5,4 MB - PDF

Transcription

5,4 MB - PDF

FÖLDTANI KÖZLÖNY
XXXL KÖTET.
1901. JULIUS SZEPTEMBER.
7 ü. FÜZET.
A MNOSAUIUJSOK ATNEZETE ES SZARMAZASA.1
Ifj. b á r ó N opcsa F
e r e n c z - I őI
I. t á lila m e l l é k l e t t e l .
A kihalt gyikrendek között kevés van. mely paleontologiai szempont
ból annyira érdekes lenne, mint a Diitoxuunixok rendje. 1S25 óta, midőn
M a n t e l l az első Iguanodon maradványokat leírta, egészen napjainkig,
főkép Eszak-Amerikában újabb és újabb gyíkmaradványok kerültek nap
fényre, melyeket mind a Dinosaurus rendben kell elhelyezni. Dinosaurusokat eddigelé Észak- és Délamerikából, Madagaskárból, Ausztráliából,
Capföldről, Indiából, Angliából, Belgiumból, Francziaországból, Portugáliá
ból, Németországból, Ausztriából és legújabb időben Magyarországról is
ismerünk. Ezen különböző helyek, valamint azon tény, hogy csak a leg
ritkább esetben fordultak elő egész csontvázak, okozták a Dinosaurusok
terjedelmes irodalmának szétszórását és a tömérdek synoniin név keletke
zését (148 genusnév, mely 114 genusra vonatkozik). A Dinosaurusok
Z i t t e l : Handb. d. Paläontologie czímü munkáján kívül sehol sincsenek
összefoglalva, míg a reájuk vonatkozó irodalom egyáltalán nincs össze
gyűjtve, épen igy nem történt kísérlet a Dinosaurusok származásának a
tudomány mai álláspontján való tárgyalására. Ezen körülmények miatt
tartottam jónak az eddig fölhalmozott anyagot egységesen földolgozni.
Munkám első — a Dinosaurusok átnézet-e czímü
részében ezért
felsorolom a Dinosaurusokat, mint a gyíkok osztályának egy ren djét; az
egyes családokban, illetőleg alcsaládokban a genusok betűrendben követ
keznek egymásután és minden genusnál közlöm a reájuk vonatkozó egész
irodalmat.
Munkám második részében, természetesen leginkább M arsh adataira
támaszkodva, igyekeztem a Dinosaurusok származását földeríteni. — Még
csak azt tartom megemlítendőnek, hogy az utóbbi pontban kutatásaim
eredményei teljesen megfelelnek O sborn kutatásainak és a Dinosaurusok
egységes származására mutatnak.
1 E lő a d ta a m. honi
F öl dtani
iiiésé n .
f 'oldhini ísuZ'f<mi/. AAA I.
ItfOl
T á r s u la t
1901 m ár cz iu s hó (i-án tartott szak-
m
I F J . BÁRÓ NOPCSA FEREN CZ :
A dinosaurusok átnézete.
Dinosauria.1
Hosszufarku test; az üres cavernös vagy tömör csigolyák alakja
biconcav platycöl vagy opistocöl. A sacrum 2—6 csigolyából áll, a valódi
bordák kétfejüek, mind a két foramen temporale csonttal van körülvéve,
foguk alveolákban. A sternum tökéletlenül csontosodott, a scapula nagy, a
coracoid kicsiny, koiongalaku. Pnocoracoid és clavicula hiányzanak. A nagy
ilium úgy előre, mint hátra meg van n y újtva; a hosszú karcsú ischium a
symphysisben össze van kötve. Pubis előre vagy hátra irányított, a mellső
lábak általában rövidebbek, mint a hátsók; az ujjak karmokkal vagy paták
kal vannak ellátva. Bőrük lágy vagy pánczélozott.
Morpliolog. Jahrbuch 1883, 1885, 1885; Zoolog. Anzeiger 1885 ; Ana
tom. Anzeiger 1886 ; Journal of Morphology 1887 ; American naturalist 1891.
C ope American naturalist 1885, 1889 ; Proceed. Philad. Acad. nat. Sc. 1866
American naturalist 1891.
D o l l o Bullet. Scientif France et Belg. 1 8 8 8 ; Comptes rendus Ac. Sc. Paris
1888 ; Archiv de biolog (Van Beneden) Vol. 7.
G ervais Comptes rendus Ac. Sc. Paris 1853.
H aeckel Generelle Morphologie. Berlin 1 8 6 6 .
H uxley Proceed. roy. Instit. Great Brit. 1868,* Quart, journ. geolog. soc. 1870,
Ann. mag. nat. hist. 1868, Geol. Magazine 1868.
K a u p Das Thierreich und seine Hauptformen. Darmstadt 1836.
L ydekker Manual of Pal.-eontology. London 1889.
M arsh Ann. mag. nat. hist. 1882; Nature 1882; Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1884
Geol. Magazine 1882, 1889, 1896, 1S98; Amer. journ. ofSc. 1895.
M eyer Isis 1830; Neues Jahrbuch f. Mineral. 1845.
M orse Annivers. Mem. Boston Soc. nat. hist. 1830—1880.
O bborn American Naturalist 1900.
O wen Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1839, 1841, 1859. Anatomy of Vertebrata 1X85.
S eeley Monatsblätter "Wiss. Club. "Wien 1879; Quart, journ. geol. soc. 1892;
Geol. Magaz. 1888 ; Proceed. roy. soc. 1887; Ann. mag. nat. hist. 1892 ; Na
ture 1893.
"Wo o d w a r d Quart journ. geol. soc. 1874.
Z i t t e l Handbuch d. Palfoontolog. 1895.
B auer
1 A c si l l aggal (*> jelölt
bo na Mile idc.zem.
i iini ikáklioz
W ie n b e n
n e m j u th a tt a m h o zzá s ezert
A DINOSAlt UUSOK ÁTNKZKTK KS SZÁltMAZÁSA.
1. Subordo : Theropoda.
Foguk liegyzett, oldalt összelapult, tőralaku: állkapocs oldali nyílás
sal (?). A csigolyák tömörek vagy üresek; a lábszárcsontok üresek. Mellső
lábuk sokkal rövidebb, mint a hátsó, digitigrád lábak. Ujjaik többnyire
egyenlőtlen hosszúak és hegyes, görbített karmokkal vannak ellátva. Pubis
többnyire hátrafelé irányított nyúlvánnyal. Processus pectinealis hiányzik.
Femur belső trochanterrel. (Zittel szerint, rövidítve.)
1. família: M egalosauridae. (Femur hosszabb mint a tibia.)
1. subfamilia: A n c h isa u rid a e : postorbitale, az állkapocs elől fogakkal.
A csigolyák biconcávak, 2—3 sacrumcsigolya. Pubes karcsú vagy széles,
interpubes hiányzik, távolabbi végei egyesítve vagy össze nem nőve.
Ilium hátul kiszélesedett. Az astragaluson nincsen processus ascendens.
Kéz és láb 5 ujjal (Anchisauridae, Platipos&nridw, Marsh) ; legegysze
rűbb triászkoru alakok.
2. subfam ilia: M egalosauridae; postorbitale hiányzik, az állkapocs elől
fogakkal. A mellső csigolyák convexoconcavok, a hátulsók biconcavok, a
sacruinot 4 (?) —- 5 csigolya alkotja. A pubes karcsú, néha interpubessel, távolabbi végei összenőve; ilium elül kiszélesedett. Astragalus
processus ascendenssel, a kéz 4—5, a láb 3—4 ujjal. Néha costa? abdo
minales. (Megalosauridae, Dryptosauridae, Ornithommidae Marsh).
Elterjedésük : jura, kréta.
3. subfamilia: L abrosauridae. Az állkapcson elől nincsenek fogak, az
összes csigolyák convexoconcavok; pubes erős, interpubessel, távolabbi
végei egyesítve. Astragalus processus ascendenssel.
2. fam ília: Coeluridae. (A femur rövidebb a tib ián ál; az összes cson
tok többé-kevésbbé pneumatikusak).
1. subfamilia: Hallopodidae. A csigolyák mind biconcávak, 2 sacrum
csigolya, a pubes karcsú, távolabbi végei nincsenek összeforrva. Az
astragaluson nincsen processus ascendens ; a kéz 4, a láb 3 ujjal, nagy
calcaneum.
2. subfamilia: Compsognathidae. A nyakcsigolya bordái szabadok, első
csigolyák convexoconcávok, hátulsók biconcávok; astragalus processus
ascendenssel, kéz és láb 3 ujjal.
3. subfamilia : Coeluridae. A nyakbordák a nyakcsigolyákkal össze van
nak nőve, a mellső csigolyák convexoconcávok, a hátsók biconcávok,
5 sacrumcsigolya, a neuralis csatorna kibővítve. A karcsú pubes inter
pubessel, távolabbi végei összenőve.
196
IF J . BÁRÓ NOPCSA F E R E N C Z :
J. l-'aiuilia M e g - a lo s a u r id a e .
Sulifamilia A n c h i s a u m l a i .
Genus Actiosaurus.
S auvage Annál. Sciences, geolog. J8 S 3 .
Actiosanms Gaudryi S a uv a g e .
Genus Ammosaurus.
M arsh : Amer. journ. of. Sc. 1892. 1S91; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896.
Ammosaurus major M arsh = Anchisaurus major M a r s h .
(ieil iis Amphisaurus.
M a r s h : Amer. journ. of Sc. 1889.
Amphisaurus -- Anchisaurus.
(ienns A nkistrodon.
L yokkker Palieont. Indi ca 1875.
Ankistrodon ^ Kpicumpodon.
Genus Anchisaurus.
M arsh Ann. liep. U . S. geol. surv. 1 8 9 6 ; Amer. journ. of Sc. 1 8 9 3 , 1X92,
1 8 9 1 , 1 8 8 9 ; geol. Magazin 1 8 9 3 .
H i t c h c o c k Ichnology of New England Supplement 1865.
C o p e Transact. Amer. Philos. Soc. 1870; Ann. mag. nat. hist. 1870.
Anchisaurus polyzeliis H i t c h c o c k .
«
major - Ammosaurus major M a r s h .
«
colurus M a r sh .
«
sollts M a r s h .
Genus Arctosaurus.
L eith Adams Proc. Roy. Irish. Acad. ser. 11. vol.
L ydekker Geol. Magazine 1889.
Arctosaurus Oshorni.
Genus Avalonia.
S e e l e y Geolog. Magazine 1898.
Avalonia Sanfordi S e e le y (Zanclodon s p e c i e s ? )
«
llei'veyi S e e le y (?). - Picrodon Herveyi Seeley.
Genus Bathygnatus.
L eidy Journ. Ac. nat. Sc. Philad., 1854, 1880; Proceed. Acad. nat. Sc.
Philad. 1854, 1868.
Bathygnatus borealis L e i d y .
Genus Cladyodon.
P l e i n i n g k r "Württemberg. Jahreshefte 1857.
Owen ( )dontograpliy.
N e w t o n Geol. Magazine 1893.
R i l e y S t u t í HiiüRY Transact. geol. Soc. 1840.
Cladyodon Lloydii. O w e n .
v
«
i rcnatux P l k in i n g e i ; ~ Zanclodon crenatus P le in in < ;k r .
Genus Clepsysaurus.
TjKa Proc. Ae. mit. Sc. Philad. 1851. 1852; Journ. Ac. nat. Se. Philad.
1851].
A Dl NOS AU KU SOK ÁTNKZKTK KS SZÁltMAZÁSA.
11*7
Copk Proc. Aincr. Pliil. Soc. Philad. 1877.
Clepsysaurns pcnmylvanicus L ea.
Genus Creosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1884-, 1878 ; Ann. Kép. U. S. geol. surv. 1896.
L ydkkkkh Quart, journ. geol. soc. 1888; Manual of Pala?ontology 1S89.
W i l l i s t o x Amer. journ. of Se. 1900.
Creosaums atrox M a r s h .
Genus Dimodosaurus.
G a u d r y Encliainements du monde animal foss. secondaires 1800.
Dimodosmirus Ibiig niensis G a u d r y .
Genus Epicampodon.
H u x l e y Pahuont. Indica 1865.
L y d e k k e r Palíeont. Indica 1875; Cat. foss. rept. britt. mus. 1888 ; Manuel
of Pal.-uontology, London 1889.
Epicampodon indicus L y d e k k e r = Ankistrodon L y d e k k e r .
Genus G resslyosaurus.
IIütimkykr Verband. Schweiz. Natu rí’. Gesellsch. I85(i.
Gresslyosaurus = Za.net odon.
Genus Massospondylus.
Owen Ann. Mag. nat. liist. 1859.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1892; Ann. Mag. nat. liist. 1^92, 1895.
Geolog. Magazine 1892.
L y d e k k e r Manual of Pakeontology, London 1889.
Massospondylus carinatus O w e n .
«
Broirni S e e l e y .
Genus Megadactylus.
Hitchcock Ichnolog. of New England Supj)l. 1805.
Megadactylus = Anchisanriis.
Genus Palaeosaurus.
S e e l e y Ann. Mag. nat. bist. 1895.
K i l e y S t u t o h b u r y Transact. geol. Soc. 1840.
O w e n Odontograpliy.
H u x l e y Quart, journ. geol. soc. 1870.
M e y e r Jalirb. für Mineralogie 1847.
F itzinger Annál. Wiener Museums f. Naturkunde 1840>
C o p e Amer. Naturalist 1878 ; Proc. Amer. Phil. Soc. Philad. 1877.
Palaeosaurus cylindrodon R i l e y e t S t u t c h b u r y .
«
platyodon H u x l e y .
«
frazerlnnns C o p e .
Genus
Picrodon.
S kklhy Geolog. Magazine 1898.
I’icrodon S k k l k y = . I r a t n n i a
S eeley .
Genus Platseosaurus.
M e y e r Saurier d. Muschelkalkes 1847— 1855.; Fauna d. Yonvelt.
Plataeosaurus Engelhardtü M e y e r .
198
I F J . BÁlíÓ NOPCSA F EREN CZ :
Genus Rachitrema.
S a u v a g e Annál, sciences geolog. 1883.
Hachilrcma l'ellati S a ü y a o e .
G e n u s Smilodon.
P lk in in g k r
Jalireshefte d. Vereins f‘. vaterl. Naturkunde, Württemberg,
lS4(i.
S m ilod on =
Ztmclodon.
Genus Teratosauras.
M kykr P a la e o n t o g r a p h i c a 1877.
Teratosaurns i- Zcniclodon.
Genus Thecodontosaurus.
C opk Pioc. Amer. Philos. soc. Philad. 1877.
H uxlky Q uart, jo u rn . geol. soc.
1870.
MausH Amer. journ. of Science 1892.
N e w t o n Geol. Magazin 1893.
R il e y S t i 'tchjíury Trans, geolog. soc. London 1840.
S e k l e y Ann. Mag. nat. hist. 1895 ; Quart, journ. geol. Soc.
W h e a t l e y Amer. naturhist. 1878.
7 /<ecodontosanrus antiquus H u x l e y .
«
glbhidens C ope .
*
«
plalyodon M a r s h .
G enus
1892.
Zanclodon.
Die schwäbischen Triassaurier 1896; Württemberg. Jahreshefte
1900; Zeitschrift d. deutsch. Geol. Gesellscli. 1897.
L y d e k k e r Ann. Mag. nat. hist. 1899.
N e w t o n Geol. Magazine 1898 ; Quart, journ. geol. Soc. 1899.
P l e in in g e r Württemberg. Jahreshefte 1846., 1852., 1857.
S e e l e y Ann. mag. nat. hist. 1892 ; Quart, journ. geol. soc. 1892.
Zanclodon snrricns M kykr — Teratosaurus M eyf .r .
«
lurris P l e i n i n g e r = Smilodon laevis.
«
rrrinihis P l e i n i n g e r = Smilodon (Cladyodon).
«
crcnatus P l e i n i n g e r — Zanclodon Pleiningeri F r a a s .
«
(Juenstedll S e e l e y .
«
ingens R u t im e y e r = Gresslvosaurus R ü t i m e y e u .
«
cüHtbremis N e w t o n .
«
urenaceus F r a a s .
«
Sch ützi F r a a s .
F i ;aas
Siihfamilia M egalosauridu'.
Genus Agrosaurus.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1S91 ; Ann. Mag. nat. hist. 1891 ; Geol.
Magazine I<s91.
Agrosaurus Macgillivrayi S e e l e y .
Genus Allosaurus.
M arsh Amer. journ. of Sc. 1878, 1879, 1884-, 1888; Ann. liep. U. S. geol.
surv. 1896; Geol. Magazine 1884.
O hborn hull. Amer. Mus. nat. hist. 1899.
A ll IN O SA U lil’SOK ÁTNÉZKTE KS SZÁRMAZÁSA.
Allosaimis fragilis
«
luraris
191*
M arsh.
M arsh.
Genus Antrodemus.
Iiiín>Y Transaet. Amer. l ’liil. Soc. 1860.
Antrodemus = ]íc<ju lustm rus.
Genus Aublysodon.
L e i d y Proc. Acad. nat. Se. Philad. 1808; Trans. Amer. Pliil. Soc. 1860.
C o p e Proc. Ac. nat. Se. Philad. 1876.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1892.
Aublysodon eristatus L e i d y = Dinodon liorridus L e i d y .
«
lateralis C o p e .
«
amplus M a r s h .
«
m i r a n dús M a r s h .
Genus Ceratosaurus.
M a r s h Amer. of Se. 1884, 1892; Geol. Magazine 1884., 1893; Ann. rep.
U. S. geol. surv. 1896.
Ceratosaurus nasieornis M a r s h — Megalosaurus nasieornis C o p e .
Genus Coelosaurus.
L e i d y Smithsoni eontrib. 1864.
C o p e Rep. U. S. geol. Surv. 1875.
Coelosaurus antiquus L e i d y .
Genus Craterosaurus.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1874.
Craterosaurus Pottoniensis S e e l e y .
Genus Dinodon.
L eid y Proc. ac. nat. Se. Philad. 1S60.
Dinodon = Megalosaurus.
Genus Dryptosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Se. ?
Dryptosaurus = Laelops.
Genus Laelaps.
C o p e Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1892; Transaet. amer. Pliilos. Soc.
Philad. 1870; Proc. Ac. nat. Se. Philad. 1866., 1868., 1876; Amer.
Naturalist 1868., 1878.
L y d e k k e r Paljoont. Indica 1875.
D e p é r e t Bull. soc. geol. France 1900; Comptes rendus Ac. Se. Paris 1900.
Ann. rep. U. S. geol. surv. 1896.
Laelaps incrassaltis C o p e .
«
ai/uilnngiiis C o p e .
«
trihedrodon C o p e = Megalosaurus trihedrodon C o p e .
« explanatus C o p e .
«
falcidus C o p e .
«
sp. = Megalosaurus sp. L y d e k k e r (1875).
«
sp. = Dryptosaurus. sp. D e p é r e t (1900).
Genus Loncosaurus. (?)
A meojhino Segundo Censo nációnál de la Republica Argentína 1898.* Soc.
Se. Argentína 1891*.
HM. BÁP.Ó NOPCSA FF.UKNCZ:
200
Neues Jahrb. f. Mineralogie 1900.
Loncomurns argcnlinux A m e g h i n o .
R oth S a n t i a g o
( re m is
Mcgaiosaurus.
Quart, journ. geol. Soc. London 1860.
B u c k l a n d Transact. geol. Soc. London. 1824-.
C opk American natu ralist 18(58., 187 8.
P amks Sit-zungsber. Gesellsch. naturforsch. Freunde 1884.
P e s l o n g c h a m p s Mein. Soc. Linné de Normand 1838; Lennier geol. et
pala*ont. ä rembouchure de la Seine.*
P ollo Bull. mus. r o y . belg. 1883.
D o u v i l l k Bull. soc. geol. France 1884/85.
G e r v a is Zool. et pal.Tont. franc. 2. édit.; Comptes rendus Äcc. Sc. Paris
1853.
H ux l e y Quart. journ. geol. soc. 1869.
H u l k e Quart, journ. geol. soc. 1S79.
K oken Pala>ontolog. Abhandl. 1887.
L kidv Proc. Ac. n a t . Sc. Philad. 1856., 1868., 1870; Rep. TT. S. geol. s u r v .
1873 ; Transact. Amer. Philos. Soc. Philad. 1859.
L ydkkkkr Quart, journ. geol. soc. 1888, 1890; Geolog. Magazine 1889.
M a n t k l i . Geolog, of Southeast England 1833; Illustr. of geolog of Sussex
1827.
M a r s h Ann. a Mag. nat. hist. 1869.
O w e n F o s s . rept. weald. form.; Piep, britt. ass. adv. Sc. 1841; Quart, journ.
geol. soc. 1883.
Q u e n s t e d t Der Jura 1856.
P h i l l i p s Geology o f Oxford 1 8 7 1 .
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 1875 76., 1888., 1894., 1896., 1898;
Memoire soc. geol. France 1874., 1881/82; Direct, des traveaux geol.
de Portugal 1897/98.
S e e l e y Quart, journ. g e o l . s o c . 1881., 1883., 1892.
Megalomnni* Merriani G r e p p i n .1
«
Bucklandi O w e n = Poikilopleuron Bucklandi D k s A llport
longch.
«
«
«
«
«
insignis Sauvage = gracilis Dowillé.
siiperbus S a u v a g e .
Dunkeri P a m k s
M. Bucklandi O w e n , partim — M.
Cloacinus Q u e n s t e d t .
(hnoii. L y d e k k e r .
Punnoniensis S e e l e y .
hungariens nov. sp."
1 A z e r e d e t i l e í r á s föl n e m
találh ató.
■ A budapesti egyetem gyűjtőmén vében egy fog,
mely (a M . l Ja n n o n i i ‘nsÍH
SEELKY-hez való bizonyos hasonlatosság mellett) új faj képviselője. T e rm ő h ely :
Bárod (Bihar megyei ; felső kréta.
A IMNOSAUUUSOK ÁTNKZKTK KS SZÁKMAZÁSA.
Megalosaurus hrcdai S e e l e y .
«
ralc.ns L eidy - Poikilopleuron v ü lo n s . L kidy — Antrodomus L kidy .
«
horridus L e id y .
«
t r ih e d r o d o n C ope - Laelaps trihedrodon C o pe .
«
nasieornis C ope - - ceratosaurus M a r s h .
flenus Nuthetes.
O wen F o s s . r e p t . w e a ld . f o r m . ; Q u a r t, j o u r n . g e o l . s o c .
1854.
S eeley Ann. a mag. nat. liist. 1893.
Xutheles dcstruclor O w e n .
Gonuk Ornithominus.
Amer. journ. of. Se. 1890, 1892; Am. Kép. U. S. geol. Surv. 1891».
Ornithominns vclox M aksh .
«
sedens M a iish .
«
grandis M a r s h .
(i
minutus M a r s h .
M arsh
Genus Palaeoctonus.
C ope
Proc. Amer. Pliil. soc. Pliilad. 1877 ; Amor, natural. 1877.
Pidaeoctonns appalachianus C ope .
(rf'iius Poikilopleuron.
D eslongchamps Mem. Soc. Linó Normand. 1S.‘>S.
Poikilopleuron partim = Megalosaurus.
«
t
= Coehirus.
Genus Streptospondylus.
Hm,ke Quart, journ. geol. Soc. 1870.
S e e l e y Geol. Magazine 1892.
O w e n Rep. britt. Áss. adv. Se. 1841; Foss. rept. weald. form.
Streptospondylus Cuvieri H u l k e .
Genus Troodon.
L eidy Proc. Ac. nat. Se. Philad. 1856 ; Trans. Amer. Pliil. soc. Philad. 1859.
Troodon L e id y .
S u bfa m i 1i a L a b r o s u ú r i cla*.
Genus Labrosaurus.
M a rsh Ann. Rep. U. S. g e o l . Surv.
Labrosaurus fragilis M a r s h .
«
fero.r, M a r s h .
«
sulcatus M a r s h .
1 89C*.
2. Família C o e l u r i d s e .
Subfamilia Hall0]>0<li<laü.
Genus Coelophysis
C ope Amer. naturalist. 1887, 1889.
Coelophysis W i l l i s t o n i C ope ~ Tanystrophens Willlsloni. C o p e .
«
l o n g i c o l l i s C ope — Coehrrus ( T a n y s t r o p h e n s ) longicollis
C ope.
IKJ. BÁRÓ NOPCSA FE RENCZ :
Coelophysis Bauri
C ope
Coelums (Tanystropheus) Bauri
C ope.
Genus Hallopus.
M a r s h Amer. journ. o f 8 c . 1881, 1890; Ann. rep. U. S. geol. surv. 18%.
B a u e Amer. Naturalist 1891.
Hallopus v idor M a r s h .
Subfamilia C o m p s o g iu ith if h c .
( r e m is Compsognathus.
Dames Sitzungsber. d. Gesellsch. naturforsch. Freunde. Berlin 1884.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1895; Geol. Magazine 1890.
S eeley Geol. Magazine 1892.
W a g n e r Denkschr. k. bayr. Akad. d. Wiss. München 1861.
H u e n e Neues Jahrb. f. Min. 1901.
('.ompsognathas longipes W a g n e r .
S u b f a m ilia C o e l u r i d a * .
(ienus Aristosuchus.
S k e l e y Quart, jonrn. geol. soc. 18S7.
Aristosuc]ius=í,V)f/ND(s.
( i e n u s Calamosaurus.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 18!)I.
Calamosaurus —Cahtmospoiulifhis.
Genus Calamospondylus.
L ydekker Quart, journ. geol. soc. 1891 ; Geol. Magazine 1889.
Fox Geol. Magazine 1866.
Calamospondylus Foxii L ydekker .
«
Oweni Fox — Calamosunrus Foxii S e e l e y .
Genus Coelurus.
M arsh Amer. journ. of Se. 1879, 1881, 1884, 1888 ; Am. rep. IT. S. geol.
surv. 1896.
C o p e Amer. Naturalist 1889.
O w en F o s s . r e p t. w e a ld . fo r m .
Quart, journ. geol. soc. 1882, 1888; Am. mag. nat. liist. 1887;
Geol. Magazine 1882, 1887.
L ydekker Cat. foss. rept. britt. mus. 188S.
Coclurus fragilis M a r s h .
«
Daviesi S e e le y
Thecospondylus Paviesi S e e l e y .
«
llorueri S eeley r.-«
Horneri S e e l e y .
«
pnlsiIlm - Aristosuchus (Poikilopleuron) pulsillus S e e l e y .
S eeley
Genus Macroscelosaurus.
Mí'nstkr Jahrb. I'. Mineralogie 1SM4.
M a cro scelo sa u ru s
Münster—
Tant/slrnplu'-tis
Genus Tanystropheus.
M eyer Saurier des Muschelkalkes 1847— 1855.
C ope Proceed. Amer. Phil. soc. Philad. 1887.
Tanystropheus coiispicuus M eyer .
M
kykii .
A niN oS A lU irsO K
ÁTNKZKTK KS SZÁliM AZ.YSA.
'I't111 tjslt'(> / t(*ns l o n g i c o l l i s C o p k — Ctn'luriis M a jssh .
«
B a u ri Cope = d n c h tm s M a k s i i .
«
W illistoni C o p e ■= Tfittt/slro/thcns C o p k .
(iiim s Thecospondylus.
S kklky Quart, journ. g(‘ol. soc. 18ÍS1Í.
Thecosy)on(]y]\\x== Cocltiriis.
±. Subordo Sauropoda
M arsh.
Kis fogak, postorbitale hiányzik, intermaxillare fogakkal, nagy prseorbitalis nyílás. A nyak és hát-csigolyák opistocölek, a többiek platycölek.
A csigolyatestek, néha a sacrum is, üresek vagy cavernösek ; a hosszú
csontok tömörek. Fem ur kiáll«') belső trochanter nélkül. A m ellső lábak
valamivel rövidebbek, m int a hátulsók. Plantigrad lábuk 5 ujju. Pubis
hosszúkás, széles, távolabbi végei porczosan összekötve. Postpul)is nincs.
(Z it t e l szerint.)
1. familia : A tlan to sau rid ae.
Foguk lapoczkaalaku 'spatelförmig), a fogkorona mellső és hátsó
pereme ki van élesítve. Hiemapophyzák a farkcsigolyákkal izülnek, a
farkcsigolyák solidak. ( Z i t t k l szerint.)
2. fa m ilia : Diplodocidae.
Fogaik cylindrikusak, karcsuk, csak az állkapocs első részére szorít
koznak. Az orrlyukak kicsinyek, m essze hátul fek szen ek ; prseorbitalis
nyílás. Farkcsigolyák hosszúak, ampliicölek, ü r e g ese k ; ha?mapophyzák
_L alakúak (Z it t e l szerint).
1. F am ilia AtlantosauridiC.
Genus Aepyosaurus.
Gervais Zool. et pala?ont. frant;. 2. edition.
Aepyosaurns clephanünus Gervais.
Genus Amphicoelias.
C ope Amer. Naturalist 1878; Proc. Amer. Pliilos. Soc. Philad. 1877.
Amphicoelia# altus C o p e .
«
l<t tus Coi'E.
Genus Apatosaurus.
M arsh Amer. journ. of Se. 1877, 1879; Am. Rep. U. S. geol. Surv. 18%.
W iix is t o n Kansas Unívers. Quarterly 1898.
Apatosaurus Ajax M a r s h .
«
laiicollix M a r s h .
«
grandis M arsh = Morosaurus grandis M a r sii .
Genus Argyrosaurus.
L ydekker Ann. del. Mus. de la Plata 189)>.
A m e g h ix o Geol. Magazine 1897.
Argyrosaurus superhus L ydekker .
IF.I. BÁRÓ NOl'CSA KE KENŐ/. :
Genus Astrodon.
L e i d y Smithsonian contribution 1864.
M a r s h Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1SÍIG.
Astrodon Johnsloni L k i d y .
Genus Atlantosaurus.
M a b s h Amer. journ. of Sc. 1877, 1878, 1879 ; Ann. Rep. U. S. geol.
surv. 1896.
Atlatüosaurus m o n ta n u s M a r s h = Titanosaurus montanus M a r s h .
Atlaniosuurits im m anis M a r s h .
Genus Barosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1890; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1890.
líarosaunis lenlux M a r s h .
Genus Bothriospondylus.
O w e n Foss. rept. Kimmeridge Clay.
L y d e k k k k Quart, journ. geol. soc. 1888, 1895 ; Geol. Magaziné 1895.
liothriospo)idylus rnadaga«('arensis L y d e k k e r .
«
elongatus O w e n .
«
suflosus O w e n .
«
vobuslus^L y d e k k e r ( O w e n ) .
«
magnus -- Chondrosteosaurus O w e n —- Ornithopsis
manseli.
(ienus Brontosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1879, 1881, 1883, 1891 ; Ann. rep. U. S. geol.
surv. 1896; Geol. Magazin 1883.
O s b o r n Bull. Amer. Mus. nat. his. 1898.
Bronlosaurus excehns M a r s h .
«
amplus M a r s h .
Genus Camarosaurus.
C o p e Proceed. Pliilos. Soc. Pirikul. 1877, 1878 ; Amer. Nat. 1878, 1879.
O s b o r n Bull. Amer. Mus. nat. hist. 1Sí>8.
Camarosaurus mprenms C o p e .
«
leplodvms C o p e .
(ien u s
Cardiodon.
O wen
F o s s . ro])t. m c s o s o i c . f o r m .
Cardiodon - ftrliosaiivus.
(íenus Caulodon.
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 1875.0., 1888.
M o u s s a y e Bull. soc. geol. France 1885.
C o pe Proc. Amer. Philos. Soc. 1N77 ; Amor. Naturalist I877.
Caulodon dwersiden s C o p e .
«
leptoganus C o p k .
«
praecursor M o u s s a y e p a r t i m - Neosodon M o u s s a y e -Iguanodon p r s i'c u r s o r M o u s s a y e ■ Pelorosauru s.
Genus Cetiosaurus.
M a n t k k l Phil, transact. roy. soc. 18 4 1., 1850.
Ií u l k k Quart, journ. geol. soc. 1869., 1874.
a
m n o s a u h u k o k
á t n k ze tk
i cs
szá r m a z á sa
.
Ornitliosauria Aves Keptilia l'rom the secondary strata 1869.
O w e n Ann. mag. uat. liist. 1842; Foss. rept. weald. fönn. 1850; Kép. britt.
Áss. Adv. Se. 184-1 ; Foss. rept. mesoz. form. Odontography.
L ydekker Quart, journ. geol. soc. 1893 ; C'at. foss. rept. britt. Mus. 1888.
P h i l l i p s Geology of Oxford. 1871.*
Cetiomurw < longus O w e n .
«
o.voniensis P h i l l i p s — C. m e d i u s O w e x .
«
biuihyw'us.
«
glympfonensis.
«
hrcvls O w en - - Pelorosaurus brevis L ydekker - Morosaurus brevis O w e n .
«
Immcrocristatiis
Ischyrosaurus H u l k e - ~ Macroelielys
S e e l e y = Gigantosaurus megalonyx S e e l e y = Ornithopsis Leedsi H u l k e = Pelorosaurus Leedsi L y d e k k e r .
S eeley
Genus Chondrosteosaurus.
O wen F o s s . r e p t . w e a k l. fo r m . 187G.
H
Quart, journ. geol. soc.
Chondrosteosaurm gigas O w e n .
«
ritftgnus O w e n
ulke
--- B o t b r i o s p o n d y l u s O w e n
O r n i-
tlio p sis m a n se li.
(íenus Dinodocus.
