Fordította: Steve Q.

Transcription

Fordította: Steve Q.
A főhős, Altaïr ibn-La'Ahad egy tágas, kertszerű helyen áll; körülötte hét arcnélküli nő. Mély
hang szólal meg.
Hang: – Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Mert ahol sok a bölcsesség, sok a
bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is. {Prédikátorok 1,17-18}
A helyszín megváltozik; egy városi piactér jelenik meg Altaïr körül. Arctalan városlakók járkálnak mindenfelé.
Női hang: – Valami baj van. Nem tudom rákapcsolni őt az emlékre. Túl nagy a pszichés trauma, ellenáll a kezelésnek. Visszavonul.
Férfihang: – Desmond, próbáljon meg ellazulni.
Nő: – Hadd próbáljam meg stabilizálni…
Férfi: – Koncentráljon… Figyeljen a hangomra. Amit lát, az nem valódi... csak egy kép a múltból. Nem árthat magának.
Nő: – Francba! Nem megy.
Férfi: – Adjon neki egy percet, Ms. Stillman... alkalmazkodni fog. Az első alkalom sosem
könnyű.
Nő: – De elveszítjük!
Férfi: – Ebből elég, Ms. Stillman!
Nő: – Ki kell hoznunk onnan, most!
Férfi: – Rendben, Desmond, most megpróbáljuk kihozni magát.
A piactér hirtelen vakító fehérségbe borul.
2012. szeptember 2.
Abstergo laboratórium, 1. nap, reggel
A nézet első személyűre vált, egy plafon látszódik. Egy férfi zihálva felkapja a fejét, a nő, Lucy
Stillman pedig fölé hajol.
Lucy: – Jól vagy?
A férfi, Desmond Miles, egy nagyméretű gép tetején fekszik. Felül, miközben Lucy a gép végén lévő komputerképernyőhöz lép. A férfi, akinek a hangját hallotta az előbb, Dr. Warren
Vidic a gép másik oldalán áll.
Vidic: – Mondtam, hogy nem lesz semmi baja.
Desmond: – Szemetek!
Vidic: – Na-na, épp most mentettem meg az életét.
Desmond: – Megmentette az életemet?! Elraboltak! Idekötöztek ehhez az... izéhez!
Vidic: – Animus. A neve Animus.
Desmond: – Azt se tudom, kik maguk! Miért teszik ezt velem?!
Vidic: – Olyan információ birtokában van, ami kell nekünk, Mr. Miles.
Desmond: – Információ?! Csak egy csapos vagyok, az ég szerelmére! Mit akar tőlem, tanítsam meg martinit keverni?!
Vidic: – Tudjuk, hogy ki maga... hogy mi maga.
Desmond: – G-Gőzöm sincs, miről beszél.
Vidic: – Ne szórakozzon velem... nincs rá időnk. Maga egy asszaszin, és akár felfogja, akár
nem, van magánál valami, ami a munkaadóimnak kell. Bezárva a maga fejében.
Desmond: – De én nem vagyok asszaszin. Többé már nem.
Vidic: – Igen, az aktájában is szerepelt valami... valami egy „szökésről”. A mi legnagyobb szerencsénkre.
Desmond: – Mit akar tőlem?
Vidic: – Hogy azt tegye, amit mondunk. Az Animus segítségével mi megtaláljuk, amire szükségünk van. Amint megszereztük, maga szabadon elmehet.
Desmond: – Én nem megyek oda vissza!
Vidic: – Akkor kómát idézünk elő magánál, és úgy folytatjuk tovább. Ha végeztünk, magát
hagyjuk meghalni. Az igazat megvallva csak azért van még mindig eszméleténél, mert ezzel
időt spórolunk meg.
Desmond: – Maga megőrült!
Vidic: – Szóval mi legyen, Mr. Miles? Élet vagy halál? Feküdjön le.
Desmond végül szót fogad.
Vidic: – Bölcs döntés.
Újra első személyű nézetből: egy félkörív alakú kijelző csúszik át Desmond arca előtt, amin
egy logó és különféle ikonok jelennek meg.
Desmond: – Hű... hol vagyok?
Vidic: – Bent, az Animusban.
Desmond: - Ami...?
Vidic: – Ez egy kivetítőrendszer, ami három dimenzióba rendereli a genetikus emlékeket.
Desmond: – Genetikus emlékek...?
Vidic: – Úgy látom, el kell magának némi bevezető... (felsóhajt) Hát legyen, kezdjük egyszerűen. Mi az az emlék, Mr. Miles?
Egy agy ábrája jelenik meg a kijelzőn.
Desmond: – Az egy... múltbéli esemény felidézése.
Vidic: – Ami függ attól az egyéntől, aki emlékszik az eseményre.
Egy nőalak forgó sematikus ábrája jelenik meg.
Desmond: – Ja, az.
Vidic: – Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az emberi test nem csak az egyén emlékeit tárolja,
hanem az ősei emlékeit is? Genetikus emlékek, ha úgy tetszik. (Most egy repülő madár jelenik meg.) Költözés, telelés, szaporodás - honnan tudják az állatok, hogy mikor és hová menjenek? Hogy mit tegyenek?
Desmond: – Ez az állati ösztön.
Vidic: – Maga jelentésekről beszél, Mr. Miles. Bárminek is nevezze, a tény tény marad: ezek a
teremtmények olyan tudást hordoznak, ami nélkülözi az első kézből származó tapasztalatot.
Az elmúlt harminc évet azzal töltöttem, hogy választ leljek ennek miértjére. (A madarat egy
génspirál szimbolikus ábrája váltja fel.) Valami roppant lenyűgözőt fedeztem fel. A DNS egyfajta archívumként szolgál. Nemcsak az előző generációktól örökölt genetikai információkat
tartalmazza, de az emlékeiket is. Az őseink emlékeit.
Desmond: – Az Animus segítségével pedig megfejthetik és beolvashatják ezeket a „DNSfájlokat”.
Vidic: – Pontosan.
Lucy: – De van egy kis gond. Ehhez a bizonyos emlékhez próbálunk hozzáférni. (Az Animus
kijelöl egy emléket a génspirál végén.) Sajnos, amikor megpróbáljuk megnyitni az emléket, az
elméd visszavonul. Nem vagy elég magabiztos ahhoz, hogy bele merj bújni az ősöd bőrébe.
Ez történt az előbb is. Az agyad kilökte magát a célemlékből és visszaállt egy stabilabb állapotba.
Desmond: – Miért?
Lucy: – A tudatalattid az. Ellenáll. Ehhez hasonló reakciót tapasztaltunk olyan pácienseknél,
akiket hipnózis révén próbáltunk rávenni traumatikus emlékek újraélésére. Nem tudnak közvetlenül a megfelelő emlékre ugrani. Bele kell élniük magukat. Még akkor is előfordulhatnak
gondok.
Desmond: – Szóval, hogy oldjuk meg?
Lucy: – Keresünk egy emléket, amire rá tudsz hangolódni és onnan haladunk előre. Hozzá
fogsz szokni. Ez a legközelebbi, amihez hozzáférünk (az Animus kijelöli az első „emlékblokkot”.), úgyhogy innen kell kezdenünk. Máris betöltöm az oktatóprogramot.
***
Az Animus betölt. Altaïr egy „emlékfolyosón” áll.
Animus-hang: - Figyelem: az adatfolyam instabil. Kísérlet a szinkronizáció helyreállítására.
(...) Üdvözlöm, 17-es alany. Ez az oktatóprogram azért készült, hogy segítse önt az Animus
irányítórendszeréhez való alkalmazkodásban. Az oktatás rövidesen elkezdődik. (...) A
szinkronizációs csík jelzi, hogy mennyire van összhangban az őse emlékeivel. Amennyiben
teljesen deszinkronizálódna, az Animus automatikusan a legutóbb szinkronizált pozícióba
állítja önt. Pillanatnyilag vészesen közel áll a deszinkronizációhoz. Kérem, kövesse a következő utasításokat a rendszer stabilizálásához. (...) Az Animus egy úgynevezett „bábjátékos”
koncepciót alkalmaz az őse cselekedeteinek irányítására. Szubrutinok bezárása a teste
Animushoz való alkalmazkodásának felméréséhez. Kezdjük először az egyes inputok alaphasználatának megismerésével.
A kép kissé megváltozik: két nőalak áll nem messze egymással szemben.
Animus-hang: - Egy helyben állva használja a Fej gombot környezete megfigyelésére.
Altaïr első személyben ránéz a két alakra.
Animus-hang: - Jó.
Váltás; számos nőalak, fejükön agyagkorsóval sétálnak libasorban haladva, két sorban.
Animus-hang: - Használja Üres Kezét, hogy átsétáljon a korsóvivők között anélkül, hogy bármelyik is elejtené azt, amit a kezében tart. Sétáljon a jelzéshez a szinkronizáció folytatásához.
Altaïr így tesz, óvatosan arrébb tolja útjából a nőket és a jelhez sétál.
Animus-hang: - Szép volt.
A hely ezúttal teljesen kiürül.
Animus-hang: - Az Animus két alapvető cselekvéstípust különböztet meg: tartózkodót és
feltűnőt. A tartózkodó cselekvések társadalmilag elfogadhatóak. A feltűnő cselekvések már
jóval akcióközpontúbbak. Tartsa nyomva a Feltűnő mód gombot, hogy lássa, kijelzője hogyan
változtatja meg a bábjátékos kezelőfelületet. (Miután így tett.) - Kitűnő.
Egy férfialak áll távolabb Altaïr-től.
Animus-hang: - A szinkronizációs folyamatot most néhány feltűnő cselekvés kipróbálásával
folytatjuk. Ragadja meg és lökje ezt a személyt a jelbe feltűnő módban, az Üres Kéz gomb
használatával.
Altaïr odamegy és erőszakosan a világító jelbe löki a férfit.
Animus-hang: - Jó.
Egy újabb fehér folt jelenik meg, ezúttal messzebb.
Animus-hang: - A Láb gomb feltűnő módban való használatával sprintelhet. A sprint hasznos
lehet, ha katonák elől kell menekülnie, vagy egy menekülő célpontot szeretne utolérni.
Ügyeljen rá azonban, hogy ne menjen neki senkinek, mert könnyen elvesztheti az egyensúlyát és elbotolhat. Sprintelve érjen hamarabb a jelhez, mint ez a férfi.
Az Animus egy katonára irányítja a nézetet.
Altaïr így tesz.
Animus-hang: - Szép volt.
A kép megint vált; most egy másik katona áll előtte, háttal neki.
Animus-hang: - Az Animus egyéb fontos információkkal is szolgál. A Társadalmi Státuszikon
jelzi az ön társadalmi státuszát. A különböző állapotok máris bemutatásra kerülnek. (A katona megfordul; a TS ikon sárgára vált.) Ez az ikon akkor jelenik meg, ha egy katona épp önre
néz. A sárga szín azt jelenti, hogy a katona nem tudja, vagy nem gyanítja, kicsoda ön. (Hirtelen egy régi épület jelenik meg a katona háta mögött.) Az éberségi szint változásainak szemléltetéséhez ön most feltűnés nélkül meg fogja ölni ezt a katonát. Először is jelölje ki a célt.
