik Larissa
Wertán Blanka Klára
Wijnands Emma Katalin
Wunderlich Nicolette
Xu Bei Li
Yeboah Darin Benedek
Yeboah Kingsley András
Zarka Júlia Eszter
Zarka Lili Anna
Zarka Zsófia Orsolya
Zelenyánszky Lôrinc
Zelenyánszky Milla Dorka
Zombory Gábor István
Zombory Nikolett Barbara
Zsarnovszky Alex
Zsámboki Maja
Zsoldos Lili
Az újságot szerkesztették: László Kata, Mihalicz Csilla, Réti Tamás • Felelôs kiadó: Magyar Margit intézményvezetô
Borító grafika: K. Véghelyi Kriszta
Tóth Aladár Zeneiskola • 1063 Budapest, Szív u. 19–21. • www.tothaladar.hu
Nyomdai elôkészítés: KÉPPONT BT.
Köszönjük a szülôi választmány támogatását.
© Minden jog fenntartva
110 éves a Tóth Aladár Zeneiskola
110 ÉVES JUBILEUMI PROGRAMSOROZATUNK
Jubileumi ünnepségsorozat
FEBRUÁR
a 2013–2014. tanévben
A jubileumi tanév fôvédnöke:
DR. BATTA ANDRÁS
MÁRCIUS
kormánybiztos
A jubileumi tanév védnöke:
DEBNÁR LÁSZLÓ
Fôvédnök:
MAREKNÉ Dr. PINTÉR ARANKA
a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke
Védnök:
EMBER CSABA
2014. március 21. péntek 17.30
NÉPZENEI SZAKMAI NAP – A tanszak régi növendékeinek találkozója
2014. március 27. csütörtök 17.00
GITÁR TANSZAKI SZAKMAI NAP – Régi növendékek találkozója
ÁPRILIS
MÁJUS
Budapest Fôváros VI. Kerület Terézváros polgármestere
Fôvédnök:
MAREKNÉ Dr. PINTÉR ARANKA
Az iskolatörténeti kiállítás kurátorai:
TÓTH EMESE és VÉGHELYI KRISZTA
2014. április 25. péntek 17.00
Az akkordikus tanszak kamarazenei hangversenye
2014. május 7. szerda 15.00-17.00
FÚVÓS SZAKMAI NAP 1. – Egyformán képezzük a hangot?
Azonosságok és különbségek a fúvós és énekes metodikában
2014. május 15. csütörtök 13.00
CIMBALMOS SZAKMAI NAP 1.
„Nem lehet elég korán kezdeni…” G. Szerverényi Ilona kurzusa
Hangszertörténeti elôadás és szakmai beszélgetés
Díszvendég:
HASSAY ZSÓFIA
a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem rektora
2014. április 11. péntek 17.30
Op. 110 KAMARAHANGVERSENY – Házigazda: Eckhardt Gábor
55-ös és 110-es opus-számú mûvek növendékeink és mûvésztanáraink elôadásában
2014. május 12. hétfô
FÚVÓS SZAKMAI NAP 2. – 11.00 Duplanádas kurzusok
17.00 Fúvós együtteseink koncertje
110 ÉV – 110 PERC
Tanévzáró hangverseny a Zeneakadémia Nagytermében
Védnök:
VIGH ANDREA
2014. március 28. péntek
Interaktív koncert a jazz tanszak rendezésében
2014. április 12. szombat 14.00
Egyedül nem megy – zenekarok versenyben
Barátaink Európából 1. – vendégünk a berlini Bartók Béla Zeneiskola Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér
A Magyar Zeneiskolák és Mûvészeti Iskolák Szövetségének elnöke
a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke
2014. március 1. szombat 17.00
A MAGÁNÉNEK TANSZAK SZAKMAI NAPJA – Sándor Judit nyomában
Emlékhangverseny és a Sándor Judit-terem megnyitása
2014. március 19. szerda
VONÓS SZAKMAI NAP – A tanszak jubileumi programja
A rendezvények védnökei:
Mi így tudjuk – Kreatív vetélkedô a fôvárosi zeneiskolások számára
2014. február 21. péntek
16.30 110 év híres zongorista tanárai és növendékei címû fotókiállítás
17.30 BÖSENDORFER-KONCERTEK a zongora tanszak volt növendékeivel
Benabdallah Marouan (Franciaország) és Fuentes Amador Buda (Basel) zongoramûvészek
2014. március 10. hétfô 15.00–19.00
Mi így tudjuk – Fôvárosi Zeneiskolák vetélkedôje
tankerületi igazgató
KLIK Budapest VI. Tankerülete
Támogatóink:
Klebelsberg Intézményfenntartó Központ
Budapest Fôváros VI. Kerület Terézváros Önkormányzata
Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem
Tóth Aladár Alapítvány
Magyar Zeneiskolák és Mûvészeti Iskolák Szövetsége
2014. február 7. péntek
11.00 óra 110 ÉV NYOMÁBAN – Az iskolatörténeti kiállítás megnyitója
17.30 óra „Amikor én még kissrác voltam” – Eckhardt Gábor elôadása
JÚNIUS
2014. május 16. péntek 17.00
CIMBALMOS SZAKMAI NAP 2. – A cimbalom arcai
Farkas Rózsa, Lukács Miklós és Gódor Erzsébet cimbalom koncertje
2014. június 1. vasárnap 17.30 – Zeneakadémia Nagyterem
110 év – 110 perc Búcsúzunk a jubileumi tanévtôl
ÜNNEPI TANÉVZÁRÓ HANGVERSENY
Az események helyszíne a Tóth Aladár Zeneiskola Fodor-terme.

2014. június - Tóth Aladár Zeneiskola

Transcription

Similar documents

a Hírmondó további oldalainak letöltése

Turai Hírlap - 2005. januári szám

Tablók könyve 1970-1974 71 1973/74. tanév, IV. A Andor Mária

Az interjúalany neve: Kertész Andorné sz. Tóth Ilona A fénykép címe

július - Vecsés Város Önkormányzata

Á lland ó - Klebelsberg Kultúrkúria

Tovább az újságra - Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége

10. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum Előadások

2007 - Fasori zenés esték

Zeneipari értékláncok

2015. évi katalógusunk letölthető pdf formátumban. - Ken

2014 szeptember - Budapest Jazz Club