O w e n Proc. geol. soc. 1S42.
Dinodocus O w k n = Titanosaiirus
L
ydekker.
Genus Epanterias.
C ope American naturalist 1 8 7 8 ; Am. mag. nat. bist.
Epanterias am plexii* C’o p e .
1 87 8 .
Genus Eucamerotus.
H u l k e Quart, journ. geol. soc. 1870.
Eucamerotus = (Jrnithopsis.
Genus Gigantosaurus.
S e e l k y Index to Aves etc. Cambridge Museum 18H9.
Gigantosaurus = Pelorosaurus.
Genus Hypselosaurus.
M a t h e r o n Mem. Ac. imp. Marseille 1869.
Hypselosnurus priscus M a t h e r o n .
Genus Ischyrosaurus.
Ischyrosaurus = Pelorosaurus.
Genus Macrurosaurus.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1870; Ann. Mag. nat. liist. 1871., 1877.
Macrurosaurus semmis S e e l e y .
Genus Microccelus.
L ydekker Aun. Mus.
A
m eghino
de
la Plata 1893.
Geol. M agaziue 1897.
Mit •roeoHus putagonicus
L
ydekker.
206
I F J . BÁRÓ NOl’CSA FEREN CZ :
Genus Morinosaurus.
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 1894.
Morinosaurus typus S a u v a g e .
Genus Morosaurus.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1892., 1893.
M a b s h Amer. journ. of Se. 1878., 1889; Ann. rep. U. S. geol. Surv. 1896.
WiLUSTox Kansas Univers. Quaterley 1898.
Morosaurus agilis M a r s h .
«
grandis M a r s h = Apalosaurus grandis M a r s h .
«
len tus M a r s h .
«
robustus M a r s h .
«
Becklessi M a n t e l l — Pelorosaurus Becklessi M a n t e l l
M o r o s a u r u s (Cetiosaurus) brevis L y d e k k e r .
Genus Neosodon.
M o u s s a y e De la Bull. soc. geol. France 1885.
Neosodon—Caulodon partim, Pelorosaurus partim.
Genus Ornithopsis.
M a n t e l l Geolog. of South, east England 1833.
"NVr i g h t Ann. a mag. nat. hist. 1852.
O w e n F o s s . rept. weald. form. 1S59; Rep. britt. Ass. Sc. 184-1.
S e e l e y Ann. a mag. nat. hist. 1870; Quart, joura. geol. soc. 1882., 1889.
H u l k e Quart, journ. geol. soc. 1870., 1871., 1872., 1874., 1879., 1880.,
1882., 1887.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1893; Cat. foss. rept. britt. Mus. 1888.
Ornithopsis cucamerotus H u l k e = 0. manseli.
«
Hűikéi S e e l e y — Iscliyrosaurus — Bothriospondylus mag
nus = Chondrosteosaurus magnus — Cetiosaurus oxoniensis P h i l l i p s = f 'elorosaurus Leedsi H u l k e .
Genus Pelorosaurus.
M a n t e l l Philos. transact. roy. soc. 1850; Ann. mag. nat. hist. 1850.
O w e n F o s s . rept. weald form. 1859.
L y d e k k e r Quart, j o u r n . g e o l . s o c . 1888., 1895., 1893.
S a u v a g e Bull. soc. geol. Francé 1894., 1896.
Pelorosaurus Conybeari O w e n .
«
praecursor S a u v a g e .
«
Becklessi M a n t e l l = Morosaurus Becklessi M a n t e l l .
«
Leedsi- Ornithopsis Leedsi H u l k e = Neosodon (Caulodon) prccursor S a u v a g e partim.
(íenus Pleuroccelus.
M a r s h Geol. Magazine 189*; Amer. journ. of Science 1888; Ann. Rep.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1890.
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 1896., 189N.
A niNOSAUKUSOK ÁTNKZKTK ÉS SZÁRMAZÁSA.
l'leurocoelus m ontana s M a r s h .
«
na mis M a h s h .
«
valdensis L y d e k k e r — Hykeosaurus valdonsis
«
síiffostis M a r s h .
Lydekker.
Genus Symphyrophus.
C o p e Proc. Amer. Pliilos. Soc. Philad. 1877 ; Amer. Naturalist 1878.
Symphyrophus viemale C o p e .
#
«
musculosus Cope.
Genus Tichosteus.
C o p e Proceed. Amer. Pliilos. Soc. Philad. 1877., 1878.
Tichosteus lucasanus C o p e .
(ii'iius T itanosaurus.
.Marsh Amer. journ. of Science 1877.
Titanosaurus M a r s h (non L y d e k k e r ) — Atlantosaurus
M arsh.
Genus Titanosaurus.
L ydekker Quart, journ. geol. soc. 1887; Rec. geol. Surv. India 1877;
Prtl.-i'ont. Indica 1875; Ann. del Museo de la Plata 1893; Geol. Magazine
1887 ; Cat. foss. rept. britt. mus. 1888.
F a l k o x e r PalfX'ontolog. Memoirs 1808.
D epéret Comptes rendues Ac. Science Paris 1Í.K.M>; Bull. soc. geol. France
1890., 1900.
O w e n Foss. rept. cretac. form.
Titanosaurus indictis F a l k o n e r .
«
madagasearensis D e p é k e t .
«
nanus L y d e k k e r .
«
anstralis L y d e k k e r .
«
Blanfordi L y d e k k e r .
«
makesoni — Dinodocus Makesoni O w e n — Polyptychodon continuus O w e n partim.
i Fam ília Di]>lodoc*i<liv.
Genus Diplodocus.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1878, 1884; Ann. rep. U. S. geol. surv. 1890 ;
Geol. Magazine 1884.
O s b o r n Memoirs Amer. museum. nat. liist. 1900.
Diplodocus longus M a r s h .*
3. Subordo O rthopoda C o p e .
Intermaxillare rendesen fogatlan; alsó állkapocs praedentaléval.
A fogak levélalakuak, fűrészelt éliiek, hosszabb használat után rágó felü
lettel. Orrlyukak nagyok, igen elöl fekszenek. Prneorbitalis nyílás kicsiny
vagy hiányzik; opistocöl, platicöl vagy ainphicöl csigolyák. Erős processus
pectinealis. Pubis hátrafelé irányított, nagysága változó. Lábszárcsontok
üresek vagy tömörek. Lábuk plantigrad vagy digitigrad. i Z i t t k l szerint
rövidítve.)
208
I F J . BÁRÓ NOPCSA FE RENCZ :
1. família: Ornithopodidae.
Postorbitale hiányzik : alsó állkapocs koronanyujtvánnyal. Orrlyukak
elől fekszenek, nagyok, pnvorbitalis nyílás kicsin}’-. Lábszárcsontok üresek
vagy tömörek. Mellső lábaik sokkal rövidebbek, mint a hátsók. Pubis
hosszú, karcsú. (Z it t e l szerint, rövidítve.)
•
A) Kalodontidae.
Faragott foguk csak egy sorban.
1. subfamilia: N anosauridae (tökéletlenül ismerve).— Mellső csigolyák
biconcávak ; 3 sacrmncsigolva; femur rövidebb mint a tibia. Lábszár és
más (?) csontok nagyon vékony falúak.
i). subfamilia: Hypsilophodontidae. Intermaxillare fogakkal vagy fog nél
kül. Mellső csigolyák opistocoelek vagy laposak ; 5 6 összenőtt sacrumcsigolva. Sternum néha csontosodva. Pubis az ischium távolabbi végéig
ér. Femur rövidebb mint a tibia. A kézen 5, a lábon 4 ujj van. Lábszár
csontok üresek. Körmök. (Laosauridae, Hypsilophodontidae, M a r sh .)
3. subfamilia: Cam ptosauridae. Intermaxillare fogatlan. Mellső csigolyák
opistocoelek; 5 szabad sacrumcsigolya. Sternum nincs csontosodva.
Pubes az ischium távolabbi végéig ér. Femur hosszabb mint a tibia.
A kézen 5, a lábon 4 (3 működő) ujj van. Körmök.
4. subfamilia: Iguanodontidae. Intermaxillare fogatlan. Mellső csigolyák
opistocoelek, összenőtt sacrumcsigolyák. Sternum csontosodott, pubes
tökéletlen. Femur a tibiánál hosszabb. A kézen 5, a lábon 3 működő
újj van. Paták.
B) Hadrosaurídae.
Foguk középső éllel, több sorban.
5. subfamilia: Claosauridae. Intermaxillare fogatlan, csak egy fogsor van
használatban. Mellső csigolyák ópistocoelek. 9 cacrumcsigolya. A sternum csontosodott. A pubes kicsiny és gyenge. Femur a tibiánál hosszabb.
A kézen 4, a lábon 3 u j j ; a csontok tömörek : paták.
0. subfamilia: H adrosauridae. Intermaxillare fogatlan: egyszerre több
fogsor van használatban. Nyakcsigolyák opistocudek. Lábszárcsontok
üresek, különben olyanok mint a Claosauridák.
± família: S tegosauridae. Jól kifejezett postorbitale. Intermaxillare
fogatlan. Orrlyukak nagyok, igen elöl fekszenek. Koronanyujtvány nincsen,
pra*orbitalis nyílás kicsiny. Csigolyák amphicoelek: sacrumcsigolya számos.
Az összes csont tömör. Pubis és processus pectinealis erősek. Plantigrad
lábak pataalaku körmökkel. Erős bőrváz. A mellső lábak vagy rövidebbek
mint a hátsók, vagy velük majdnem egyformák. (Z irm , szerint, rövidítve.)
209
A Dl NOS A lTUl'SOK ÁTNKZKTK KS SZÁRMAZÁSA.
família: C eratopsidae. Intermaxillare fogatlan. Szarvak és legyezőalakú parietale: praeorbitalis nyilas nincsen. Os rostrale. Csigolyák platyeoelek. Első lábak a hátsókkal majdnem egyformák. Pubis durvánj^os.
Femur harmadik trochanter nélkül. Erős pánczél: paták. (Az összes eddig
ismert fajok a krétából valók.)
1. Família Ornithopida*.
A) Kalodontidae.
S u bfám i Iia N a nosau r i d ív .
Crcuus Nanosaurus.
M aiish Amer. journ. of Se. 1877., 1894; Ann. Kép. U. S. geol. Surv. 1896,
Nanosaurus agilis M a r s h .
«
rex M a r s h .
«
vidor M a r s h .
Subfamilia Hypsilophodontidae
Genus Dryosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1S7S., 1894-; Ann. Kép. U. S. geol. Surv. 1896.
Jh-jfosuurns oltns M a r s h = Camptosaurus altus M a r s h — Laosaurus
altus M a r s h .
Genus Laosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1878., 1894; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Laosaurus celer M a r s h .
«
consors M a r s h .
«
grac'dis M a r s h .
«
a l t u s M a r s h = bri/osdiirns M a r s h .
Crenus Hypsilophodon.
H u l k e Quart, journ. geol. soc. 187o, 1874, 1876; Philosoph, transact. roy.
Soc. 1882; Nature 1882.
H u x l e y Q u a r t , j o u r n . g e o l . s o c . 1870.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1895 ; Geol. Magazine 1896.
O w e x Foss. rep. weald form.; Quart, journ. geol. soc. 1876.
Hysilophodon Foxii H u x l e y = Iguanodon Foxii O w e x .
Genus Mochlodon.
B u x z e l Abhandl. k . k. geol. Reichsanst. Wien 1871.
N opc sa Denksclir. k. Akad. Wien 1899, 1901.
Mochlodon Suessi B u n z e l sp. — Mochlodon robustum N opc sa =
Iguanodon Suessi B u x z e l .
Genus Rhabdodon.
M a t h e r o x Memoir. Ac. imp. Science Marseille 1869.
G e r v a i s Pnbeont. et zoolog. fran<j. 1886.
fUndiitinloii jtrisciini M a t h k r o x .
FöbHuni Közlöny. XX X L köt. 1901 .
J4
210
IF J^Á R Ó
NOPCSA FERENCZ :
S u b fa m ilia C a u ip to s a u r id a c .
Genus Gamptonotus.
M a r s h Amer. journ. of Science 1879.
Camptonotus = Cainjtlosanrns.
Genus Camptosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1879, 1894-, 1895; Ann. Rep. U. S. geol.
Surv. 189G.
H u l k e Q u a r t , j o u r n . g e o l . s o c . 1880, 1888.
S e e l k y Quart, journ. geol. soc. 1875 ; Rep. britt. Ass. iidv. S c . 18S7.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1888, 1899.
W i l l i s t o x Amer. naturalist 1890.
N o p c s a Denkschr. k. Akad. Wien 1899.
( -amplosaiirus umplm M a r s h .
«
dispar M a r s h .
«
medius M a r s h .
«
namis M a r s h .
«
Leedsi L y d e k k e r .
«
Prestímchi L y d e k k e r = Cunmoria (Iguanodon) Prestwiclii S e e l e y .
«
Inkey't N o p c s a .
«
altus M a r s h = Dryosunrns aUns M a r s h .
Genus Cunmoria.
S e e l e y Kép. britt. Áss. Adv. Se. 1887.
Cumnoria = Camptosmirus.
Subfamilia Iguanodontidai.
Genus Craspedodon.
D o l i .o Bull. mus. roy. liist. nat. belg. 1883.
L y d e k k e r Geol. Magazine 1886.
Craspedodon lonzéensis D o l l o .
Genus Cryptosaurus.
Cryptosaurus etnnerus = Cryptodraco.
Genus Cryptodraco.
S e e l e y Quart, journ. geol. soe. 1875.
Cryptodraco = Cri/ptosimrus.
Genus Iguanodon.
A n d r e w s Ann. a mag. nat. liist. 1897.
B a u r Zoolog. Anzeiger 1885.
B o u l e n u e r Bull. Ac. roy. belg. 1881.
D ollo Bull. mus. roy. bist. nat. belg. 1882. 1883, 1884.
F r i t s c h Fische u. líept. d. bölim. Kreide. Prag 1878.
H u lkk Quart, journ. geol. soc. 1s71, 1874, 1878, IS00, 1S82, 1885, 1S81Í;
Ann. a mag. nat. bist. 1847 ; Geol. Magaziné 1882, 1885.
A MN OSAUUUSOK ÁTNKZKTK KS SZÁRMAZÁSA.
áll
Quart, journ. geol. soc. 1886.
L y d e k k e b Quart, journ. geol. soc. 1888, 1881», 1890; Geol. Magaziné 1889 ;
Catalog. of foss. rept. britt. mus. 1888.
M a n t e l l Philos. transact. roy soc. 1825, 1841, 1849; Geology of South
east England 1827; Illustr. of Geol. of Sussex. 1827; Ann. a mag.
nat. hist. 1885.
M a u s h Amer. journ. of Se. 1895; Geol. Magazine 1896.
M e l y i l l e Philos. transact. roy. soc. 1849.
O w e n Foss. rept. weald form.; Foss. rept. cretac. form.; liep. britt. áss.
adv. Se. 1841.
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 1894, 1896, 1897, 1898; Direct, des trav.
geol. de Portugal 1897/8.
S e e l e y Quart, journ. geol. s o c . 1875, 1890; Nature 1893; Geol. Maga
zine 1887.
S t r u c k m a n x Zeitschr. d. deut. geol. Gesellscli. 1894.
"Wo l g e m u t h Bull. soc. se. Nancy. Vol. 7.
"Wo h o p w a b d Geol. Magazine 1885, 1895.
Iguanodon bernissartensis B o u l g . = Iguanodon Seeley H u l k e .
H uxley
«
«
«
«
«
«
«
«
«
Dawsoni L y d e k k e b .
exogirarum F b i t s c h .
Fittoni. L y d e k k e b .
Holling tonensis L y d e k k e b .
ManteUi O w e n .
H o g g i O w e n = Camptosaurus Prestwirhi H u l k e .
praecursor M o u s s a y e = Pelorosaurus prsreursor
Suessi B u n z e l — Mochlodon Suessi S e e l e y .
Hilli N e w t o n — Limnosaurus Hilli N e w t o n .
Sauvage.
B) Hadrosawridcie.
Subfam ilia Claosauridai.
Genus Claosaurus.
M a u s h Amer. journ. of Se. 1872, 1889, 1890, 1891, 1892, 1893; Geol.
Magaziné 1893; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
C o p e Amer. naturálist 1889, 1892.
H a t c h e b Annales of Carnigie mus. 1901.
L uc a s Science 1900.
Claosaurus agilis M a b h h .
«
anneclcns M a r s h -- Pteropelyx grallipes
Cope.
(ienus Pteropelyx.
C opk Amer. nuturalist 1889.
Pteropelyx -- Claosaurus.
Subfamilia H a d r o siiu r id « * .
Genus Cionodon.
C o p e Rep. I \ S. geol. Surv. 1875 ; Bull. U. S. geol. surv. of territ 1874.
U*
212
I F J . BAKÓ NOTCSA FKRENCZ :
S auvage
Bull. soc. geol. France 1875/6.
(Honodon arctatus C o p e .
«
stenopsis C o p e .
«
sp. S auvage.
Genus Diclonius.
C ope Proc. Ac. nat. se. Philad. 1N76.
Diclonius = lladrosaurits.
Genus Hadrosaurus.
C o p e American naturalist 1868. 1883, 1885, 1886; Proceed. Ac. nat. Se.
Philad. 1868, 1876, 1883; Rep. U. S. geol. surv. 1875 ; Proc. Amer.
Pliilos. Soc. Philad. 1871 ; Transaet. Amer. Pliilos. Soc. Philad. 1870;
Bull. U. S. geol. surv. of territ. 1873, 1874.
L e i d y Smithsonian contribut. 1864; Proc. Ac. nat. Se. Philad. 1856, 1857,
1858, 1868, 1876; Transaet. Amer. Philos. Soc. Philad. 1859.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1889, 1890; Ann. rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Hadrosaurus ocridentaUs L e i d y — Thespius (Thespesius) occidentalis
L e i d y — Agathaumas milo C o p e partim.
«
mirabilis = Trachodon mirabilis = Diclonius mirabilis C o p e .
«
Foulkii L e i d y .
«
«
«
«
«
«
«
minőt' C o p e .
Iripos C o p e .
cavatus C o p e .
perangnlatus C o p e — Diclonius perangulatus C o p e .
breviceps M a k s h = Diclonius pentagonus C o p e .
longiceps Marsh — Trachodon longiceps M a k s h .
cantabrigiensis L y d e k k e r - Trachodon cantabrigiensis
L ydekker.
G enus
«
ralamarinus C o p e = Diclonius calamarinus C o p e .
«
paucidens M a r s h ; Ceratops paucidem M a k s h .
Hypsibema.
C ope Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1871; Transaet. Amer. Pliilos.
soc. 1870.
Hypsibema crasúcanda
Genus Limnosaurus.
C ope.
Denkschr. k. Akad. Wian 1899.
N e w t o n Geol. Magaziné 1892.
Limnosaurus Uilli N e w t o n — Iguanodon Hilli N e w t o n .
«
transsylvanicus N o p c s a .
Genus Ornithotarsus.
C o p e Proc. Amer. Philos. soc. 1870, 1871 ; Transaet. Amer. Philos.
soc. 1870; Ann. mag. nat. bist. 1870.
Orn'dholursus hmuimus C o p e - - Pneumatoartlirus C o p e .
N opcsa
A J>I NOSA ITKU SOK ÁTNKZKTK KS SZÁRMAZÁSA.
Genus Orthomerus.
S k e l e y Quart, journ. geol. Soc. 1883.
Orthomerus Dolloi S k k l k y .
Genus Pneumatoarthrus.
C opk Proc. Amor, Philos. Soc. 1870.
Pnoum atoarthrus — Oniithotuvsiis.
G enus Splienospondylus.
Quart, journ. geol. Soc. 1883; Geol. Magazine 1882.
L y d k k k e u Quart, journ. geol. Soc. 1888.
Splienospondylus gracilis L y d e k k k r .
S eeley
G omis Thespius.
L kidy Transact. Amor. Pliil. soc. 1859.
Thespius = Hadroxaunis.
Genus Trachodon.
L kidy Transact. Amer. Philos. soc. 1860.
Trachodon — Hadromnriis.
2. Fam ilia S t e g o s a u r u l a * .
Genus Acanthopholis.
H tjxlky Geol. Magazine 1867.
S e e l e y Ann. a m a g . nat. liist. 1871., 1879; Quart, journ.
1881.
Acanthopholis encercus S e e l e y .
«
liorridus H u x l e y .
«
platypus S e e l e y .
«
stereoccrcus S e e l e y .
g eo l.
soc. 1879.,
Genus Anoplosaurus.
S k e l e y Quart, journ. geol. soc. 1879 ; Ann. a mag. nat. liist. 1879.
Anoplosaurus curtonotus S e e l e y .
«
major S e e l e y .
Genus Cratseomus.
R u n z e l Abliandl. k. k . geol. Reichsanst. 1871.
L y d e k k e r Ann. mag. nat. liist. 1892.
('.ralncomus lepidophorus S e e l e y .
«
/ ’awlowitschi S e e l e y .
«
sp. = Pleuropeltus S e e l e y (*?).
G enus
Danubiosaurus.
B u n z k l Abliandl. d. k. k. g e o l . Reichsanst. 1871.
Danubiosaurus B u n z f . l p artim = Crotar-omus S ke lky .
Genus Diracodon.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1881; Ann. Rep. U. S. geol. snrv. 1896.
Diracodon laticeps M a r s h .
Genus Dystropheus.
C o i ’E Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1S77 ; Amer. naturalist 1878.
Dystrophem viemale C o p e .
214
I F J . JiÁU(') NOl’OSA F E R E N C / :
Genus Echinodon.
O wen F o s s .
rept. weald form.
Eclúnodon fíecclesi
O w en.
Genus Euceracosaurus.
Euceracosaurus tanyspondylux
Seeley.
Genus Hoplosaurus.
L y p e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1893.
Gervais Zool. et palaeont. franc. 2 édit.
Hoplosaurus armatus — Ornithopsis Hulkei
«
isc h y r u s
S eeley.
— Nodosaurus ischyrus
S eeley.
Genus Hylaeosaurus.
O w e n F o s s . rept. weald. fo r m .; Eept. britt. áss. adv. Se. 1841.
M a n t e l l Philos. transact. roy. soc. 1841., 1849; Geology of Southeast,
England 1833.
Hylacosannis Oweni M a n t e l l = Iguanodon bernissartensis B o u l g .
partim — Pelorosaurus Owen partim.
«
valdensis = Pleurocoelus valdensis Lypekkkr.
Genus Hypsirophus.
C o pk Bull. I1. S. geol. surv. of tervit 1877.
Hypsirophus = Stcgosaiirus.
Genus Nodosaurus.1
M a r s h Amer. journ. of Se. 1889; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896; Geol.
Magazine 1898.
Nodosaurus textilis M a r s h .
«
ischyrus S e e l e y = Hoplosaurus ischyrus
Genus Oligosaurus.
S e e l e y Quart, journ. geol. Soc. 1882.
<Hiyosaurus adelus S e e l e y .
Genus Omosaurus.
O w e n Foss. rept. mesoz. rept.
D a v i e s Geol. Mag. 1876.
H u l k e Quart, journ. geol. Soc. 1887.
L ydekkei: C a t. f o s s . r e p t . b r i t t . m u s . 1 8 8 8 .
Omosaurus durohrivensis H u l k e .
«
hastiger Owen.
«
arm atus O w e n .
Genus Orosaurus.
II uxley Quart, journ. geol. soc. 1867.
H ulke Quart, jonrn. geol. soc. 1866.
L ypekker Geol. Magazine 1SN9.
Orosaurus — Orinosaurus.
1 S u b fa m ilia
(? ) N n d o s a u r i d j p
Maush.
S eeley.
A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA.
Genus Palaeoscincus.
I j e id y Proc. Ac. nat. He. Pliilad. 1S56 ; Trans. amer. Phi.1. soc. Philad. 1859.
M a r s h Ann. rep. U. S. geol. Surv. 1896 ; Amer. journ. of Se. 1892.
Palacoscinus costatus I jelpy .
«
latus M a r s h .
Genus Polacanthus.
Philos. Transaet. roy. soc. London 1881\, 1887 ; Proceed. roy. Soc.
1897.
S e e l e y Quart, journ. geol. Soc. 1892 ; Ann. mag. nat. hist. 1892.
L y p e k k e r Quart, journ. geol. Soc. 1892; Ann. mag. nat. hist. 1892.
H ulke
L ee Ann. mag. nat. hist. 1843..
Polacanthus Foxii
Genus Priconodon.
M arsh
H ulke.
Amer. journ. of S e . 1888.
Priconodon crassus
Genus Priodonthognathus.
S eeley
M arsh.
Quart, journ. geol. Soc. 1875; Geol. Magazine 1875.
Pripdonthognathiis Pfiillipsii
S eeley.
Genus Regnosaurus.
M a n t e l l Philos. transact. 1841., 1848.
O w e n Foss r e p . w e a l d form.
Regnosaurus Northhamptoni
M antell
= Iguanodon
M antell
par
tim —: Hylaeosaurus O w e n partim.
Genus Rhadinosaurus.
Rhadinosaurus alcimus
S eeley.
Genus Sár colestes.
L y p e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1888., 1893.
Sarcolestes Leedsi
Genus Scelidosaurus.
L ypekker.
Foss. rept. lias form.
M a r s h Geol. Magazine 1896 ; Amer. journ. of
O wen
Scelidosaurus Harrisoni
Genus Stegosaurus.
Se.
1895.
Ow en.
Amer. naturálist. 1871., 1878., 1888; Bull. U. S. geol. a geogr. surv.
1878.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1877, 1879,1880, 1881, 1888, 1891 ; Ann. rep*
U. S. geol. Surv. 1896; Geol. Magazine 1888, 1891.
L uc a s Proc. U. S . nat. Mits. 1901.
C ope
Stegosaums stenops M a r s h .
«
ungulatus M a r s h .
«
«
af/inis M a r s h .
«
duplex M a r s h .
«
discunis C o p e = Hypsirhophus discurus C o p e .
«
Seeley amis C o p e =
«
Seeleyanus C o p e .
IF.I. « Á lló NOPCSA FE RENCZ :
Genus Stenoplyx.
K o k e x PaUpont. Abhandl. 1887.
M e y e r Pala'ontographica 1859.
Stenoplyx vtddensis
Genus Struthiosaurus.
B
unzel
S eeley
M
eyek.
Abh. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1871.
Struthiosaurus auslriacus
Genus Syngonosaurus.
B
unzel.
Quart. journ. geol. soc. 1879.
S eeley
Syngonosaurus macrocercus
Genus Vectisaurus.
H
ulke
S eeley.
Vectisaurus valdensis
3.
H
ulke.
F a m ilia
Ceratoj>si«l«v.
Genus Agathaumas.
C o p e llep. U. S. geol. Surv. 1875; U. S. geol. surv. of territ. 1873.
Ma r s h Ann. llep. U. S. geol. Surv. 1896.
Agathaumas milo C o p e (partim) = Hadrosaurus occidentalis
partim.
«
sylvestris C o p e = Monoclonius crassus Cope.
Genus Ceratops.
M a r s h Amer. jour. of Se. 189:2; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Ceratops montanus
«
p a u c id e n s
«
sj). L
M
L
eidy
aksh.
M arsh
— Hadrosaurus paucidens
M arsh.
ydekker.
Genus Dysganus.
C o p e Proc. Ac. nat. se. Pliilad. 1876; Amer. naturalist 1890.
Dysganus encaustus C o p e .
«
Haydenianus C o p e .
«
bicarinatus C o p e .
«
peiganus C o p e .
Genus Monoclonius.
C o p e Amcric. naturalist 1XX6., 1889; Proceed. Ac. nat. Se. Pliiladelph.
1876; Bullet. U. S. geol. Surv. of territ. 1873., 1874., 1877.
M a r s h Ann. llep. II. S. geol. Surv. 1896.
Mniiin loniiift crussiis C o p e
Agathaumas sylvestris C o p e - Polyonax
mortuaris C o p e .
«
recurvicornU C o p e .
«
sphenocoerus C o p e .
«
fissus C o p e .
a
(ienus
niNosArnusoK
á tx k zk tk
ks
sz á r m a z á sa
.
217
Polyonax.
C o p k Bul l . U. S. j;eol. Sur v. o f torrit.
187H.
= Moiiocloniiis.
G enus Steriholophus.
Polyonax
Maush Ann. Rep. U. S. Surv. 189(5.
Slerrholoplius flabellatus Maush.
(ienus Torosaurus.1
Marsh Amer. journ. of Sc. 1891, 189-2.; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 18%.
Torosaurus latus Marsh.
«
gladiwt Marsh.
Genus Triceratops.
Marsh Amer. jönni, of Se. 1890., 1891., 1898 ; Ann. Rep. U. S. geol. Surv.
189(5; Geol. Magazine 1890., 1891.
Triceratops prorsus Marsh.
«
serratus Marsh.
«
horridus Maush.
«
calcicornis Marsh.
«
ohtusus Marsh.
«
sulcatus Marsh.
Függelék.
Subfamilia: M egralosaurida*.
Genus Genyodectes.
Woopwarp. Proc. Zool. soc. London 1901.
(rcnyitdccics srrns Woopwarp.
A ' Dinosauriusok származása.
Feltűnő, hogy azon változásokat, melyeken a d i i w s a u r m s o k a mezozói korszakban átmentek, eddigelé majdnem senki sem tanulmányozta.
Ennek oka azt hiszem abban keresendő, hogy még néhány év előtt is, főkép
az amerikai tudósok fáradozása következtében, folyton új anyag került nap
világra és e miatt a diiiosanrinsol,: származására folyton új perspektívák
keletkeztek. Midőn azonban most M arsh és C opf . halála után a palaeontologia e terén nagyobb munkálkodást nem fejtenek ki, időszerűnek tartom,
hogy az eddig felhalmozott anyagot átdolgozzuk és phylogeniai szempont
ból rendezzük.
Ez a következő sorok ezélj a.
A T h r r o p o ilá k származására leginkább M arsh munkái adnak felvilá
gosítást. A legprimitívebb T h r r o jto d á k a l, az A iic íiis u u r id iíl.iil , a triasból
1 Talán önálló subfamilia iTorosaimdae).
IP.). HAHÓ NOPCSA KKHKNCZ
ismerjük. A postorbitale (I. tab.,
fig.) kifejlődése, az interpubis és proces
sus ascendens astragali hiánya, biconcav csigolyák gyengén kifejlődött
tövisnyujtványokkal. a sacrumcsigolyák csekély száma (2—3), kézen és lábon
nem redukált *ujjak és az ilium első részének gyönge kiterjedése (I. tab.,
le fig.) náluk a legprimitívebb jellemző vonások.
A Zundódon mintájára vannak fölépítve, de tovább fejlődöttek a
M egalosaurm ok (I. tab., (í/'fig.). Ezeknél már kifejlődött a processus ascen
dens ; néha eg}’ interpubis is felismerhető. A pubisdarabok elől összenőt
tek. A mellső csigolyák convexoconcávak, tövisnyujtványaik magasak.
A sacrum képződésében 4—5 csigolya vesz részt. Az ilium előrefelé kiter
jedt (I. tab., l/'fig.). A kézen (5—4) s még inkább a lábon (4—3) észlelhető
az ujjak reductiója.
Ezeknél még specializáltabb alak a Labrosaurus, melynél megvan a
processus ascendens és az interpubis és az összes csigolyái convexoconcá
vak. De eme vonások mellett a Labrosaurus az első fogak redüctiójában
oly jellemvonást mutat, a mely a Megalosauridákiiál hiányzik. A széles
pubes ezenkívül inkább a Zandodonlákra emlékeztet és így nem származ
tatható le a Megalosaunisoktól, hanem inkább önálló fejlődésnek az ered
ménye. Míg az összes eddig felsorolt alcsaládoknál a femur a tibiánál hoszszabb, a ( '.oduridák, Compsognallndák és Hallojwdidákuál, mint a
madaraknál fordított viszony látható.
A .llallopodidák olyan alakok, a melyek biconcav csigolyáikkal, a
sacrumcsigolyák csekély számával (2), a pubes távolabbi végének laza össze
kötésével és az astragalus processus ascendensének hiányával az A n d ii sa m id á k r a emlékeztetnek, míg az ujjak redüctiójában (kézen 4, lábon 3 ujj)
és a calcaneum kifejlődésében specializációt mutatnak. Ezért legfeljebb az
A iidusauridáklól lehet leszármaztatni, de valóbbszinű, hogy az utóbbiak
kal csak közös ősük* volt.
Hasonló viszonyban, mint a Mrgalosaaridák az AncUixaüridákhoz,
állanak a Compsog tiath-idák a Hallopodidákhoz, melyektől leginkább az
első csigolyák convexoconcav alakjában, az ujjak jobban előrehaladt reductiójában (manus 3, pes 3) és a processus ascendens astragali kifejlődésében
különböznek. A Coeluridák jellemző vonásai végül abban találhatók, hogy ’
a costse cervicalis összenőttek a nyakcsigolyákkal, a mellső csigolyák con
vexoconcávak, a pubes távolabbi végei összenőttek, az interpubis kifejlő
dött és az egész csontváz nagyon pneumatikus volt.
Az itt fölsorolt tényekből a Tlirropodák származására legegyszerűb
ben a következő családfát lehet fölállítani :
* M e l y n é l a fe umr sz i nté n rövidéi»!) volt, m i n t u tibiu.
A IUNOSAUHÚSOK ÁTNKZKTK KS SZÁRMAZÁSA.
1rí asz.