Most válassza ki a Rejtett Tőrt. Ha kiválasztotta, lépjen oda a katonához és ölje meg a Fegyveres Kéz gomb használatával.
Altaïr megöli a katonát, majd arrébb megy. Egy másik katona jön elő az épület mögül, ami
odajön és megvizsgálja a halottat. A TS ikon villogó vörösre változik és csipogni kezd.
Animus-hang: - A holttest riasztotta ezt a katonát és éberségi szintje „értesültre” változott,
ahogy azt a vörös „szemtanú-ikon” is mutatja. Az erőszakos cselekvések, vagy az ilyenkor
tanúsított, társadalmilag elfogadhatatlan viselkedés nagy valószínűség szerint fegyveres reakciót fog kiváltani. Provokálja a katonát.
Altaïr végrehajt valami feltűnő cselekvést. A katona felkiált és elkezd utána futni. A TS ikon
„kinyílik” és vörösen villog.
Animus-hang: - Figyelje meg, ahogy a Társadalmi Státuszikonja átváltott „üldözöttre”. Mászszon fel a létrán, hogy kikerüljön az őr látósugarából.
Altaïr felmászik a létrán az épület tetejére. A TS ikon most sárga. Egy kertféleség van a tetőn.
Animus-hang: - Nagyszerű. Sikerült kikerülnie az őr látósugarából. Most ugorjon be a tetőkertbe, hogy elbújjon a katona elől.
Altaïr beugrik a tetőkertbe és elbújik. A TSI bekékül és villogni kezd. Gyengébb csipogás hallatszik.
Animus-hang: - Jó. A társadalmi státusza immár jelzi, hogy ön „rejtve” van, de a katona még
mindig keresi önt. Várjon, amíg a társadalmi státusza újra megváltozik.
A katona felmászik és körülnéz, de feladja a keresést és elmegy. A TSI zölddé válik.
Animus-hang: - Szép volt. A katona elvesztette a nyomát. Most már „névtelen” és kijöhet a
búvóhelyről. Kitűnő.
Altaïr kimászik. A környezet újra kiürül.
Animus-hang: - A névtelen állapot feltölti a szinkronizációs csíkját, és megkönnyíti orgyilkosi
tevékenységét. (...) Különféle helyek vannak, amik alkalmasak az elrejtőzésre. Előtte azonban
mindig ki kell kerülnie az üldözői látósugarából. Csak utána vehet igénybe búvóhelyet és
„tűnhet el”.
Egy pad jelenik meg, rajta két emberrel, egy szénásszekér, egy tetőkert, és egy tudóscsoport.
Az ő helyüket ezután egy csomó „értesült” katona veszi át, mögöttük egy jel tűnik fel.
Animus-hang: - Folytassuk az elvegyülés bemutatásával. Az elvegyülés a Lábak passzív módú
használatával aktiválható. Ezzel tudóst színlelhet és elhaladhat a katonák mellett anélkül,
hogy gyanút keltene. Ennek segítségével jusson el a katonák mögötti jel eléréséhez.
Altaïr összetett tenyérrel, enyhén lehajtott fejjel lassan átsétál köztük egészen a jelig.
Animus-hang: - Jó.
Négy különféle alak jelenik meg vele szemben.
Animus-hang: - Most, hogy teljesen szinkronizálódott, egy új képesség vált elérhetővé az ön
számára. Nevezzük Éleslátásnak. Ez a „hatodik érzék” segített az ősének megértenie az őt
körülvevő emberek szándékait.
Altaïr használja új képességét: egy fehér informátort, egy sárga célszemélyt, egy vörös ellenséget, és egy kék szövetségest lát.
Animus-hang: - Szép volt. (...) Ne feledje, az Éleslátás csak akkor érhető el, ha teljesen szinkronizálódott. Ügyeljen rá, hogy mindig az Asszaszin Hitvallást, őse életmódját kövesse, mert
ennek révén összhangban maradhat vele. A Krédó három tételből áll. Először is: sose bántson ártatlan embert. Másodszor: mindig legyen óvatos. Harmadik: ne sodorja veszélybe a
klánt. Ha veszítene szinkronizációjából, helyreállíthatja úgy, hogy újraéli őse életének kulcsfontosságú pillanatait, vagy ha tiszteletben tartja a Krédót. (...) Ön sikeresen teljesítette az
oktatóprogramot. Most betöltésre kerül a legstabilabb emlékblokk.
Ismét feltűnik az emlékfolyosó.
Salamon temploma
Malik: - Várj! Kell lennie más módnak. Neki nem kell meghalnia!
Altaïr lerohanja és villámgyorsan megöli az öreget. Két másik asszaszin áll az alagútban rajta
kívül, Malik és Kadar.
Kadar: - Kiváló csapás. Pengédet szerencse pártolja.
Altaïr: - Ez nem szerencse - ez tudás! Ha tovább figyelsz, még tanulhatsz is.
Malik: - Valóban. Megtanít téged, hogyan vedd semmibe mindazt, amire a Mester tanított
minket.
Altaïr: - Mert te hogyan csináltad volna?
Malik: - Én nem hívtam volna fel magunkra a figyelmet. Nem vettem volna el egy ártatlan
életét. Én követtem volna a Hitet.
Altaïr: - „Semmi sem igaz, minden megengedett.” Emlékezzetek e szavakra. Nem az számít,
hogyan végezzük a feladatunkat... csak az, hogy teljesítsük.
Malik: - De ez nem a mi módszerünk...
Altaïr: - Az enyém jobb.
Malik: (csalódottan széttárja kezét) - Én előremegyek. Lehetőleg ne szégyeníts meg minket
még jobban.
Kadar: - Mi a feladatunk? Fivérem nem volt hajlandó többet mondani nekem, csak annyit,
hogy vegyem megtiszteltetésnek, hogy veletek tarthatok.
Altaïr: - A Mester úgy véli, a templomosok találtak valamit a Templomhegy alatt.
Kadar: - Kincset?
Altaïr: - Nem tudom. Csak az számít, hogy a Mester fontosnak tartja, máskülönben nem engem kért volna meg rá, hogy megszerezzem.
Keresztülhaladnak az alagúton. Altaïr megközelít és megöl egy gyanútlan katonát. Egy hatalmas, durva kőből kifaragott terem magasan fekvő pontjára jutnak ki. Szemben egy színarany láda látszik.
Malik: - Ott! Az biztos a Láda!
Kadar: - A... Láda… a Frigyláda?
Altaïr: - Ne legyetek bolondok. A Láda nem létezik. Csak mese.
Kadar: - Akkor mi az ott?
Malik: - Csendet! Jön valaki!
Néhány templomos lép be a terem lenti bejáratán.
Robert: - Ezt még napkelte előtt át kell vinnünk a kapun! Minél előbb a kezünkben van, annál
hamarabb fordíthatjuk figyelmünket azokra a kutyákra Maszjáfban!
Altaïr: - Robert de Sable! Az ő élete az enyém!
Malik: - Nem! Az a dolgunk, hogy visszaszerezzük a kincset és csak akkor foglalkozzunk Roberttel, ha szükséges.
Altaïr: - Ő áll köztünk és aközött! Én azt mondom, szükséges.
Malik: - Légy józan, Altaïr!
Altaïr: - Úgy érted, gyáva. Az az ember a legnagyobb ellenségünk... és most esélyünk nyílt
megszabadulni tőle.
Malik: - Két tételét már megszegted a hitünknek. Most megszegnéd a harmadikat is? Ne sodord veszélybe a Testvériséget!
Altaïr: - Felettetek állok - mind rangban, mind jártasságban! Ezt jobban kéne tudnotok ahhoz, hogy megkérdőjelezzetek engem.
Altaïr lemegy és odalép a templomosok elé.
Altaïr: - Megállni, templomosok! Nemcsak nektek van itt dolgotok.
Robert: - Áh! Nos, ez megmagyarázza az eltűnt emberemet. Aztán mit akartok?
Altaïr: - Vért.
Malik: - Ne! Ne tedd!
Altaïr Robert felé döf. Malik megpróbálja megfogni a kezét, amivel épp eléggé meglöki őt
ahhoz, hogy Robert megfoghassa. Egymásnak feszülnek.
Robert: - Fogalmad sincs, mibe ártod bele magadat, asszaszin. Csak azért kímélek meg, hogy
visszatérhess a mesteredhez és átadhass neki egy üzenetet: a Szentföld mind az ő, mind a
bérencei számára elveszett. Menekülnie kéne, amíg még teheti! Ha itt maradtok, mind halál
fiai vagytok!
Átlöki Altaïrt a kitámasztott bejáraton, ami beomlik, elvágva őt a többiektől.
Robert: (kiáltva) - Fegyverbe, emberek! Öljétek meg az asszaszinokat!
Altaïr keresztülmászva a Templom romjain végül egy kitört falszakaszhoz ér.
Animus: - Ugrás egy későbbi emlékrészletre.
Maszjáf
Altaïr visszatért Maszjáfba. Egy férfi lép hozzá.
Férfi: - Altaïr! Hát visszatértél!
Altaïr: - Rauf.
Rauf: - Jó téged sértetlenül látni. Feltételezem, küldetésedet siker koronázta.
Altaïr: - A Mester a várban van?
Rauf: - Igen, igen. Bele van temetkezve a könyveibe, mint mindig. Kétségem sincs afelől,
hogy számít rád.
Altaïr: - Köszönöm, testvérem.
Rauf: - Biztonságot és békét, Altaïr.
Altaïr: - Tenéked is.
Rauf távozik, Altaïr pedig a városon keresztül az erődhöz sétál. Egy asszaszin üdvözli őt a várkapunál.
Asszaszin: - Á, végre visszatértél.
Altaïr: - Abbas.
Abbas: - Hol vannak a többiek? Előrelovagoltál abban a reményben, hogy te érsz vissza elsőnek? Tudom, hogy utálsz osztozkodni a dicsőségen. (...) A hallgatás beleegyezést jelent.
Altaïr: - Nincs jobb dolgod?
Abbas: - Hírt hozok a Mestertől: a könyvtárban vár rád. Jobb, ha sietsz! Gondolom, alig várod
már, hogy a talpát nyalhasd.
Altaïr: - Még egy szó és pengém a torkodba nyomom!
Abbas: - Rengeteg időnk lesz még arra... „testvér”.
Félreáll, Altaïr pedig belép az erőd kapuján. Több asszaszin őr köszönti őt olyan szavakkal,
mint „Megtiszteltetés” és „A Mester odabent vár”. Belépve a könyvtárba a mesterhez, Al
Mualimhoz megy.
Al Mualim: - Altaïr.
Altaïr: - Mester. (Meghajol)
Al Mualim: - Jöjj közelebb. Beszélj a küldetésedről. Remélem, visszaszerezted a templomosok kincsét.
Altaïr: - Akadt néhány gondunk, Mester. Robert de Sable nem volt egyedül.
Al Mualim: - A munkánk mikor megy úgy egyáltalán, ahogy várjuk? Az alkalmazkodókészségünk tesz minket azzá, amik vagyunk.
Altaïr: - Ezúttal ez nem volt elég.
Al Mualim: - Ezt hogy érted?
Altaïr: - Kudarcot vallottam.
Al Mualim: - A kincs?!
Altaïr: - Elveszett számunkra.
Al Mualim: - És Robert?