Anchisaiu'idae
/
J u ra .
K i v i a.
Megalosauridao
amiből azt látjuk, hogy az intetpnbis kifejlődése, a sacrwnesigoti/úk s z a
porodása, eoneexoeoneav csigolyák képződése, a processus ascendens
astragali keletkezése és tíz ujjal, redueliója löbh a lesa hídban egyszerre
történt és valószínűleg csak az egyenes járás következménye. Ez jól meg
egyezik O s b o k x ujabb kutatásaival is, a ki a madarak processus ascendensében csak analog, nem pedig homolog képződményt lát. Vér/re úgy látszik,
hogy a plerygoidiílis izniol.nal: nagyságában való gyarapodása ment
régbe. (Anchisaurus, Ceratosaurus.)
Sokkal kevésbé vagyunk tisztában a Sauropodák származásával. A
Difdodoeidák milyen viszonyban állanak az A ttantosuuridákkal ezt addig,
míg több koponyarészt nem ismerünk, eldönteni nem le h e t; egyelőre csak
azt lehet megállapítani, hogy a Diplodoeidák specializáltabb stádiumban
vannak, bár a sacrumcsigolyák csekély száma látszólag primitiv jelleg. Föl
említendő, hogy a pubes alakja némelykor a Theropodákra emlékeztet.
A koponyában és a medenezében a Sauropodák krokodilféle vonásokat
mutatnak. A fogak néha a Hypsolophodon intermaxiláris fogaira emlékez
tetnek.
Az Orlhopodák származásáról, miután sok anyagot ismerünk belő
lük, pontosabb képet lehet alakítani. Miután azonban ez alrend egyes csa
ládjai egymástól nagyon eltérnek, czélszerünek tartom előbb az egyes csa
ládokban történt átváltozásokat végigkövetni és csak azután az egész alren
det jellemezni.
I.
Ornithnpodidae. A Xa nosaurusmíl ép úgy, mint a Coeluridákndl
a femur rövidebb, mint a tibia, a mellső csigolyák, úgy mint a primitiv
Theropodáknál biconcavak. A sacrum képzésében ép úgy, mint az A nehisauriusokuál, csak 3 (?) csigolya vesz részt. Az ilium (I. tab., le fig.) meg
lehetősen emlékeztet az utóbbi Theropoda iliumára és azonkívül még a
csontok nagyon gyönge szerkezete is közös a (loeluridákkal. Sajnos, hogy
eme primitiv Dinosaurus fejét és pubisát nem ismerjük.
1 A JSa nosauridál.nál jobban ismerjük a Jfypsilophodonlidákul.
A Hypsilophodon koponyája (I. tab., Gb fig.), a mint más helyen ki fogom
220
1K.I. UÁlt(') NOPCSA FKUKNCZ :
mutatni, a Proterosauridákéra (I. tab., 6a fig.) emlékeztet, az intermaxilláris fogak fellépése pedig egészen egyedül álló jellemvonás az O niithopotlákiHÍI. A Hi/psiloplmdon femurja is rövidebb még a tibiánál. A csigolyák
némely fajnál még laposak, néha pedig már úgy, mint a specializáltabb
TltProj)od<íkii<íl convexoconcávak. A sacrum a Hj/jisilophodonlidákiiál már
5 -6 csigolyából áll. lli/j)sih)jdi<KÍoiniáI előforduló lecsüngő trochanter
(trochanter pendant D o i ,l o ) D o llo szerint az J(/in(iin<loididák negyedik
trochanterével szemben specializátiót mutat, még pedig, állítólag semmi
egyéb, mint «Sutton tendon» erősebb megnövésének az eredménye. Ügy is
lehet magyarázni a dolgot, hogy az li/iuinodoiniál a «Sutton tendon» csupán
reductiót szenvedett és ez esetben a Híjpsilojdindoii csüngő trochantere,
D ollo magyarázatával szemben mégis csak a primitívebb stádium lenne.
A medenczében La őst (úrimnál a pubis* j óval nagyobb (I. tab., 2« fig.),
mint a processus pectinealis. Hi/psilophodonnál mindkettő egyenlő erős.
A kezen és \ábon. &Hiipsilophodomtál, úgy m in ta Tlierojtodáknál, karmok
vannak, mindkettőn az ujjak reductiója még nem vette kezdetét (manus et
pes digitibus 5). Az ischium a Drijosmirtisnál végül az Anchixtuirus meg
felelő csontjához hasonlít. Míg a Hi/pxilophodonliiláknál eme jellemvoná
sok nagyon is a An>'iosmtrwi$(d való rokonság mellett szólanak, addig a
sternum megcsontosodása és a sacrumcsigolyák összenövése lehetetlenné
teszik, hogy a Camptoxauridák és If/unuodoididák tőlük származzanak,
hanem már a wealdenben történt önálló specializációra mutatnak. A koponya
fejlődése (I. tab., 6r fig.), az intermaxillaris fogak hiánya, a femur meg
hosszabbodása (mely már hosszabb, mint a tibia), a mellső csigolyák kizá
rólagos opistocu'l alakja, a láb ujjainak háromra való reductiója és a pro
cessus pectinealis megnagyobbodása a Camptosauridákat az előbbeni
alcsaládtól elkülöníti, míg a pubes nagysága még ezekre emlékeztet. E mel
lett a sacrumcsigolyák tökéletlen összenövése és csontosodott sternum
hiánya (utóbbi a Laomiuruxwtl közös) primitiv vonások. Előrehaladottabb
specializációra mutatnak továbbá a ( jim p to sm iru s törzs- és mellső fark
csigolyáinak hosszú törzsnyujtványai is, melyek a Hi/pxilophodoniiál ép
úgy, mint az Anchisaurusnál még jóval rövidebbek.
Az l<jtn<iiodoidi<lá];, melyek a következő családot képezik, a fogak
(I. tab., 7 i, I, fig.) alkotásában, a sternum csontosodásában, a processus
pectinealis megnagyobbodásában, a pubis redüctiójában és a gerinczoszlop
hosszában végigfutó megcsontosodott inak kifejlődésében mutatnak specia*
H a az Onnfhopodákndl a p o s tp u b is i M a k s h i a p u b es n ek , a p u b is ( M a k s h )
p e d ig a p r o ce ssus pe c ti ne al i s m e g n a g y o b b o d á s á n a k tek in ten d ő , ak kor az utóbbit a
Theropodnk pube sé vel n e m szabad a zon os íta n i és e g y s z e r s m i n d a s pecializáltabb
O rthopodák, pl. a Cavatopsidák pub is án ak előre irá n yított része a Theropodúli
h a s o n ló a n ir ány í to tt ré széve l se m volna azon os íth ató. H a a p ub is me lls ő részét
a p r o c e s s u s p e c ti ne al i ssal an al ó g k é p z ő d m é n y n e k fogjuk föl, ak kor a p rimitiv Oniithopodidák p ubi sa i nkább h a s on l í th a tó ös s ze a Theropudák h a s on ló rés zével.
A DINOSAURUSOK ÁTNÉZKTK ÉS SZÁRMAZÁSA.
lizáltabb viszonyokat, mint a ('.umplosauridák; de a praemaxillare maxillarféle apophysise csekély kiterjedése, a quadratojugale és a jugale sajátos
kifejlődése őket ezektől elválasztja és az utóbbiaktól való leszármaztatásu
kat lehetetlenné teszi. Ügy látszik, hogy aránylag primitiv alakoktól szár
maznak, melyeknek opistocoel (?) csigolyáik voltak és önállóan fejlődtek
párhuzamosan a többi Ornithopodidákkal. Náluk is, mint a következő
Claosauridae nevű alcsaládban, paták fejlődtek a mellső és hátsó lábak
ujjain, ellentétben a / fypsilophodonlidákkal. A két utolsó alcsalád : a ( ’.laosuuridae és Hadrosauridae, különösen pedig az utóbbi, a Cantplosaurus
typusa szerint fejlődtek. ( ilaosaurusnál a pubesnek majdnem teljes reductiója (I. tab., űh fig.), az ilium kifejlődése (I. tab., 1d fig.), a sacrum-csigolyák
nagy száma (9) és a lábszárcsontok tömör szerkezete különösen fontos.
Eme vizsgálatok eredményeként az Ornilhopodák primitiv jellem
vonásait a következőleg állapíthatjuk m eg:
1. .1 ko p o n yá b a n : interniaxilhíris fogak, a z intei'ina.i'illarcnak a
m axillare felé nyaló upophysise rövid, a jugale is rövid, a jtraedetdale
kicsiny. A z általános alak a Proterosauridákra emlékezteid.
2. Mellső esi ffoly «ik b ic o n c u c id h á tc sig o ly á k rövid tövisuyidványokkal. Kevés sac rumcsigolya (3).
8. ilium és ischium (I. tab., 3 a, b fig.) az Anchisanruséhoz hasonló ;
a processus pecUneulis kicsiny, a pu bis erős.
4. Femur (csüngő Irochauterrel) rövidebb, mint a tibia ; ujjak kar
mokkal.
5. A z összes csont a m adarakéhoz hasonlóm a k ö n n y ű és vékony falu.
Mind e tulajdonságok (pubis helyzetét kivéve) a Coeluridák család
jára mutatnak és a változások, melyeken az Ürnilhopodidál: idővel átmen
tek, arra vezetendők vissza, hogy a koponyában phytophag specializáczió
keletkezett és a musculus temporalis megnőtt. A gerinczoszlopban a válto
zások ugyanazok, mint a milyeneket a Theropodiíknál láttunk; tehát ana
log képződések. A medenezében ép úgy, mint a Theropodáknál lényegesen
az ilium és a processus pectinealis megnövésében, valamint a pubis reductiójában állanak. A femur meghosszabbodott és az eredeti karmok patákká
alakultak át.* A gerinezoszlop megváltozásai és a medencze mellső részé
nek erősbödése az egyenes járásban és a nagyobbodó testsúlyban találja
magyarázatát.
II.
Stegosauridae. Ha szem előtt tartjuk, hogy az ( )rnithopod<íl, való
színűleg kétlábú Theropodáktól, illetőleg madárhoz hasonló Dinosaurm soktól származnak, a Stegos/mridák maguk pedig a nagy pubesükkel (I. tab.,
*
A specializált pliytophng reptiliáknál a paták föllépése, ellentétben az
ugyanazon ordóba tartozó creophag állatok karmaival, a plarcntaliák alosztályában
is bir analoííonnal.
222
I F J . BÁRÓ NOPCSA FE R E N C Z :
2c fig.) még leginkább a primitiv Hi/))Solophodon liddkiut emlékeztetnek,
továbbá hogy foguk alkotása (I. tab., 7/’fig.), az alsó állkapocs izomzatának,
a preemaxillare, a lacrymale kifejlődése, a biconcav csigolyák, végül a mellső
és hátsó lábak nagyságában való különbség által szintén még leginkább a
primitiv OniHhopoddkra emlékeztetnek, ezenkívül pedig egy sajátos
A nrhisauriihtknt emlékeztető portale kifejlődése folytán majdnem ősi
kinézést nyernek, valamennyi csontjuk már tömör és bőrvázuk fejlődött,
az a föltevés, liogy a Slei/osan riditk már korán fejlődtek ki az on iithopoilicht hiiioftiiuriiiaol. hól, nagyon valószínű. A biconcav csigolyák megmara
dása azzal magyarázható ki, hogy ez állatok nem maradtak, mint a Theropoddk vagy az Oruilhopoilichíl; a hátulsó lábukon és úgy látszik, hogy a
krétakorú SI-(i(/on<t uráliiknál (Xe<lo*auriix) ezenkívül még a mellső vég
tagok is újra meghosszabbodtak. A négy lábon való járásmód következté
ben még a negyedik trochanter is visszafejlődött. A test hátulsó részének
erős kifejlődése hátpánczéljainak nagy súlyával van valószínűleg össze
függésben. A neurális csatorna nagyobbodása a sacrumregióban csak a
Cocluriihiknál vagy Sintropodákm il tapasztalt jelenséggel hasonlítható
össze; ennek következtében úgy látszik, hogy ez primitiv jellemvonás.
III.
Crrulopsidttc. A Ccrtilopsidák rokonsági viszonyai meglehetős
homályosak. A maxilláiis apopliysis aránylag rövid kifejlődése (nem ér a
lacrymaléig) a Sh'fjosuuriditkra és a primitiv Oruilliojiodidákra emlékez
tet és a koponya pánczélozottsága oly jelenség, melyet csak némely SU’t/ostturuxiHÍl találunk (Sírulhiúsítunis). A biplán csigolyákat (1. tab., 5 <1 fig.)
a Stetjosminixok amphicoel csigolyáiból (I. tab., 4 <1 fig.) le lehet vezetni,
de nem lehet az ( h ‘nilhni>oili<hik convexoconcav csigolyáira vissza
vezetni : a sacrumcsigolyák nagy száma csakis a Stei/osaui-idiikra vagy a
specializált ( h-uithoiiodidiikrti emlékeztet. Az ilium postacetabularis része
nagy elterjedésében primitiv vonást mutat, különben részint a Ste;iosmiriditl, iliumához hasonlít, részint pedig a sacrumnak megfelelőleg már erős
módosítást szenvedett. Az ischium (I. tab., 5a fig.) teljesen emlékeztet a
Sletfoxtrurithík ischiumára (I. tab., 4 a fig.), a nagy processus pectinealis a
Cluosuuruséru. A mellső lábak úgy vannak kifejlődve, mint a Sliu/osuurithíkntíl (I. tab., 5b, c, 4 b, r fig.); a paták kifejlődése a Ct'rnlojixiditlnidl a
Stcijoxuuriddl.l.iil és a specializáltabb Oriiilhojiodidiíl.kul közös.
Az ujjak csekély reductiója és az agyvelőnek a Sle;/osuurisukchoz
hasonló alakja (M a r sh , 18í>5, tab. LXXVIll. fig. 1—4.) lehetetlenné teszik
azonban más primitiv sajátságokkal egyetemben a njiecializált O rnilhopodidiil.lnl való leszármazását és így a szarupánczéllal ellátott Ceralopsidák
a szintén pánczélozott Sh't/osttuiiuxoklál vezethetők le. Ha végül tekintetbe
veszszük, hogy a mellső és a hátsó lábak hosszában való különbség némely
SlrtjtwiiiniMfkmil (Xodosaurus) szintén eltűnik, akkor a C.ertilojwitlál; le
származása a Sli'unxtinridiíklál még valószínűbb lesz.
A DINOSAURUSOK ÁTNÉZKTK KS SZÁRMAZÁSA.
223
Az összes, az O rthopod/tkivl eddig mondottakat, következő törzsfán
lehet legjobban áttekinteni:
K reide.
(Craspedodon)
A Dinosaurusok három alrendje közötti rokonsági viszony sokkal
homályosabb, mint az egyes famíliák közötti. Ennek oka pedig a legszélső
tagok annyira eltérő fejlődésében rejlik, hogy könnyen hajlandó lenne az
ember számukra külön rendeket felállítani. Ha most a I)inoxaurusok törzs
fáját akarjuk összeállítani, azt a kérdést kell eldöntenünk, hogy a Theropodáik, az Orlhopoddk vagy a Sauropoddk alrendjében találjuk-e a legprimi
tívebb typusokat és hogy azok melyik más gyíkrendre mutatnak vissza.
A koponya alkotásában a Theropodák a Vroterasauriddkra emlékeztetnek
(I. tab., 6 d, c fig.) és ugyanezt lehetett megállapítani a primitiv O rnithopodiddkról (fíi/psilophodon) is. Továbbá láttuk, hogy a primitiv l'lterapod á k é s a primitiv O rnilhopodak különben is kölcsönösen nagy hasonlóságot
mutatnak egymáshoz (a többek között az egyenes járás,* úgy hogy közös
eredetük nagyon valószínű. Milyen viszonyban állanak ehhez a Sauropod á k ? A hátgerinczben és a lábakban (ha ezeket a többi Dinosaurus meg
felelő részeivel összehasonlítjuk) nagy különbséget találunk és származá
suk meghatározására az egyedüli támpontot koponyájuk és fogaik nyújt
*
D o l l o L. volt az első, a ki azt ál lít otta, h o g v a Dinosaia'iisolinál az e g y e
n e s j á r á s m ó d az eredeti. E z k ü lö n b e n a n é g y - és kétlábú l á b n y o m o k v i s z o n y a i v a l ,
a m e l y n y o m o k a t a C o n n e cti c u t v ö l g y é b e n találtá k, m e g e g y e z i k és m e g f e l e l anna k
is, h o g y e n y o m o k a m a d a r a k é h o z n a g y o n h a s o n l ó alakúak. ( H i t c h c o c k : I c h n o lo g y . )
V é g r e m á r a P r o ter o s a u n is n ü l a h á ts ó lábak jóval n a g y o b b a k , m i n t a m e ll s ő k .
I F J . H.VKÓ NOPCSA FEREN CZ.
ják. Mint ezt máshelyt kimutattam, a Sau ropodák koponyája (még a
Difjlodocus-é is!) határozottan hasonlóbb az (Jririthopoílidákéhoz, mint a
Theropodnl, rhinocephálszerű koponyájához: ennek következtében a Suurojxnhíhil, ha egyáltalán a Diuosuuvusokhoz tartoznak, inkább az Ovnithol>otl<íkhól, mint a Therojtoihíklól lehet leszármaztatni. A JJiuosaurusokhoz
való tartozásukat, különösen az Ovnilhopodidúkhoz való rokonságukat,
mely bár távoli, fogaik bizonyítják. Feltűnő a hasonlóság a (Raulodon és
még néhány Suuvopodu fogai (I. tab., 7d fig.) és a Ui/psilophodon F oxi
intermaxillaris fogai közt (I. tab., 7c fig.). A Hi/psilojthodon intermaxillaris
fogai ama reczézés kezdetét mutatják, mely az Oruilhojtodiihíkiiál és a
Sletjosauridukuul tovább fejlődött, másrészt kúpalakjuk, mely a Kulodondidál: levélalakú fogától oly messze eltér, a reptiliák primitiv kúpalakú
fogára emlékeztet. Ugyanezt az omnivor, nem specializált fogtypust a
Suuro/ioddl.iHÍI újra megtaláljuk. Egyelőre valószínűnek tartom, hogy a
S a u v o p o d ú l már a triászban vagy talán még előbb az egyenesen járó
ovuilhojiodid, oumivov Uinosaariusokhól fejlődtek.* Ez a kérdés egyéb
iránt csak akkor dönthető el véglegesen, ha ama herbivor vagy omnivor
D í u o m i árusokul ismerni fogjuk, melyek lábnyomai a Connecticut völgy
vörös homokkövében nagy mennyiségben láthatók. Egyelőre a Diuosaurusol: származásáról csak a következő törzsfát lehet összeállítani:
Proterosauriclae
Perm .
Prodinosauria ?
Theropoda
Triász.
//
Sauropoda
9ßII* fl»
Uróla.
Terczier.
Aves
(Osiíorn szerint)
|
I
i—
Orthopoda
*
I
Végre fölemlítendő azon hasonlóság, mely a krokodilusok és a Suuvojiodnk közt látható. Az itt összeállított törzsfa alapján ugyanis a régi
krokodilusok (Puvusuchiu) származásának egészen új perspectivái m utat
koznak, minthogy ezek jobban emlékeztetnek a Suuvopodúivu, mint a
többi Dinosaurusokra.
*
Iirrc vo natk ozó ujabb b iz ony íték o t lá tsza nak nyúj tani O s h o k n ujabb m e g
figyelései a hiplosuurur, te s tén ek e g y e n s ú l y i eloszlásár ól. A ih plo docus sú ly p o n tja
épen m é g a hátsó v égt ag ja inak m e g h o s s z a b b í t á s á b a esik.
áu
25
Dr KÖVESLIGETHY R. : SEISMOGKAPHIKUS FELJEG Y ZÉ SE K É R T ELM EZÉSE.
SEISM06RAPHIKUS FELJEGYZESKK ERTELMEZESE.*
Dr.
K ö vesl ig eth y R A ü ó -tó l.
Ha a Föld belsejének sűrűségi törvényét ismeretesnek tételezzük fel,
akkor a földrengési sugár alakja és ezzel együtt a földrengés egész geo
metriai elmélete megadható. De bárha von S e e b a c h , A. S c h m id t , M. P.
R u d z k i s szerző maga is ily elméletet elég jó sikerrel felállított, mégis nem
tagadható, hogy az összes seismikus műszerek adata — bármilyen is legyen
szerkezete — kizárólag csak a műszer legközelebbi környezetének rengési
állapotára vonatkozhatik, melyből a rengési fészek állapotára a földkéreg
számtalan egyenetlensége folytán következtetést vonni nem lehet.
A rengés kezdete és vége a seismometer adatából mindig leolvas
ható, úgyszintén lefolyásának főbb mozzanatai. A lökés iránya és inten
zitásának bár viszonylagos becslése is majd mindig csak helyi jelentőség
gel fog bírni és ez idő szerint nem vonatkoztatható a rengés fészkére. Ily
következtetés csak akkor képzelhető el, ha a földkéreg magaviseletét az
egész rengési sugár mentén ismernők.
Noha erre kilátás — ha egyáltalán — csak távol jövőben nyilhatik,
mégis felvethető a kérdés, vájjon nem kivánatos-e a seismogrammoknak
részletesebb leolvasása is? Ezek jellemzik a műszer közvetlen szomszéd
ságát tevő talaj mechanikai magaviseletét, s ha ezt sok helyen megfigyel
tük, mégis alkothatunk némi képet a földkéreg felszínes rétegeinek általá
nos, közös vonásairól. De ettől eltekintve sem szabad felednünk, hogy a
közvetlen leolvasások előzetes reductió nélkül nem használhatók, hogy
belőlük akár a talaj mozgás módjára, akár a Hold vagy időjárás periodikus
befolyására következtetést vonjunk. Ily számolások előzetes kiigazítás
nélkül csak a műszer és talaj együtthatását jellemezhetnék, soha nem a
talaj mozgásait magában véve.
Mindenek előtt felmerül tehát az a kérdés, hogy seismographjaink
tulajdonképen mit jegyeznek fel ?
Mindenesetre annyi világos, hogy minden műszer, bármilyen legyen
is szerkezeti elve, csak azon különbségi rezgést jegyezheti fel, melyet az
inga a registráló hengerhez képest végez. A mily magától érthető e gon
dolat, szabatosan kifejezve csak O d d o n e «Ricerche strumentali in sismometria con apparati non pendolari» (Modena, 1900) czímű dolgozatában
*
E l ő a d t a s ze rz ő a S t r a s s b u r g b a n f. évi áp ri lis 11— 13-ikán tartott el ső n e m
z e tk ö z i f ö l d r e n g é s i co n fe r e n tiá n .
F öldtan i Közlöny. XXXI. köt. 1901.
ix
226
Dí KÖVESLIGETHY RADÓ:
találtam, melyet éppen e tanulmányom befejezésekor vettem kézhez.
K e b e u r -P asch w itz , E h l e r t (és részben S chm idt is) a horizontális inga ki
lengését a talajhajlás abszolút mértékének tekintik, és ennélfogva hibáztak.
Hasonló megfontolás minden seismometerre érvényes, akár talaj hajlásokat mérünk vele, akár gyorsulásokat. Egyebek mellett megadják
ama felállítási feltételeket, melyek mellett bármely irányból jövő lökés
sem vész el észrevétlenül. (Ezért kell egy állomásban három horizontális
ingát egyesíteni.)
A dolog lényegébe mélyedő megfontolás csakhamar mutatja, hogy a
Eljegyzés tulajdonképen igen bonyolult folyamat eredménye. A Huygensféle elv felhasználása mellett, mely az itt alkalm zandó terjedelmében
feltétlenül szigorúnak mondható, mindig kijelölhető oly a talaj minőségé
től és a megfigyelő állomás szerkezetétől függő C pont, melyben az addig
egyszerű sugár kettéhasad, úgy hogy egyik összetevője az inga pillérjébe,
másika a registráló henger pillérjébe haladjon. Ha felteszszük egyszerűség
kedvéért, hogy e pillérek merev szerkezetek, hogy tehát a talajtól átvett
rezgéseket másítatlanul közlik, akkor a henger is a talajjal azonos rezgé
seket végez, melyek összetevői derékszögű térbeli koordinátarendszerre
vonatkoztatva x 0, y 0, c0 legyenek.
Az inga felfüggesztési pontja - ha ugyan ennek pillérje is merev —
szintén a talajmozgás egyenes behatása alatt áll és rezgéseket végez, me
lyek összetevői az előbbi koordinátarendszerben x t , y t , z t . A felfüggesztés
ezen rezgése folytán maga az inga is lengésbe jő s lengésének kompo
nensei x , if, z legyenek.
Ekkor tehát
$ = x--- Xq;
= t / - y 0; C =
azon kitérések, melyeket inga és henger különbségi lengése a papírra ír,
tehát a közvetlen leolvasás adatjai.
Egy és ugyanazon műszer alig szokta megadni mindhárom össze
tevőt, hanem csak c-t és y- 1, ha csupán horizontális, vagy *-t, ha csak ver
tikális lökésekre reagál. A további levezetésünk közvetlenül a V ic e n t in i fóle ingákra érvényes ugyan, de minden nehézség nélkül bármily szerke
zetű ingára is alkalmazható, a horizontális ingákra úgy, mint a vertikális
komponenst mérő szerkezetekre is.
Ha egyszerű, vagy legalább ezekből összetehető rezgésekkel van dol
gunk, akkor az x 0 és x x, //0 és //,, z0 és s, között fennálló összefüggés könvnyen megadható. Ugyanis t időpillanatban C pontban á l l :
X = 2'
sin 2jt !j , ,
és ennélfogva az inga felfüggesztése és a jelzőhenger
á !Íl
SKISMOGKAPHIKUS F E LJEG Y ZÉ SE K ÉRTE L M E Z ÉSE .
x { — I x./ sin
( Ti
Xi )
88
a’° = “ S/ 8m
( Ti
^
)
rezgéseket végzi, melyben s, a talajmozgás amplitudja, 2^ a rezgési idő,
Xi pedig a hullámhosszaság. d x és d0 a nevezett két pont távolsága C-től a
rengési sugár mentén lemérve. E két mennyiség adott műszer-felállítás
számára állandó helyiségben állandó, és értéke távoli rengéseknél még
legfölebb a lökés irányától függhetne. E két állandó értéke közvetlen kí
sérletekkel is elég könnyen megállapítható. Feltételeztem továbbá — de
ez csak a számítás egyszerűsítésére szolgál — hogy a pillér nem változ
tatja meg érezhetően a rezgés amplitudját. Esetleg észlelhető abszorpcziókoefficiens hatása könnyen számításba vehető. Mindenesetre azonban meg
állapítható a felfüggesztés és jelzőhenger mozgásainak összefüggése kísér
leti úton is.
Az inga mozgását, ha a felfüggesztő ponté ismeretes, már a mecha
nika szolgáltatja. Eöviden úgy fejezhetjük ki, hogy az inga leírja ama
tractrix görbét, melyet a suspensió directrixe előír.
Vicentini-typusú ingát tárgyalok, melyet mathematikai inga gyanánt
fogunk fel. Nyujthatatlan fonalának hossza l, a nehézség gyorsulása y
legyen. Ha kilengéseinek x, y, z összetevői az / ingahosszhoz végtelen
kicsinyek, akkor állanak számára a következő egyenletek:
d*x
di*
dhj
dt*
d*z
d t2
a .
,
n dx
T (;r Xl
£1T
_ _ u
dy_
~
l (y
dt
q
,
n dz
í l - 4 is - 3 i ) - 2 e l K'
1
dt ’
ha még felteszszük, hogy a levegő ellentállása — melyet e-nal mérünk —
a sebességgel arányos. I másodrendű kis mennyiségekig (zt —z)-vel egyenlő ;
az utolsó egyenlet tehát elesik magától és a megmaradó egyenletek symmetriája folytán egyetlenegynek a tárgyalása elegendő.
Az előbbiek szerint volt
£ = x - x 0,
vagy
x = x 0+ £ ;
és ha ezt a differentiálegyenletbe helyettesítjük:
d*x0
c
át*'+ Jt2
y
7
.
-v / d x o
d£ \
':íw r + ü t i
Minthogy x 0 és ; , mozgását, előzőleg már egyszerű rezgésnek minő15*
228
D! KÖVESLIGETHY RADÓ :
sítettük, nem is szükséges a különben egyszerű integrácziót végeznünk,
hogy a diagramm £-jének összefüggését akár az ingafelfüggesztés .-r^vel,
akár a jelzőhenger x 0 mozgásával, akár végre a C pont rezgésével meg
ismerjük.
Ha a diagrammban rajzolt görbe egyenlete
Z = 2 (Ti, sin 2;r !=, ,
J-k
azaz oly harmonikus mozgások összege, melyek egyenkint <r/,- amplitúdó
val és Tk rezgési idővel bírnak, akkor a fenti differentiálegyenlet a követ
kező
2 ( 1 ---- —\ $j sin 2tr (—---- — ) + I —- sin 27r ( * - — —
' T?
6* I
' T,
Xi )
62
' Ti
Xi
'
2 - - — x , c o s 2 ; r ( - - ---- — ) = —2 Í
rrTi
Ti
X{ 1
+ 2 ■—
cos 2* i, ,
" 1 1:
összefüggéshez vezet. Ebben
mely az ismeretes
ß
* , ----—) <t/,. sin 'irt ----- \Ti
6*>
Tk 1 k
az inga saját lengésének teljes periódusa,
// __ 4^2
T ~
e2
egyenlet által adott. A ? és x 0 vagy íc^ben előforduló rezgések, minthogy
főleg kényszerített lengésekkel van dolgunk, nagyobbrészt egymással egyen
lők. De előnyös, ha a diagrammot eredeti általánosságban meghagyva az
i és k indexet megkülönböztetjük.
Ha a levezetett egyenlet a rengés egész tartam a alatt érvényes, akkor
mindenek előtt kell, hogy legyen k = i, azaz, a talaj minden mozgása a
diagrammban is kifejezést talál. Azonkívül minden egyes lengésre áll:
) —
^0 -\I----^ cos 2;r
a - di
J1/ —1a — - ^- \ cos dn
' Tf
t
fi*
I
^2
e* i
Xi
e*
Xi
ir:t
w- sin 27
-r,
|
=
|-
\ 77
es
1/1
I
a —
|' 7?
I \ . Qj
ß* I
sin 2tt
<l0 , 1
X,
-
.
sin 2^-
ß*
£
n
</,
X;
|--------- y p r COS 2 f f
7T / ,
,
-|I
^
u | S f = ------------ 7 p
X, I
(T i s
7Z1 i
mély egyenletekből meghatározható s( a talajmozgás amplitúdója <r, által
229
SEISMOGRAPHIKUS F E LJEG Y ZÉ SE K É R T ELM EZÉSE.
és azonkívül még d0 vagy d l . Minthogy a oí1—d0 különbség — m int emlí
tők -- kísérletileg megállapítható, ai és Ti a diagrammból közvetlenül
leolvasható, 0 és e az inga lengetéséből levezethető és Xi az egyébként meg
határozandó c terjedési sebességgel és TVvei adott (lj= cT i), úgy C pont
mozgása a rengési görbéből csakugyan reconstruálható.
De a fenti differentiálegyenlet még kissé máskép is fogható fel. Ha
ugyanis x 0—x t megfigyelések által adottnak tekinthető, akkor tényleg
differentiálegyenlettel van dolgunk, mely x 0 számára nehézség nélkül
integrálható. Felteszem — a mi távoli rengések esetében teljesen talál,
hogy a d0 és d t távolságok a hullámhosszasághoz képest igen kicsinyek,
úgy hogy -y második és magasabb hatványa elhanyagolható. E feltevés
nem lényeges, hanem nagyon egyszerűsíti a számolást.
Ha most általában a felfüggesztés mozgását / (í)-vel jelöljük, akkor a
jelzőhengeré, a mely r idővel később kezdődik:
X\ = f ( t ) ;
x 0 = f ( t —T)
r
Xl
dt
és ennélfogva differentiálegyenleteinkből:
+ *1.
d t 2 ^ dt*
t
df(t)
dt
4 tt'2
02
■2«
itt szintén ismeretes, mert egyszerűen
T
d0
T,
dt
Xt
egyenlet által adott. Ezen differentiálegyenlet integrálja
4-7-2
.
J e~Md t ) e<**(t+T)dt,
=
melyben P és Q a két önkényes állandó,
4 -2
" • '
' 2 r,
és c (t-\-z) a diagramm ama pontja, mely
r időre érvényes. Rengések
nél tehát az inga unllpontja általában véve eltolódást szenved, mely igen
gyorsan P állandó nagyságot ér el.
Ha korábbi egyenletünkben, melyben egyszerű rengések szerepelnek
hasonló elhanyagolással élünk, akkor
.
----- ^1 +
cd3
£
7T
,S)*/ —
71
Oi y
ha c a rengés terjedési sebességét jelenti. Ennélfogva nagy közelítéssel á ll:
230
D? KÖVESLIGETHY RADÓ:
de a második egyenlet el is hagyható, ha d0—d t különbség kísérletileg
már meg van határozva.
A gyakorlati igényeknek teljesen megfelelő számolás ugyan lehető
leg egyszerű, de azért fontos ama megjegyzés, hogy könnyű oly készüléket
szerkeszteni, mely a diagramm bejárása által közvetlenül az inga felfüg
gesztés vagy épen a C pontnak tényleges mozgását adja. Ily készülék a
Yicentini pantograph mintájára egyszerűen az ingára is alkalmazható,
úgy hogy az inga rajza közvetlenül a talajmozgást adja.