Altaïr: - Megszökött.
Al Mualim: - ...Elküldelek téged, a legjobb emberemet, hogy teljesítsen egy küldetést, ami
minden korábbinál fontosabb... És te mással sem térsz vissza, csak bocsánatkéréssel és kifogásokkal!
Altaïr: - Én...
Al Mualim: - Ne szólj! Szót se többet! Nem ezt vártam tőled. (Fel-alá sétál) Újabb csapatot
kell felkészítenünk.
Altaïr: - Esküszöm, hogy megtalálom őt! Odamegyek...
Al Mualim: - Nem! Te nem csinálsz semmit! Eleget tettél! Hol van Malik és Kadar?
Altaïr: - Meghaltak.
Malik belép.
Malik: - Nem! Nem haltam meg!
Al Mualim: - Malik!
Malik: - Én legalább élek!
Al Mualim: - És a fivéred?
Malik: - Halott. Temiattad! (Altaïrra mutat.)
Altaïr: - Robert átdobott a kapun! Nem volt visszaút, nem tehettem semmit!.
Malik: - Mert nem figyeltél szavaimra! Mindezt elkerülhettük volna!! És a fivérem... a fivérem még mindig élne! Az önteltséged majdnem a sikerünkbe került ma!
Al Mualim: - Majdnem?
Malik: - Elhoztam, amit a kegyence nem tudott meglelni. Itt van! A magáé.
(Egy másik asszaszin előhoz egy díszes aranytárgyat.)
Malik: - Bár úgy tűnik, nem csupán a kinccsel tértem vissza....
(Egy asszaszin rohan fel.)
Asszaszin: - Mester! Megtámadtak! Robert de Sable ostrom alá vette Maszjáf faluját!
Al Mualim: - Szóval harcot akar! Hát legyen, nem tagadom meg tőle. Menj, értesítsd a többieket. Az erődöt fel kell készíteni. Ami téged illet, Altaïr, a mi ügyünkkel várnunk kell. Le kell
menned a faluba. Öld meg a támadókat. Űzd ki őket otthonunkból!
Altaïr: - Úgy lesz.
Animus: - Előretekerés egy későbbi emlékre.
Altaïr a várudvaron áll. Emberek rohannak be, asszaszinok ki. A kapuban Rauf fut vele szembe.
Rauf: - Altaïr! Jó, hogy jössz. Szükségünk van a segítségedre!
Altaïr: - Mi történt?
Rauf: - Templomosok. Megtámadták a falut. A legtöbbünknek sikerült elfutnia... A legtöbbünknek. De nem mindenkinek.
Altaïr: - Mit akarsz, mit tegyek?
Rauf: - Tereld el a templomosok figyelmét. Foglald le őket, amíg én kimentem a csapdábaesetteket.
Altaïr: - Ahogy akarod.
Altaïr a faluba veszi az irányt, útközben minden templomost megöl. Mikor eléri a városkaput,
az asszaszinok elkezdenek visszavonulni az erőd irányába.
Abbas: - Abbahagyni a támadást és visszatérni Maszjáfba! Al Mualim parancsa!
Altaïr Maszjáf erődjében van. Elindul a könyvtár felé, de Rauf a toronyban állva lekiált neki.
Rauf: - Altaïr, jöjj ide. Al Mualim még nem végzett velünk.
Altaïr: - Hová megyünk?
Rauf: - Ide fel. Előkészítettünk egy meglepetést a vendégeinknek. Csak tégy úgy, ahogy én.
Hamarosan megérted.
Altaïr utána mászik, fel a torony tetejéig.
Rauf: - Állj arra a pallóra, Altaïr.
Altaïr odamegy és kiáll a deszkapallóra. Lenézve az erőd előtt felsorakozva látja Robertet és
seregét.
Robert: - Eretnek! Add vissza, amit elloptál tőlem!
Al Mualim: (az erőd mellvédjén állva) - Nincs rá jogod, Robert! Tágulj innét, mielőtt kénytelen leszek tovább ritkítani soraidat!
Robert: - Veszélyes játékot űzöl!
Al Mualim: - Biztosíthatlak, ez nem játék!
Robert: - Akkor hát legyen! Hozzátok elő a foglyot!
Előhoznak egy asszaszin-tanoncot és ott helyben kivégzik.
Robert: - Falvad romokban hever, készleteid pedig aligha végtelenek! Meddig tart, míg erődöd belülről fog összedőlni? Mennyire lesznek fegyelmezettek embereid, mikor a kutak kiszáradnak és elfogy az étel?
Al Mualim: - Az embereim nem félik a halált, Robert! Örömmel fogadják őt, és a vele járó
jutalmat!
Robert: - Helyes! Akkor mind találkozni fognak vele!
Rauf: (halkan) - Kövess, és cselekedj habozás nélkül.
Al Mualim: (a fent álló asszaszinok felé mutatva) - Mutassátok meg ezeknek az ostoba lovagoknak, mit jelent nem félni! Menjetek Istenhez!
Altaïr, Rauf és a harmadik végrehajt egy „hit ugrását” a lenti szénakazlakba.
Rauf kísérője: - Ááííí-áááh!! A lábam! Áá! A lábam!
Rauf: - Csend... még meghallják a templomosok!
Altaïr odamegy hozzájuk.
Rauf: - Én itt maradok és ellátom őt. Nélkülünk kell továbbmenned. A kötelek elvezetnek a
csapdához, amit felállítottunk. Menj és ereszd el. Hozz halált ellenségeinkre!
Altaïr végiglavíroz néhány gerendán és felmászik egy torony oldalán. Előhúzza kardját és hatalmas fatörzseket zúdít Robert embereire, akik visszavonulnak.
Altaïr Al Mualim előtt áll, a könyvtár bejáratánál.
Al Mualim: - Jó szolgálatot tettél, hogy elűzted innen Robertet. Serege megfogyatkozott. Jó
időbe beletelik, mire újra zavarni mer minket. Mondd: tudod, miért jártál sikerrel? Mert engedelmeskedtél! Ha Salamon templomában is engedelmeskedtél volna, mindezt elkerülhettük volna.
Altaïr: - Úgy tettem, ahogy kívántad.
Al Mualim: - Nem, úgy tettél, ahogy jónak láttad! Malik mesélt a pökhendiségedről, amit ott
tanúsítottál... hogy semmibe vetted a hitünket!
Két asszaszin hirtelen kétoldalt megragadja Altaïrt.
Altaïr: - Mit csinál?!
Al Mualim: - Vannak szabályok. Semmik vagyunk, ha nem tartjuk be az Asszasziun Krédó
törvényét: három egyszerű tételt, amiket úgy látszik, elfelejtettél. (Egy pillanatra megragadja
Altaïr állát.) Újra elmondom neked őket. Mindenekelőtt: Tartsd távol pengédet...
Altaïr: - ...az ártatlanok testétől. Tudom.
Al Mualim pofonnal „jutalmazza” Altaïrt.
Al Mualim: - És vigyázz a nyelvedre! Addig, míg engedélyt nem adok rá, hogy használd! Ha
olyan jól tudod ezt a tételt, akkor miért ölted meg az öreget a templomban? Ártatlan volt!
Nem kellett volna meghalnia. Szemtelenséged nem ismer határokat. Szelídítsd meg szívedet,
gyermekem, vagy esküszöm, hogy a saját kezemmel fogom kitépni belőled. A második tétel
adja az erőnket: Maradj mindig elrejtve. Hagyd, hogy az emberek elrejtsenek, hogy eggyé
válhass a tömeggel. Emlékszel rá?! Mert ahogy hallottam, úgy döntöttél, leleplezed magad,
magadra vonva a figyelmet, mielőtt lecsapsz! (...) A harmadik és utolsó tétel... a legsúlyosabb
árulásod: Sohase veszélyeztesd a Testvériséget. Jelentése világos kellene legyen: tetteiddel
sohasem árthatsz nekünk, se közvetlenül, se közvetett módon! Önző tetted Jeruzsálem alatt
mégis mindannyiunkat veszélybe sodort!! És ami a legrosszabb: otthonunkba hoztad az ellenséget! Minden emberünk, akiket elvesztettünk ma, miattad veszett oda!
Egy apró, rövid tőrt húz elő az övéből.
Al Mualim: - Sajnálom... igazán. De nem tűrhetek meg egy árulót.
Altaïr: - Én nem vagyok áruló!
Al Mualim: - Tetteid mást bizonyítanak. Nem hagysz más választást nekem. Béke legyen veled, Altaïr.
Leszúrja őt.
Az emlékblokk véget ér.
Abstergo laboratórium, 1. nap, este
Újra Desmond szemével látjuk a plafont. Lucy és Vidic felette állnak.
Vidic: - Messze jobban alkalmazkodik, mint a többi alany!
Lucy: - Mindenesetre kihozom. Túl régóta van bent.
Vidic: - Ne, ne most! Még olyan messze vagyunk onnan, ahol lennünk kéne!
Lucy: - Nem kéne kockáztatnunk.
Vidic: - Mit számít még egy-két óra?!
Lucy: - Miért nem beszéljük ezt meg a tárgyalóteremben? Adj egy percet Desmondnak, hogy
kinyújtóztassa a lábát.
Vidic: - Nem igazán értem, mi szükség...
Lucy: - Warren! Kérlek. (Beviharzik a tárgyalóba)
Vidic: - Rendben! (Lucy után megy)
Desmond lassan felkel és leszáll az Animusról, ahogy ők ketten kimennek. A falon keresztül
halványan lehet hallani őket beszélni. Bemegy a fürdőszobába és feláll a pultra, hogy hallgatózzon.
Vidic: - ...Nem díjazom, hogy megkérdőjelezed a tekintélyemet a fogoly előtt! Létezik erre
egy szó. Azt hiszem, úgy hívják, engedetlenség.
Lucy: - Én sem díjazom, hogy meg akarod ölni őt! Erre is van egy szó. Azt hiszem, úgy hívják,
őrültség!
Vidic: - Lucy! Ez nem az én döntésem. Nem én tűzöm ki a határidőt, de elég okos vagyok,
hogy ne provokáljam őket. Te is úgy akarod végezni, mint Leila?
Lucy: - Tudom, hogy a baleset mindenkit mélyen felzaklatott.
Vidic: - Ezért nincs időnk babusgatni őt!
Lucy: - Ha túlerőlteted, le fog blokkolni. És akkor nem lesz semmink.
Vidic: - De most sincs semmink!
Lucy: - De van. Csak legyen egy kis hited.
Vidic: - Rendben. De találj ki valamit, amivel tovább növelheted a kitartását. Nem tehetjük
meg, hogy minden pillanatban megállunk, valahányszor megizzad. Így is elég baj, hogy végig
kell mennünk ezeken a... fölösleges emlékeken.
Lucy: - Megteszem, amit tudok.
Desmond leugrik a pultról és kimegy a nagy terembe, épp amikor a többiek is kijönnek.
Vidic: - Mára végeztünk, Mr. Miles. Azt javaslom, menjen a szobájába és pihenjen egy keveset.
Vidic távozik. Desmond odamegy Lucyhez.
Lucy: - Szóval te tényleg asszaszin vagy? Mint Altaïr?
Desmond: - Igen is meg nem is.
Lucy: - Hogyhogy?