Érdekes ama megjegyzés is, hogy a fenti egyenletek nyomán az
egyes kilengések burkoló görbéjének egyenlete is megadható. Ez különösen
akkor fontos, ha a jelzőhenger túlkicsiny sebessége folytán az egyes len
gések nem élesen szétválaszthatok.
Az itt levezetett egyenletek a ráhangzás jelenségének egyenleteivel
azonosak, de fordított alakban jelennek meg, a mennyiben most a resonator mozgásából a környezet mozgását iparkodunk levezetni.
Elméletileg nem nehéz ugyan a C pont mozgásából következtetést
vonni a rengési fészekben végbement mozgásokra, de ily következtetésnek
a bevezetőleg mondottak értelmében egyelőre vajmi kis súlya lehetne.
Mindazon talajmozgások, melyeknek periódusa az ingáéval pontosan
összevág, egyenletünk értelmében észrevehetetlenek, bármi is legyen a
lökés iránya. Azonfelül nem tagadható, hogy a pillérekben és a talaj utolsó
elemeiben megnyilatkozó ismeretlen befolyások megmásíthatják a talaj és ingalengések amplitudjainak viszonyát. A legjobb elmélet mellett is
fontos tehát, hogy abszolút seismometer birtokában legyünk.
Teljesen kifogástalan seismometer szerkeszthető ugyan, de alkalma
zásának határai kissé szűkre vannak szabva.
Vegyünk betontömbbe mereven beágyazott és állandóan az északi
sark felé irányított távcsövet, mely tehát a talaj rengését lehetőleg válto
zatlanul veszi át. Olcsóbb reflektor a czélt egészen jól fogja szolgálni.
Látómezeje akkorának választandó, hogy a Sarkcsillag egész napi körét
felölelje ; sugara tehát legalább is Lc 15' legyen. A távcsövet photographiai
kamarával lássuk el, melyet óramű segítségével a napi mozgással pár
huzamosan megfelelő sebességgel mozgatunk. A készülék természetesen
csak éjjel alkalm azható: nappal a fotográfiái registrálás helyébe a szem
mel való megfigyelés léphetne, ha ugyan az első tremorok bekövetkezésé
ről idejekorán értesülhetünk. De minthogy a seismikus mozgás a Föld fel
színének igen nagy részében megnyilatkozik, majdnem folytonos regis-
SEISMOGRAPHIKUS F E LJEG Y ZÉ S E K É R T ELM EZÉSE.
231
trálás képzelhető, ha hat-hat órás hosszkülönbségű helyeken négy táv
csövet állítunk fel. A lemez sebessége tetemesen nagynak választható, úgy
hogy az egyes rezgések eléggé elkülönülnek. Ha azonban csak az ampli
túdó nagysága és a rengés főfázisai érdekelnek, akkor a lemezt nem is
kell óraművel hajtani; a Sarkcsillag ekkor körivet ír le, melyről közelítő
leg az idő is leolvasható.
A Föld felszínén minden millimeternyi eltolódásnak megfelel a Sakr1
csillag helyváltozása az égen, mely a legnagyobb kör mentén or.0^K ív
oUooU
másodperczet tesz ki. E számadatokból folyik, hogy a horizontális gyor
sulás lemérése alig lehetséges. Ha ugyanis / a távcső gyujtótávolsága
milliméterekben, a kép eltolódás millimeterenkint
^
mm,
206 265X30860
a mi teljességgel érezhetetlen.
Másképen áll a dolog talajhajlásoknál. Ha valamely hullám a távcső
pillér keleti oldalát / ívmásodperczczel hajlítja, akkor a Sarkcsillag képe
vízszintes irányban
JX = W m & 5 e o s i^
d)
milliméterrel tolódik el, ha <p a megfigyelési hely geographiai szélessége
és d a Sarkcsillag declinatiója. A meridiánmenti / haj lás függélyes irányban
úlJ = 2Ö6265
eltérést okoz. Mindkét kitérés a lemezen mikroskóp alatt könnyen és biz
tosan mérhető, m int azt a parallaxis meghatározása czéljából eszközölt
leolvasások mutatják.
Az itt adott elmélet csak első közelítés, mely a sugártörés és hasonló
befolyások tekintetbe vételével még kevéssel módosítandó.
Minden rengés a Sarkcsillag képét bizonyos irányban kitéríti, úgy
hogy a talajhajlásnak mindkét összetevője levezethető.
Az így felszerelt távcső minden további nehézség nélkül egyszersmind
relativ eltolódások mérésére is alkalmas. Két egymásra merőleges irány
ban, és oly távolságban, a mely a hullámhosszúságnak jelentős törtrészét
teszi, két kollimator állítandó fel, mely a távcsőhöz hasonlóan szilárdan
van alapozva. Ezek fényjelét a távcsőhöz szilárdan erősített tükörrel ves
sük a látmezőbe. Rengés alkalmával ezen fénypontok képei is kitérnek,
de a kitérés most a távcső és kollimator viszonylagos mozgása lesz, szin
tén fontos adat, mely egyebek között a hullámhosszaság független meg
232
Dt KÖVESLIGETHY R. : SEISMOGRAPHYKUS FE LJEG Y ZÉ SE K ÉRT E L M E Z ÉSE .
határozásához is vezet. E kitérésre természetesen a földi sugártörés nagy
befolyást fog gyakorolni.
Ezen abszolút seismometer kilünő segédeszköz a rendesen alkalma
zott seismographok állandóinak meghatározására és ezért kívánatos, hogy
elsőrendű állomáson, pl. Strassburgban állíttassék fel. Hasonló állomá
sokul ajánlkoznak Tokyo, Toronto vagy Washington és Wellington, UjZeelandon vagy Honolulu Oahún.
M egjegyzések: Nyomban az élőadás után felszólalt Hecker, a pots
dami geodéziai intézet segéde, egyszersmind a horizontális inga elméleté
nek egyik legjobb ismerője, a ki földrengés okozta eltolódást a távcső látmezejében álló csillagon véletlenül tényleg megfigyelt. A képeltolódás oly
nagy volt, hogy lemérése nem okozott volna nehézséget. Egyszersmind
dr. K obold , a strassburgi csillagvizsgáló observatora bemutatta a San
Jago de Chile-i csillagvizsgáló egyik évkönyvét,* a melyben a déli sark
körüli csillagok napi mozgásának fényképe is látható. E fénykép a sark
magassági változások kimutatására szolgál és a rendkívül kis változások
a fényképen mérés nélkül is szembeötlők. Remélhető tehát, hogy az aján
lottam módszer a czélnak teljesen megfelel.
* Annuario dél Observatorio astronomico de Santjago de Chile. Tomo II. 1900.
RÖVID KÖZLEMÉNYEK.
A Földtani Társulat 1901. évi Selmecz- és Körmöczbányára ren
dezett kirándulása. A Földtani Társulat választmánya felbuzdulva azon
sikeren, melyet az erdélyrészi 1899. évi kirándulás fölmutatott, elhatározta,
hogy a jelen évben is rendez ahhoz hasonló tanulmányozó kirándulást.
Dr. S zontagh T amás vál. tag és Dr. B öckh H ugó r. tag aláírásával
érkezett be a választmányhoz egy részletes indítvány, melyben az aláírók
a kirándulást hazánk egyik geologiailag legklaszikusabb területére, Selmeczés Körmöezbánya vidékére, a magyar bányászat tűzhelyére tervezik.
A Földtani Társulat választmánya ezen indítványt elfogadta s a
kirándulást szeptember hó 22-től 29-ig tartotta meg.
A kirándulásra összesen 14-en jelentkeztek: de ezek közül sajnos
mindössze csak 10-en vehettek részt.
Szeptember 22-én reggel 7 óra 30 perczkor hatan indultunk el a keletipályaudvarból : T e l e g d i R oth L ajos m. kir. főbányatanácsos, főgeologus, a
társulat elnöke, B öckh J ános min. oszt. tanácsos, a földtani intézet igazga
tója, S chafabzik F eb e n c z dr. m. kir. osztálygeologus, S zontagh T amás dr.
m. kir. bányatanácsos, osztálygeologus, L ászló G ábob m. kir. geologus és
P á l fy M ób dr. m. kir. osztálygeologus, a társulat első titkára. Ezen bár
kicsiny, de lelkes csapathoz Hatvanban csatlakozott a Kolozsvárról érkező
S zádeczky G yula dr. egyetemi tanár, mig a garamberzenczei állomáson
B öckh H ugó dr. m. kir. bányatanácsos, a selmeczbányai bányászati és erdé
szeti akadémia tanára várta a társaságot. A kirándulás másik két tagja
Y. U h l ig , bécsi egyetemi tanár, és C s e h L ajos m. kir. bányatanácsos és
bányageologus, a Földtani Társulat selmeczbányai fiókjának titkára, csak
Selmeczbányán csatlakoztak a társasághoz.
Garam-Berzenczén átültünk a selmeczbányai keskenyvágányu szárn}rvonal kocsijaiba, mely d. u. 2 órára érkezett meg velünk Selmeczbányára,
hol a vasúti állomás perronján nem remélt meglepetés várt mindnyájunkra.
Kis csapatunkat ugyanis S z it n y a i J ó zsef kir. tanácsos, Selmeczbánya szab.
kir. város polgármesterével élén a városi tanács, a bányászati és kohászati
egyesület részéről S obó J e nő bányatan., akad. tanár, mint az egyesület
elnöke és L itsch auer L ajos főmérnök, mint a titkára, a m. kir. bánya
igazgatóság részéről B á bd o ssy A ntal bánya tan., az akadémia részéről
S chwartz O ttó főbányatan., igazgató, F a l l e b K ároly b. t., F odob L ászló dr.
b. t. és B enc ze G e bg ely erdő tan. akadémiai tanárok, a polgárság részé
ről M abschalko G yula úr, az ev. lyceum képviseletében V it á l is I stván
tanár, a fiókegyesület nevében pedig C s e h L ajos b. t. fogadták.
•234
D. u. az akadémiai épületek és gyűjtemények megtekintése után
C se h L ajos b. t. bányageologiai felvételeiben gyönyörködtünk, mig este
közös vacsora várt, melyen a fennebbieken kívül még számosán jelentek
meg s számtalan szellemes pohárköszöntést hallottunk.
Szeptember 23-án reggel gyalpg ment a társaság a vöröskuti tóhoz,
útközben megszemlélve a piroxenandesitekben a telérek mentén fellépő
postvulkanikus elváltozásokat. Onnan a Szálláshegyen át Sklenonak tar
tott. Útközben kis területen bemutatta B öckh H ugó dr. a werfeni palának
contactmetamorpliismus következtében való phyllit- és gneissszerü kifejlő
dését, és a Szálláshegy nagy kiterjedésű quarczitját, melyet ő — hasonlítva
az elkovásodott granodioritokra — elkovásodott triasmészköveknek tekin
tett. E quarczitoknak ily utón való képződése hosszabb vitát idézett e lő ; a
társaság majd minden tagja kifejezte azon nézetét, hogy e kőzetek nagyon
emlékeztetnek a más területeken fellépő paleozoos quarczitokra, s épen
nem hasonlítanak a hydroquarczitokhoz. B öckh H ugó dr. reá utalt, hogy
a triaspalákra van települve s igy triaskoruaknak kell venni, mire U h l ig V .
a lunzi quarczitokkal hasonlítja össze. B öckh H . kiemeli, hogy ezt ugyan
lehetségesnek tartja, de eddig semmi oka sincs arra, hogy a környező,
elkovásodás utján képződött quarczittömegeket tekintve, ezekre más
képződést tételezzen fel. A szklenói völgybe leérve az ottani mészégetőnél
P álfy M ór dr.-nak sikerült egy oly feltárást találni, melyből kitűnik, hogy
a quarczit a triasmészkő alá települ, abba átmenetet nem képez s egyúttal
a quarczit és mészkő között egy palaréteg fordul elő, mely a rheingrabeni
palákkal hasonlítható össze. Ezután az összes jelenlevők abban állapodtak
meg, hogy itt triasquarczittal van dolgunk, de az nem elkovásodás utján
képződött, hanem a lunzi quarczitokkal egyeztethető össze.
A Szklenón ma is tartó telérképződés megszemlélése után megtekin
tettük a Szkleno és Geletnek között fellépő rhyolithokat, perliteket és
szurokköveket s estére kocsin visszatértünk Selmeczbányára.
Szeptember 24-én délelőtt a Ferenczaknán szállott le P elachy
F erencz kir. főmérnök szives kalauzolása mellett a társaság a Ferenczcsászár altáróra. hol a piroxenandesit tömzs belsejében fellépő sajátságos
gömböskiválásu andesitet tekintette meg, s azután leszállott az akna leg
mélyebb
400 m. mély — szintjére, hol a 45° C. melegen feltörő meleg
forrásokat és a kőzetek bomlási tüneményeit tanulmányozta s végre a
Ferencz József aknán jutott fel a napvilágra. Átöltözködés után P elachy
F erencz kir. főmérnök ur szives meghívására vidám villásreggeli mellett
pihente ki atársaság a bánya fáradságait, hogy azután kocsira ülne Vihnyére
hajtasson.
A vihnyei völgyben tanulmányoztuk a piroxenandesit és biotitamphibolandesit, a diorit és aplit egymáshoz való viszonyát; az aplit áttöré
seket. Érdekes eszmecserére szolgáltatott alkalmat a diorit, melyre
235
V. és S zádeczky Gy. azon véleményüket nyilvánították, hogy vájjon
nem-e lakkolit ? U h l ig azonban a szept. 26-ik kirándulás után erről végkép
lemondott. — Megoszlottak a vélemények a diorit korára vonatkozólag is:
B öckh H . szerint annak mesozoi kora ellen szól az, hogy az eoczén konglomerátban diorit zárványt nem lehet találni, bár a környéken fellépő
összes más kőzet benne megtalálható, valamint a kőzetnek — értekezésé
ben bővebben kifejtendő — basicitási viszonya. U h l ig V. csatlakozik e
felfogáshoz, mig S zádeczky , S ch afarzik , S zontagh és P álfy a diorit terczier
korát kizártnak nem tarják ugyan, de mindaddig mig kétségtelen bizonyí
tékok nincsenek, nem látnak okot arra, hogy az eddig általánosan elfoga
dott kort mással helyettesítsük.
Rég megtért deleléséből már a nap midőn Vihnyére jutottunk, hol
Selmeczbánya szab. kir. város érdemes polgármestere a városi tanács
csal várt és meghívott a várostól rendezett ebédre. Vidám hangulatban
gyorsan röpültek a perczek s ebéd végeztével — bocsánatot kérve sietsé
günkért az illustris társaságtól — az napi programmunk utolsó részének
végrehajtásához fogtunk. A társaság a kőtenger és eoczén konglomerát
tanulmányozása után a vihnyei fürdő melegforrásait és édesvízi meszeit
tekintette meg. Sajnos, hogy az esti szürkület hazatérésre kényszeritett s
igy a KACHELMANN-féle gépgyár- és sörgyár m e g t e k in t é s é t e l k e l l e t t ejtenünk.
Szeptember 25-én kirándulás volt a Szitnyára, útközben a piroxenandesitet, biotit-amphibolandesitet és ennek tufáját tanulmányozta a
társaság.
Szeptember 26-án a hodrusbányai völgy, a granodiorit és ennek a
triaskőzetekkel való contactusa, a granodiorit elkovásodása stb. került
sorra.
Szeptember 27-én reggel 4 óra 50 perczkor 5 nap kellemes és tanul
ságos emlékeivel gazdagon megrakodva mondottunk búcsút Selmeczbánya
szab. kir. városnak, mely minket oly szívesen fogadott s másfél órai vona
ton való utazás után érkeztünk meg Garam-Berzenczére, honnan pogrammunk szerint a vasúti töltésen gyalog mentünk Bartos-Lehotka állomásig.
Megfogyatkozva indultunk ezen utunkra, mert B öckh J. igazgató ur gyen
gélkedése m iatt Budapestre, U h l ig V. tanár ur pedig sürgős teendői miatt
Wienbe tért vissza.
A társaság megmaradt része rövid reggeli után 7 óra felé indult el
Garam-Berzenczéről s Bartos-Lehotkáig nemcsak a vidék szépségeit élvez
hette, hanem lekötötte figyelmét annak érdekes geologiai szerkezete is,
mely utóbbi nem egy érdekes eszmecserére szolgáltatott alkalmat. Az állo
máson túl B öckh H ugó dr. figyelmeztetett egy andesittypusra, mely
különbözik mind a piroxenandesittől, mind a biotit-amphibolandesittől s
főleg azáltal van jellemezve, hogy a mikroskopikus kiválásu piroxeneken
kivül nagy amphibolokat s helyenként nagy mennyiségben fellépő biotitot
U h l ig
236
tartalmaz. P álfy M ór dr. megjegyzi, hogy ezen kőzettypus rég feltűnt neki
is, mert nemcsak itt, hanem a Vihorlat-Gutin hegységben és a Hargitában
is gyakori. -- B öckh H. bemutatta itt a tőle «konglomerátos b o m lásin ak
nevezett mállást, mely ezen könnyen málló kőzeten azáltal jön létre, hogy
a keresztül-kasul menő repedések mentén széles övben egész tufaszerüvé
mállott a kőzet, mig a repedések közepén épen maradva oly benyomást
tesz, m intha az andesittufába ép andesittuskók lennének beágyazva.
Hosszabb eszmecsere keletkezett a bartos-lehotkai állomás előtt, hol
a rhyolittufán mintegy 8 basalt áttörés észlelhető. E basalt áttörések
szélén, és pedig mindig a telérek északi oldalán 5—25—30 cm.-ig terjedő
szurokköves kőzet lép fe l; B öckh H ugó dr. ezen kőzetet a basalt-erek üveges
szélső faciesének tartja, mig S zádeczky G yula dr. a basalttól megolvasztott
rhyolittufának mondja.
Ezzel a felfogással szemben B öckh H . kiemeli,
liogy a szurokkőben világosan megkülönböztethető az üveganyag és ebben
nagyobb földpátok, továbbá a telérek szélein ebbe az alapanyagba beágyazva
rhyolittufa törmelékei láthatók.
Miután ezen feltárás B öckh H. azon előzetes jelentésének, melyet a
kirándulás alkalmából irt, s melyet a jövő füzetben fogunk közölni, nem
képezi tárgyát, B enc ze G er g e l y erdőtanácsos, akad. tanár ur volt szives a
kőzet elemzését magára vállalni.
Este 6 óra felé ültünk ismét vonatra a bartos-lehotkai állomáson s
6 óra 15 perczkor érkeztünk meg Körmöczbányára, hol P alkovics polgármester úr a városi tanács tagjaival és T e sc h l e r G yörgy reáliskolai tanár
úr várt minket. Este rövid közös vacsora következett s miután e nap reggel
3 órától voltunk talpon, korán átadtuk fáradt tagjainkat a jól megérdemelt
éjjeli nyugalomnak.
Szeptember 28-án reggel programmunktól eltérve először a pénzverőt,
majd a Sturz hatalmas quarczittelérét tekintettük meg s innen ebédre
Jánoshegyre mentünk át. D. u. a vasútvonal mentén a vízvezetékig s innen
ennek mentén tértünk vissza Körmöczbányára.
Szeptember 29-én végre 8 napi fáradságos, de eredményekben gaz
dag s mindnyájunkra nagyon tanulságos kirándulás után hazatértünk;
nemcsak szóval, de lelkűnkben is köszönetét mondva mindazoknak, kik
kirándulásunkat ily élvezetessé és nagymértékben tanulságossá tették.
Különös köszönettel tartozunk B öckh H ugó dr. bányatan. akad. tanár és
C se h L ajos bányatanácsos, bányageologus uraknak, kik a kirándulás ily
fényes sikerét biztosították.
( ★)
ISM ERTETÉS.
"237
ISMERTETÉS.
Európa talajzónái. (Die klimatischen Bodenzonen Europas. Die «Boden
kunde» 1901 Nr. 1 St. Petersburg. 5—7 f. 149 1.)1 Dr. E. R a m a n n , a müncheni
műegyetem tanára f. évi január hó 10-én a müncheni földrajzi társulat ülésén
egy felolvasást tartott, melyben hosszú éveken át gyűjtött adatok alapján Europa
talajait, nevezetesen termő talajait, a képződésüknél uralkodó kiima szerint egyes
zónákra osztja.
Nagy megnyugvásomra szolgál azt látni, hogy a talajok és termőtalajok
beosztásánál a múlt év május havában a magyarhoni földtani társulat szakülésén
ismertetett elveket Dr. E. R a m a n n is vallja, bár egész más utón jutott azok igaz
ságának tudatára. Nevezetesen, hogy a termőtalajok és nyers földek tulajdon
ságait sokkal jobban befolyásolják a termő talaj, illetve föld képződésénél fenforgó
viszonyok és körülmények, — így a képződésnél uralkodó klíma —, mint maga
az anyakőzet, a melyből a termő talaj vagy a nyers föld keletkezett!2
Dr. E. R a m a n n a nyers föld képződését kétféleképpen tapasztalta : 1) physikai tényezők behatása alapján, ez a poriás és 2) chemiai folyamatok alapján, ez a
mállás. A közetek porlása oly vidékekre szorítkozik, a melyeken a hőmérsékingadozások rendkívül nagyok, mint a sarkvidéken és a magas hegységekben.
A talaj képződés chemiai folyamata, a mállás, a vegyületek felbomlásában
á ll; a mállásnál új oldható vegyületek és oldhatlan maradékok képződnek.
A chemiai vegyi bomlásokat előidéző tényezők a szénsav, a humussav és a víz.
A szénsav okozta mállást már igen tüzetesen megvizsgálták. A kovasavas
vegyületekből főként víztartalmú alumínium és vasoxyd vegyületek képződnek,
melyek sárga, vagy vörösbarna színűek ; ezek a különböző agyag-féleségek.
Kaolin csal; ágy képződhetik valamely kőzetből, ha, a m állásnál szabaddá
vált vasoxydot a hiimussavak redukálták , a a szénsavas rizek a talajból k i m o s
t á k . Kaolin tehát épen olyan mállást terménye a humussaval; hatásának, u n - n t
a hogy az agyag terménye a szénsav mállasztó hatásának.
A humussavak eddig még csak kevéssé ismeretesek, a legnagyobb részök
mikroorganismusok életműködéseinek eredménye.
A harmadik mállási tényező a víz. A mállásnál keletkező oldható vegyületeket a talajból kilúgozza és elviszi magával; a képződött földben sok agyagos rész
marad vissza. Ha száraz a kiima, kevés a víz : úgy az oldható sók felszaporodnak
s létre jönnek a sós (székes) talajok. Száraz kiima alatt finom szemű poros talajok
képződnek.
A poriás és mállásnál következő termények képződnek :
1 Ismertette a m. honi Földtani Társulat 1901 junius hó o-én tartott szak
ülésén.
2 Földtani Közlöny XXX. kötet p. 149. 190U.
238
ISMERTETÉS.
1. Kőtörmelék, mint porlási termény.
2. Finom szemcséjtí agyagos anyagok nedves kiima alatt sok víz közbe
jöttével.
3. Finom szemcséjű poros talajok (quarzpor) száraz kiima alatt.
4-. Agyag, a szénsav mállasztó hatása következtében.
5. Kaolin, mint a humussavak redukáló hatásának eredménye.
A növényi és állati anyagok bomlása korhadás és rothadás utján történ
hetik. A rothadás nagyobb részt chemiai folyamat, amelynél az összetett vegyületekből egy vagy több víz molecula válik le. A korina fás majdnem kizárólag apró
mikroorganismusok életműködéseinek eredménye.
A mikroorganismusok életfeltételei közé tartozik a meleg, nedvesség és
oxygén, továbbá anorganikus tápanyagok jelenléte. Világos tehát, hogy a szerves
anyagok bomlása újra a klimatikus viszonyoktól függ.
Ennyit a mállási és porlási tényezőkről és a képződött anyagokról. Az
elmondottak alapján Dr. R a m a n n a képződést kisérő körülmények szerint a követ
kező talajzónákat állapítja meg.
I. Oly területek m elyeim éi a föld porlási len n é híj ; nevezetesen kőtörmelék
és morena. Ide tartozik első sorban a sarkvidék. Dél felé találjuk a «Tundrák»
területét; s végre a magas hegység legfelső övében is főként poriás utján képződik
a talaj.
II. Oly területek melyei; né! a föld n agy részt m állási termén i/. Ez utóbbi
csoport két alosztályra oszlik :
A) Xed. rés klímáéul bíró ő r ; melynél nedves ugyan a levegő, de túlsók eső
nincs. A talaj általában igen agyagos.
B) Aszályos l;limáe<d Inró öv. Az elpárolgás itt nagyobb, mint a csapadék
mennyisége. A mállás kisebb mértékű, a talajok kevesebb agyagos részt tartalmaz
nak : homokosak, porosak.
Európa északi és középső része a nedves, a déli és keleti része az aszályos
övbe tartozik.
III. Európa nedves klimáju öve két csoportra oszlik :
1. Egyikben a mállást nagyobbrészt humussavak hatása okozza.
2. A másikban a mállás főként a szénsav hatásának eredménye.
A) A liHnmssae okozta málló s talaj őre a fenn-láp területet is magában
foglalja; ennek kiimája hűvös. Ez felöleli Európa egész északi részét és a hegysé
gek legmagasabb övét. A talaj kilugzás igen erős volt, a humussavak a vasvegyületeket redukálták s kimosták a talajból. Leginkább kaolint, és kovasavat találunk
a legfelső rétegekben, mint mállási terményt. A talajok általában világos színűek,
fehérek, szürkék. Ez az öv még következő subzónákra oszlik :
a) A nynr/ali g erm án ta laj öv. Ebbe Anglia, Hollandia Északnyugati Német
ország és Dánia tartoznak. A területet mérsékelt kiima és sok csapadék jellemzi.
Fenn-láp, «haide» és rétimészkő-képződés igen sok van benne, a talaj nagyon
ki van lugozva.
ß) A skundin áv-tjennán talajör. Ebbe az övbe Norvégia, Svéd és Finnország
s a kelettengeri tartományok tartoznak. Erősen liumusos talajok s nagyon ki
vannak mosva.
ISM ERTETÉS.
239
y) Az északi orosz talajöv. Oroszország északi részére a Ladoga és Onega
környékére szorítkozik. A mocsaras tűlevelű erdők területe.
d A közép-hegységek felső részei nyugat és közép Európában. Igen változó
talajok, de rendesen világos szintiek, a mi a humussavak intensiv hatására utal.
e) A magas-hegységek növényzet borította őre. Ebbe tartozik az alpesi
legelő régió és a hegyi erdők zónája.
2.
A szénsav málaszló hatása alatt képződött talajok öve. Ezen öv a leg
nagyobb kiterjedésű és Európa egész középső részét foglalja magában ; ide tar
tozik egész Francziaország, Spanyolország északi része, Németország, Ausztria
és Közép-Oroszország. A zóna talajai barnák, sárgák vagy vörösek, gyengén
humusosak és általában homokos agyag és vályog jelleggel bírnak. A talaj
kilúgzás általában kevesebb, mint az előbbi talaj csoportnál, de a chloridok és
sulphat vegyületek ki vannak a talajokból mosva. Sok zöldláp jelzi a humusz felhalmozódást. Ebben a talajövben lehet legjobban a képződött talajok után az
anyakőzetre következtetni; itt tartották meg legjobban azt a jelleget, a melylyel
az anyakőzet összetétele és minősége alapján, ha az ideális tiszta elmállásnak
volt alávetve, a képződött talajnak bírnia kell. Ez a talajöv képezi a lokális ta la jo k 1
zónáját, úgy hogy ezen öv további részletezése és beosztása már nehézségekbe
ütközik.
ü . B. Az aszályos klíma régiója. Ez a talajöv két külön zónára oszlik. Az
egyik területnek meleg tele van, a másikban a tél igen hideg és zord. A nyáron
uralkodó hőség kiszárítja a földet és ezzel megakasztja a szerves anyagok bom
lását. .1 hideg telü régióban a bomlás téten át is szünetel, a m i a humusos
anyagoknak felszaporodását vonja maga atáit. A meleg téllel bíró vidékeken
szerves anyagok bomlása télen át is tart, úgy hogy ezen régiókban lápok nem
képződhetnek; a talajok általában kevesebb humusos anyagokat tartalmaznak.
B. 1. Meleg telü vidékek őre különösen a Földközi tenger és a Fekete ten
ger partvidékeire szorítkozik. A mállás nagyobbrészt a szénsav hatása alatt folyik
le; a képződött talajok kevés agyagos részt tartalmaznak és nem plastikusak ; a
vörös szín náluk gyakori.
Ezen öv részletesebb beosztása lehetségesnek látszik, csakhogy az ide tar
tozó talajok nem igen ismeretesek, kevéssé vannak tanulmányozva.
B. 2. Hideg telü vidékek zónája nagy kiterjedésű ; ebbe tartoznak Magyarország, Bománia, és Déloroszország fekete földjei. A talajok általában sok agyagos
részt tartalmaznak; az aszályosabb területeken a só kivirágzás igen gyakori.
A mállást a szénsav és a hamassavak végzik. Ezen talajokban igen sok humusos
anyag — mint a talajnedvességből kivált oldhatlan rész — van felhalmozva.
Általában erősen humusos talajok.3 A talaj kilúgzás olyan csekély mértékű, hogy
az oldható sók, mint a chloridok, sulphatok és szénsavas vegyületek — benn
maradnak a talajban, szénsavas vegyületek olyan helyeken, hol az altalajban sok
1 «Lokális talaj» kifejezés értelemre legközelebb áll a «helytálló talaj» jelzéshez.
2 A szurokföldben és a telecskai fensík-, Békés-, Arad-, Csanádmegye és a
bánáti lőszhátak vályogtalajaiban igen sok oldhatlan humusos anyag van, mely
őket az orosz csernozjem-mel hozza igen közeli rokonságba.
á40
ISMERTETÉS.
szénsavas mész nvn : kénsaras vegyületek azon a pontokon, a hol az altalajban a
szénsavas mész h iá n yzik. A talajok sok víztartalmú kettős kovasavas vegyületeket
tartalmaznak (egész 44°/o-ig) és általában igen finom szeműek.
A vegetatio «steppe» jelleggel b ír; erdő csak kevés van rajta.
A steppe képződés okairól különösen az oroszok írtak sokat, D o k u t s á j e v és
K o s t y t s e v képviselik a két legfontosabb irányt. D o k u t s á j e v az általános klimatikus
viszonyokban K o s t y t s e v a talaj physikai tulajdonságaiban keresi a steppe képződés
okait. Mind a két nézet helyes alapon áll, de külön-külön egyiköknek sincs igaza,
mert a kiima befolyásolja a képződött talaj minőségét és a keletkezett talaj s a
kiima együtt hozza a steppét létre.
Valami oknak kell fennforogni, amely a füvek tenyészetének a fás növények
felett előnyt biztosít. A talaj nagy só-tartalma ezt nem okozhatja, mert sós talajon
vannak erdők, míg ellenben másutt só-mentes talajon hiányzanak. Az okot a
talaj physikai sajátságában kell keresnünk. Erdő a steppéken mindenütt ott talál
ható, a hol a talaj homokos. A beerdősítés csak ott sikerül, a hol a fák tenyészetét
az első esztendőkben kapálással segítjük elő, a füveket kiirtjuk s ily módon
megakadályozzuk, hogy a füfélék a fás növényeket az első időben elnyomják, a mi
kapálás nélkül föltétlenül bekövetkeznék.
A steppe képződés okait nyilván a steppe-talajok physikai tulajdonságai
ban, nevezetesen azoknak magas víz capacitásában kell keresnünk. A steppetalajok a hideg időszak alatt erősen megtelnek vízzel. A meleg beálltával a nedves
talajban a füfélék igen buja tenyészetnek indulnak, a mely a száraz időszakban —
junius-juliusban — véget ér. A talaj nagy víz capacitása megakadályozza annak
mélyebb rétegekig való átnedvesedését, s a csapadék vizek elpárolognak anélkül,
hogy a növényzet azt teljesen kihasználhatta volna. A fás növények zsenge
korukban, a midőn gyökereik még nem érték el azt az alsó réteget, a melynek
víztartalma a csapadékokkal nem áll egyenes összeköttetésben, a nyári aszály
beköszöntével elsatnyulnak, a füfélék nyárra életüket befejezték és jövő tavaszszal
tenyészetök ujult erővel indul meg s a nyári aszály alatt elsatnyult fás növények
kel könnyen küzdenek meg, hamar elnyomják azokat.
A kis víz capacitásu homoktalajokban a csapadékvizek vastag réteget
nedvesítenek át. továbbá azokba a nyári kiszáradást a talajnedveségnek könnyű
szerre.l való pótlása (6—8 mt mélységből is !) lehetetlenné teszi. A homoktalaj
még a legnagyobb aszályok idején sem szárad ki, ebben tehát a fás növények a
füfélékkel szemben előnyben vannak s az erdőképződés, ha csak azt az ember
meg nem akadályozza, természetes utón halad.
Hazánkban, a steppe vidéken — az alföldön —■ erdő csakis homok talajon
tenyészett. Agyagos talajon csakis azon a területeken találunk ma még természetes
erdőket, a melyeket valamely folyó á r h u llá m a i tavaszszal elárasztottak s a n n y i
nedvességgel, telítettek, hogy a zt a n y á ri aszá ly nem tu d ta belőlük kiszárítan i.