Desmond: - Elvileg én is az lettem volna, de tizenhat évesen elszöktem a Farmról.
Lucy: - A Farm?
Desmond: - Igen, így hívták azt a helyet, ahol felnőttem: a Farm. Olyan volt, mint Maszjáf,
nagyjából. Csak nem annyira... szörnyű. Csak egy apró kis közösség a semmi közepén. Úgy
harmincan éltünk ott, tudod, a világtól elzárva.
Lucy: - Miért?
Desmond: - Tudod, a szüleim őrült hippik voltak, akik foggal-körömmel ragaszkodtak a Nagy
Öreghez odafent, érted? Apám mindig az ellenségeinkről halandzsált... hogy keresnek minket. Hogy fel kell készülnünk. Soha nem jött senki. Sohasem történt semmi.
Lucy: - Miért szöktél el?
Desmond: - Sose hagyhattam el a tábort! Van fogalmad arról, milyen érzés csapdába esve
élni valahol, miközben tudod, hogy egy egész világ van odakint, amit sosem láthatsz?
Lucy: - Nem hiányoznak a szüleid?
Desmond: - Nem. Ami engem illet, ők nem voltak a szüleim. A börtönőreim voltak és én a
foglyuk.
Lucy: - Úgy hangzik, mintha csak meg akartak volna védeni téged.
Desmond: - Azok után, ami történt... nem tudom. Talán igazuk volt.
Lucy: - Sajnálom. Nem akartam felhánytorgatni a múltat.
Desmond: - Semmi baj. Legalább van min elgondolkodnom.
Lucy: - Menj csak, aludj egy kicsit. Holnap hosszú napnak nézünk elébe.
Desmond tovább beszél vele...
Desmond: - Kérdeznék valamit, mielőtt lefekszem.
Lucy: - Csak rajta.
Desmond: - Hogy találtak meg? Úgy értem... tíz éve nem voltam egyetlen asszaszin közelében sem.
Lucy: - A valódi neved használod?
Desmond: - Nem. Mostanáig nem.
Lucy: - Hitelkártya?
Desmond: - Csak készpénz.
Lucy: - Telefon?
Desmond: - Nincs kit felhívnom.
Lucy: - Jogosítvány?
Desmond: - Motorkerékpárra... bűnös élvezet.
Lucy: - Itt a válasz: fotó, ujjlenyomat.
Desmond: - Ez egy gyógyszercég! Mi köze az Abstergónak a Közlekedésügyi Minisztériumhoz?
Lucy: - Desmond, ők mindenhol ott vannak. Ők... (úgy látszik, eszébe jutnak a kamerák, mert
elhallgat) Én... sajnálom, de erről nem beszélhetek.
Desmond a szobájába megy.
Desmond: - Francba, bezárták az ajtót. (megnézi a szekrény) - Na szép, még át sem öltözhetek!
Lefekszik az ágyba és elalszik. Egy pillanatra felvillan egy kép: valami írás egy falon.
2012. szeptember 3.
Desmond felébredve látja, hogy Vidic az ágya mellett áll.
Desmond: - Mondhatom, maga rá tudja hozni a frászt az emberre, doki... felkelek, erre itt áll
fölöttem. Figyelte, hogy alszok?
Vidic: - Mindig figyeljük magát! Most kelljen fel! Sok a dolgunk!
Desmond: - Húú... Kíváncsi vagyok, ma kit kell megölnöm.
Vidic: - Ne legyen olyan lovagias! Az őse már-már helyesen gondolkodott, Mr. Miles. Ha pár
ember halála - méghozzá gonoszoké - ezrek életét menthetné meg, nos... az áldozat elhanyagolhatónak tűnik.
Desmond: - Hogy érti, hogy „már-már”?
Vidic: - Nem mentek elég messzire! Hogy egy meglehetősen unalmas hasonlattal éljek, a
korrupció semmiben sem különb a ráknál. Hiába vágják ki a daganatot, ha nem kezelik a forrást... nos, legjobb esetben is csak időt nyernek. Átfogó, módszeres beavatkozás nélkül nem
lehet valódi változást elérni.
Desmond: - Tömeges kemoterápia.
Vidic: - Nevelés... átnevelés, pontosabban. De ez nem egyszerű. És nem mindig eredményes.
Desmond: - Kitalálom... van egy jobb megoldása. Mi lenne az?
Vidic: - Hahaha... nemsokára kiderül!
Vidic kisétál a hálószobából. Desmond utána megy a nagyterembe, és lefekszik az Animusra.
Masun - Maszjáf
Altaïr a könyvtárban tér magához. Al Mualim az asztala mögött áll.
Altaïr: - Én... élek. De láttam, hogy leszúrt... éreztem a halál ölelését!
Al Mualim: - Azt láttad, amit akartam, hogy láss... és aztán a holtak álmát aludtad. Az anyaméhét... hogy egyszer felébredhess, és újjászüless.
Altaïr: - Mi célból?
Al Mualim: - Emlékszel még, Altaïr, miért küzdenek az asszaszinok?
Altaïr: - A békéért, minden téren.
Al Mualim: - Úgy van, minden téren! Nem elég pusztán az emberek közötti erőszaknak véget
vetni. Magunkban is békét kell teremteni. Az egyik nem létezhet a másik nélkül.
Altaïr: - Így mondják.
Al Mualim: - Így is van! De te, fiam, nem leltél lelki békére! Csúf módon derült erre fény!
Gőgös vagy és öntelt!
Altaïr: - Nem ön mondta, hogy „semmi sem igaz, minden megengedett”?
Al Mualim: - Nem érted a mondás igazi jelentést, gyermekem. Nem ruház fel szabadsággal,
hogy saját szájízed szerint cselekedj; ez tudás, ami az érzékeidet hivatott vezetni. Olyan bölcsességet vár el, ami nyilvánvalóan hiányzik belőled!
Altaïr: - Akkor most mi lesz belőlem?
Al Mualim: - Meg kéne öljelek azért a szenvedésért, amit reánk hoztál. Malik szerint egyedül
így igazságos: a te életed a fivéréért cserébe. Ez azonban az én időmet és a te tehetségedet
vesztegetné el. Amint hamarosan meglátod, megfosztattál az érdemeidtől. Akárcsak a rangodtól. Újra tanonc vagy; egy gyermek, akárcsak azon a napon, mikor beléptél a rendünkbe.
Egy esélyt ajánlok neked a megváltásra... újra ki fogod érdemelni, hogy a Testvériséghez tartozhass.
Altaïr: - Feltételezem, már kitervelt valamit.
Al Mualim: - Előbb be kell bizonyítanod, hogy emlékszel rá, hogyan kell asszaszinnak lenni.
Altaïr: - Tehát el kell vennem valaki életét?
Al Mualim: - Nem. Legalábbis még nem. Egyelőre még csak most válsz újra tanítvánnyá.
Altaïr: - Erre semmi szükség!
Al Mualim: - Eddig mások találták meg a célpontjaidat, de többé nem. Mától fogva magadnak kell megtalálnod őket.
Altaïr: - Ha ez az óhaja.
Al Mualim: - Ez.
Altaïr: - Mondja el, mit kell tennem.
Al Mualim: - Elárultak minket. Valaki segített Robert de Sable-nak - valaki, aki közülünk való.
Meg kell őt találnod őt és elém hoznod, hogy kihallgathassam.
Altaïr: - Mit tud az árulóról?
Al Mualim: - Áá... épp ez a lényeg. Mindent megadtam neked, mit szándékomban állt. A
többi már rajtad áll.
Altaïr elhagyja a könyvtárat. A játék kiírja, hogy elvesztette minden fegyverét és képességét.
Ahogy az erőd kapuján kilépne, egy asszaszin szólítja meg.
Asszaszin: - Biztonságot és békét, Altaïr.
Altaïr: - Utamban állsz.
Asszaszin: - Igen, Al Mualim kért rá, hogy legyek segítségedre... hogy emlékeztesselek rá,
hogyan vadászunk áldozatainkra.
Altaïr: - Tudom jól, hogyan.
Asszaszin: - Akárhogy is legyen, nem kívánok megtagadni egy parancsot.
Altaïr: - Akkor fogd rövidre!
Asszaszin: - Az asszaszinoknak számos eszköz áll rendelkezésére.
Altaïr: - Igen, igen, hallgatózhatunk, zsebmetszhetünk, vagy megfélemlítéshez, akár erőszakhoz is folyamodhatunk.
Asszaszin: - Jó, tehát emlékszel.
Altaïr: - Akkor megengeded, hogy a többiek között járjak és megtudjak mindent, amit tudok
az árulóról?
Asszaszin: - Igen, kezdetnek menj a falu piacterére. Ott láttuk először az árulót.
Altaïr: - Tudod, ki az?!
Asszaszin: - Talán.
Altaïr: - Akkor mondj egy nevet és hadd végezzek gyorsan.
Asszaszin: - Ez nem így működik. Most menj, és ne feledd: keresésedet kezdd a falu piacán.
Félreáll Altaïr útjából.
1. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: Két asszaszin beszélget
Egyik asszaszin: - Jól tudom, mit láttam. Masun nyitotta ki a kaput. Ő engedte be a templomosokat!
Másik asszaszin: - Akkor el kell mondanod Al Mualimnak.
Egyik asszaszin: - Nem lehet! Masun nem volt egyedül. Valaki az erődből segített neki.
Másik asszaszin: - Miért mondod ezt?
Egyik asszaszin: - Valakitől leveleket kap odabentről. A kosárfonó viszi el neki őket.
Másik asszaszin: - Ez még nem ok rá, hogy hallgass.
Egyik asszaszin: - Áh, de a kosárfonó közvetlen a támadás előtt is vitt neki egyet. Szerintem
abban volt a parancs, hogy nyissa ki a kaput.
Másik asszaszin: - Akkor beszélj a fonóval! Ő meg tudja nevezni Masun bűntársát.
Egyik asszaszin: - De ő eltűnt! Elbújt valahol, fél, hogy belerángatták ebbe!
Másik asszaszin: - Hehh! Biztos valamelyik kosarában reszket!
Emlék: Masun a neve annak, aki kinyitotta a kaput. De nem egyedül cselekedett. A kosárfonó
üzenetet vitt neki közvetlenül a támadás előtt a faluba. Ő talán többet tud Masun bűntársáról. Meg kell találnom ezt a kosárfonót.
2. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: a kosárfonó és egy nő
Nő: - Kérlek... csak egyet. Mindent elvesztettünk a támadáskor, és nincs hol tartanunk a gabonát!
Kosárfonó: - M... Most nem lehet. Dolgom van.
Nő: - A levél miatt?
Kosárfonó: - M-milyen levél?
Nő: - A levél, amit akkor kaptál, amikor jöttem! Rossz hír?
Kosárfonó: - N-nem tudom, miről beszélsz. Nézd, meglátom, mit tehetek, de kérlek, most
egyedül kell maradnom. Gyere vissza később.
Nő: - Ahogy kívánod.
Emlék: A bűntársra ugyan nem derült fény, de Masunnak az emelvényen kell lennie, a faluközpont közelében. Biztos vagyok, hogy ő el tudja mondani, amit tudnom kell.
Melléklet:
Testvér!
Félek, rájöttek a tervünkre és többet nem találkozhatunk. Jobban teszed, ha eltűnsz, mielőtt
Al Mualim emberei megtalálnak. Nem szerezhetnek tudomást árulásomról, különben minden, amiért dolgoztunk, hiába volt. Hagytam pár érmét neked a kiszáradt ciprusfánál. Vedd
el és menj Damaszkuszba. Vegyülj el az ottaniak között. Amint a dolgok elsimultak, kapcsolatba lépek veled.
Ami engem illet, nem mehetek el innen tudva, hogy Al Mualim továbbra is megtagadja a
szabadságot az emberektől. Egy új világ van eljövendőben, egy háborúk, félelem és fájdalom
nélküli világ, ezért segítenem kell őket minden tőlem telhető módon. A falu központjában
leszek, az emelvényen, fivéreimhez és nővéremhez fogok beszélni. Talán rá tudom venni
őket, hogy meghallgassanak. Talán meg tudom értetni velük.
A Megértés Atyja kísérjen utadon.
3. EMLÉKSZÁL
Vallatás: Masun
Masun: - Küszöbön állunk most, mely e világból az új világba vezet! Egy jobb helyre, ahol
mind egyenlőkként élhetünk! De az olyanok, mint Al Mualim, tönkre akarják tenni ezt az álmot! Látom a szemeitekben, ahogy rám néztek! Hallom a szavakat, miket mondtok! Áruló!
Nem vagyok áruló! Al Mualim az, aki elárult minket! Meglátjátok! Hamarosan mind meglátjátok az igazságot! A mai támadás csak az első volt. Több fogja követni, amíg meg nem tértek!
Hagyjatok fel bűnös életetekkel. Szálljatok szembe Maszjáf őrült zsarnokával! Lássatok a hazugságai mögé!
Altaïr követi és a ciprusfánál jól helybenhagyja.
Masun: - Elég... feladom, feladom!
Altaïr: - Akkor beszélj gyorsan. Nem érdekelnek a kis játékaid. Miért árultál el bennünket, és
kit szolgálsz?
Masun: - Mi a templomosokat szolgáljuk. Neked is őket kéne. Igaz célért küzdenek.
Altaïr: - Mi?
Masun: - Dzsamal. Ő mesélt a terveikről. Megkért, hogy nyissam ki a kaput.
Altaïr: - Elárultál minket. Minket, akik „testvérnek” szólítottunk és megvédtünk téged a
rossztól.
Masun: - Azt tettem, amit helyesnek hittem. Ha ezért meg kell ölnöd... hát legyen. Nem félek
a haláltól.
Altaïr: - A sorsodról nem én döntök. Al Mualim lesz a bírád.
Emlék: Masun elárult minket! Azt hiszi, Robert igaz célt szolgál, és kész meghalni érte. Ott
helyben el kellett volna vágnom a torkát, de nem az én tisztem eldönteni ennek a férfinak a
sorsát. Al Mualim színe elé viszem.
4. EMLÉKSZÁL
Értesülés: Al Mualim
Altaïr és Masun Al Mualim előtt állnak.
Al Mualim: - Bűnösnek talállak téged, mert elárultad testvéreinket és utat engedtél ellenségeinknek. Mit felelsz ezekre a vádakra?
Masun: - Nem tagadok semmit. Büszke vagyok arra, amit tettem! Csak azt sajnálom, hogy
kudarcot vallottak.
Al Mualim: - Esélyt adok, hogy megbánd bűneidet... hogy megtagadd a szívedben fészket
vert gonoszt.
Masun: - Nem gonoszság van szívemben, hanem igazság! Nem bánok meg semmit.
Al Mualim: - Akkor meghalsz. (Leszúrja) Jó munkát végeztél, Altaïr, elnyerted a jogot, hogy
újra kardot hordhass.
Átnyújtja Altaïrnak a véres kardot.
Altaïr: - Mi lesz azzal, aki segített neki?
Al Mualim: - Azt még meglátjuk. Vannak, akik tudatlanságból vagy félelemből tesznek roszszat. Őket meg lehet menteni. A többiek, kiknek akaratát megrontották... az ő elméjük mérgezett és eltorzult. Őket el kell pusztítani. Hamarosan megtudjuk, Dzsamal melyik féle.
Altaïr: - Szóval átmentem a próbán. Mi jön most?
Al Mualim: - Ó, gyermekem, még csak most kezdtük el. Itt van egy lista; kilenc név áll rajta.
Kilenc ember, akiknek meg kell halnia. Pestishozók ők, háborúhozók. Hatalmuk és befolyásuk
tönkreteszi ezt a földet és gondoskodik róla, hogy a keresztes hadjáratok tovább folytatódjanak. Meg fogod keresni őket. Megölöd őket. Míg így teszel, elveted a béke magvait. Mind a
föld, mind a magad számára. Ily módon megváltásra lelhetsz.
Altaïr: - Kilenc élet az enyémért cserébe.
Al Mualim: - Úgy hiszem, igen nagylelkű ajánlat. Van még kérdésed?
Altaïr: - Csak az, hogy hol kezdjem.
Al Mualim: - Rendben van. Lovagolj Damaszkuszba. Keresd meg Tamírt, a feketepiaci kereskedőt. Legyen ő az első, ki elbukik. (Kivesz egy galambot az egyik polcon álló ketrecből.) Ha
megérkezel, feltétlenül tégy látogatást a városbeli asszaszin irodában. Madarat küldök a
rafíkhoz, hogy értesítsem érkezésedről. Beszélj vele; sok mindenben segítségedre lehet.
Kiereszti a madarat az ablakon.
Altaïr: - Ha így véli helyesnek.
Al Mualim: - Így. Mellesleg a jóváhagyása nélkül nem kezdheted el küldetésedet.
Altaïr: - Miféle badarság ez?! Nincs szükségem az engedélyére! Időpocsékolás!
Al Mualim: - Ez az ár, amit elkövetett hibáidért fizetsz! Mostantól nemcsak nekem, az egész
Testvériségnek is felelsz.
Altaïr: - Hát legyen.
Al Mualim: - Fogd a felszerelésed és menj. Bizonyítsd be, hogy nem vesztél még el számunkra.
Altaïr visszakapja rejtett tőrét és hosszúkardját.
Emlék: Árulásáért Al Mualim kivégezte Masunt, de ő mindvégig, még a feledéssel szembenézve is makacsul hitte, hogy gyalázatos tette igaz célt szolgált. Nem tudom, Robert mily
módon mérgezte meg elméjét, de aggódom, hogy ő csak az első volt a hozzá hasonlók közül.
Meg kell állítanunk a templomosokat.
Tamír - Damaszkusz
Amint Altaïr kilép a könyvtárból, az asszaszinok oktatója lép elé.
Oktató: - Altaïr! Úgy tűnik, tanítványaim nem egészen értik, hogyan kell kardot forgatni. Te
talán megmutathatnád nekik, mit tudsz. (Harcoktató rész következik; Altaïr látványos módon
tanítja móresre az asszaszin-tanoncot.) - Biztos elfoglalt lehetsz! Megértem.
Altaïr a falun átvágva lóra pattan a kapun túl, és a királyság szívébe lovagol. Egy kilátóhely
megmászása után Damaszkuszba lovagol. A városon kívül megment egy tudóst, és valószínűleg az ő társai segítségével bejut a városba. A falon túlra jutva szintén felmászik egy kilátóra,
azután az asszaszin irodába megy.
Rafík: - Altaïr... jó újra látni téged. Ráadásul egyben.
Altaïr: - Téged is, barátom.
Rafík: - Sajnálom, ami veled történt.
Altaïr: - Felejtsük el.
Rafík: - Néhány testvéred járt itt korábban, ami azt illeti. Uhh... ha hallottad volna, amiket
mondtak... Kétség sem fér hozzá, hogy helyben levágtad volna őket.
Altaïr: - Kétség sem fér hozzá.
Rafík: - Igen... sosem voltál annyira oda a hitért, mi?
Altaïr: - Ez minden?
Rafík: - Bocsáss meg... néha elfeledkezem magamról. Mi szél vezérelt ide, Damaszkuszba?
Altaïr: - Egy Tamír nevű ember. Al Mualim nem nézi jó szemmel a munkáját. Véget akarok
vetni neki. Most pedig mondd el, hol találom őt!
Rafík: - Bizonyára emlékszel rá, hogyan lelhetsz rá egy ellenség nyomára.
Altaïr: - Hát persze! Meg kell tudnom, hol lesz és mikor. De ezt a munkát jobb a... már értem.
Rafík: - Menj és nyomozz a városban. Derítsd ki, mit tervez és hol fordul meg. Előkészület
teszi a győztest.
Altaïr: - Mit tudsz mondani róla?
Rafík: - Tamír zugkereskedőként keresi a kenyerét, szóval a souk-negyed felé vedd az irányt.
Ezenkívül ajánlatos lenne körülnézned a következő helyeken: egy kis souk-ban innen északra,
keletre a medreszében, és a kertekben, ami ettől az irodától északra van. Összpontosíts
ezekre a helyekre, hogy kitanuld a járást bennük.
Altaïr: - Feltételezem, szeretnéd, ha visszatérnék hozzád, ha végeztem.
Rafík: - Igen, jöjj vissza hozzám. Én odaadom Al Mualim tollát, te nekünk adod Tamír életét.
Altaïr: - Ahogy óhajtod.
Rafík: - Ne feledd, Altaïr, ha bajban találod magad, és a város ellened fordult, térj vissza az
irodába. Itt kivárhatod a vihar végét. De figyelmeztetlek: ha ellenségeid túl közel járnak, ajtóm zárva marad, míg el nem vesztik nyomodat. Megértetted?
Altaïr: - Igen. Ha behoznám az ellenséget, veszélybe sodornám a Testvériséget.
Rafík: - Helyes. Most pedig menj.
Altaïr távozik.
1. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: két férfi
Egyik férfi: - Megértetted?
Másik férfi: - Igen. El kell vinnem a levelet a kereskedő barátodnak.
Egyik férfi: - És tudod, kinek kell elvinned?
Másik férfi: - Ugyanannak, akinek eddig is.
Egyik férfi: - Gondolni se merj rá, hogy elárulod jelenlétemet a városban. Sok szemünk van,
sok fülünk...
Másik férfi: - És sok kezetek, tudom. Jól jönnek, ha el kell hallgattatni valakit, aki túl sokat
mond. Tudom jól. A szavamat adom.
Egyik férfi: - Nagyszerű. Akkor szedd a lábad. Szorít az idő.
Emlék: Ez rengeteg fegyver! Elég lenne majd' ezer embernek. És az El-Sziláh souk kovácsai
készítik el őket. Ha itt végeztem, meg kell tudnom, amit csak lehet arról, aki pénzelte ezt a
vállalkozást.
Melléklet:
Tamír testvér!
Eljött az ideje az új szállítmány elkészítésére. Tudom, nem kis dolog, amit kérek, de biztosíthatlak:
elhivatottságod jutalma nem marad el. Legalább ezer embernek elegendőre van szükségünk, így a
Kereskedőcéh támogatása nagyon fontos, ha időben le akarod szállítani. Bízom benne, hogy tudod,
hogy győzd meg őket és kihez kell fordulnod, ha további érmékre van szükséged. Reméljük,még nem
költötte el mindet újabb fényűző lakomákra. Üzenj, ha az El-Sziláh souk-ban mindent elintéztél, és mi
elintézzük, hogy eljussanak az embereinkhez.