A folyó szabályozás előtti időkben tudjuk, hogy az összes árterületeken és a bel
vizek mentén őserdők álltak. így a Hortobágy, Berettyó, a Tisza mente, a Béga
és Temes árterei mind szép és hatalmas nagy terjedelmű erdőkkel voltak benőve ;
mióta azonban a víz ezen területeket nem árasztja el, az erdők lassanként kipusz
tulnak s a felújításukra irányuló kísérletek sok helyütt kudarczot vallottak.
A Duna völgyében a vízjárta helyeken még ma is találunk gyönyörű erdő
“241
ISM ERTETÉS.
k ét; a honnan azonban a tavaszi árvizet elzárták, ott a fák satnyák, betegek és a
sarj erdők nem tudnak kifejlődni.
A maradványon talajok. (fíHictenböden.) A steppeképződés klimatikai
okai ellen azt vethetik föl, hogy ma még oly területeken is találunk steppéket,
melyeknek kiimája nem steppe-klima. De a geologiai kutatás kimutatta, hogy
ezeken a részeken a diluviumban steppe-klima uralkodott, s ezek a mai steppék
a diluviális hideg kiimának maradványai. A diluviális steppe határa a Bal
kánon, a keleti Alpokon, a Yogézeken, az Ardenneken át húzodott; egy szélesebb
sáv pedig egész a német Középhegységig terjedt. Dél és nyugat felé igen éles a
steppe határa; észak és kelet felé azonban elmosódott. Azon talajövet, a mely
nek talaja ugyan ma is még steppe-talaj, de kiimája már enyhébb, nevezi a
szerző -maradványos »agy relictumos talajok övének.
A maradványos vagy relictumos talajok a képződésüknél uralkodó klíma
jellegét viselik magukon, azon kiima hatásának maradványai. Ilyen maradványos
talaj övét alkot hazánkban a Dunántúli lőszterület. Ennek talaja steppe-talaj.
Miután e terület geologiai okoknál fogva a Nagy Alföld sülyedésében nem vett
részt, magas fensíkként maradt meg fölötte, s e fensíkba a csapadék vizek mély
völgyeket mostak ; az egykori síkterületet hegyes-völgyes dombvidékké változtat
ták át. Ezen dombos vidéken az erdők részint a megváltozott domborzati alakulás,
részint a magasabb fekvés okozta nagyobb nedvesség következtében már meg
tudtak élni.
A francziaországi «landes»-ek területe, melyeknek talaja most kizárólag
humussavak mállasztó hatásainak eredménye, relictumos talaj, egy hidegebb
diluviális kiima hatásának maradványa.
A felsoroltak alapján Dr. R a m a n n azt reményli, hogy Európa talajainak
beosztása klima-zónák szerint megállapítottnak vehető. Bár még figyelembe
veendő, hogy sok más tényező is érvényesíti a talaj képződésnél hatását, s hogy
továbbá az egyes zónáknak határai elmosodottak.
Ezen okuk és különösen az orographiai viszonyok következtében az egyes
zónákban más zónákba tartozó szigeteket gyakran találunk.*
T b e it z P é t e r .
ir o d a l o m .
(1.) B öckh J á n o s : Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei
ügyében. Pécs. 1900. 19 lap.
Pécs vízellátásának kérdése alkalmából ismerteti/ a város közvetlen környékének, valamint a Pogány, Udvárd, Egerágh és Ata völgyek stb. forrásait,
kiegészítvén hasonló ezélii korábbi dolgozata** hydrographiai és geologiai adatait.
Dr. S z il á p y Z o l t á n .
*
T r e i t z ú r szerint R a m a n n klimatikus talajöveinek m egállapítása a talajok
eloszlásának a természetben teljesen m e g fe le l; a tőle megállapított elvek szerint
Magyarországon is meglehet különböztetni a klimatikus talajöveket. T r e i t z úr a
junius havi szakülésen be is mutatott egy ilyen alapon készült térképet, m elyet a
jövő füzetben fogunk közölni. Szerk.
** Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai. Földt. Int. Évk. IV. k.
F üldtani K özlöny. XXXI. köt. 1901.
16
IRODALOM.
(2 .) L örenthey: Foraminiferen der Pftnnoirischeu Stufe l ’nyarns. Neues
Jahrbuch für Mineralogie etc. 1900. Bd II. p. 99— 107.
A szerző a hazai közép és felső pontusi (szerzőnél: pannoniai) rétegekben
több ponton számos foraminiferát talált. Ezen előfordulások tárgyalásában arra
következtet — egybevetések és recens analógiák alapján — hogy a talált fajok
nem bemosás utján kerültek e helyekre, hanem autochton fajai a nevezett
félsós-vizi eredetű rétegeknek, a mit a foraminiferáknál tapaszlalt alkalmazkodó
képesség is bizonyít.
Dr. S z il á d y Z o l t á n .
(3.) Nopcsa, F ranz B aron j u n .: Dinosaurierresle aus Siebenbürgen (Schadet
von Liinnoxcmrus tmnxxylvanicus nov. gen. et spec.) Denkschr. d. k.
Akad. d. Wiss. Math.-Naturwiss. Classe LXVIII. 1900. p. 555- 591. 6
táblával.
A szerző Hunyadmegyében, Szentpéterfalva mellett, felső krétakorú édes
vízi eredetű rétegekben, szórványosan — főként egyes fészkekben — számos
gerinczes maradványt fedezett fel, köztük a jelen dolgozatban leírt új hadrosaurida koponyáját. A hadrosauridák (19 faj) synonymikus áttekintése után leírja a
nevezett faj alapjáúl szolgáló koponyát egészben és részletekben, összehasonlítva
azt az Iguanodon, Hadrosaurus mirabilis, Claosaurus annectem és a recens
Alligátor . Carialus, Iguana és Hatteria koponyájával, a mely utóbbihoz sokban
hasonlít.
Rendszertani helyzete a következő :
Ordo. Dinosauria O w e n .
Subordo. Orthopoda C o p e .
Família. Ornithopodidae M a r s h .
(Subfam. Hadrosauridae.)
Linmomurus transm/lronicus. N o p c s a . Főbb jellegei:
«1) Fogváltása a Hadrosaurusénál gyorsabb volt s leginkább a Cionodonéhoz hasonló. 2) Felső és alsó állkapcsának véredényei és idegei az élénk anyag
csere következtében minden más dinosauriusénál fejlettebbek voltak. 3) A fogüregsánczok, nagy rágó felületet alkotva, hátrafelé messze beterjedtek. 4) A koponya
hátsó alapi része igen rövid. 5) Az alsó állkapocs nemcsak orthalis, hanem palinalis mozgásra is képes. 6) Ennek következtében a fogak egy része teknősen
kikoptatódott. 7) A négyszögcsontnak saját proximalis ízfeje fejlődött. 8) A pik
kelycsont (squamosum) prae- és postquadrat nyúlványa visszafejlődött.»
Mindezek alapján a szerző új nem alá foglalja a nevezett fajt az Iguanodon
Hilli, N e w t o n fajjal egyben, elkülönítve az Iguanodon Mant. genustól.
(4.) S t e in S . Adalék az ásván yi szenek képződéséhez. Magyar chémiai
folyóirat. 6. k. p. 39—42, 1900).
Tudvalevőleg V i o l e t t e a szénnek fából magas hőmérsékleten mestersége
sen való előállításánál azt tapasztalta, hogy a nyomás a szén képződését előmoz
dítja és bizonyos mértékig a hőmérséket helyettesíti. C a g n ia r d d e L at o u r a fát
21-3
IRODALOM.
beforrasztott üvegcsőben vízgőz jelenlétében 360°-ig hevítette és azt észlelte,
hogy a fa ezalatt végre fekete szenes anyaggá változott át.
Szerző azután a Latour-féle eljárás közelebbi körülményeit vizsgálta, a
mint a farostok magasfokú és nagynyomású vízgőz jelenlétében szénné változnak.
Ezen czélra a fát és vizet 35—40 cm. hosszú káliüvegcsőbe beforrasztotta, azután
hevítette és a nyert terményt a következő eredménynyel elemezte :
Hömórsék
idő
fa. kg.-ban
01831
Lndrogrn
°/o
0-0090
°/o
5-4
szén
0-15591
6 4-30
245°
9
óra
250°
6
«
0 -2 1 3 5
0 -0 1 0 8
51
0 -1 4 7 7
6 9 -2 0
255°
6
«
0 -1 8 0 2
00093
5-2
0 -1 2 6 6
70-3
265c
5
«
0 -2 3 0 5
00108
4-7
0 -1 6 7 8
72-8
275°
6
«
0 -1 5 6 3
000703
4-5
0 -1 1 5 6
74*0
280°
5
«
0*2232
0-0091
4-1
01732
77-6
290°
5
«
0-1151
0 -0 0 4 3
3-8
0 -0 9 3 5
81-3
Szerző ebből azt következteti, hogy a T emelkedésével a farost C tartalma
emelkedik ; minden 7° T emelkedésre 3% C esik. Hasonló 7’-nál a C tartalom
növekedése még az időtartamtól is függ. Emelkedő C tartalomnál a nedvesség és
a chemiailag kötött H20 mennyisége sülyed, ezért a szén Startalm a is, mfg evvel
szemben a disponibilis H általában emelkedik. A C és valószinüleg a disp.
H mennyisége is nem annyira a magas T következménye, mint inkább a növe
kedő nyomásé, mi abból következik, hogy közönséges nyomásnál a fából 78%-ot
túlhaladó szén sohasem keletkezik, bár a kísérleti anyag 2 napon át vörösizzá
sig volt hevítve.
A fennebbi táblázat adatai egészen egyezők a megvizsgált természetes
szenek összetételével, a reczens fától kezdve a kőszénig. A nagy feszültségű vízgőz
mesterséges nyomása megfelel a természetben a fölötte levő földréteg nagy
súlyának.
A levegő hozzájutása úgy itt, mint ott ki van zárva. A mi végre a T-1 illeti,
úgy az a természetben a kísérletnél használt 250—270°-t nem éri el, de azért
azt a rendkívül hosszú idő bőségesen pótolja.
S chafarzik F e r e n c z .
A. K o r n h u b e r : Uber »Im Geweih eines fossilen Hirsches in einmn
Leithakalk-Quader des Domes zu Pressburg. A pozsonyi orvos-term.
tudományi egyesület közleménye. (Verhandl. d. Vereins für Natur- und
Heilkunde zu Pressburg.) 1897— 1898. évf. XIX. k. 106. 1.
( 5 .)
Szerző a pozsonyi székesegyház egyik gyámpillérébe falazott lajtamészkő
darabon levő agancsot írja le ; a kőzet kétségkívül a dévénykörnyéki lajtamészkövekből való s felületén különféle kövületek kőbelei és üregei láthatók. Ezen lajtamészkŐben fekszik azon agancs, melyet K o r n h u be r a Discrocera.sok-b.oz tartozó
nak ismert fel és D'iscroceras (Pvocervulus) Posoniense-nek nevezett el.
P álfy M .
16*
244
IRODALOM.
16.) Kornhuber Andreas: Vortrag über da* Trink- (Leitnngs•) wasser
der Stadt Pressburg. Sitzungsb. A pozsonyi orv. term. tud. egyesület
közi. (Verh. d. Vereins f. Natur- und Heilkunde zu Pressburg.) XX. k.
Pozsony 1900. 103— 104.1. Németül.
A Pozsony városi vizvezeték vizéből hosszabb időn át kazánkő rakódik le,
mely mészpát és gipsz mikr. kristályaiból áll. Szerző azt mutatja ki, hogy a városi
vizvezeték vize — melyet a Käsmacher szigeten 8 m. mély gyüjtőkútban a diluviális
kavicsból nyernek — nem, mint általánosan hiszik, Dunavíz, illetve megszűrt
Dunavíz, hanem a Duna alatti és ettől elkülönített altalaj vízéből fakad, mely
a bécsi medenczéből és ennek oldali öbleiből a felső magyarországi kapun át a
kis magyar medenczébe jut. A Dunavíz lágy, a vizvezeték vize kemény; az
előbbi gyakran zavaros, az utóbbi tiszta; s hőmérséke mindig különbözik az
előbbiétől, télen magasabb, nyáron alacsonyabb; az íze kellemes, üditő, az ellen
ben rósz izfí.
S c h a f a r z i k F.
_
•
(7.) Ortvay Theodor : Die culturhis torische Bedeutung der in Europa
gefundenen Nephrit- und Jadeit- G erätschaften. Jegyzőkönyvi közi.
A pozsonyi orv. term. tud. egyesület közi. (Verh. des Vereins f. Naturund Heilkunde zu Pressburg.) XX. Bd. Pozsony, 1900. p. 69—70.
Németül.
Nephritből és Jadeitből készített praehistorikus fegyvereket és szerszámo
kat Európában csak a nyugati országokban találtak, körülbelül az Alpesek és az
Elba képezi határukat. Magyarországról eddigelé csak két helyről ismeretesek:
Zala-Apátiról és Lengyelről. Kezdetben azt hitték, hogy ezen kőzetek KözépÁzsiából származnak és elterjedésükből azt következtették, hogy az Európa felé
való bevándorlás Eszak-Afrikán és a Gibráltári szoroson át nyugatról történt.
Ezzel szemben úgy találták, hogy a prahisztorikus kövek az ázsiai előj övetelektől
mikroszkopiailag különböznek és ebből, valamint azon körülményből is, hogy
Európa egyes részei között csere kereskedést kimutatni nem lehetett, azt követ
keztetik, hogy a Nephrit és Jadeit leletek Európába nem importáltak, hanem
hogy ezen kőszerszámok az Alpesekben előjövő kőzetekből itt az országban
készültek. Ezen nézethez csatlakozik szerző is.
S c h a f a r z i k F.
(8 .) Cvuic Jovan : A maczedoniai tavak. Földrajzi Közlemények. XXVHI.
köt., 1900, p. 113
124. 2 térképvázlattal.
Előleges közlemény a Salonikitől ÉK-re fekvő Tachinos (—2 méter mély,)
Butkovo (—2) ésDojran djol macedóniai tavakon 1898—1899. évek alatt tett mé
résekről, melyek lefolyását törmellékkúpok záraták el. Ezen tavak környékén
a gyfírődött kristályos kőzeteken oligoczént lehet találni.
Salonikitől nyugatra az Ostrovo tó méretett (76 km*, —61 m. mély), mely
nek medenczéjét fiatal plioczén és diluviális rétegek képezik, továbbá a két típusos
Karstvidéken fekvő Ochrid (280 km2, —285‘7 m.) és Prespa (212 km8, —54*9 m.
mély) tó, mindkettő régi eredetű és már a neogén időszak óta fennállanak. A két
IRODALOM.
“i45
utóbbi rupturáktól van határolva, melyeken az Ochrid tótól É-ra fiatal vulkáni
kúpok épültek fel és solfatárok is találhatók.
Szerző említi, hogy a Peristeri hegység (2350 m.) megmászásánál Monastirnál glecser nyomokat, még pedig kar (czirkusz) képződményeket, 2200—2220
méter magasságban glaczialis tavakat és 1890 méter magasságnál moréna sánczokat is észlelt, melyek a Balkán félszigeten a glecserek legdélibb nyomainak tekint
hetők.
S ch afarzik F.
(9.) S ieg m eth K á ro ly : Utazások az erdélyi ér ez heg y ség be / 1 és a B ih a r K odru hegységben. A Magy. Kárp. Egyl. Évkönyve. XXVII. 1900. 1— 44
lap.
A szerző a Földtani társulat tanulmányi kirándulásakor szerzett tapasz
talatairól számol be. (Lásd még: S c h a f a r z i k : A magyarhoni Földtani Társaiul
IS!)9 évi társas kirándidása az erdélyi érezhegységbe. Földt. Közlöny. XXX1900.
p. 1—22.) Útleírása földrajzi és turistikai részeitől eltekintve leírja a zalatnai
bányákat, Abrudbányát, Vaskóht, a Kalugyer forrást stb.
(10.) T h ir r in g G u s z t á v : B u dapest környéke. Kiadja a magyar turista-egye
sület. 1900. 16° : p. 1— 390.
A kirándulók részére készült és gazdagon illustrált vezető, mely Budapest
környékének különböző pontjairól számos geologiai följegyzést is közöl.
S c h a fa r zik F.
HIVATALOS KÖZLKMKXYKK.
HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIB. FÖLDTANI INTÉZETBŐL.
A földmivelésügyi m. kir. Miniszter Ur Onagyméltósága f. évi junius hó
17-én 4507/eln. szám alatt kelt rendeletével Dr. P á l f y Mór I. oszt. geologust a
VIII. fiz. oszt. 3-ik fokozatába osztálygeologussá nevezte ki. Ugyancsak a fennebbi
számmal T r e it z P é t f r és H o r u sit z k y H e n r ik I. oszt. geologusokat a I X . fiz. oszt.
1 - s ő , illetve 2 - i k fokozatába léptette elő, míg T imkó I m r e Il-od oszt. geologust a
IX. fiz. oszt. 3-ik fokozatába I./ oszt.
geológussá nevezte ki.
//
Továbbá a Miniszter Ur Onagyméltósága 1901. évi szeptember hó 26-án
kelt 7128/eln. számú rendeletével L á s z l ó G á b o r és K a d i c O t o k á r tanárjelölteket
ideigl. min. II. oszt. geologusokká kinevezte.
Végül fájdalommal jelenti az igazgatóság, hogy Adda K álm án ny.
m. kir. osztálygeologus hosszas szenvedés után f. é. junius hó 26 án elhunyt.
A megboldogultról a jövő évi közlöny első füzetében fogunk részletesebben
megemlékezni.
SUPPLEMENT
ZUM
FÖLDTANI KÖZLÖNY
XXXI. BAND.
1‘JOl. JULI -SEPTEMBER.
7-«. HEFT.
SYNOPSIS UNK ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER.
V on
F ranz B aron N opcsa j u n . 1
Mit Tafel I.
Wenige Ordnungen der Reptilien beanspruchen von palaeontologischem
Standpunkte ein solches Interesse wie die Ordnung der Dinosaurier. Seit
1825, wo der erste Iguanodon-Rest von M antkll beschrieben wurde, bis in die
jüngste Zeit fanden sich zumal in Amerika immer neue Reste dieser hoch
entwickelten Reptilien; in Nord- und Süd-Amerika, aus Madagascar, von
Australien, vom Caplande, aus Indien, aus England, Belgien, Frankreich,
Portugal, Deutschland, Österreich, neuester Zeit auch aus Ungarn wurden
Reste beschrieben, die alle in diese Ordnung vereint werden müssen. Dies
und der Umstand dass nur in den allerseltensten Fällen ganze Skelette
Vorlagen, waren die Ursachen einer ausgedehnten sehr zersplitterten Litte
ratur und zahlreicher Synonyme (148 Genusnamen, die sich auf 114 Ge
nera vertheilen).
Eine Zusammenfassung der Dinosaurier wurde, ausser in Zittel’s
Handbuch der Palseontologie, noch nicht versucht. Eine Zusammenstellung
der Litteratur fehlt vollständig. Auch wurde noch kein Versuch gemacht,
die Abstammung der Dinosaurier auf Grund der neuesten Beobachtungen
i'estzustellen.
Alle diese Umstände Hessen eine einheitliche Bearbeitung des vor
handenen Materials wünschenswerth erscheinen.
In dem ersten Theile der vorliegenden Arbeit, der Synopsis der
Dinosaurier, wurden diesem Programme entsprechend die Dinosaurier als
eine Ordnung der Reptilien aufgefasst und die Genera in den einzelnen
l’nterabtheilungen alphabetisch geordnet. Bei jedem Genus ist gleichzeitig
die bezügliche Litteratur angeführt.
Der zweite Theil der Arbeit, ein Versuch ein wenig Licht über die
Abstammung der Dinosaurier zu verbreiten, beruht naturgemäss fast aus
schliesslich auf den von M aksh gemachten Angaben und es wäre hiebei nur
1 Y o r g e tr a g e n in der F a c h s i t z u n g der G e o l o g i s c h e n (Gesellschaft von Un garn
am 6. März 1901.
KR. BARON NOPCSA J ü K .
zu bemerken, dass die Resultate, zu denen ich gelangte, vollkommen mit den
von O sborn erzielten Resultaten übereinstimmen und auf eine gemein
same Abstammung der Dinosaurier hin weisen.
Synopsis der Dinosaurier.
Dinosauria.1
Körper lang geschwänzt, Wirbel hohl, cavernös oder massiv, biconcav,
platyccel oder opistocoel. Sacrum aus 2—6 Wirbeln bestehend, Rumpfrippen
zweiköpfig, beide Schläfengruben knöchern umgrenzt. Zähne in Alveolen
Brustbein unvollständig verknöchert, Scapula gross, Coracoid klein scheiben
förmig ohne Praecoracoid, Clavicula fehlt, Ilium gross, vorne und hinten verlän
gert, Ischium schlank lang, in der Symphyse verbunden, Pubis gegen vorne
gerichtet, oder hinten Vorderbeine im allgemeinen kürzer als Hinterbeine, Zehen
mit Krallen oder Hufen, Haut nackt oder bepanzert.
\
Morpholog. Jahrbuch 1883, 1885, 1885; Zoolog. Anzeiger 1885; Ana
tom. Anzeiger 1886; Journal of Morphology 1887 ; American naturalist 1891.
C o pe American naturalist 1885, 1889; Proceed. Philad. Acad. nat. Sc. 1866
American naturalist 1891.
D o llo Bullet. Scientif France et Belg. 1888; Comptes rendus Ac. Sc. Paria
1888; Archiv de biolog (Van Beneden) Vol. 7.
G e r v a is Comptes rendus Ac. Sc. Paris 1853.
H a e c k e l Generelle Morphologie. Berlin 1866.
H u x l e y Proceed. roy. Instit. Great Brit. 1868,* Quart, journ. geolog. soc. 1870,
Ann. mag. nat. hist. 1868, Geol. Magazine 1868.
K a u p Das Thierreich und seine Hauptformen. Darmstadt 1836.
L y d e k k e r Manual of Palaeontology. London 1889.
M a r s h Ann. mag. nat. hist. 1882; Nature 1882; Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1884
Geol. Magazine 1882, 1889, 1896, 1898; Amer. journ. ofSc. 1895.
M e y e r Isis 1830 ; Neues Jahrbuch f. Mineral. 1845.
M o r se Anni vers. Mem. Boston Soc. nat. hist. 1830—1880.
O s b o r n American Naturalist 1900.
O w e n Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1839, 1841, 1859. Anatomy of Vertebrata 1885.
S e e l e y Monatsblätter Wiss. Club. Wien 1879; Quart, journ. geol. soc. 1892 ;
Geol. Magaz. 1888; Proceed. roy. soc. 1887; Ann. mag. nat. hist. 1892; Na
ture 1893.
W o o dw ard Quart journ. geol. soc. 1874.
Z i t t e l Handbuch d. Pal»ontolog. 1895.
B auer
1 Die mit einem Sternchen (*) bezeichueten Arbeiten waren mir in Wien nicht
zugänglich, werden daher hier bona fide angeführt.
SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAUttlKK.
Subordo Theropoda.
Zähne zugespitzt dolchförmig, seitlich zusammengedrückt, Unterkiefér mit
seitlicher Öffnung ('?). Wirbel massiv oder hohl. Extremitätenknochen hohl.
Vorderbeine beträchtlich kürzer als die hinteren, Füsse digitigrad. Zehen meist
ungleich lang mit spitzen, gekrümmten Klauen. Schambeine meist mit einem
nach hinten gerichteten Fortsatz. Processus pectinealis fehlt, Femur mit innerem
Trochanter. (Abgekürzt nach Zittel.)
1. Familie Megalosauridae (Femur länger als Tibia).
1. Unterfamilie Anchisauridae; ein Postorbitale. Kiefer vorne bezahnt. Alle Wirbel
biconcav, 2—3 Sacralwirbel, Pubes schlank oder breit, ohne Interpubes; distale
Enden vereinigt oder nicht verwachsen, Ilium hinten verbreitert, kein aufstei
gender Fortsatz am Astragalus, in Manus und Pes 5 Zehen (Anchisaurida*,
Plateosaurida? Marsh); umfasst die primitivsten triadischen Theropoden.
2. Unterfamilie Megalosauridae; kein Postorbitale. Kiefer vorne bezahnt, vordere
Wirbel convexoconcav, hintere biconcav, 4(?) —5 Sacralwirbel, Pubes schlank,
mit oder ohne Interpubes, distale Enden coosificiert, Ilium vorne verbreitert.
Astragalus mit aufsteigendem Fortsatz, in Manus 4—5, in Pes 3—4 Zehen,
zuweilen abdominale Rippen. (Megalosauridae, Ceratosaurida*, Dryptosaurida1
Ornithommida? Marsh). Verbreitung: Jura, Kreide.
3. Unterfamilie Labrosauridae. Kiefer vorne unbezahnt, alle Wirbel convexocon
cav, Pubes stark, mit Interpubes, distale Enden vereint, Astragalus mit aufstei
gendem Fortsatz.
2. Familie Coeluridae (Femur kürzer als Tibia, alle Knochen mehr oder
weniger pneumatisch ).
1. Unterfamilie Hallopodidae. Alle Wirbel biconcav, 2 Sacralwirbel, Pubes schlank,
nicht coosificiert, Astragalus ohne aufsteigendem Fortsatz, grosses Calcaneum,
Manus mit 4, Pes mit 3 Zehen.
?. Unterfamilie Compsognathidae. Rippen der Halswirbeln frei, vordere Wirbel
convexoconcav, hintere biconcav, Astragalus mit aufsteigendem Fortsatz,
Manus mit 3, Pes ebenfalls mit 3 Zehen.
3. Unterfamilie Coeluridae. Vordere Rippen mit den Halswirbeln verwachsen, vor
dere Wirbel convexoconcav, hintere biconcav, 5 Sacralwirbel, Neuralcanal
erweitert, Pubes schlank, mit Interpixbes, distale Enden coosificiert.
á50
FR . BARON NOPCSA JU N .
1. Familia
Subfamilia
Megalosaurirtse.
Ancliisauri<l<e.
Genus Actiosaurus.
S a u v a g e Annal. Sciences, geolog. 1883.
Actiosaurus Gaudry i
S auvage.
Genus Ammosaurus.
M a r s h : Amer. journ. of. Sc. 1892, 1891; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896.
Ammosaurus major M a r s h = Anchisaurus major M a r s h .
(ienus Amphisaurus.
M a r s h : Amer. journ. of Sc. 1889.
Amphisaurus = Anchisaurus.
Genus Ankistrodon.
L y d e k k e r Palaeont. Indica 1875.
Ankistrodon = Kpicampodon.
Genus Anchisaurus.
M a r s h Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896 ; Amer. journ. of Sc. 1893, 1892,
1891, 1889; geol. Magazin 1893.
H it c h c o c k Ichnology of New England Supplement 1865.
C o p e Transact. Amer. Philos. Soc. 1870; Ann. mag. nat. hist. 1870.
Anchisaurus polyzelus
H it c h c o c k .
«
major - Ammosaurus major M a r s h .
«
colurus M a r s h .
«
solus M a r s h .
Genus Arctosaurus.
L e i t h A d a m s Proc. Roy. Irish. Acad. ser. II. vol. 2 . *
Arctosaurus Osbomi.
Genus Avalonia.
S e e l e y Geolog. Magazine 1898.
Avalonia Sanfordi S e e l e y (Zanclodon species ?)
«
Herveyi S e e l e y (?). = Picrodon Herveyi Seeley.
Genus Bathygnatus.
L e id y Journ. Ac. nat. Sc. Philad., 1854, 1880: Proceed. Acad. nat. Sc.
Philad. 1854, 1868.
Bathygnatus borealis
L e id y .
Genus Cladyodon.
Württemberg. Jahreshefte 1857.
Odontography.
R il e y S t u t c h b u r y Transact. geol. Soc. 1840.
P l e in in g e r
O w en
Cladyodon Lloydii O w e n .
«
crenatus P l e i n i n g e r - Zanclodon crenatus
P l e in in g e r .
Genus Clepsysaurus.
L ea Proc. Ác. nat. Sc. Pliilad. 1851, 1852; Journ. Ac. nat. Sc. Philad.
1853.
SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER.
C ope
2bl
Proc. Amer. Phil. Soc. Philad. 1877.
Clepsysaurus pennsylvaniai s
L ea.
Genus Creosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1884, 1878 ; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1888 ; Manual of Palajontology 1889.
W i l l i s t o n Amer. journ. of Sc. 1900.
Creosaurus atrox
M arsh.
Genus Dimodosaurus.
G a u d r y Enchainements du monde animal foss. secondaires 1890.
Dimodosaw'us Poligniensis
G audry.
Genus Epicampodon.
H u x l e y Paloeont. Indica 1865.
L y d e k k e r Palaeont. Indica 1875 ; Cat. foss. rept. .britt. mus. 1888 ; Manuel
of Palaeontology, London 1889.
Epicampodon indicus L y d e k k e r = Ankistrodon L y d e k k e r .
G enus
Gresslyosaurus.
Verband. Schweiz. Naturf. Gesellsch. 1856.
Gresslyosaurus = Zancloclori.
R ü tim e y e r
Genus Massospondylus.
O w e n Ann. Mag. nat. hist. 1859.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1892; Ann. Mag. nat. hist. 1892, 1895.
L y d e k k e r Manual of Palteontology, London 1889.
Massospondylus carinatus O w e n .
«
Broivni S e e l e y .
Genus Megadactylus.
H i t c h c o c k Ichnolog. of New England Suppl. 1865.
Megadactylus = Anchisaurua.
Genus Palseosaurus.
S e e l e y Ann. Mag. nat. hist. 1895.
R lley S t u t c h b u r y Transact. geol. Soc. 1840.
O w e n Odontography.
M e y e r Jahrb. für Mineralogie 1847.
F it z i n g e r Annal. Wiener Museums f. Naturkunde 1840.*
C ope Amer. Naturalist 1878 ; Proc. Amer. Phil. Soc. Philad. 1877.
Palaeosaurus cylindrodon R i l e y et S t u t c h b u r y .
«
«
platyodon H u x l e y .
frazerianus C o p e .
Genus Picrodon.
Picrodon S e k l e y = Amlonia S k e l e y .
S k e le y
Genus Plataeosaurus.
M e y e r Saurier d. Muschelkalkes 1847—1855.; Fauna d. Vorwelt.
Plataeosaurus Engelhardtii
M eyer.
252
F R . BAUON NOPCSA .TUN.
Genus Rachitrema.
S a u v a g e Annal. scieuces geolog. 1883.
Rachitrema Pellati
S auvage.
(ienus Smilodon.
P le in in g e r
Jahreshefte d. Vereins f. vaterl. Naturkunde, Württemberg,
1846.
Smilodon = Zanclodon.
Genus Teratosaurus.
M k y e r Palaeontographica 1877.
Teratosaurus = Zanclodon.
Genus Thecodontosaurus.
C o p e Proc. Amer. Philos. soc. Philad. 1877.
N e w t o n Geol. Magazin 1893.
R i l e y S t u t c h b u r y Trans, geolog. soc. London 1840.
S e e i j i y Ann. Mag. nat. hist. 1895; Quart, journ. geol. Soc. 1892.
W h e a t l e y Amer. naturhist. 1 8 7 8 .
Thecodontosaurus antiquus H u x l e y .
«
gibbidens C o p e .
«
plalyodon M a r s h .
Genus Zanclodon.
F r a a s Die schwäbischen Triassaurier 1896; Württemberg. Jahreshefte
1900; Zeitschrift d. deutsch. Geol. Gesellsch. 1897.
L y d e k k e r Ann. Mag. nat. hist. 1899.
N e w t o n Geol. Magazine 1898 ; Quart, journ. geol. Soc. 1899.
P l e i n i n g e r Württemberg. Jahreshefte 1 8 4 6 . , 1 8 5 2 . , 1 8 5 7 .
S e e l e y Ann. mag. nat. hist. 1892 ; Quart, journ. geol. soc. 1892.
Zanclodon suevir/us M e y e r = Teratosaurus M e y e r .
«
h i c r l s P l e i n i n g e r = Smilodon laevis.
«
ercuatns P l e i n i n g e r = Smilodon (Cladyodon).
«
crenatus P l e i n i n g e r = Zanclodon Pleiningeri F r a a s .
«
«
«
«
«
Quenstedti S e e l e y .
Ingens R ü t i m e y e r = Gresslyosaurus
cambrensis N e w t o n .
arenaceus F r a a s .
Schützi F r a a s .
R
ü t im e y e r .
Subiamilia MegalosauricLe.
Genus Agrosaurus.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1891 ; Ann. Mag. nat. hist. 1891; Geol.
Magazine 1891.
Agrosaurus Macgillivrayi
S eeley.
Genus Allosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1878, 1879, 1884, 1888 ; Ann. Rep. U. S. geol.
surv. 1896 ; Geol. Magazine 1884.
O s b o r n Bull. Amer. Mus. nat. liist. 1899.
SY NOP SIS UN O ARNTAMMi'NU DKK DIN OSA l/RIK 1! .
Allosaums fragilis
M arsh.
«
lucaris M a r s h .
(ienus Antrodemus.
L e i d y Transact. Amer. Phil. Soc. 1860.
Antrodemus = Megalnsaurus.
Genus Aublysodon.
L e id y Proc. Acad. nat. Sc. Philad. 1868; Trans. Amer. Phil. Soc. 1860.
C o p e Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1870.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1892.
Aublysodon cristatus L e i d y = Dinodon horridus L e i d y .