A Megértés Atyja kísérjen utadon.
-R.
2. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: három férfi
/Ez a nyomozás a Director's Cut verzióból hiányzik, helyette egy Informer Escort Challenge
során lehet ugyanezt az információt megtudni./
1. férfi: - Újabb gyűlést hívott össze.
2. férfi: - Ezúttal mi lesz? Újabb figyelmeztetés, újabb kivégzés?
1. férfi: - Nem... munkája van a számunkra.
3. férfi: - Ami azt jelenti, hogy nem fog fizetni!
2. férfi: - Rég elszakadt a kereskedőcéh szokásaitól. Most már kedve szerint cselekszik.
3. férfi: - Úgy kezel minket, mintha a szolgái lennénk!
1. férfi: - És az őrök semmit sem tesznek, hogy megállítsák.
2. férfi: - Elég! Mennünk kell. Ha elkésünk, dühös lesz... és mi fogunk fizetni érte!
3. férfi: - Talán egy nap valakinek lesz elég bátorsága, hogy szembeszálljon vele.
2. férfi: - Talán... De amíg az a nap nem jön el, úgy kell tennünk, ahogy ő mondja.
Kémküldetés: Védőkíséret (Informer Escort Challenge)
Kém: - Altaïr! Szükségem van a segítségedre. Elloptam valamit Tamír egyik emberétől, és
most engem keresnek. Kérlek, kísérj el engem egy biztonságos helyre, és megosztom veled.
Altaïr biztonságban elkíséri a kémet.
Kém: - Most már biztonságban vagyunk. Innentől már magam is elboldogulok. Fogd ezt; remélem, segít majd a küldetésedben. Valamiféle meghívónak tűnik.
Emlék: Tamír gyűlést hívott össze souk-ja kereskedőivel. Bármit is tervez, fontos kell legyen.
3. EMLÉKSZÁL
Vallatás: egy kikiáltó
Kikiáltó: Senki nem ismeri őt jobban nálam! Gyertek közelebb, halljátok a történetet, mit
most elmondok... egy kereskedőhercegről, ki senkihez sem fogható! Épp a hattini csata előtt
történt, hogy a szaracénoknak elfogyott élelmük és nagy szükségük volt utánpótlásra, de
senki nem jött segedelmükre. Tamír akkoriban egy karavánt vezetett Damaszkusz és Jeruzsálem között. Akkoriban rosszul ment az üzlet. Úgy tűnt, Jeruzsálemben senkinek sem kellett
az, amije volt: gyümölcs és zöldség a közeli tanyákról. Így hát Tamír útnak indult északnak, és
azon töprengett, mi lesz így az árujával... mivel hamarosan megposhad mind. Ez lett volna
történetének vége... és egy szegény ember életéé is, de a sors máshogy rendelte. Ahogy
észak felé tartott karavánjával, Tamír váratlanul összetalálkozott a szaracén vezérrel és éhező embereivel. Így esett, hogy Tamír nekik adta ételét, és miután a csata véget ért, a szaracén vezér ezerszeresen fizette vissza a kereskedő jóindulatát. Azóta is beszélik: ha Tamír nem
lett volna, Szaláh ad-Dín emberei biztosan vezérük ellen fordultak volna. Egyedül ennek az
embernek köszönhetjük, hogy megnyertük a csatát!
Altaïr követi őt és alaposan ellátja a baját, mire beszélni kezd.
Altaïr: - Úgy látszik, elég sokat tudsz Tamírról. Mondd el, mit tervez.
Kikiáltó: - Csak a történeteket tudom, amiket elmesélek... semmi mást!
Altaïr: - Nagy kár. Semmi okom rá, hogy életben hagyjalak, ha nincs mit felajánlanod cserébe.
Kikiáltó: - Várj, várj! Egyvalamit tudok!
Altaïr: - Folytasd.
Kikiáltó: - Az utóbbi napokban nagyon elfoglalt. Saját maga felügyeli sok-sok fegyver elkészítését.
Altaïr: - Na és? Azok Szaláh ad-Dínnak lesznek. Ez nem segít rajtam. Ahogy nem segít rajtad
sem....
Kikiáltó: - Ne, várj! Hallgass meg! Nem Szaláh ad-Dínnak! Valaki másnak! A címerek, amiket a
fegyvereik viselnek… ők mások! Ismeretlenek! Úgy tűnik, Tamír másokat is támogat. De hogy
kiket, nem tudom.
Kikiáltó: - Igen, igen! Elmondtam mindent, amit tudtam.
Altaïr: - Akkor itt az ideje, hogy pihenj.
Megöli a férfit.
Emlék: Tamír nem bízik túlságosan a munkásaiban; ő maga felügyeli munkájukat. Ezt fogom
előnyömre fordítani: túl elfoglalt lesz, hogy észrevegye közeledésemet.
4. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: két férfi
Egyik férfi: - Én mondom neked: patkányok azok.
Másik férfi: - Dehogy, gyerekek inkább. Hallom a nevetésüket.
Egyik férfi: - Patkányok, gyerekek, egykutya; a lényeg, hogy ártanak az üzletnek. Az a ricsaj!
Másik férfi: - Valakinek fel kell mászna azokra a gerendákra és el kell kergetnie őket.
Egyik férfi: - Hogy jutnak fel oda egyáltalán?
Másik férfi: - Biztosan a központi udvarról.
Egyik férfi: - Akkor meg kéne kérnünk az őröket, hogy nézzék meg.
Másik férfi: - Áh, túlságosan el vannak foglalva a mesterük hátsójának fényesítésével.
Emlék: A központi udvar felett húzódó gerendák kitűnő bejutási pontnak bizonyulhat... ha
rájövök, hogy tudok feljutni oda.
Melléklet: (egy térkép, ami egy utat mutat a gerendákon keresztül)
5. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: két tolvaj
/A Director's Cut verzióból ez a nyomozás hiányzik, helyette egy Informer Rooftop Race
Challenge során lehet ugyanezt az információt megtudni/
Egyik tolvaj: - Szóval... hogy sikerült megcsinálnod?
Másik tolvaj: - Ohohó! Nem volt könnyű, barátom. Ó, egyáltalán nem. Az az átkozott kereskedő rajtakapott, mikor lopni próbáltam tőle... segítséget hívott.
Egyik tolvaj: - Képzelem, az őrök nem örülhettek túlságosan.
Másik tolvaj: - Legalább egy tucat bukkant fel! Mind állig fegyverben, és csetepatéra készen.
Egyik tolvaj: - Te mit csináltál?
Másik tolvaj: - Futottam. Fent, lent, meg keresztül a tömegen. Még pár bódét is felborítottam. De ők csak jöttek utánam!
Egyik tolvaj: - Akkor hogy menekültél meg?
Másik tolvaj: - Egy kis segítséggel néhány barátomtól.
Egyik tolvaj: - Hogyhogy?
Másik tolvaj: - Néhány komám össze szokott verődni a souk délkeleti végénél. Engem átengedtek, aztán az őrök felé fordultak. Hagytam, hogy eltereljék a figyelmüket, amíg meglógok
onnan. A segítségük nélkül most nem lennék itt.
Kémküldetés: Kémkereső Tetőverseny (Informer Rooftop Race Challenge)
Kém: - Biztonságot és békét, Altaïr. Gondolom információt keresel, ami segít téged egy Tamír
elleni csapásban. Sajnos... én semmi érdemlegeset nem mondhatok, de, ööö, Behir alighanem igen; nincs túl messze innen.
Altaïr időben eléri a másik kémet.
Másik kém: - Szóval téged küldtek, mi? Érdekes választás... bár nem az én dolgom megítélni.
A rafík megkért, hogy figyeljem meg a souk-ot, amit Tamír az otthonának tart. Elmondom,
mit tudtam meg: van egy csapat bajkeverő, akik a délkeleti kijáratnál szoktak gyülekezni.
Nem jönnek ki túl jól az őrökkel. Érdemeld ki valahogy a bizalmukat... és biztosan jó szolgálatodra lesznek.
Emlék: Amint az őrök felfigyelnek ottlétemre, nem árt, ha páran az én oldalamon állnak. Figyelemelterelőnek jól jönnének; időt nyernek nekem, hogy elszökhessek. Fel kell kutatnom
az ilyen embereket. Segítenem kell nekik. Meg kell nyernem őket az ügyemnek.
Melléklet: (egy térkép, melyen a souk közeli verőlegények vannak feltüntetve)
6. EMLÉKSZÁL
Egyik férfi: - Valamit tenni kell. Csak idő kérdése, hogy valaki más is felfedezze.
Másik férfi: - Akkor mondd meg neki, hogy a saját érdeke biztosítania a souk-ot.
Egyik férfi: - Nem akar látni engem. Túlságosan el van foglalva ezzel... az új ügyletével.
Másik férfi: - És az őrök?
Egyik férfi: - Már próbáltam. A kisujjukat se mozdítják, amíg nem tőle jön a parancs.
Másik férfi: - Akkor mégis mit akarsz tenni?
Egyik férfi: - Elmegyek Abu'l Nukúdhoz.
Másik férfi: - A kereskedőkirályhoz? Heh. Sose jutsz be hozzá.
Egyik férfi: - Nem is kell. Írtam neki egy levelet, amiben elmagyaráztam a problémát. Elolvassa, és majd ő eldönti.
Emlék: Úgy tűnik, a souk tetejének északkeleti részéről könnyű bejutni a központi udvarra.
Melléklet: (egy térkép, melyen fel van tüntetve, honnan lehet bejutni a tetőről a souk-ba)
7. EMLÉKSZÁL
Értesülés: damaszkuszi rafík
Rafík: - Altaïr! Fáradj be, fáradj be!
Altaïr: - Megtettem, amit kértél. Most add ide a tollat!
Rafík: - Csak szép sorjában; előbb mondd el, mit tudtál meg. [elővesz egy lajstromkönyvet]
Altaïr: - Tamír uralkodik az El-Sziláh souk-on; fegyverek és vértek eladásából gyarapítja vagyonát és többen segítik őt vállalkozásában: kovácsok, kereskedők, pénzemberek. A legnagyobb halálkufár a Szentföldön.
Rafík: - És van már terved, hogyan szabadíts meg minket ettől a fertőtől?
Altaïr: - Gyűlést szerveznek az El-Sziláh souk-ban, hogy egy fontos üzletről tárgyaljanak. Sokak szerint ez a legnagyobb megrendelés, amit Tamír valaha kapott. A munkája minden figyelmét elvonja; ekkor fogok lecsapni rá!
Rafík: - A terved elég biztosnak tűnik. Engedélyt adok, hogy távozz. [egy tollat csúsztat elé az
asztalon, amit Altaïr elvesz] Legyen meg Al Mualim akarata. Itt megpihenhetsz, amíg felkészülsz.
Emlék: Tamír ma találkozik kereskedőivel az El-Sziláh souk-ban, hogy egy fontos üzletről tárgyaljanak. Bizonytalansága miatt minden figyelmét a munkájára fordítja majd, figyelmen
kívül hagyva mindenki mást maga körül. Ekkor a legbölcsebb őt megközelíteni. Ekkor fogok
lecsapni rá.
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Tamír
Altaïr elmegy a souk központi udvarára. Kisvártatva Tamír és egy másik kereskedő lépnek be
az udvarra.
Tamír: - Nincs időm a számvetéseidre. A számok nem változtatnak semmin! Az embereid
nem tudták teljesíteni a megrendelést, így én cserbenhagytam a vevőmet.
Kereskedő: - Több időre van szükségünk!
Tamír: - Ez egy trehány vagy egy alkalmatlan ember kifogása. Melyik vagy te?
Kereskedő: - Egyik sem.
Tamír: - Én máshogy láttam. Nos, mondd meg nekem, mit szándékozol tenni, hogy megoldd
a problémánkat? Ezekre a fegyverekre most van szükség!
Kereskedő: - Nem látok megoldást! Az embereim éjt nappallá téve dolgoznak, de a te... „vevőd” túl sokat vár el, és az úticél... ez egy nehéz útvonal.
Tamír: - Bár olyan ügyesen kovácsoltál volna fegyvereket, ahogy most kifogásokat!
Kereskedő: - Minden tőlem telhetőt megtettem.
Tamír: - Ez nem elég.
Kereskedő: - Akkor talán túl sokat kérsz.
Tamír: - Túl sokat? Nekem köszönhetsz mindent! Nélkülem még mindig kígyókat bűvölnél
apróért! Csak annyit kérek cserébe, hogy teljesítsd a megrendeléseket, amiket eléd hozok!
És most azt mondod, túl sokat kérek?! (Leköpi a férfit) Hogy mersz becsmérelni engem?
Kereskedő: - Kérlek, Tamír, nem sértésnek szántam!
Tamír: (Kést húz elő) - Akkor be kellett volna fognod a szádat! (Megvágja a férfi hasát)
Kereskedő: - Ne! Hagyd abba!
Tamír: - Hagyjam abba? Hah! Még csak most kezdem el! (Szabályszerűen vagdalni kezdi őt)
Az ÉN souk-omba jöttél? Az ÉN embereimet vezetted... és sértegetni mersz ENGEM?! (Többször is belészúrja a kést) Tanuld... meg... hol... a... helyed! (Minden szónál belémártja a kést,
aztán a kútba löki a halottat)
Tamír: (Ahogy az egyik testőre a kereskedő holttestéért nyúlna épp) - Ne... hagyd a tetemet.
Legyen ez lecke mindannyiótok számára. Kétszer is gondoljátok meg, mielőtt azt mondjátok
valamire, hogy nem lehet megcsinálni. Most pedig vissza dolgozni! (Elballag a kúttól)
***
Altaïr megöli őt akár úgy, hogy mögé lépve leszúrja, vagy harcba bocsátkozik vele és a testőreivel. Mindketten az emlékfolyosón találják magukat.
Altaïr: - Béke legyen veled.
Tamír: - Ezért még megfizetsz... te és a fajtád is.
Altaïr: - Ahogy én látom, te vagy az, aki most megfizet, barátom. Többé nem húzol hasznot
mások szenvedéséből.
Tamír: - Azt hiszed, valami piti halálkufár vagyok, aki a háború kebléből szopik? Különös célpont, nem gondolod? Miért én, amikor oly sokan mások csinálják ugyanazt?
Altaïr: - Szóval azt hiszed, más vagy?
Tamír: - Ó, de még mennyire... hiszen nemesebb célt szolgálok, mint a puszta haszon...
ahogy a testvéreim is.
Altaïr: - Testvéreid?
Tamír: - Áh... de ő azt hiszi, egyedül cselekszem. Én csak egy báb vagyok... aki egy nagyobb
játék része. Hamarosan a többieket is megismered. Nem fogják eltűrni azt, amit tettél.
Altaïr: - Remek... alig várom, hogy az ő életüknek is véget vessek.
Tamír: - Mekkora gőg... ez fog elpusztítani téged, gyermekem.
Tamír meghal, Altaïr pedig a vérébe mártja a tollat. Altaïr megszökik a souk-ból, útközben
esetleg megállva harcolni az őrökkel. Végül visszajut az irodába.
***
Rafík: - Győzelmed híre elért hozzám, Altaïr. Fogadd őszinte tiszteletemet és hálámat.
Altaïr: - Köszönöm.
Rafík: - Szégyen, hogy a többi asszaszin továbbra sem tartanak nagyra téged.
Altaïr: - Rafík, engem nem érdekel, hogy a többiek mit gondolnak rólam.
Rafík: - Ahogy gondolod, Altaïr. Vidd el győzelmed hírét Al Mualimnak: biztosan van több
feladata is a számodra.
Emlék: Tamír beszélt valakikről. Testvéreinek hívta őket, és azt mondta, hamarosan megismerem őket. Tudomása van az asszaszinok ügyeiről, és Al Mualimra is tett utalást. Minél
hamarabb beszélnem kell erről a Mesteremmel.
Vidic: - Keljen fel a gépről, Mr. Miles.
Desmond felkel az Animusból.
Desmond: - Mi a baj, doki?
Vidic: - Ms. Stillman ismét ragaszkodik hozzá, hogy hagyjam önt pihenni.
Vidic távozik. Desmond Lucyvel kezd el beszélgetni.
Desmond: - Szóval... elmondanád, miért ilyen karót nyelt ma?
Lucy: - Határidőt kaptunk. Egy hét. Vagyis, már csak hat nap.
Desmond: - Határidő?
Lucy: - Nem beszélhetek róla.
Desmond: - Ne már, képzeld magad a helyzetembe! Néhány tudós fogságban tart - legalábbis úgy tűnik, tudósok vagytok - és arra kényszerítenek, hogy egész nap egy őrjítő masinában
legyek. Nem mondjátok el, mi az, amit kerestek vagy miért keresitek, de elvileg hálásnak
kéne lennem, hogy életben tartotok. Ez akkora kibaszás! (Lucy csak mered rá.) Bocs, de tényleg az!
Lucy: - Mit akarsz, mit tegyek?
Desmond: - Hm, lássuk csak, nem is tudom, mondjuk adhatnál némi választ?
Lucy: - Nem lehet. És jobb is így... biztonságosabb.
Desmond: - Kinek biztonságosabb?!
Lucy: - Mindkettőnknek.
Ha Desmond tovább beszél vele:
Desmond: - Hé, tudod mit? Azt hiszem, van egy kérdésem, amire biztosan válaszolhatsz.
Lucy: - Mi az?
Desmond: - Miért van az, hogy néha az emberek odabent úgy beszélnek, mintha a jövőből
jöttek volna?
Lucy: - A jövőből?
Desmond: - Ú-úgy értem, a jelenből. A mostból, mából, tudod.
Lucy: - Szóval feltűnt neked, hogy az angol vált a Szentföld hivatalos nyelvévé.
Desmond: - Ja, pont ezt akartam....
Lucy: - Az Animus a fontosnak vélt beszédet lefordítja újangolra, szóval számíts néhány anakronizmusra. Persze sokkal valósághűbbé is tehetem, de... olvastál már Chaucer-t?
Desmond: - Kit?
Lucy: - ...Ja, határozottan nem neked való.
Még több párbeszéd:
Desmond: - Tudnál még valamit mondani az Abstergóról? Mi folyik itt? Az egész
fogvatartósdin kívül.
Lucy: - Az Abstergo a világ egyik legnagyobb gyógyszeripari vállalata. Főleg antidepresszáns
szerekkel foglalkozik. Pár információt találhatsz azon a komputeren.
Desmond: - De már mondtad, hogy itt nem egy gyógyszert próbálunk ki. Szóval mi folyik itt?
Lucy: - Nem tetszik az, ahová ez a beszélgetés tart.
Desmond: - Szóval annyi biztos, hogy az Animus nem a PR-os oldaluk része.
Lucy: - Te nem láttad a reklámokat?
Desmond: - Nézzenek oda! Van humorérzéke!
Lucy: - Sajnálom, Desmond, de sok a dolgom. Mint mondtam, ha többet akarsz tudni a vállalatról, használd a komputert. A telekommunikációs rész különösen érdekes.
Desmond valószínűleg elolvassa Lucy e-mailjeit (lásd: E-mailek), azután a szobájába megy.
Újabb villanások egy világító írásról.
2012. szeptember 4.
Vidic benyit Desmond szobájába.
Vidic: - Gyerünk, Mr. Miles! Telik az idő.
Desmond felkel és kimegy a gépszobába.
Desmond: - Hol van Lucy?
Vidic: - Ó, ne aggódjon, hamarosan csatlakozik hozzánk.
Desmond: - Szóval miért csinálják ezt, doki? Mit akarnak elérni?
Vidic: - Bekapcsolta mostanában a tévét? Látta az újságokat?
Desmond: - Sosem érdekelt igazán az ilyesmi.
Vidic: - Akkor hadd foglaljam össze. A világ kész káosz. Szánalmas, de így van. Maga is láthatta a saját szemével: ezer év van az őse és maga között, a társadalom mégis ugyanolyan primitív maradt. Ugyanolyan ostoba.
Desmond: - És maga szerint...?
Vidic: - Rend kell, Mr. Miles. A világnak rendre van szüksége. Ezért dolgozunk annyira, és ez
az, amit maga segít nekünk elérni.
Desmond: (felnevet) - Azt várja, hogy elhiggyem, hogy egy jobb jövőt akarnak felépíteni?
Vidic: - Pontosan ezt tesszük! Az emberi fajnak útmutatás kell! Tudni akarják, miért vannak
itt, mi célból vannak itt... nos, ezt fogjuk megmondani nekik. És amint megértik, hogyan éljék
az életüket, minden jobb lesz.
Desmond: - De hogyan?
Vidic: - Véget vetünk minden konfliktusnak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Nem ezért
küzdenek annyira maguk, asszaszinok is? Békéért, minden téren?
Desmond: - Már mondtam, nem vagyok asszaszin.
Vidic: - Persze, persze.
Desmond: - Még mindig nem értem, hol kerülök én a képbe.
Vidic: - Idővel, Mr. Miles. Idővel meg fogja érteni. Vagy nem. Akárhogy is, nem érdekel, ha
végül megmutatja, hol van.
Desmond: - Mi hol van?
Lucy belép a szobába.
Lucy: - Bocs a késésért. Készen állunk?
Vidic: - Igen. Készen állunk.
Desmond az Animushoz megy és ráfekszik.
Maszjáf
Altaïr Al Mualim színe előtt áll a könyvtárban.
Al Mualim: - Szép munkát végeztél, Altaïr. Bízom benne, hogy ez csak az első számos sikereid
közül.
Altaïr: - Tamír úgy szólt mesteremről, mintha jól ismerné önt. Feladatomra úgy célzott,
mintha nagyobb jelentőséggel bírna.
Al Mualim: - A jelentőség nem a puszta tettből ered, hanem a körülményekből, melyekben
azt végrehajtják. A következmények belőle származnak.
Altaïr: - Akkor több is van, amiről tudnom kell.
Al Mualim: - Altaïr, a legnagyobb hibád az volt, hogy túl sokat tudtál. Ha úgy döntök, hogy
eltitkolok valamit, azt csak azért teszem, nehogy másodjára is elkövesd ugyanazt a hibát.