«
lateralis C o p e .
«
amplus M a r s h .
«
mirandus M a r s h .
Genus Ceratosaurus.
M a r s h Amer. of Sc. 1884, 1892; Geol. Magazine 1S84., 1893; Ann. rep.
Ceratosaurus nasieornis M a r s h = Megalosaurus nasieornis C o p e .
Genus Coelosaurus.
L e id y Smithsoni contrib. 1864.
C o p e Rep. U. S. geol. Surv. 1875.
Coelosaurus antiquus
L e id y .
Genus Craterosaurus.
Craterosaurus Pottoni'ensis
S eeley.
Genus Dinodon.
L e i d y Proc. ac. nat. Sc. Philad. 1860.
Dinodon = Megalosaurus.
Genus Dryptosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. ?
Dryptosaurus = Laelaps.
Genus Laelaps.
C o p e Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1892; Transact. amer. Philos. Soc.
Philad. 1870; Proc. Ac. nat. Sc. Philäd. 1866., 1868., 1876; Amer.
Naturalist 1868., 1878.
L y d e k k e r Palseont. Indica 1875.
D e p é r e t Bull. soc. geol. France 1900; Comptes rendus Ac. Sc. Paris
1900. Ann. rep. U. S. geol. surv. 1896. .
Laelaps incrassatus C o p e .
« aquilung als C o p e .
« trihedrodon C o p e = Megalosaurus trihedrodon
« explanatus C o p e .
« falculus C o p e .
C ope.
« sp. = Megalosaurus sp. L y d e k k e r (1875).
« sp. = Dryptosaurus sp. D e p é r e t ( 1 9 0 0 ) .
Genus Loncosaurus. (?)
A m e g h in o Segundo Censo nációnál de la Republica Argentina 1898.* Soc.
Sc. Argentina 1899.
FR. BARON NOPCSA ÍU N .
R o t h S a n t ia g o
Neues Jahrb. f. Mineralogie 1900.
Loncosaurus argentinus
A m e g h in o .
Genus Megaiosaurus.
A l l p o r t Quart, journ. geol. Soc. London 1860.
B u c k l a n d Transact. geol. Soc. London. 1824.
C o p e American naturalist 1808., 1878.
D a m e s Sitzungsber. Gesellsch. naturforsch. Freunde 1884.
D e s l o n g c h a m p s Mem. Soc. Linné de Normand 1838; Lennier geol. et
palaeont. ä l'embouchure de la Seine.*
D o llo Bull. mus. roy. belg. 1883.
D o u v il l é Bull. soc. geol. France 1884/85.
G e r v a is Zool. et palaeont. franc. 2. édit.; Comptes rendus Acc. Sc. Paris
1853.
H u l k e Quart, journ. geol. soc. 1S79.
K o k e n Palaeontolog. Abhandl. 1887.
L e id y Proc. Ac. n a t . Sc. Philad. 1856., 1868., 1870; Rep. U. S. geol. s u r v .
1873 ; Transact. Amer. Philos. Soc. Philad. 1859.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1888, 1890; Geolog. Magazine 1889.
M a n t e l l Geolog, of Southeast England 1833; Illustr. of geolog of Sussex
1827.
M a r s h Ann. a Mag. nat. hist. 1869.
O w e n F o s s . rept. weald. form.; Rep. britt. ass. adv. Sc. 1841; Quart, journ.
geol. soc. 1883.
Q u e n s t e d t Der Jura 1856.
P h i l l i p s Geology of Oxford 1871.
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 1875/76., 1888.. 1894., 1896., 1898;
Memoire soc. geol. France 1874., 1881/82; Direct, des traveaux geol.
de Portugal 1897/98.
S e e l e y Quart, j o u r n . g e o l . s o c . 1881., 1883., 1892.
Megaiosaurus Merriani G r e p p i n .1
«
Bucklandi O w e n = Poikilopleuron Bucklandi
D es-
longch.
«
«
«
insignis Sauvage = gracilis Dowillé.
superbus
DunkeH
S auvage.
D am es
Cloacinus
•
«
«
— M. Bucklandi
O w en,
partim — M.
Q uenstedt.
Oweni L y d e k k e r .
Pannoniensis S e e l e y .
hungaricus nov. sp.“
1 Origiualbeschreibung nicht auffindbar.
- Ein Zahn der Budapester Universitäts-Sammlung der (bei gewisser Ähnlich
keit mit M. Pannoniensis S ek l e y ) eine neue Species ropräRenkirt. Fundort : NagyBárod iBiharer Coniitat»; obere Kreide.
SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DF.R DINOSAURIER.
Megalosaurus bredai S e e l e y .
«
valens L e id y - Poikilopleuron valens. L kidy = Antro
demus L e i d y .
<(
horr idus L e i d y .
«
t r ih e d r o d o n C ope — Laelaps trihedrodon C o p e .
«
nasieornis C op e -- ceratosaurus M a r s h .
Genus Nuthetes.
rept. weald. form .; Quart, journ. geol. soc.
S e e l e y Ann. a mag. nat. hist. 1893.
Nuthetes destructor O w e n .
O w en F
o ss.
1854.
Genus Ornithominus.
M a r s h Amer. journ. of. Sc. 1890, 1892; Am. liep. U. S. geol. Surv. 1890.
Ornithominus velox M a r s h .
sedens M a r s h .
grandis M a r s h .
minutus M a r s h .
Genus Palseoctonus.
C op e Proc. Amer. Phil. soc. Philad. 1877 ; Amer. natural. 1877.
Palaeoctonns appalachiarms C op e.
G e n u s Poikilopleuron.
Deslongchamps Mem. Soc. Line Normáiul. 1838.
Poikilopleuron partim = Megalosaurus.
«
*
= Coelurus.
Genus Streptospondylus.
S e e l e y Geol. Magazine 1 8 9 2 .
O w e n R e p . b r itt. Ass. a d v . S c . 1841; Foss. r e p t . w e a ld . fo r m .
Streptospondylus Cuvieri H u l k e .
Genus Troodon.
L e id y Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1856 ; Trans. Amer. Phil. soc. Philad. 1859.
Troodon L e i d y .
Subfamilia L ab roS iiu rid a“.
Genus Labrosaurus.
M a r s h Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Labrosaurus fragilis M a r s h .
«
ferox M a r s h .
«
2. Fam ilia C o e l u r i d i e .
Subfamilia H a l lo p o d ic l s e .
Genus Coelophysis
C o p e Amer. naturalist. 1887, 1889.
Coelophysis Willistoni C o p e = Tanystropheus Willistoni C op e.
«
longicollis C op e = Coelurus (TanystropheusI longicollis
C op e.
2ö6
FK. BAKON NOPCSA JU N .
Coelophysis Bauri C o p e = Coelurus (Tanystropheus) Bauri C o p e .
Genus Haliopus.
M a b s h Amer. journ. of Se. 1881, 1890; Ann. rep. U. S. geol. surv. 1890.
B atjr Amer. Naturalist 1891.
Haliopus vidor
M absh.
Subfamilia
CompsognatbMye.
Genus Compsognathus.
D a m e s Sitzungsber. d. Gesellsch. naturforsch. Freunde. Berlin 1884.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1895; Geol. Magazine 1896.
S e e l e y Geol. Magazine 1892.
W a g n e r Denkschr. k. bayr. Akad. d. Wiss. München 1801.
'
H u e n e Neues Jahrb. f. Min. 1901.
(lompsognathvs longipes
W agner.
Subfamilia C o e lu r id s * .
Genus Aristosuchus.
A r isto su c h u s= Coelurus.
Genus Calamosaurus.
Calamosaurus — Calamospondylus.
Genus Calamospondylus.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1891 ; Geol. Magazine 1889.
Fox Geol. Magazine 1866.
Calamospondylus Foxii
«
L ydekker.
Oweni Fox = Calaniosaums Foxii
S eeley.
Genus Coelurus.
M a r s h Amer. journ. of Se. 1879, 1881, 1884, 1888 ; Am. rep. U. S. geol.
surv. 1896.
C o pe Amer. Naturalist 1889.
O w e n F o s s . r e p t . w e a l d . form.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1882, 1888; Am. m a g . nat. hist. 1887;
Geol. Magazine 1882, 1887.
L y d e k k e r Cat. foss. rept. britt. mus. 1888.
Coelurus frugilis M a r s h .
Daviesi S e e l e y = Thecospondylus Daviesi S e e l e y .
Homeri S e e l e y =
«
Horneri S e e l e y .
pulsillus = Aristosuchus (Poikilopleuron) pulsillus
G enus
Macroscelosaurus.
Jahrb. f. Mineralogie 1834.
Macroscelosaurus MvnsTER=Tanystrophem M e y e r .
M ü n ster
Genus Tanystropheus.
M e y e r Saurier des Muschelkalkes 1847—1855.
C o pe Proceed. Amer. Phil. soc. Philad. 1887.
Tanystropheus conspicuus
M eyer.
S e e le y .
SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG D ER DINOSAURIER.
Tanystropheus longicollis
«
= Coelnrm
M arsh .
Bauri Coi‘E = Coelnrm M a r s h .
Willistoni C o p e = Tanysl rophens
«
Genus
C o pe
257
C ope.
Thecospondylus.
Thecospon dylus= Coelurus.
S e e lk y
2.
Subordo Sauropoda
M arsh .
Zähne klein, kein Postorbitale, Zwischenkiefer bezahnt. Grosse Praeorbitale-Öffnung. Hals- und Rückenwirbel opistocoel, die übrigen platyccel. Centra
der Wirbel, zuweilen auch Sacrum mit Hohlräumen oder cavernös. Extremitäten
knochen massiv. Femur ohne vorspringenden inneren Trochanter. Vorderfüsse
etwas kürzer als Hinterfüsse. Füsse plantigrad fünfzehig. Pubis mässig lang, breit,
distal knorpelig verbunden. Postpubis fehlt. (Nach Z i t t e l .)
1. Familia Atlantosauridae. Zähne spatelförmig, Vorder- und Hinter
rand der Krone zugeschärft. Haemapophysen gelenkig mit Schwanzwirbel
verbunden. Schwanzwirbel solid. (Nach Zittel.)
2. Familia Diplodocidee. Zähne cylindrisch, schlank, auf vorderen Kiefer
teil beschränkt. Nasenlöcher klein, weit zurückliegend. Praeorbitale Lücke.
Schwanzwirbel lang, amphicoel, ausgehöhlt; Haemapophysen mit einem nach
vorne und einem nach hinten gerichteten Ast. (Nach Z i t t e l . )
1.
Familia
A tlantosauridae.
Genus Aepyosaurus.
G e r v a is Zool. et palaeont. fran 9« 2. edition.
Aepyosaurus elephantinus
G e r v a is.
Genus Amphicoelias.
C o p e Amer. Naturalist 1878; Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877.
Amphicoelias altus C o p e .
«
latus C o p e .
Genus Apatosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1877, 1879 ; Am. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
W il l i s t o n Kansas Univers. Quarterly 1898.
Apatosaurus Ajax M a r s h .
«
laticollis M a r s h .
«
grandis M a r s h = Morosaurus grandis
M arsh .
Genus Argyrosaurus.
• L y d e k k e r Ann. del. Mus. de la Plata 1893.
A m e g h in o Geol. Magazine 1 8 9 7 .
Argyrosaurus superbus L y d e k k e r .
Genus Astrodon.
L e id y Smithsonian contribution 1864.
M a r s h Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896.
Astrodon Johnstoni
Földtani KUzhiny. X X X I . köt. 1901.
L e id y .
17
258
FR . BARON NOPCSA JU N .
Genus Atlantosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1877, 1878, 1879 ; Ann. Rep. U. S. geol.
surv. 1896.
Atlantosaurus montanus M a r s h = Titanosaurus montanus M a r s h .
Atlantosaw'us immanis
M absh .
Genus Barosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1890; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896.
Barosaurus lentus
M arsh .
Genus Bothriospondylus.
O w e n Foss. rept. Kimmeridge Clay.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1888, 1895 ; Geol. Magazine 1895.
Bothriospondylus madagascarensis L y d e k k e r .
«
elongatus O w e n .
«
suffosus O w e n .
«
robustus L y d e k k e r ( O w e n ).
«
magnus = Chondrosteosaurus
O w en
= Ornithopsis
manseli.
Genus Brontosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1879, 1881, 1883, 1891 ; Ann. rep. U. S. geol.
surv. 1896 ; Geol. Magazin 1883.
O sb o r n Bull. Amer. Mus. nat. his. 1898.
Brontosaurus excelsus M a r s h .
«
amplus M a r s h .
Genus Camarosaurus.
C o p e Proceed. Philos. Soc. Philad. 1877, 1878 ; Amer. Nat. 1878. 1879.
O s b o r n Bull. Amer. Mus. nat. hist. 1898.
Camarosaurus supremus C o p e .
«
leptodirus C o p e .
Genus Cardiodon.
O w e n F o s s . rept. mesosoic. fortu.
Cardiodon = Cetiosaurus.
Genus Caulodon.
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 1875/6., 1888.
M o u s s a y e Bull. soc. geol. France 1885.
C o pe Proc. Amer. Philos. Soc. 1877; Amer. Naturalist 1877.
Caulodon diversidens
«
leptoganus
«
praecursor
C ope.
C ope.
partim = Neosodon M o u s s a y e =
Iguanodan praecursor M o u s s a y e = Pelorosaurus.
Genus Cetiosaurus.
M a n t e l l Phil, transact. roy. soc. 1841., 1850.
H u l k e Quart, journ. geol. soc. 1869., 1874.
S e e l e y Ornithosaurio, Aves, Reptilia from the secondary strata 1869.
O w e n Ann. mag. nat. hist. 1842; Foss. rept. weald. form. 1859; Rep. britt.
Ass. Adv. Sc. 1841 ; Foss. rept. mesoz. form. Odontography.
M oussaye
Quart, journ. geol. soc. 1893 ; Cat. foss. rept. britt. Mus. 1888.
Geology of Oxford. 1871.+
L ydekker
P h il l ip s
Cetiosaurus longus O w e n .
«
oxoniensis P h i l l i p s — C. m e d i u s O w e n .
«
brachyurus.
«
glymptonensis.
«
brevis O w e n = Pelorosaurus brevis L y d e k k e r — Moro-
‘
saurus brevis
«
O w en.
humerocristatus = Ischyrosaurus
= Macrochelys
S e e l e y = Gigantosaurus megalonyx S e e l e y = Ornithopsis Leedsi H u l k e = Pelorosaurus Leedsi L y d e k k e r .
Genus Chondrosteosaurus.
O w e n Foss. rept. weald. form. 1876.
H u l k e Quart, journ. geol. soc.
H ulke
Chondrosteosaurus gigas O w e n .
«
magnus O w e n = Bothriospondylus O w e n = Orni-
thopsis manseli.
Genus Dinodocus.
O w e n Proc. geol. soc. 1842.
Dinodocus O w e n = Titanosaurus L y d e k k e r .
Genus Epanterias.
C o p e American naturalist 1878; Am. mag. nat. hist. 1878.
Epanterias amplexus
C ope.
Genus Eucamerotus.
Eucamerotus = Ornithopsis.
Genus Gigantosaurus.
S e e l e y Index to Aves etc. Cambridge Museum 1869.
Gigantosaurus = Pelorosaurus.
Genus Hypselosaurus.
M a t h e r o n Mem. Ac. imp. Marseille 1869.
Hypselosaurus priscus
M atheron.
Genus Ischyrosaurus.
Ischyrosaurus = Pelorosaurus.
Genus Macrurosaurus.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1876 ; Ann. Mag. nat. hist. 1871., 1877.
Maa'urosaurus semnus
S eeley.
Genus Microcoelus.
L y d e k k e r Ann. Mus. de la Plata 1893.
A m e g h in o Geol. Magazine 1897.
Microcoelus patagonicus
L ydekker.
Genus Morinosaurus.
Morinosaurus typus
S auvage.
17*
360
FR. BARON NOPCSA JU N .
Genus Morosaurus.
L ydekker Quart, journ. geol. soc. 1892., 1893.
M arsh Amer. journ. of Sc. 1878., 1889; Ann. rep. U. S. geol. Surv. 1896.
W il l ist o n Kansas Univers. Quaterley 1898.
S auv a g e Bull. soc. geol. France 1896.
1
•'
1
Morosaurus agilis M a r s h .
*
grandis M arsh = Apatosaw'us grandis M a r s h .
«
lentus M a r s h .
«
róbustus M a r s h .
«
Becklessi M a n t e l l = Pelorosaurus Becklessi M a n t e l l
=
Morosaurus (Cetiosaurus) brevis L ydekker .
Genus Neosodon.
M oussaye De la Bull. soc. geol. France 1885.
Neosodon=Caulodon partim, Pelorosaurus partim.
Genus Ornithopsis.
;
M a n t e l l Geolog, of South, east England 1833.
W r i g h t Ann. a mag. nat. hist. 1852.
O w en Foss. rept. weald. form. 1859; Rep. britt. Ass. Sc. 1841.
S e e l e y Ann. a mag. nat. hist. 1870; Quart, journ. geol. soc. 1882., 1889.
H ulke Quart, journ. geol. soc. 1870., 1871., 1872., 1874., 1879., 1880.,
1882., 1887.
L ydekker Quart, journ. geol. soc. 1893; Cat. foss. rept. britt. Mus. 1888.
Ornithopsis eucamerotus H u lk e = 0. manseli.
«
Hulkei S e e l e y — Ischyrosaurus = Bothriospondylus mag
nus = Chondrosteosaurus magnus = Cetiosaurus oxoniensis
P h illip s
= Pelorosaurus Leedsi
H u lk e .
Genus Pelorosaurus.
M a n t e l l Philos. transact. roy. soc. 1850; Ann. mag. nat. hist. 1850.
O w en F o ss . r e p t . w e a ld fo r m . 1 8 5 9 .
Quart, journ. geol. soc. 1888., 1895., 1893.
H ulke Quart, journ. geol. soc. 1869.
S auvage Bull. soc. geol. France 1894., 1896.
L ydekker
Pelorosaurus Conybeari O w e n .
«
praecursor S a uv a g e .
«
Becklessi M a n t e l l = Morosaurus Becklessi M a n t e l l .
«
Leedsi=Ornithopsis Leedsi H u l k e = Neosodon (Caulo
don) precursor S auvage partim.
Genus Pleurocoelus.
M a rsh Geol. Magazine 1898; Amer. journ. of Science 1888; Ann. Rep.
L ydekker Quart, journ. geol. soc. 1890.
S auvage Bull. soc. geol. France 1896., 1898.
Pleurocoelus montanus M a r s h .
«
nanus M a r s h .
«
valdensis L ydekker — Hylaeosaurus valdensis
*
sn.flosns M a r s h .
L ydekker .
261
Genus Symphyrophus.
C o p e Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877 ; Amer. Naturalist 1878.
Symphyrophus viemale C o p e .
«
musculosus C o p e .
Genus Tichosteus.
C o p e Proceed. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877., 1878.
Tichosteus lucasanus
<lenus
C ope.
Titanosauros.
Titanosaurus M a r s h (non L y d e k k e r ) = Atlantosaurus M a r s h .
Genus Titanosaurus.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1887; Rec. geol. Surv. India 1877;
Palaeont. Indica 1875; Ann. del Museo de la Plata 1893; Geol. Magazine
1887 ; Cat. foss. rept. britt. mus. 1888.
F a l k o n e r Palaeontolog. Memoirs 1868.
D e p é r e t Comptes rendues Ac. Science Paris 1900; Bull. soc. geol. France
1896., 1900.
Titanosaurus indicus F a l k o n e r .
«
madagascarensis D e p é r e t .
«
nanus L y d e k k e r .
«
australis L y d e k k e r .
«
Blanfordi L y d e k k e r .
«
makesoni = Dinodocus Makesoni
don continuus
O w en
O w en
= Polyptycho-
partim.
2. Fam ilia D i p l o d o c i d s e .
Genus Diplodocus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1878, 1884; Ann. rep.
Geol. Magazine 1884.
O s b o r n Memoirs Amer. museum. nat. hist. 1900.*
Diplodocus longus
U.
S. geol. surv. 1896:
M arsh.
3. Subordo O rthopoda Cope.
Zwischenkiefer meist zahnlos. Unterkiefer mit Praedentale. Zähne blatt
förmig mit gezacktem Rand, bei längerem Gebrauch Kauflächen. Nasenlöcher
gross, weit vorne. Praeorbitale-Öffnung klein oder fehlend. Opistoccele, platyccele
oder amphicoele Wirbel. Starker Processus pectinealis. Pubis gegen hinten ge
richtet, variabel. Extremitäten-Knochen hohl oder massiv. Füsse plantigrad oder
digitigrad. (Nach Zittel gekürzt.)
1.
Familie Ornithopodidae. Kein Postorbitale. Unterkiefer mit Kronfortsatz. Nasenlöcher gross, weit vorne. Praeorbitale-Öffnung klein. ExtremitätenKnochen hohl oder massiv. Vorderbeine viel kürzer als Hinterbeine. Pubis
schlank, lang. (Nach Zittel gekürzt.)
262
F R . BARON NOPCSA JO N .
A) Kalodontidae.
Zähne gerieft, in einer Reihe.
1. Unterfamilie Nanosauridse (unvollständig bekannt). Vordere Wirbel
biconcav. 3 Sacralwirbel. Femur kürzer, als Tibia. Extremitäten-Knochen und
andere (?) sehr dünnwandig.
2. Unterfamilie Hypsilophodontidae. Zwischenkiefer bezahnt oder zahnlos.
Vordere Wirbel eben oder opistoccel. 5—6 verwachsene Sacralwirbel. Sternum
zuweilen verknöchert. Pubis reicht bis an das distale Ischium-Ende. Femur kürzer
als Tibia. 5 Zehen in Manus, 4 in Pes. Extremitäten-Knochen hohl. Krallen (Laosauridae, Hypsilophodontidie M a r s h ).
3. Unterfamilie Camptosauridae. Zwischenkiefer zahnlos. Vordere Wirbel
opistoccpl. 5 frei Sacralwirbel. Sternum nicht verknöchert. Pubes reicht bis an
das Ischium-Ende. Femur länger als Tibia. 5 Zehen in Manus, 4 (3 functionirende) in Pes. Krallen.
4. Unterfamilie Iguanodontidae. Zwischenkiefer zahnlos. Vordere Wirbel
opistoccel. Verwachsene Sacralwirbel. Sternum verknöchert. Pubes unvollkom
men. Femur länger als Tibia. 5 Zehen in Manus, 3 functionirende in Pes.
Hufe.
B) Hadrosauridae.
Zähne mit Mittelkiel, in mehreren Reihen.
5. Unterfamilie Claosauridae. Zwischenkiefer zahnlos, nur eine Zahnreihe
in Gebrauch. Vordere Wirbel opistoccel, 9 Sacralwirbel. Sternum verknöchert.
Pubes schwach und klein. Femur länger als Tibia. 4 Zehen in Mamis, 3 in Pes.
Knochen massiv. Hufe.
6. Unterfamilie HadrosauridaB. Zwischenkiefer zahnlos. Mehrere Zahnrei
hen gleichzeitig in Gebrauch. Halswirbel opistoccel. Extremitäten-Knochen hohl,
sonst wie Claosauridae.
2. Família Stegosauridae. Ein deutliches Postorbitale. Zwischenkiefer
zahnlos. Nasenlöcher gross, weit vorne. Kein Kronfortsatz. Kleine PraeorbitaleOffnung. Wirbel amphiccel. Erhebliche Anzahl von Sacralwirbeln. Alle Knochen
massiv. Starke Pubis und Processus pectinealis. Füsse plantigrad, mit hufarti
gen End-Phalangen. Hautskelet stark entwickelt. Vorderbeine kürzer oder fast
gleich gross mit den Hinterbeinen. (Gekürzt nach Zittel.)
3. Familia Ceratopsidao. Zwischenkiefer zahnlos. Hornzapfen und schirm
förmiges Scheitelbein. Keine Prteorbitale-Öffnung. Ein os rostrale. Wirbel platycrel. Vorderbeine fast gleich gross mit den Hinterbeinen. Pubis rudimentär.
Femur ohne dritten Trochanter. Starkes Hautskelet. Hufe. (Alle bekannten
Genera aus der Kreide.)
I.
Familia
263
Ornithopidae.
1 Kalodontidae.
. )
Subfamilia
Genus Nanosaurus.
M a r s h Amer. journ.
of
Nanosauridne.
Sc. 1877., 1894; Ann. Rep.
U.
S. geol. Surv. 1896,
Nanosaurus agilis M a r s h .
«
rex M a r s h .
«
victor M a r s h .
Subfamilia
Hypsilophodontidae.
Genus Dryosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1878., 1894; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Ih'i/oxuurux altus M a r s h = Camptosaurus altus M a r s h — Laosaurus
altus M a r s h .
Genus Laosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1878., 1894-; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Laosaurus celer M a r s h .
«
consors M a r s h .
«
gracilis M a r s h .
«
altus M a r s h = Dryosaurus M a r s h .
Genus Hypsilophodon.
H u l k e Quart, journ. geol. soc. 1873, 1874, 1876 ; Philosoph, transact. roy.
Soc. 1882; Nature 1882.
M a r s h Amer. journ. of S c . 1895; Geol. Magazine 1896.
O w e n Foss. rep. weald form.; Quart, journ. geol. soc. 1876.
Hysilophodon Foodi H u x l e y = Iguanodon Foxii O w e n .
Genus Mochlodon.
B u n z e l Abhandl. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1871.
N o p c sa Denkschr. k. Akad. Wien 1899, 1901.
Mochlodon Suessi B u n z e l sp. = Mochlodon robustum N o pc sa =
Iguanodon Suessi B u n z e l .
Genus Rhabdodon.
M a t h e r o n Memoir. Ac. imp. Science Marseille 1869.
G e r v a is Palaeont. et zoolog. fran<j. 1886.
nimhtlodon [iriscuiH
M atheron.
Subfamilia
C am ptosauridae.
Genus Camptonotus.
Camptonotus = Caniptosavr-us.
Genus Camptosaurus.
264
P R . BARON NOPCSA JU N .
Amer. journ. of Se. 1879, 1894, 1895; Ann. Rep. U. S. geol.
Surv. 1896.
H u l k e Quart, j o u r n . g e o l . s o c . 1880, 1888.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1875 ; Rep. britt. Áss. adv. S e . 1887.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1888, 1899.
W i l l i s t o n Amer. naturalist 1890.
N opcsa Denkschr. k. Akad. Wien 1899.
’
M arsh
(‘amptosaw'us amplus M a r s h .
«
dispar M a r s h .
«
medius M a r s h .
«
nanus M a r s h .
«
Leedsi L y d e k k e r .
*
Prestwichi L y d e k k e r = Cunmoria (Iguanodon) Prest-
wichi
G enus
«
Inkeyi
«
altus
S eeley.
N o pcsa.
M arsh
= Dn/osauras alti is
M arsh .
Cunmoria.
S e e l e y Rep. britt. Áss. Adv. S e . 1887.
Cumnoria = Camptosaurus.
Subfamilia Ig u a n o d o n tid a e .
Genus Craspedodon.
D o llo Bull. mus. roy. hist. nat. belg. 1883.
Craspedodon lonzéensis
•
D ollo.
Genus Cryptosaurus.
Cryptosaurus eumerus = Cryptodraco.
Genus Cryptodraco.
S e e l k y Quart, journ. geol. soc. 1875.
Cryptodraco = Cryptosaurus.
GenusIguanodon.
A n d r e w s Ann. a mag. nat. hist. 1897.
B Á u r Zoolog. Anzeiger 1885.
B o u l e n g e r Bull. Ac. roy. belg. 1881.
D ollo Bull. mus. roy. hist. nat. belg. 1882, 1883, 1884.
F r it s c h Fische u. Rept. d. böhm. Kreide. Prag 1878.
H u l k e Quart, journ. g e o l . s o c . 1871, 1874, 1878, 1800, 1882, 1885, 1880;
Ann. a mag. nat. hist. 1847 ; Geol. Magazine 1882, 1885.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc. 1888, 1889, 1890; Geol. Magazine 18^9
Catalog. of foss. rept. britt. mus. 1888.
M a n t e l l Philos. transaet. roy soc. 1825, 1841, 1849; Geology of South
east England 1827; Illustr. of Geol. of Sussex 1827; Ann. a mag.
uat. hist. 1885.
SYNOPSIS UN11 ABSTAMMUNG 1>EK DINOSAURIKR.
Amer. journ. of S c . 1895; Geol. Magazine 1896.
Ll ;i
M e l v i l l e Philos. transact. roy. soc. 1849.
O w e n Foss. rept. weald form.; Foss. rept. cretac. form.; Rep. britt. ass.
adv. Sc. 1841.
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 18‘.>4, 1890, 1897, 1898 ; Direct, des trav.
geol. de Portugal 1897/8.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1875, 1890; Nature 1893; Geol. Maga
zine 1887.
S t r u c k m a n n Zeitschr. d. deut. geol. Gesellsch. 1 8 9 4 .
W o l g e m u t h Bull. soc. sc. Nancy. Vol. 7.
:
W o h o d w a r d Geol. Magazine 1885, 1895.
Iguanodon bernissartensis B o u l g . = Iguanodon Seeley H u l k e .
M arsh
«
«
«
«
«
«
«
«
«
Davosoni L y d e k k e r .
exogirarum F r i t s c h .
Fittoni L y d e k k e r .
Hollingtonemis L y d e k k e r .
Mantelli O w e n .
H o g g i O w e n = Camptosaurus Prestwichi H u l k e .
praecursor M o u s s a y e = Pelorosaurus praecursor S a u v a g e .
Suessi B u n z e l — Mochlodon Suessi S e e l e y .
Hilli N e w t o n = Limnosaurus Hilli N e w t o n .
B) Hadrosawridae.
Subfamilia C la o s a u rid a e .
Genus Claosaurus.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1872, 1889, 1890, 1891, 1892, 1893; Geol.
Magazine 1893; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
C o p e Amer. naturalist 1889, 1892.
\
H a t c h e r Annales o f Carnigie mus. 1 9 0 1 .
L u c a s Science 1900.
Claosaurus agilis M a r s h .
«
annectens M a r s h — Pteropelyx grallipes
C ope.
Genus Pteropelyx.
C o pe Amer. naturalist 1889.
Pteropelyx = Claosaurus.
Subfamilia H adrosauridae.
Genus Cionodon.
C o p e Rep. U. S. geol. Surv. 1875; Bull. U. S. geol. surv. of territ 1874.
S a u v a g e Bull. soc. geol. France 1875/6.
Cionodon arctatus
C ope.
«
stenopsis C o p e .
«
sp. S auvage.
Genus Diclonius.
C o pe Proc. Ac. nat. sc. Pbilad. 1X76.
Diclonius — Hadrosaurus.
FR . BARON NOPCSA .TUN.
Genus Hadrosaurus.
C o p e American naturalist 1868. 1883, 1885, 1886; Proceed. Ac. nat. Sc.
Philad. 1868, 1876, 1883; Rep. U. S. geol. surv. 1875; Proc. Amer.
Philos. Soc. Philad. 1871; Transact. Amer. Philos. Soc. Philad. 1870;
Bull. U. S. geol. surv. of territ. 1873, 1874.
L e id y Smithsonian contribut. 1864; Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1856, 1857,
1858, 1868, 1876; Transact. Amer. Philos. Soc. Philad. 1859.
M a r s h Amer. j o u F n . o f Sc. 1889, 1890; Ann. rep. U. S. geol. Surv. 1896.
O w e n F o s s . rept. cretac. form.
Hadrosaurus occidentalis L e id y — Thespius (Thespesius) occidentalis
L e id y — Agathaumas milo C o p e partim.
<(
mirabilis = Trachodon mirabilis = Diclonius mira
bilis C o p e .
i
Foulkii L e i d y .
<<
minor C o p e .
«
tripos C o p e .
'i
*<
«
«
«
cavatus C o p e .
perangulatus C o p e = Diclonius perangulatus C o p e .
breviceps M a r s h = Diclonius pentagonus C o p e .
longiceps Marsh == Trachodon longiceps M a r s h .
cantabrigiensis L y d e k k e r = Trachodon cantabrigiensis
L ydekker.
«
ralamarinus C o p e = Diclonius calamarinus C o p e .
'<
paucidens M a r s h = Ceratops paucidens M a r s h .
Genus Hypsibema.
C o pe Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1871; Transact. Amer. Philos.
soc. 1870.
Hypsibema crassicauda
C ope.
Genus Limnosaurus.
N opcsa Denkschr. k. Akad. Wun 1899.
Limnosaurus Hűli N e w t o n — Iguanodon Hilli
«
transsylvanicus
N ew ton.
N op csa.
Genus Ornithotarsus.
C o p e Proc. Amer. Philos. soc. 1870, 1871 : Transact. Amer. Philos.
soc. 1870 ; Ann. mag. nat. hist. 1870.
Ornithotarsus im manus C o p e = Pneumatoarthrus C o p e .
Genus Orthomerus.
S e e i .ev Quart, journ. geol. Soc. 18X3.
Orthnmerus Dolloi
S eeley.
Genus Pneum atoarthrus.
(,’o p k P r o c . Amor, l ’h il o s . Soc.
1870.
Pneuniatoartlirus — Onrithotnrsiis.
Genus Sphenospondylus.
S ef .lev Quart, journ. geol. Soc. 1883; Geol. Magazine 1882.
SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DEK DINOSAURIER.
L ydekker
-267
Quart, journ. geol. Soc. 1888.
Sphenospondylus gracilis
L ydekker.
Genus Thespius.
L e i d y Transact. Amer. Phil. soc. 1859.
Thespius = Hadrosaurus.
Genus Trachodon.
L e i d y Transact. Amer. Philos. soc. 1860.
Trachodon = Hadrosaurus.
2. Fam ilia
Stegosaurida?.
Genus Acanthopholis.
H u x l e y Geol. Magazine 1867.
S e e l e y Ann. a mag. nat. hist. 1871., 1879; Quart, journ. geol. soc. 1879.,
1881.
Acanthopholis eucercus S e e l e y .
horridus H u x l e y .
platypus S e e l e y .
stereocercus S e e l e y .
Genus Anoplosaurus.
S e e l e y Quart, journ. geol. soc. 1879 ; Ann. a mag. nat. hist. 1879.
Anoplosaurus curtonotus S e e l e y .
«
major S e e l e y .
Genus Crataeomus.
B u n z e l Abhandl. k. k. geol. Reichsanst. 1871.
L y d e k k e r Ann. mag. nat. hist. 1892.
Crataeomus lepidophorus S e e l e y .
«
Pawlowitschi S e e l e y .
«
sp. = Pleuropeltus
S eeley
(?).
Genus Danubiosaurus.
B u n z e l Abhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1871.
Danubiosaurus B u n z e l partim = Crataeomus S e e l k y .
Genus Diracodon.
M a r s h Amer.' journ. of Sc. 1881; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896.
Diracodon laticeps
M arsh.
Genus Dystropheus.
C o p e Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877; Amer. naturalist 1878.
Dystropheus viemale
C ope.
Genus Echinodon.
O w e n Foss. rept. weald form.
Echinodon Becclesi
O w en.
Genus Euceracosaurus.
Euceracosaurus tanyspondylus
S eeley.
Genus Hoplosaurus.
FR. BAKON NOPCSA .TUN.
i
G e r v a is Zool. et palaeont. fran 9. 2 édit.
Hoplosaurus armatus — Ornithopsis Hulkei S e e l e y .
i
«
ischyrus — Nodosavrus ischyrus S e e l e y .
Genus HylsBOsaurus.
O w e n Foss. rept. weald. form.; Rept. britt. ass. adv. Sc. 18-41.
•)
M a n t e l l Philos. transact. roy. soc. 1841., 1849; Geology of Southeast
England 1833.
Hylaeosaurus Oweni M a n t e l l = Iguanodon bernissartensis B o u l g .
partim = Pelorosaurus Owen partim.
«
valdensis = Pleurocoelus valdensis L y d e k k e r .
S eeley
Genus Hypsirophus.
C o p k Bull. U. S. geol. surv. of territ 1877.
Hypsirophus = Stegosaurus.
Genus Nodosaurus.1
S e e l e y Quart, journ. g e o l . s o c . 1881.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1889; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896 ; Geol.
Magazine 1898.
Nodosaurus textilis M a r s h .
«
ischyrus S e e l e y — Hoplosaurus ischyrus
S eeley.
Genus Oligosaurus.
S e e l e y Quart, journ. geol. Soc. 1882.
Oligosaurus adelus
S eeley.
Genus Omosaurus.
O w en F o ss. r e p t. m e s o z . r e p t.
Geol. Mag. 1876.
L y d e k k e r Cat. foss. rept. britt. mus. 1888.
D
a v ie s
Omosaurus durobrivensis H u l k e .
«
hastiger O w e n .
«
armatus O w e n .
Genus Orosaurus.
Orosaurus — Orinosaurus.
Genus Palffioscincus.
L e i d y Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1856; Trans, amer. Phil. soc. Philad. 1859.
M a r sh Ann. rep. U. S. geol. Surv. 4896 ; Amer. journ. of Sc. 1892.
Palaeoscinus costatus L e i d y .
«
latus M a r s h .
G enus
Polacanthus.
H u l k e Philos. Transact. roy. soc. London 1881., 1887 : Proceed. roy. Soc.
1897.
1 S ub fa m ilia (?) Nodosaurida* M a k h h .
26!»
SYNOPSIS UNI) ABSTAMMUNG 1>KR DINOSAURIER.
Quart, journ. geol. Soc. 1892 ; Ann. mag. nat. hist. 1892.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. Soc. 1892; Ann. mag. nat. hist. 1892.
L e e Ann. mag. nat. hist. 184-3.
S eeley
Polacanthus Foxii
Genus Priconodon.
M a rsh Amer. journ.
of
H ulke.
Sc.
Pt'iconodon crassus
1888.
M arsh.
Genus Priodonthognathus.
S e e l e y Quart, journ. geol. Soc. 1875; Geol. Magazine 1875.
Priodonthognathitfi Phillipsii
S eeley.
Genus Regnosaurus.
M a n t e l l Philos. transaet. 1841., 1848.
O w e n Foss rep. weald form.
.
Regnosaurus Northhamptoni M a n t e l l = Iguanodon
tim — Hylaeosaurus O w e n partim.
Genus Rhadinosaurus.
Rhadinosaw'us alcimus
par
S eeley.
Genus Sarcolestes.
L y d e k k e r Quart, journ. geol. soc.
Sarcolestes Leedsi
M antell
1 8 8 8 ., 1 8 9 3 .
L ydekker.
Genus Scelidosaurus.
O w en F o ss. r e p t. lia s fo r m .
M a rsh
Geol. Magazine 1896 ; Amer. journ. of Sc. 1895.
Scelidosaurus Harrisoni
O w en.
Genus Stegosaurus.
C o p e Amer. naturalist. 1871., 1^78., 1888; Bull. U. S. geol. a geogr. surv.
1878.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1877, 1879,1880, 1881, 1888, 1891 ; Ann. rep.
U. S. geol. Surv. 1896; Geol. Magazine 1888, 1891.
L u c a s Proc. U. S. nat. Mus. 1901.
Stegosaurus stenops M a r s h .
«
ungulatus M a r s h .
«
«
affinis M a r s h .
«
duplex M a r s h .
«
discurus C o p e = Hypsirhophus discurus C o p e .
«
Seeleyanus C o p e =
«
Seeleyanus C o p e .
Genus Stenoplyx.
K o k e n Palaeont. Abhandl. 1887.
M e y e r Palaeontographica 1859.
Stenoplyx valdensis
M eyer.
Genus Struthiosaurus.
B u n z e l Abh. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1871.
Struthiosaurus austriacus
B unzel.
F R . BAKOM NOPC’SA JU N .
á 70
Genus Syngonosaurus.
Syngonosaut'us macrocercus
S eeley.
Genus Vectisaurus.
Vectisaurus valdensis
3.
H ulke.
Ceratopsidse.
F a m ília
Genus Agathaumas.
C o p e Rep. U. S. geol. Surv. 1875; U. S. geol. surv. of territ. 1873.
M a b s h Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Agathaumas milo C o p e ( p a r t i m ) = H a d r o s a u r u s o c c i d e n t a l i s
partim.
«
sylvestris C o p e = Monoclonius crassus Cope.
Genus Ceratops.
M a r s h Amer. jour, of Se. 1892; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Ceratops montanus
«
paucidens
«
L e id y
M arsh .
M arsh
= Hadrosaurus paucidens
M arsh.
sp . L ydekker.
Genus Dysganus.
C o p e Proc. Ac. nat.
se.
Philad. 1876; Amer. naturalist 1890.
Dysganus encaustus C o p e .
«
Haydenianus C o p e .
«
bicarinatus C o p e .
«
peiganus C o p e .
Genus Monoclonius.
C o p e Americ. naturalist 1886., 1889; Proceed. Ac. nat. Se. Philadelph.
1876; Bullet. U. S. geol. Surv. of territ. 1873., 1874., 1877.
M a r s h Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Monoclonius crassus C o p e — Agathaumas sylvestiis C o p e — Polyonax
mortuaris C o p e .
«
recurvicomU C o p e .
«
sphenocoerus C o p e .
«
fissus C o p e .
(ienus Polyonax.
C o p k Bull. U. S. geol. Surv. of territ. 1873.
Polyonax = Monoclonius.
Genus Stenholophus.
M a r s h Ann. Rep. U. S. Surv. 1896.
Sterrholophus flabellatus
M arsh .
1 Bildet vielleicht eine eigene Untcrfainilie (TorosauridsBl.
SYNOPSIS UN!) ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER.
271
Genus Torosaurus.1
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1891, 1892.; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896.
Torosaurus latus M a r s h .
«
gladius M a r s h .
Genus Triceratops.
M a r s h Amer. journ. of Sc. 1890., 1891., 1898 ; Ann. Rep. U. S. geol. Surv.
1896; Geol. Magazine 1890., 1891.
Triceratops prorsus M a r s h .
«
serratus M a r s h .
t
horridus M a r s h .
«
calcicomis M a r s h .
«
obtusus M a r s h .
«
A n h a n g .
S u bfam ilia : M egalosauridae.
Genus Genyodectes.
W o o d w a r d . Proc. Zool. soc. London 1901.
Genyodectes serns
W ood w a r d .
Abstammung der Dinosaurier.
Es ist eine gewiss auffallende Erscheinung, dass bisher fast kein Ver
such unternommen wurde, die Veränderungen die die Dinosaurier im Ver
laufe des Mesozoicums erleiden, genauer zu verfolgen. Der Grund davon
ist wohl darin zu suchen, dass bis vor wenigen Jahren durch die rastlosen
Forschungen zumal amerikanischer Paläontologen stets neues Material zu
Tage gefördert wurde und sich auf diese Weise der Phylogenie der Dino
saurier stets neue Perspectiven eröffneten. Da aber in Folge des Todes von
C ope und M arsh gerade auf diesem Gebiete der Paläontologie derzeit eine
Art Stillstand eingetreten ist, bietet sich eine günstige Gelegenheit das
bisher aufgestapelte Material durchzusichten und von phylogenetischem
Standpunkte zu ordnen.
Dies ist der Zweck der folgenden Zeilen.
Uber die Abstammung der Theropoden gewähren die Arbeiten von
M arsh einige Aufschlüsse. Die primitiven Formen treten im Trias auf.
Es sind dies die Anchisauridae. Ein Postorbitale, (tab. I, fig. 6e) Mangel
einer Interpubes, eines Processus ascendens am Astragalus, biconcave Wir
bel mit kurzem Dornfortsatz, die geringe Anzahl von Sacralwirbeln (2—3),
* Die durch kurzen Femur ausgezeichnet wareu.
•í<R. BARON NOPCSA JU N .
nicht reducirte Zehen an Hand und Fuss und Mangel einer stärkeren vor
derein Ausbreitung des Heum (tab. I, fig. 1<>) sind die bezeichnendsten pri
mitiven Merkmale.
Nach dem Muster von Zanclodon gebaut, jedoch weiter entwickelt
sind die Megalosauridae (tab. I, fig. 6/’). Es hat sich bei diesen
ein Processus astragalus bereits entwickelt. Manchmal tritt eine Interpubis a u f: die Pubes vorne coosificirt. Die vorderen Wirbel sind convexoconcav, ihre Dornfortsätze hoch. An der Bildung des Sacrums beteiligen
sich 4 5 Wirbel. Das Ilium ist gegen vorne verbreitert (tab. I, fig. 1/)
und es ist an Hand (5—4) noch mehr aber an Fuss (4—3) eine Zehenreduction bemerkbar.
Eine zum Teil noch specialisirtereForm ist Lubrosaurux, bei dem
Interpubes und Processus ascendens beide vorhanden und sämmtliche Wirbel convexoconcav sind. Allerdings weist Labrosaurus in der
Reduction der vorderen Zähne eine Eigenschaft auf, die bei den Megalostiuridei) fehlt. Die breite Pubes erinnert an die Zanclodonliden , daher
er nicht von den Megalosauriem abgeleitet werden kann, sondern wahr
scheinlich eine paralelle Entwicklungsreihe repräsentirt. Während bei allen
diesen Theropoden der Fem ur länger ist als die Tibia, begegnen wir bei
den Hallojtodiden, Coe.luridae und Comp so;/ >tathida e so wie bei den Vögeln
das umgekehrte Verhältnis.
Unter den Hallopodidcn treten uns Formen entgegen, die durch ihre
biconcaven Wirbel, durch die geringe Anzahl der Sacralwirbel (2) die lose
Verbindung der distalen Pubesenden und den Mangel eines Processus
ascendens am Astragalus an die Anclnsauridae erinnern und durch die
Reduction der Zehenglieder (Manus 4, Pes 3) Specialisation aufweisen. Sie
können in Folge dessen höchstens von den Atwhisauridae abgeleitet wer
den, dürften aber eher mit letzteren nur gemeinsame Ahnen* haben.
Ähnlich wie die Megalosauridae zu den Anchisauridae, verhalten sich
die Composognalhidae zu den Hallopodidae , von denen sie sich haupt
sächlich durch die convexoconcave Entwicklung der vorderen Wirbel, die
weiter fortgeschrittene Zehenreduction (Manus 3, Pes 3) und die Entwick
lung eines Processus ascendens astragali unterscheiden. Eine Verknöche
rung der vorderen Halsrippen mit den Wirbeln, convexoconcave vordere
Wirbel, Coosificirung der Pubesenden, Vorhandensein einer Interpubes
sind endlich nebst einer eminent vorgeschrittenen Pneumaticität des Ske
lettes die charakteristischen Merkmale der Coeluridae.
Aus dem soeben Gesagtem ergibt sich für die Thwopoden folgender
Stamm baum :
SYNOPSIS UND AHSTAMMUN« DKR DINOSAURIER.
Trias.
Z
Anchisauridae
Hallopodidae
Ju ra .
/
Compsognathidac
/
’
Megalosaurid ae
\
Coeluridae
Labrosauridae
Kreide,
Megalosauridae
Woraus hervorgeht, dass die Entwicklung einer Interpubis, die Zu
nahme der Sacralwirbel, die Bildung convexoconcav er Wirbel, das
Entstehen eines Processus ascendens und die Reduction der Zehcnglieder
bei verschiedenen Unterfamilien gleichzeitig vor sich ging und wahr
scheinlich nur durch den aufrechten Gang bedingt wurde. Damit stimmt
auch die neuere Beobachtung O s b o r n s , der im Processus ascendens der
Vögel nur eine analoge, nicht aber homologe Bildung erblickt, vollkommen
überein .E ndlich scheint eine Grössenzunahme der pterygoidalen Mus
keln stattgefunden zu haben. (Anchisaurus, Ceratosaurus.)
Viel unklarer sind die Verhältnisse bei den Sauropoden.
In welchem Verhältnis die Diplodocidae zu den Atlant osauridae
stehen, lässt sich, bis nicht mehr Schädelreste bekannt sind, nicht ermit
teln. Soviel scheint jedoch festzustehen, dass die Diplodocidae ein specialisirteres Stadium darstellen, obzwar bie geringe Anzahl von Sacralwirbeln
ein primitives Merkmal sein dürfte. Bemerkenswert ist, dass die Gestalt
der Pubes manchmal an die Theropoden erinnert. In Becken und Schädel
zeigen die Sauropoda stark krokodiline Eigenschaften. Die Zähne erinnern
zum Teil an die Zwischenkieferzähne von Hypsilojyhodon.
Von der Abstammung der Orthopoda kann man sich, da bereits viel
Material vorliegt, ein ziemlich klares Bild entwerfen. Da aber gerade bei
dieser Unterordnung die einzelnen Familien sehr von einander abweichen,
dürfte es zweckmässig sein, zuerst die Veränderungen in den einzelnen
Familien zu verfolgen und dann erst die Unterordnung als solche zu be
trachten.
I.
Ornithopod/idae. Bei Nanomurus ist ähnlich wie beiden Coeluriden
der Femur kürzer, als die Tibia. Die vorderen Wirbel sind so, wie bei den
primitiven Theropoden, biconcav. Das Sacrum wird ähnlich, wie bei A n chisaurus, nur aus 3 (?) Wirbeln gebildet. Das Ilium (tab. I, fig. 1< ) ähnelt
nicht unerheblich dem des letzgenannten Theropotlen und mit den
Coeluriclen hat Nanosaurus ausserdem noch die sehr zarte Structur der
Knochen gemeinsam. Leider sind von diesem scheinbar primitiven Dino
saurier weder die Pubes, noch Schädel bekannt.
Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901.
274
F R . BARON NOPCSA JU N .
Viel besser, als über die Nanosauriden sind wir über die H ypsilophodontiden unterrichtet. Der Schädel von Hypsilophodon (tab. I, fig. 6/>i
erinnert ganz, wie an anderer Stelle gezeigt werden soll, an die Protero•sviuridae (tab. I, fig. 6a) und das Auftreten von Zwischenkiefer-Zähnen
ist eine bei den Ornithopoden ganz isolirte Erscheinung. Auch bei den
Hypsilophodontiden ist sonst der Femur noch kürzer, als die Tibia. Die
Wirbel sind bei einigen Formen noch zum Teil eben, zum Teil aber sind
sie analog wie bei den specialisirteren Theropoden opistoccel geworden.
Das Sacrum wird bei den Hypsilophodontiden schon aus 5—6 Wirbeln
gebildet. Der bei Hypsilophodon vorkommende hängende Trochanter stellt,
nach D o llo , eine Specialisirung gegenüber dem 4-ten Trochanter von
hfuanodon dar und zwar soll er das Resultat einer stärkeren Entwicklung
des Tendons von Sutton sein. Es kann aber auch der 4-te Trochanter von
Iguanodon nicht als primitives Stadium, sondern als Resultat der Reduction des Sutton’schen Tendons von Hypsilophodon aufgefasst werden und
so erscheint dann auch der vierte Trochanter von Hypsilophodon im Ge
gensätze zu den Ausführungen D o llo ’s nur als primitives Merkmal. Im
Becken übertrifft bei Laosaurus die Pubis * den Processus pectinealis ganz
bedeutend an Grösse (tab. I, fig. 2a), bei Hypsilophodon sind beide gleich
stark. Die Hände und Füsse sind bei den Hypsilophodontiden so wie bei
den Theropoden mit Krallen bewehrt. Auf der Hand sind 5, am Fusse
ö Zehen vorhanden. Endlich erinnern die Ischia von Dryosaurus nicht
unbeträchtlich an jene von Anchisaurus. Sprechen diese, bei den H ypxilophodontidev auftretenden Merkmale stark für eine Verwandtschaft
mit Nanosaurus, so zeigt uns die manchmal bemerkbare Ossification des
Sternums und die Coossification der Sacralwirbel, dass die Hypsilophodon tiden nicht als Vorfahren der Camptosauriden oder Iguanodontidae ange
sehen werden können, sondern in ihren früheretacischen Formen schon
eigene Specialisation aufweisen. Durch die Entwicklung des Schädels, (tab. I,
fig. 6c) Mangel an Zwischenkiefer-Zähnen, die Verlängerung des Femur, (der
länger ist, als die Tibia), durch die durchaus opistocoele Gestalt der vorderen
Wirbel, die Reduction der Fusszehen auf 3 und durch eine Vergrösserung
des Processus pectinealis unterscheiden sich die ( amptosauriden von der
Wenn die Postpubis ( M a r s h ) der Ornithopodiden als Pubis, die Pubis
aber nur als Vergrösserung des Processus pectienalis aufzufassen wären,
so darf letztere nicht mit der Pubis bei den Theropoden identificirt werden und
es würde dann auch bei den specialisirteren Orthopoden, z. B. Ceratopsiden , der
gegen vorne gerichtete Teil des Schambeines nicht mit dem gleichgerichteten Teile
der Theropoden identificirt werden dürfen. Durch Auffassung des vorderen Pubesteiles als dem Processus pectinealis analoge bildung kann ferner das Schambein
der primitiven Ornithopodiden eher mit dem gleichen Teile bei den Theropoden
verglichen werden.
*
(M arsh )
275
vorhergehenden Unterfamilie, während die Grösse der Pubes noch an die
selbe erinnert und endlich in der unvollkommenen Verbindung der Sacral
wirbel und dem Mangel eines verknöcherten Sternums (letzteres mit L a o
saurus gemeinsam) noch eigentümliche primitive Merkmale nachweisbar
sind. Eine fortschreitende Specialisation den H ypsilophodontiden gegen
über, wo die Dornfortsätze wie bei A nchisaurus kurz sind, beweisen bei
C am ptosaurus auch die langen Dornfortsätze der Eumpf- und vorderen
Schweifwirbel. Die Iguanodontiden, die die folgende Unterfamilie bilden,
zeigen in der Structur der Zähne (tab. I, fig. 7 i, k), der Ossification des
Sternums, in der Vergrösserung des Processus pectinealis, Reduction der
Pubis und dem Auftreten von verknöcherten Sehnen längs der Wirbelsäule,
specialisirtere Verhältnisse, als die (Camptosauridae; aber die geringe
Ausdehnung der maxillaren, Apophyse des Praemaxillare, die eigentümliche
Gestaltung des Quadratojugales und des Jugales trennen sie von diesen
und machen eine Ableitung von letzteren unmöglich. Sie scheinen von
relativ primitiven Formen mit opistoccelen (?) Wirbeln abzustammen und
sich selbständig paralell mit den übrigen Ornithopodiden entwickelt zu
haben. So wie bei der folgenden Unterfamilie der C laosauriden treten
bei ihnen im Gegensätze zu den H ypsi lophod onti den, Hufe auf den Zehen
der Vorder- und Hinterfüsse auf. Die beiden letzten Unterfamilien, die
Claosauridae und lladro sa u rid a e, speciell letztere, sind nach dem Typus
von (^amj)tosaurus gebaut. Bei C laosaurus ist die fast völlige Reduction
der Pubis (tab. I, fig. 2 b), die Entwicklung des Iliums (tab. I, fig. id.), die
grosse Anzahl von Sacralwirbeln (9) und die Entstehung von massiven
(nicht hohlen) Rohrenknochen von grösser Wichtigkeit.
Als Resultat dieser Untersuchungen können wir als primitive Merk
male der O rnithopodidae folgende Eigenschaften feststellen:
1.7m Schädel: Zwischenkiefer-Zähne, kurze m ax illa re A pophyse
des Interm axillare, kurzes Jugale, kleines Prcu'dp-ntale. G esam m thabitus
p rolerosau rid.
2. Vordere W irbel biconcav, Rückenwirbel m it kurzen D ornf ort
sätzen, w enig (3) S acralw irbel.
3. Ilium A nchisaurus-ähnlich, ebenso Ischium (tab. I, fig. Sa, b), P ro
cessus pectinealif; klein, starke Pubis.
4. Femur mit hängendem Trochanter, kürzer als Tibia, Zehen mit
K rallen.
5. Alle Knochen vogelähnlich leicht und dünnw andig.
Diese Eigenschaften (mit Ausnahme Pubislage) weisen alle auf die
Familie der Coeluriden zurück. Die Veränderungen, die unter den O rnitho
podiden im Laufe der Zeit stattfanden, lassen sich im Schädel auf eine phytophage Specialisation und ein Anwachsen der temporalen Muskeln zurück
führen. In der Wirbelsäule sind sie dieselben, wie wir sie bei den Theropoden
18*
4 7 t;
F R . BARON NOPCSA JO N .
kennen gelernt haben, also analoge Bildungen. Im Becken ist wie bei den
Theropoden eine Verstärkung deslliums, ausserdem eine Verringerung der
Pubis und eine Vergrösserung des Processus pectinalis bemerkbar. Der
Femur verlängert sich und die ursprünglichen Krallen verwandeln sich
in Hufe.* Die Veränderungen der Wirbelsäule und die Verstärkung deß
II. Stegosauricr. Wenn wir vor Augen halten, dass die Ornithopodiden auf diese Weise wahrscheinlich von zweifüssigen Theropoden, resp.
vogelähnlichen Dinosauriern abstammen dürften, die Stegosaurier aber
in Bezug auf die starke Pubis (tab. I, fig. 2c) noch am meisten an die primi
tiven Hypsilojthodontiden erinnern, dass sie durch ihre Zahnstructur
(tab. I, fig. 7/), durch amphiccele Wirbel, durch die Entwicklung der Unter
kiefermuskulatur, des Praemaxillare, des Lacrymale und durch die Grössen
unterschiede der vorderen und hinteren Extremitäten auch noch am ehesten
an die primitiven Ornithopodiden erinnern, dass sie ferner durch den
Besitz eines eigenen Postorbitale ein, an die Anchisaurideu erinnerndes,
fast altertümliches Gepräge erhalten, alle Knochen jedoch bereits massiv
sind und ein Hautskelet zur Entwicklung kommt,
so gewinnt die An
nahme, dass sich die Stegosaurier frühzeitig aus ornithopodiden Dino
sauriern entwickelten, viel Wahrscheinlichkeit. Die Persistenz der biconcaven Wirbel wird dadurch erklärlich, dass sich diese Tiere später nicht wie
die Theropoden oder Ornithopodid.en auf die Hinterfüsse blieben und es
scheint sogar bei den cretacischen Stegosauriern (Nodosaurus) eine neuer
liche Vergrösserung der vorderen Extremitäten stattgefunden zu haben.
In Folge der vierfüssigen Gangart fand ferner eine Rückbildung des vier
ten Trochanters statt. Die starke Entwicklung der Beckenknochen dürfte
mit der schweren Last der Panzerplatten des Rückens in Zusammenhang
stehen. Die Erweiterung des Neuralcanals der Sacralgegend lässt sich end
lich mit derselben bei Coelurus und den Sauropoden beobachteten Erschei
nung vergleichen und scheint so eine primitive Eigenschaft zu sein.
III. Ceratopsidae. Ziemlich unklar sind die Verwandtschaftsverhältnisse bei den Ceratopsiden. Die relativ kurze Entwicklung der maxillaren
Apophyse des Praemaxillare (dieselbe reicht nicht bis an das Lacrymale)
erinnert an die Stegosaurier und die primitiven Ornithopodiden und der
Kopfpanzer ist eine Eigentümlichkeit, die wir nur bei einigen Stegosanriern (Struthiosaurus) wiederfinden. Die biplanen Wirbel (tab. I, fig. 5//)
lassen sich wohl von den amphicoelen Stegosaurier-Wirbehi (tab. I,
vorderen Beckenteiles dürfte in dem aufrechten Gange und der zunehmen
den Körpergrösse seine Erklärung finden.
*
Das Auftreten von Hufen bei specialisirten phytophagen Reptilien gegen
über der Krallenbewehrung der Zehen bei creophagen Tieren derselben Ordnung
hat auch in der Unterclasse der Placentalier sein Analogon.
’
277
fig. 4(/), nicht aber von den specialisirten convexoconcaven Ornithopodi
den -Wirbeln ableiten. Die grosse Anzahl der Wirbel im Sacrum erinnert
nur an die Stegosaurier, oder an die specialisirten Ornithopodiden. Das
Ilium zeigt durch seinen postacetabularen Fortsatz ein etwas primitives
Merkmal, es erinnert zum Teil an die Stegosaurier, ist aber dem Sacrum
entsprechend stark modificirt. Die Ischia (tab. I, fig. 5a) erinnern ausges
prochen an dieselben Knochen bei den Stegosauriern (tab. I, fig. 4 a), der
grosse Processus pectinealis an Claosaurus. Die Gestalt der Yorderfüsse
erinnert ebenfalls an die Stegosaurier (tab. I, fig. 5 b, c ; fig. 4 b, e), die
Hufbekleidung haben die Ceratopsiden mit den Stegosauriern und den
specialisirten Ornithopodiden gemeinsam.
Eine geringe Reduction der Zehen und die Stegosaurus-artige Gestalt
des Hirnes (M arsh 1895, tab. LXXVIII, fig. 1, 4.) machen aber nebst den
anderen primitiven Eigenschaften eine Abstammung von den specialisierten
Ornithopodiden unmöglich und so dürften daher die hornbewehrten Ceralopsiden von den ebenfalls gepanzerten Stegosauriern abzuleiten sein.
Wenn man endlich in Betracht zieht, dass der Längenunterschied der Vorderund Hinterfüsse bei manchen Stegosauriden ( -Sodosanridae) ebenfalls ver
schwindet, wirdeine Abstammung der Ceratopsidae von den Stegosauridae
nur noch wahrscheinlicher.
Das bisher über die Oi'thopoden Gesagte lässt sich am besten durch
folgenden Stammbaum übersichtlich darstellen.
(Craspedodon^
Viel unklarer als die Descendenz-Verhältnisse in den einzelnen Fami
lien der Dinosaurier sind die Abstammungsverhältnisse der drei Unter-
278
FK. BARON NOPCSA JUN.
Ordnungen untereinander. Dies hat seinen Grund hauptsächlich darin, dass
die extremsten Glieder eine solche Specialisation aufweisen, so dass man
leicht geneigt wird, für sie eigene Ordnungen zu creiren. Bei dem Versuche
einen Stammbaum der D inosaurier herzustellen, fragt es sich natürlich
vor Allem wieder darum, welches denn eigentlich die primitivsten Formen
sind, ob diese unter den Sauropoden, Theropoden oder Orthopoden zu
suchen sind und auf welche andere Ordnung der Reptilien dieselben zurück
weisen. In Schädelbauweisen die Theropoden direkt auf die P rotosaw ndae
zurück (tab. I, fig. 6 d, e) und dasselbe liess sich auch bei den primitiven
Ornithopodiden (H ypsilophodontiden) feststellen. Wir haben ferner ge
sehen, dass die primitiven Formen der Theropoden und der Orthopoden
auch gegenseitig (unter anderen den aufrechten Gang) * grosse Ähnlich
keiten aufweisen, so dass ein gemeinsamer Ursprung wahrscheinlich wird.
Wie verhalten sich nun dazu die Sauropoden 9 In der Wirbelsäule und
den Extremitäten fallen, wenn wir sie mit den übrigen D inosauriern
vergleichen, grosse Verschiedenheiten auf und die einzigen Anhaltspunkte
zur Bestimmung ihrer Abstammung bieten uns ihr Schädel und ihre Zähne.
Wie an anderer Stelle ausgeführt wurde, zeigt der Schädel der Sauropoden
(sogar der von Diplodocus!) zu den Ornithopodiden entschieden eine grös
sere Ähnlichkeit, als zu dem Rynchocephalen-artigen Schädel der Theropo
den, , daher müssen die Sauropoden, soferne sie überhaupt zu den D ino
sauriern gehören, eher von den ersteren, als von letzteren abgeleitet wer
den. Für ihre Zugehörigkeit zu den D inosauriern, speciell für ihre,
wenn auch ferne Verwandtschaft zu den Orthopoden, sprechen ihre Zähne.
Es besteht eine auffallende Ähnlichkeit zwischen den Zähnen von Caulodon
und anderen Sauropoden einerseits (tab. I, fig. 7d) und den Zwischen
kiefer-Zähnen von H ypsilopliodon Food (tab. I, fig. 7e). Die ZwischenkieferZähne von Hypsilophodon deuten durch ihre Randkerbungen den Beginn
jener Kerbung an, die sich bei Stegosauriern und Ornithopodiden weiter
entwickelte, andererseits erinnert ihre kegelförmige Gestalt, die von dem
blattförmigen Zahn der Kalodontidae weit abweicht, an den primitiven
Kegelzahn der Reptilien. Genau diesen nicht specialisirten omnivoren
Zahntypus finden wir bei den Sauropoden wieder. Ich halte es daher
vorläufig für wahrscheinlich, dass sich die Sauropoden in der Trias oder
noch früher aus aufrechtgehenden ornithopodiden, omnivoren Dinosauriern
*
Der Oedanke, dass hei den Dinosauriern die bipedale Gangart die primi
tivere wäre, wurde zuerst von L. D o l l o ausgesprochen. Es stimmt dies auch mit
dem Verhältnisse der bipedalen und quadrupeden Fährten im Connecticut-Tale und
auch damit überein, dass einige dieser Fährten auffallend vogelähnlich sind,
í H i t c h c o c k : Ichnology.) Endlich ist schon bei Proterosaurus ein bedeutender Gröseeminterschied zwischen den Vorder- und Hinterfüssen bemerkbar.
SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG D E R DINOSAURIER.
entwickelten.* Ein endgiltiges Urteil über diese Frage wird aber erst
möglich sein, wenn wir Reste jener omnivoren oder herbivoren D inosaurier
kennen werden, deren Fussspuren im Connecticut-Tale in grösser Menge
nachweisbar sind. Vorläufig würde sich für die D inosaurier im Allgemei
nen folgender Stammbaum ergeben.
Proterosauridao
P erm .
Prodinosauria ?
T rias.
Orthopoda
Jura.
Aves (nach O s b o r n )
é
I
K reide.
Tertiär.
♦
1
Es erübrigt noch auf die Ähnlichkeit hinzuweisen, die zwischen den
Krokodiliern und den Sauropoden bemerkbar ist. Auf Grund dieses Stamm
baumes eröffnen sich nämlich auf diese Weise für die Abstammung der
Parasuchia, die den Sauropoden näher zu stehen scheinen, als den übri
gen D in osau riern , ganz eigentümliche Perspectiven.
KURZE MITTEILUNGEN.
B erich t ü b er den von der Ung. Geolog. G esellschaft n ach Selmeczund K örm öczbánya im J a h re 1901 v e ra n s ta lte te n Ausflug. Aufge
muntert durch den Erfolg des im Jahre 1899 in die siebenbürgischen
Landesteile veranstalteten Gesellschaftsausfluges fühlte sich der Ausschuss
der Geol. Gesellschaft bewogen, auch heuer einen ähnlichen Studienausflug
zu arrangiren.
Mit den Unterschriften der Herren Dr. T homas v . S zontagh , Ausschuss
mitglied und Dr. H ugo B öckh , ordentliches Mitglied, gelangte an den Aus
schuss ein detaillirter Vorschlag, in welchem der Ausflug auf eines der
geologisch klassischesten Gebiete Ungarns, nach Selmecz- und Körmöcz
bánya, die Heimstätte des ungarischen Bergbaues geplant wurde.
*
Eine diesbezügliche Bestätigung scheinen auch die neueren Beobachtun
gen O s b o r n s über die Gleichgewichtverteilung bei Diplodocus zu bieten. Der Schwer
punkt von Diplodocus fällt eben noch in die verticale Verlängerung seiner hinteren
Extremitäten.
280
K Ü R Z E MITTEILUNGEN.
Der Ausschuss der Geol. Gesellschaft nahm den Antrag an und
so wurde der Ausflug vom 22. bis 29. September abgehalten.
Es Unterzeichneten sich zur Teilname insgesammt 14, worunter lei
der nur 10 Mitglieder erscheinen konnten : u. z. folgende H erren :
Chefgeologe Oberbergrat L udwig B oth v . T elegd , Präsident der
Gesellschaft, Sectionsrat J ohann B öckh, Direktor der kgl. ung. Geologi
schen Anstalt, Univ.- Prof. V. ÜHLiGaus Wien, Prof. Dr. J ulius v. S zádeczky,
Dr. F ranz S chafarzik, Dr. T homas v. S zontagh, Bergrat Dr. H ugo B öckh.
Prof. an d. Berg- u. F o r st- Akademie, Bergrat L udwig v. Cseh , M on tan
geologen. Secretär der selm eczb án yaer Filiale der Geol. Gesellschaft,
Geologe Gabriel -L ászló, Sectionsgeologe Dr. M oritz v. P álfy, erster Secretär
der Gesellschaft.
Diese Gesellschaft kam am Nachmittag des 22. September in Selmeczbánya an, wo deren Mitglieder noch am selben Tag die Gebäude und
Sammlungen der Akademie und die montangeologischen Aufnamen des
Bergrates L udwig v. Cseh besichtigten. Abends erwartete die Gäste ein
gemeinschaftliches Souper.
Am 23. September morgens begab sich die Gesellschaft zu Fuss
zum Yörösküter Teich und nahm unterwegs die postvulkanische Umwand
lung entlang der Pyroxenandesit-Gänge in Augenschein. Von hier ging
es über den Szálláshegy gegen Szkleno. Unterwegs zeigte Dr. H. B öckh auf
einer kleinen Strecke die durch Contactmetamorphose hervorgebrachte
phyllit- und gneissartige Ausbildung der Werfener Schiefer und den
weitverbreiteten Quarzit des Szálláshegy, den er zufolge seiner Ähnlichkeit
mit den verkieselten Granodioriten für einen verkieselten Triaskalk hält.
Uber den Ursprung dieser Quarzite entspann sich eine längere Debatte:
beinahe jedes Mitglied der Gesellschaft äusserte sich dahin, dass diese
Gesteine lebhaft an die auf anderen Gebieten auftretenden palaeozoischen
Quarzite erinnern und gar nicht den Hydroquarziten ähneln. Dr. H. B öckh
weist darauf hin, dass sie auf die Triasschiefer gelagert sind und somit
triadisch sein müssen, worauf V. U hlig sie mit den lunzer Quarziten
vergleicht. Dr. H. B öckh hält dies nicht für unmöglich, doch hebt er
hervor, dass in Anbetracht der umgebenden, durch Verkieselung entstande
nen Quarzitmassen kein Grund vorhanden ist, für dieselben eine andere
Entstehungsart anzunehmen. Als die Gesellschaft ins szklenoer Thal
hinabgelangte, entdeckte dort Dr. M. v. P álfy in der Nähe der Kalköfen einen
Aufschluss, in welchem deutlich sichtbar war, dass der Quarzit unter den
triadischen Kalkstein gelagert ist, in denselben keinen Übergang bildet
und von ihm durch eine Schieferschichte getrennt wird, die mit den
rheingrabener Schiefern vergleichbar ist. Daraufhin einigten sich sämmtliche Anwesenden darin, dass sie es hier mit einem triadischen Quarzit zu
KURZE MITTEILUNGEN.
thun haben, der jedoch nicht durch Verkieselung entstand, sondern mit
den lunzer Quarziten vereinigt werden kann.
Nachdem man die heute noch anhaltende Gangbildung in Szkleno
besichtigt hatte, wurden noch die zwischen Szkleno und Geletnek auftre
tenden Rhyolite, Perlite und Pechsteine in Augenschein genommen und
dann per Wagen die Heimfahrt nach Selmeczbánya angetreten.
Am 24. September Vormittags fuhr die G esellschaft unter der lie
benswürdigen Führung des kgl. Oberingenieurs F ranz P elachy durch
den Franzschacht in denKaiser Franz-Erbstollen ein, wo der, im Innern
des Pyroxenandesit-stockes auftretende, eigenartig kugelig ausgeschiedene
Andesit die Aufmerksamkeit auf sich lenkte. Von hier begab man sich ins
tiefere —- 400 m tiefe — Niveau des Schachtes, wo die G esellschaft die
Thermen (Temp. 4 5 c C) und die Zersetzung der G esteine studirte, um
dann durch den Franz-Josefsschacht zu Tag zu fahren. Nach dem U m klei
den ruhte die Gesellschaft, der liebenswürdigen Einladung des Herrn
Oberingenieurs F ranz P elachy folgend, bei einem geselligen Gabelfrühstück
aus und begab sich dann per W agen nach Vihnye. Im vihnyecr Tal
studirten die Ausflügler das gegenseitige Verhältniss des Pyroxenandesites
und Biotitam phibol-Andesites, des Diorites und Aplites, so auch die Aplitdurchbrüche. Der Diorit gab den Anstoss zu einem interessanten Id een
austausch ; V. U hlig und J. S zádeczky äusserten sich dahin, ob dies nicht
ein Lakkolit sei? Nach der am 26. September veranstalteten Excursion
entsagte jedoch U hlig dieser Idee. In Bezug auf das Alter des Diorites
gingen die M einungen ebenfalls au sein a n d er; nach Dr. H. B öckh spricht
gegen sein m esozoisches Alter jener Umstand, dass im eocenen Conglom e
rat Dioriteinschlüsse nicht gefunden wurden, obzwar alle übrigen in der
Um gegend vorkommenden Gesteinsarten darin vorhanden sind, weiters
sein Basicitätsverhältnis, welches Dr. H. B öckh in seiner Abhandlung
eingehend besprechen wird. V. U hlig schliesst sich dieser Auffassung an,
während S zádeczky, S chafarzik, S zontagh und P álfy es zwar nicht für
ausgeschlossen halten, dass der Diorit tertiären Alters sei, doch sehen sie,
bis unzweifelhafte Belege dafür erbracht werden, keinen Grund, das
bisher allgem ein acceptirte Alter m it einem anderen zu vertauschen.
Mittag war längst vorüber, als die Gesellschaft Vihnye erreichte, wo
sie von dem verdienstvollen Bürgermeister der kgl. Freistadt Selmeczbánya
und deren Magistrat zu dem von der Stadt arrangirten Diner erwartet
wurde. In gehobener Stimmung verrannen rasch die Minuten uud nach
Aufhebung der Tafel schickten sich die Gäste — die illustre Gesellschült
wegen ihrer Eile um Entschuldigung bittend — an, den restlichen Teil
des Tagesprogramms zu absolviren. Nach dem Studium des Steinmeeres
und eocenen Conglomerates wurden die Thermen und Süsswasserkalke
des vihnyeer Bades besichtigt. Leider zwang die einbrechende Dunkelheit
K U R Z E MITTEILUNGEN.
zur Heimkehr, so dass die Besuche in der K a c h e l m a n n ’schen Maschinen
fabrik und Brauerei unterbleiben mussten.
Das Programm für den 25. September bestand in einem Ausflug
auf den Szitnya; unterwegs studirte die Gesellschaft die Pyroxenandesite,
Biotitamphibol-Andesite und deren Tuffe.
Am 26. September kam das hodrusbányaer Thal, der Granodiorit und
dessen Contactbildungen mit den triadischen Gesteinen, die Verkieselung
des Granodiorites etc. an die Reihe.
Am 27. September Morgens 4h 50M verliess nach fünftägigem ange
nehmen und lehrreichen Aufenthalt die Gesellschaft die kgl. Freistadt
Selmeczbánya, die die Ausflügler so liebenswürdig empfing, und gelangte
nach anderthalbstündiger Eisenbahnfahrt nach Garamberzencze, von wo
sie sich programingemäss zu Fuss im Eisenbahneinschnitt zur Station
Bartoslehotka begab. Diesen Weg trat die Gesellschaft nicht mehr voll
zählig an, da Direktor J. B öckh aus Gesundheitsrücksichten nach Buda
pest, Prof. V. U h l ig unaufschiebbarer Agenden wegen nach Wien
zurückkehrte.
Der übriggebliebene Teil der Gesellschaft brach nach kurzem Früh
stück um 7 Uhr auf und konnte nicht nur die Naturschönheiten der
Gegend geniessen, sondern auch deren hochinteressanten geologischen
Bau bewundern, der öfter zu einer anregenden Debatte Stoff gab. Unweit der
Station machte Dr. H. B öckh auf einen Andesittypus aufmerksam, welcher
sowol vom Pyroxenandesit, als auch vom Biotitamphibol-Andesit abweicht
und der ausser den mikroskopischen Pyroxenen hauptsächlich durch die
grossen Amphibole und den stellenweise in grösser Menge auftretenden
Biotit charakterisirt ist. Dr. M. v. P álfy erwähnt, dass ihm dieser Typus
schon lange aufgefallen war, da derselbe nicht nur hier, sondern auch im
Vihorlat-Gutingebirge und der Hargitta häufig ist. B öckh zeigte hier die
von ihm «konglomerat.ige Zersetzung» benannte Verwitterung, die an
diesem leicht verwitternden Gestein derart zu Stande kommt', dass das
selbe den es in allen Richtungen durchsetzenden Sprüngen entlang ganz
tuffartig wird, während es zwischen den Sprüngen unversehrt bleibt. Es
macht dann den Eindruck, als wären in einen Andesittuff Trümmer von
unversehrtem Andesit eingebettet.
Ein längerer Ideenaustausch entstand vor der bartoslehotkaer
Station, wo in dem Rhyolittuffe etwa acht Basaltdurchbrüche die Auf
merksamkeit auf sich ziehen. Am Rande dieser Basaltdurchbrüche, u. z.
immer auf der Nordseite der Gänge, tritt ein auf 5—25—30 cm. reichendes
pechsteinartiges Gestein a u f; Dr. H. B öckh hält dieses Gestein für die
glasige Rand-Facies des Basaltes, während es Dr. J. S zádeczky für einen
durch den Basalt geschmolzenen Ryolittuff hält. — Gegenüber dieser Auf
fassung hebt B öckh hervor, dass im Pechstein klar die Glasmaterie und
K U R Z E MITTEILUNGEN.
2*3
darin grössere Feldspate, so auch an den Rändern der Gänge die in die
Grundsubstanz eingebetteten Trümmer der Rhyolittuffe zu unterschei
den sind.
Da dieser Aufschluss nicht den Gegenstand jenes Präliminarbericlites bildet, den Dr. H. B cckh aus Anlass des Ausfluges schrieb und der
im nächsten Heft des Földtani Közlöny erscheinen wird, war Akad. Prof.
Forstrat G regor B encze so freundlich die Analyse des Gesteines zu über
nehmen.
Gegen 6h Abends bestieg die Gesellschaft auf der Station Bartoslehotka wieder den Zug und kam 6h 15Min Körmöczbänya an, wo
sich die Mitglieder derselben nach einem kurzen Nachtmahl sehr bald der
wolverdienten Ruhe — man war seit 3h Morgens auf den Beinen —
überli essen.
Am 28. September wurde durch die Gesellschaft, vom Programm abwei
chend vorerst die Münze besucht, dann die mächtigen Quarzitgänge des
«Sturz.» Von hier gieng es auf den Jánoshegy zum Mittagmahl. Nachmittag
gelangte man im Einschnitt der Eisenbahn bis zur Wasserleitung und von
hier derselben entlang zurück nach Körmöczbänya.
Am 29. September kehrten die Teilnehmer von ihrem achttägigen
anstrengenden, jedoch sehr instructiven Ausflug nach Hause zurück, allen
Jenen aufrichtigen Dank sagend, die den Ausflug genuss- und lehrreich
gestalteten. Besonderen Dank verdient Akad. Prof., Bergrat Dr. H ugo B öckh
und Montangeologe Bergrat L u d w ig v. C s e h für das glänzende Gelingen
desselben.
(*)
REFERATE.
Die klimatischen Bodenzonen Europas. Von Prof. Dr. E. R a m a n n .1 Am
10. Jan. 1901 hielt Dr. E. R a m a n n in der Geographischen Gesellschaft zu München
einen Vortrag über die klimatischen Bodenzonen Europas. Die Entstehung
bestimmter Bodentypen steht mit der Einwirkung klimatischer Bedingungen in
engem Zusammenhange. Dieser Satz wurde schon von den russischen Forschern
D o k u t s c h a j e w und S ib i r z e w vertreten. Der Verfasser bespricht zuerst die bodenbildenden Factoren, dann die physikalische und chemische Verwitterung; die
Entstehung des Kaolins als ein Produkt der Einwirkung der Humussäuren;
die Entstehung des Thons als Produkt der Kohlensäure-Verwitterung, die Ver
witterungs-Produkte wie: 1. Steinschutt. 2. Thonige Stoffe in humiden Gebieten.
3. Feinsandige in den ariden Gebieten. 4. Thon. 5. Kaolin. Die Bodenarten wer
den nach den Hauptbedingungen ihrer Entstehung in folgende Zonen getheilt:
I. Die Gebiete physikalischer Vem'Uteeimfj. Das Polargebiet, das Hoch
gebirge und die Tundren.
II. Gebiete rorherrseheinler chemischer \ eru'ittern nt/. Diese lassen sich in
zwei Gruppen eintheilen : A) Huinhle Gelnetc mit überwiegend thonigen Boden1 Die Bodenkunde I. Jahrg. 1901 Nr. 1. S. 13. St.-Petersburg.
284-
RBFERATE.
arten. Diese gliedern sich wieder in zwei Hauptgruppen u. zw.: 1. Die der vorherr
schenden Verwitterung durch Humussfiure. 2. Die der vorherrschenden Ver
witterung durch- Kohlensäure.
Das Gebiet der llu m u ssä u re rer Witterung kann weiters in fünf Subzonen
getheilt werden, a) Die westgermanische, ß) die skandinavisch-germanische,
;) die nordrussische Subzone, <J) die Hochlagen der Mittelgebirge, e) die pflan
zentragenden Hochlagen der Hochgebirge.
2.
D a s Gebiet der Verwitterung durch Kohlensäure der humiden Zone
umfasst die Mitte Europas. Das ist das Gebiet der «lokalen» Bodenarten, in
welchen die Bodenarten je nach den Gesteinen, aus denen sie entstanden,
wechseln und leicht von einander zu unterscheiden sind. Ihre Farbe ist
gelb, braun bis roth, vom Charakter des Lehms. Diese Zone lässt sich nicht
weiter zergliedern.
H. B) Die tiebiete chemischer Verwitterung der ariden Regionen lassen
sich in zwei Subzonen theilen. a) Gebiete mit w arm em W inter und ß) Gebiete
mii hűltem Winter.
Die Böden der ariden Regionen mit warmem Winter in den Mittelmeer
ländern und an den Küsten des Schwarzen Meeres sind wenig plastische Lehm
böden mit nur geringem Humusgehalte und mit häufiger rother Färbung. Löss
fehlt gänzlich. Es ist noch wenig über diese Bodenarten bekannt. Eine weitere
Gliederung scheint durchführbar.
Die ariden Gebiete m it haltern W in ter umfassen die Schwarzerdeböden
Südrusslands, Rumäniens und Ungarns. Thonreiche Bódén, mit häufigen
Salzausblühungen. Verwitterung wird durch Kohlensäure und Humus&äure
bewirkt. In den Böden finden sich vielfach Lösungen und Ausfällungen von
Humusstofien vor. Herrschende Vegetation sind Steppenpflanzen. Wälder finden
sich nur stellenweise.
Zum Schluss bespricht der Verfasser die Ursachen der Entstehung der
Steppe. Sie liegen in dem hohen Wassergehalte der Steppeböden. In der kalten
Jahreszeit sättigen sie sich mit Feuchtigkeit. Im Frühling entsteht eine üppige
Frühjahrs Vegetation, die zum raschen Austrocknen des Bodens führt. Im Juni
haben die meisten Steppenpflanzen ihre Entwickelung abgeschlossen. Die Sand
böden mit geringer Wasserkapazität werden tief durchgefeuchtet, hier überwinden
die Waldbäume die Konkurrenz der Steppenpflanzen und werden herrschend, da
der Boden auch während der trockenen Periode nicht austrocknet. Auf Sandböden
entsteht ein Wald, auf Schwarzerdeböden gelingt die Aufforstung nur schwer.
Relictenböden sind Steppenböden, die ausserhalb des heutigen Steppen
klimas Vorkommen und ihre Eutstehung den diluvialen klimatischen Bedingun
gen verdanken, der «Steppenperiode» der Diluvialzeit.
Die Eintheilung der Bodenarten nach klimatischen Zonen ist nicht nur
in grossen Zügen durchführbar, sondern es lassen sich auf kleineren Gebieten,
auf welchen keine so auffäligen klimatischen Unterschiede ersichtlich sind, die
selben Grundsätze geltend machen. In meiner letzten Arbeit «Die Eintheilung der
Bodenarten,»1 habe ich ganz ähnliche Beobachtungen niedergeschrieben (S. 190).
Die Bodenarten Ungarns lassen sich auch in klimatische Zonen zergliedern. In
der nächsten Nummer werde ich eine Karte Ungarns veröffentlichen, auf wel
cher die einzelnen klimatischen Bodenzonen, so wie die Relictenböden unseres
Vaterlandes ersichtlich sind.
P. T reitz .
1 Földtani Közlöny XXX. B. 1900. S. 187.
LITTERA TU R.
LITTERATUR.
I.) B öckh, J ohann : Vélemény Pécs sz. kir. város és környéke forrásvizei
ügyében. [Gutachten über die Quellenwasser der kgl. Freistadt Pécs und
Umgebung.] Pécs, 1900. P. I— 19.
Verf. bespricht im Ramen der Wasserversorgungsfrage der Stadt Pécs die
Quellen in deren unmittelbarer Umgebung, so auch jene der Täler Pogányudvard,
Egerágh und Ata etc. und ergänzt damit seine den gleichen Zweck verfolgenden
früheren hydrographischen und geologischen Beiträge.*
D r . Z oltán S z il á p y .
(2.) Lörenthey : Foraminiferen <ler Pannoni sehen- Stufe F n g a r n s. Neues
Jahrbuch für Mineralogie etc. 1900, Bd. II, p. 99 —107.
(3.) N opcsa, F ranz B aron jun.: Dinosaurierreste aus Siebenbürgen ( Schädel
von TJmnosaurus transsylvanicus nov. gen. et spec.) Denkschr. d. k.
Akad. d. Wiss. Math.-Naturwiss. Classe LXVIII. 1900. P. 555—501. Mit
6 Tafeln.
(4.) S t e i n , S. Adalék az ásványi szenek képződéséhez. (Beitrag zur Kennt
nis der Bildung von fossilen Kohlen). Auszug einer Arbeit aus d. techno
logischen Laboratorium d. kön. Josefs-Polytechnikums in Budapest,
Magy. ehem. folyóirat (Ung. ehem. Zeitschr.) VI. Bnd. p. 39-—42, Buda
pest 1900. Ungarisch.
Bekanntlich hat V i o l e t t e bei der künstlichen Darstellung von Kohle aus
Holz durch Einwirkung von hohen Temperaturen die Erfahrung gemacht, dass
Druck die Bildung der Kohle befördert und gewissermassen die Temperatur
ersetzt. C a g n ia r d d e L a t o u r hat in zugeschmolzenen Glasröhren Holz im Beisein
von Wasserdampf bis auf 360° erhitzt und bemerkt, dass Holz bei diesem Vor
gänge sich schliesslich zu einer schwarzen kohligen Masse verwandelt.
Verf. hat nun nach der Methode C . d e L a t o u r s die näheren Umstände
untersucht, wie sich eigentlich Holzfaser bei Anwesenheit von hochgradigem und
hochgespanntem Wasserdampf zu Kohle umsetzt. Derselbe hat zu diesem Zwecke
Holz und Wasser in starke 35—40 cm. lange Kaliglasröhren eingeschmolzen,
dann erhitzt und die dabei gewonnenen Producte mit folgendem Resultate ana
lysiert :
*
Geologische und Wasser-Yerhältnisse der Umgebung der Stadt Füntkirchen.
Jahrb. d. kgl. Ung. Geol. Anst. Bd. IV.
28»;
LITTERATUR.
Temperatur
Zeit
Holz, Kg.
245°
250°
255°
265c
275°
280°
290°
9 Stunden
«
f
6
«
6
((
5
«
6
«
5
«
5
0-1831
02135
0-1802
0-2305
01563
0-2232
0-1151
Hydrogen
00090
0-0108
0 0093
00108
0-00703
00091
00043
0/
/(>
Kohle
5-4
5-1
5-2
4-7
4-5
4-1
3-8
0-15591
0-1477
0*1266
0*1678
0-1156
0-1732
0-0935
%
64-30
69-20
70-3
72-8
74-0
77-6
81-3
Verf. folgert hieraus, dass mit zunehmender T der C-Gelialt der Holz
faser steigt; auf je 1° T entfallen 3% C. Bei gleicher T hängt die Zunahme von
C noch von der Zeitdauer ab. Mit zunehmendem C sinkt die Feuchtigkeit u. das
ehem. gebundene H,,0, daher der H Gehalt der Kohle, wohingegen das disponible
H im Allgemeinen zunimmt. Die C-Menge und warhscheinlich auch die Menge
des disp. H ist nicht so sehr eine Folge der erhöhten T, sondern des wachsenden
Druckes, was daraus hervorgeht, dass man bei gewöhnlichem Drucke aus Holz
nie eine 78% übersteigende Kohle erhält, trotzdem Proben 2 Tage hindurch bis
zur Rothglut erhitzt wurden.
Die Daten der obigen Tabelle sind ganz analog der Zusammensetzung der
versch. natürlichen Kohlen, angefangen vom recenten Holz bis zur Steinkohle.
Dem künstlichen Drucke der hochgespannten Wasserdämpfe entspricht in der
Natur das grosse Gewicht der aufliegenden Erdschichten. Zutritt der Luft ist
hier, wie dort ausgeschlossen. Was endlich die T betrifft, so wird dieselbe, wenn
sie in der Natur auch nicht die Höhe der im Experimente angewendeten
250—270c erreicht, dennoch reichlich durch die ausserordentliche Länge der
Zeit aufgewogen.
F r. S c h a f a r z i k .
(5.) Kornhuber, Andreas : Uber das Geweih eines fossilen Hirsches in
einem, Leithakall,-Quader des Domes zu Pressburg. A pozsonyi orvos-
term. tudományi egyesület közleménye. (Verhandl. d. Vereins für
Natur- und Heilkunde zu Pressburg) XIX. Bd. Pozsony 1897 - 1898 p.
106. Deutsch.
(6.) Kornhuber, Andreas: Vortrag über das Trink- (Leitungs-) Wasser der
Stadt Pressburg. Sitzungsber. A pozsonyi orv. term. tud. egyesület közi.
(Verh. d. Vereines f. Natur- u. Heilkunde zu Pressburg). XX. Bnd.
Pozsony, 1900. p. 103— 104. Deutsch.
Aus dem Leitungswasser der Stadt Pozsony setzt sich nach längerer Zeit
ein Kesselstein ab, der aus mikr. Kryställchen von Kalkspath und Gyps besteht.
Vortragender knüpft hieran den Beweis, dass das Leitungswasser d. Stadt —
welches aus einem 8 m. tiefen Sammelbrunnen auf der Käsmacher-Insel aus
diluvialem Schotter stammt — nicht, wie man zuweilen meint, Donauwasser
resp. filtrirtes Donauwasser ist, sondern dass es aus dem unter der Donau und
von dieser geschieden den Untergrund durchziehenden Grundwasserstrome
stammt, der aus dem Wiener Becken und dessen seitlichen Buchten durchs ober
LITTERATUR.
287
ungarische Thor ins kl. pannonische Becken verläuft. Das Donauwasser ist weich,
das Leitungswasser h a rt; ersteres oft trüb, letzteres klar; die Temperatur des
letzteren ist stets verschieden von ersterem, im Winter höher, im Sommer niedri
ger ; der Geschmack des letzteren ist angenehm, erquickend, ersteres ist unschmackhaft.
P r . S c h a f a r z ik .
(7.) O r t v a y , T h e o d o r : Die culturhislo rische Bedeutung der in Kuropa
gefundenen Nephrit- und Jadeit-Geräthschafteu. Sitzsber. A pozsonyi
orv. term. tud. egyesület közi. (Yerh. des Vereines f. Natur- und Heil
kunde zu Pressburg). XX. Bnd. Pozsony, 1900. p. 69—70. Deutsch.
Aus Nephrit und Jadeit gefertigte priehist. Waffen und Geräthe werden in
Europa blos in den westl. Ländern gefunden, etwa die Alpen u. d. Elbe bilden
die Grenze. In Ungarn sind bisher 2 Fundorte bekannt: Zala-Apáti u. Lengyel.
Anfangs glaubte man, dass diese Gesteine aus Central-Asien stammen, und
schloss aus ihrer Verbreitung, dass die Einwanderung nach Europa über NordAfrika und die Meerenge v. Gibraltar von Westen aus erfolgte, doch fand man,
dass die praehist. Steine von den asiatischen Vorkommen mikroscopisch verschie
den sind und schliesst hieraus, sowie auch aus dem Umstande, dass in p rä
historischer Zeit zwischen den einzelnen Theilen Europas kein Handelsverkehr
nachgewiesen werden konnte, dass die Nephrit- und Jadeitfunde in Europa nicht
importirte, sondern hier im Lande aus in den Alpen vorkommenden Gesteinen
verfertigte Artikel sind. Und dieser Ansicht schloss sich auch der Vortragende an.
F r.
S c h a fa r z ik .
(8). Cvijic J ovan : A niaczedoniai tauak. (Über die macedonischen Seen.'
Földt. Közl. (Geogr. Mitt. XXVIII, Bd. Budapest, 1900. p. 113— 124, mit
2 Seekartenskizzen.) Ungarisch.
Vorläufiger Bericht über die Vermessung der macedonischen Seen während
der Jahre 1898—1899. NO-lich von Saloniki liegen die Seen Tachinos (—2 m.
tief), Butkovo (—2) und Dojran djol (—20), deren Abfluss durch Schuttkegel
gestaut wird. In der Umgebung dieser Seen findet man Oligocen über gefaltetem
Krystallinischen.
W.-lieh von Saloniki wurde der Ostrovo See vermessen (76 Km2, —61 m.
tief), dessen Becken von jungpliocenen und diluv. Schichten erfüllt is t; ferner
die beiden in typischem Karstgebiet liegenden Ochrid (280 Km2, —285‘7) und
Prespa (212 Km,2 —54*9 m. tief) Seen, die beide älteren Ursprunges sind und
schon zur neogenen Zeit bestanden haben. Beide letzteren sind von Rupturen
begrenzt, auf deren einer N-lich vom Qchrid-See junge vulkanische Kuppen aufetzen und auch Solfataren zu finden sind.
Auch erwähnt Verfasser, dass er bei einer Ersteigung des Peristeri Gebir
ges (2350 m.) bei Monastir Gletscher-Spuren und zwar Karbildungen, glaciale
Seen in 2200—2220 m. Höhe und Moränenwälle bei 1890 m. Höhe beobachtet
hat, die wohl die südlichsten Reste einstiger Gletscher auf der Balkan-Halb
insel gewesen sein dürften.
F r a n z S c h a f a r z ik .
LITTKRATJJR
(9.) SiEGMRTH, C a rl: Utazámk az Erdélyi Érczhegységben és a B ih a rKodra hegységben. [Reisen durch das Erdélyer Erzgebirge und BiharKodru Gebirge.1 A Magy. Kárp. Egyl. Évkönyve. Bd. XXVII, 1900. P.
1 -4 4 .
Verf. teilt seine während des Studienausfluges der ungl. Geol. Gesellsch.
gesammelten Beobachtungen mit. (Siehe noch : F. S c h a f a r z i k : Bericht über den
von der ungarischen geologischen Gesellschaft vom 2--7. Juli 1899 ins siebenbürgische Erzgebirge veranstalteten Ausflug. Földtani Közlöny. 1900. Bd. XXX,
p. 97.) Ausser geographischen und touristischen Beiträgen bietet Verf. die
Beschreibung des Bergwerkes von Zalatna ; weiters beschreibt er Abrudbánya,
Vaskoh, die Kalugyer Quelle etc.
D r . Z oltán S z ilád y .
(10 .) T h i r r i n g , G u st a v : Budapest környéke. (Die Umgebung von Budapest).
Herausgegeben vom Ung. Touristen-Verein. Budapest, 1900. 16°—p
1— 3)0. Ungarisch.
Ein reich illustrierter Führer für Excursionisten, mit zahlreichen geologi
schen Notizen über verschiedene Punkte der Umgebung von Budapest.
Fe. S c h a f a r z ik .
AMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOL. ANSTALT.
Se. Excellenz kgl. ung. Minister für Ackerbau ernannte am 17. Juni d. J.
sub Präs. Z. Í507 den Geologen I . Classe Dr. M oriz v . P á l f y in die 3. Stufe der
VIII. Gehaltsclasse zum Sectionsgeologen; unter derselben Zahl wurden die
Geologen I . Classe P e t e r T r e it z und H e i n r i c h H o r ü sit z k y in die 1., resp. 2 . Stufe
der IX. Gehaltsclasse befördert und Geologe II. Classe E m e r ic h T imkó in die 3 .
Stufe der IX. Gehaltsclasse zum Geologen I. Classe ernannt.
Sub Präs. Z. 7128 ernannte weiters Se. Excellenz der Herr Minister am
'2<*. September d. J. die Leliramtskanditaten G a b r i e l L á sz l ó und O t to k á r Kadic
in provisorischer Eigenschaft zu Geologen II. Classe.
Zum Schlüsse gibt die Direktion tiefbetrübt Nachricht von dem
Ableben des kgl. ung. Sectionsgeologen Koloman von Adda, der nach lan
gem Leiden am i2G. Juni 1. J. verschied. Des Verstorbenen werden wir im
ersten Hefte des nächstjährigen Közlöny eingehender gedenken.
I . t á b la .
Fig. 1. 6 ilium (ilea): a) Proterosaurus (természet u tá n ; nach
Natur); b) Moroscmrus ; c) Nanosaurux; d) C laosaurus; e) Anchisaurus;
f) Ceratosaurus.
Fig. 2. 3 pubes (Pubes): a) L a o sa u ra s; b) Claosaurus ; c) Stego
saurus.
Fig. 3. 2 isehium (Ischia): a) Anchisaurus; b) Camptosaurus.
Fig. 4. Stegosaurus: a) Isehium; b) U lna; c) H um erus; d) első
farkcsigolya (erster Caudalwirbel).
Fig. 5. Triceratops: a) Isehium; b) U lna; c) H um erus; d) első
farkcsigolya (erster Candalwirbel).
Fig. 6. 6 koponya (Schädel): a) Palaeohatteria (C r e d n e r . Zeitschr.
d. deut. Geol. Gesell. 1888) b) Hypsilophodon ; c) Camptosaurus ; d) Hatleria (természet után, nach Natur); e) Anchisaurus; f) Megalosaurus
(L y d e k k e r , Manual of Palaeontology).
Fig. 7. 11 fog (Zähne): a) Megalosaurus (O v e n , foss* rept. weald.
form.); b) Coeluru s ; c) Brontosaurus ; d) Caulodon (S a u v a g e , bull. soc.
geol. francé 1888); e) Hypsilophodon ( H u l k e , Philos. Transact. roy. soc.
1882); f) Stegosaurus; g) Hypsilophodon i H u l k e loc. cit.); h) Campto
saurus ; i) Iguanodon (O v en loc. cit); k) Craspedodon ( D o l l o , bull. mus.
roy. belg. 1883); 1) Linmosaurus (természet után, nach Natur).
N. B. Azon ábrák, melyeknél eredetük nincsen külön megjelölve,
M a r sh : Dinoxaurs of North America czimű munkájából vannak átvéve
(jene Figuren, deren Original nicht besonders erwähnt wird, aus M a r s h :
«Dinosaurs of North America»).
A 6 b és c ábráknál a Supraorbitale pontokkal van jelölve (bei Figu
ren 6 b und c. das Supraorbitale punktiert.)
báró Nopcsa,: Dinosaurusok.
földia n i Közlöm/ J32Z/col. J. láb.
FiffJ.
Fi$.5.
cö
\vJLy]
Cl
d e
u
f
g
h
i
/c
l
Lith..Anst .v. ThBannwarthlWien.
m .AL
-
ark,

5,4 MB - PDF

Transcription

Similar documents

Den Mensch als biologisches System verstehen

Das Mainz-Dortmunder Dosismodell (MDD)

Dinosaurier Leseprobe

Amphibien – eine Sachanalyse