Altaïr: - Értem.
Al Mualim: - Nem, nem érted! Ez így fog maradni, míg meg nem tanulod a leckét! Mégis,
mivel hozzáértőn teljesítettél, ezért visszaadom egy rangodat, és felszerelésed egyik darabját. Most menj... Akkába vagy Jeruzsálembe. (Két galambot ereszt ki az ablakon) Mindkét
városban vannak emberek, akikre figyelmet kell fordítanod. Az ottani irodák vezetői elmondják, mit kell tenned.
Altaïr visszakapja rövidkardját és az Ellentámadás képességet. Az erőd udvarára lép ki, ahol
az asszaszinok kardmestere lép elé, és egy újabb harci kiképzésre invitálja. Ezután Altaïr távozik, és Akka városa felé lovagol.
Garnier de Naplouse - Akka
Altaïr valamilyen módon bejut Akka városába, és a helyi asszaszin iroda felé veszi az irányt.
Akkai rafík: - Áh, Altaïr! Egy kismadár csicseregte, hogy ellátogatsz hozzám.
Altaïr: - Al Mualim elrendelte Garnier de Naplouse kivégzését, s én eljöttem érte. Mit tudsz
mondani róla?
Akkai rafík: - Ő az Ispotályos Lovagrend nagymestere, és annyi biztos, hogy soha nem teszi ki
a lábát a rend szállásáról. Ennél többet nem mondhatok. Azt javaslom, nyomozz a városban,
hátha megtudsz valamit az itteni népektől.
Altaïr: - Mondd meg, hol szoktak összegyűlni és meglátom, mit találok.
Akkai rafík: - Az északra lévő közkertek - vagy ami maradt belőlük - épp olyan jó hely kezdetnek, mint bármelyik másik. Van egy elhagyatott piactér északnyugatra innen, ahol érdemes
lenne körülnézni, és a Jozafáti Szent Mária-templom nyugatra szintén népszerű találkozóhely. Ez a három hely biztosan eleget tesz igényeidnek.
Altaïr: - Értékelem az információdat, rafík. Jó hasznát fogom venni.
Akkai rafík: - Remélem is!
Altaïr visszatér a városba.
1. EMLÉKSZÁL
Kémküldetés: Zászlógyűjtés
Kém: - Áh, ha ez nem Altaïr... Emlékszel rám? Nem? Ugyanakkor tanultam a szakmám, mikor
te, mégsem emlékszel rám? Nem számít. Al Mualim megbízott egy küldetéssel, amit megtisztelő, hogy én hajthatok végre. Próbára kell tennem téged! Micsoda öröm! Zászlókat rejtettem el a környéken. Találd meg mind és térj vissza hozzám; de siess! Olyan szégyen, hogy az
Öreg ragaszkodott hozzá, hogy segítsek neked, ha sikerrel jársz.
Minden zászló összegyűjtve.
Kém: - Máris?! Lenyűgöztél! Ahhoz nem elég, hogy másképp tekintsek rád, de mivel Al
Mualim úgy rendelte, elmondom, amit tudok a következő célpontodról. Garnier az Ispotályosok erődjében bujkál. Ahhoz, hogy az erődbe bejuss, szükséged lesz... ügyességre! Ez minden, amit tudok.
Emlék: Garnier az Ispotályos erőd falai mögött bujkál. Kétlem, hogy a betegek különösebb
védelmet nyújtanának neki. Egyszerű lesz megölni. Hogy hogyan jutok be az erődbe, az már
egészen más dolog....
2. EMLÉKSZÁL
Kikiáltó: - Senki még csak feleannyira sem tehetséges, mint a jó sebész, ki az Ispotályosokat
vezeti! Garnier de Naplouse nem fél! Akka népe, figyeljetek rám! Garnier de Naplouse jó
ember! Csak segíteni akar! Esküt tett, hogy szolgál és életet ment, és ezt az ígéretét sosem
árulná el! Hamarosan, barátaim, hamarosan a jó doktor a ti bajaitokat is ellátja. Legyetek
türelemmel, reményetek ne csüggedjen! Sokan vannak, kik segítségre szorulnak, ő pedig
csak egyedül van! Fáradhatatlanul dolgozik, hogy szolgálhasson és életet menthessen, de
ezekhez idő kell!
Altaïr utánamegy és jól elveri.
Kikiáltó: - Merci, merci! Ne ölj meg, megteszek bármit, amit csak akarsz!
Altaïr: - Garniert szolgálod?
Kikiáltó: - Ő... ő akarja, hogy ezeket mondjam. Hogy visszatartsam az embereket a lázadástól. Hogy reményt adjak nekik és hogy önszántukból adják magukat a kezébe.
Altaïr: - Mondj el mindent, amit tudsz róla.
Kikiáltó: - I-igen, persze! É-én tudom, mi folyik odabent, hogy mit tesz valójában!
Altaïr: - Folytasd.
Kikiáltó: - Nem betegek, nem sebesültek, mikor belépnek, de ahogy a kezei közé kerülnek,
akkor kezdődik az igazi kín!
Altaïr: - Akkor nem gyógyító ő, csak egy beteg és kegyetlen ember.
Kikiáltó: - É-én nem tudom, mit csinál velük, hogy olyan nagyon sírnak, de meg kell állítani,
mielőtt még többen szenvednének miatta. Megállítod őt!
Altaïr: - Ezért élsz még mindig.
Kikiáltó: - Nagyon óvatos. A megfelelő pillanatban kell lépned. Menj el hozzá, mikor a betegeit ápolja. Olyankor megfeledkezik a világról, csak a munkájára figyel... Igen, ekkor csapj le
rá!
Altaïr: - Köszönöm az információt.
Kikiáltó: - Akkor elengedsz?
Altaïr: - Bár tehetném.
Altaïr megöli.
Emlék: Garnier kizárja magából a világot, mikor egyenként ellátja a betegeit. Megszállottsága
lesz a veszte.
3. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: két tolvaj
1. tolvaj: - Szóval mi van nálad?
2. tolvaj: - Ócskaság! A fickónál nem volt egy fia arany se, csak egy tetves cső. Nem találtam
benne mást, csak egy darab papírt tele értelmetlen krikszkrakszokkal.
1. tolvaj: - Azok nem krikszkrakszok, hanem szavak meg betűk!
2. tolvaj: - Miért írna le egy ember szavakat meg betűket, hogy betegye egy csőbe? Kár a
csőért, ha engem kérdezel.
1. tolvaj: - Biztosan fontos. Add ide, hadd lessem meg!
2. tolvaj: - Ahogy a múltkor is segítettél? Nem hagyom, hogy ezt is elcsórd!
1. tolvaj: - Na nézd, ilyen okos lettél? Akkor szórakozz jól vele.
Emlék: Garnier levele eléggé furcsa. Említést tesz egy damaszkuszi fegyverkereskedőről alighanem Tamírról - és egy második személyről Jeruzsálemben. Milyen titok egyesíti ezeket
az embereket? Olyanokat, akiknek gyűlölniük kéne egymást....
Melléklet:
Mester!
Lassan haladok. Igyekeznünk kell, hogy visszaszerezzük, mit elragadtak tőlünk, vagy félek,
még azelőtt felfedeznek minket, mielőtt esélyünk volna a cselekvésre. A pótszerekkel végzett
kísérleteim kecsegtetnek némi reménnyel, lévén bizonyos helyi növények alkalmazhatók
hasonló állapot előidézésére. De légy óvatos: hatásuk csak időleges, és az alanyok hajlamosak ellenállóvá válni vele szemben, így egyre nagyobb dózisokra lesz szükség belőle.
Sajnálatos módon csak bizonyos mennyiséget vehetnek be, mielőtt a kimerültség végül erőt
vesz rajtuk. Túl sokukat vesztettem már el ily módon, és ettől megszakad a szívem.
Az embered Jeruzsálemben dicséretet érdemelne szorgalmáért. A készleteim mindig elegendőek, és már nem kényszerülök a helyiek begyűjtésére, ami segít elterelni a gyanú árnyékát.
Komoly aggodalom tölt el damaszkuszi veszteségünk miatt, bár elég fegyverem és vértem
van, hogy még egy rövid ideig kitartson. Azonban még ebben a hónapban találnunk kell valakit a helyére, különben a katonáinknak csak konyhakések maradnak. Ez eszembe juttatja egy
másik gondomat...
Mit szándékozol tenni ellenségeink felől? Tartok tőle, hogy eddig elszenvedett veszteségeink
még csak a kezdet. Elég biztonságban érzem magam a kórház falain belül, de az volna a legjobb, ha még azelőtt eltávolítanánk a probléma gyökerét, mielőtt szárba szökne. Embereim a
rendelkezésedre állnak, ha szükséged van rájuk.
Csak tudasd velem óhajaidat.
Testvéred a békében:
-G.
4. EMLÉKSZÁL
/Az alábbi nyomozás nem szerepel a Director's Cut verzióban, helyette egy Archer Stealth
Assasination Challenge során lehet ugyanezt az információt megtudni./
Egyik férfi: - Ez nem tűr halasztást! A kötelek már szinte teljesen elrohadtak és ki kell cserélni
őket! Ha tovább várunk, baleset történhet!
Másik férfi: - Értem én, de mi lesz a házakkal, amiket meg kéne javítanom?
Egyik férfi: - Ne törődj a városiakkal, elvégre csinálnak bármit is azon kívül, hogy sírnak meg
panaszkodnak? A lovagok azok, akik áldozatot hoznak, hogy mi mind békében élhessünk!
Másik férfi: - De nekik nincs hová menniük! És az esős évszak hamarosan itt van...
Egyik férfi: - Nem szólok mégegyszer, fiú! Tégy, ahogy mondtam, különben vasra verve találod magad.
Másik férfi: - Igen, jóuram.
Egyik férfi: - Az első értelmes szavak, mik elhagyják szádat! Megkaptad a terveket, most pedig láss munkához!
Kémküldetés: Íjász orvgyilkosság (Archer Stealth Assasination Challenge)
Kém: - Jó, hogy jöttél, testvérem. Jól jönne most a pengéd. Túl sok errefelé az íjász. Ez nagyon megnehezíti a dolgomat. Öld meg őket - öld meg mindet - és lehet, hogy tudok segíteni
az őrült doktor elleni kampányban. Azt azonban ne feledd, hogy úgy intézd, hogy ne lássa
senki. Ha észrevesznek, riadót vernek és újra kell majd próbálnod.
Minden íjász meggyilkolva.
Kém: - Szép munka, Altaïr. Most, hogy az íjászok halottak, én is a dolgomra mehetek. Tessék,
fogd; valamiféle munkaszerződés Garnier kórházának kijavítására. Talán hasznodra lesz
majd.
Emlék: Az Ispotályosok minden csillárt ki akarnak cserélni az erődben. A segítségükkel elközlekedhetek a tetőgerendákon. Ezenkívül a munkások bejelölték Garnier pár személyesebb
projektjét is, melyeket a javítások érintenek.
Melléklet: (térkép a csillárokról és Garnier betegeinek helyéről)
5. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: két Ispotályos őrszem
1. őrszem: - Hallottál Alenről?
2. őrszem: - Az íjászról, aki a keleti szárnyat őrzi?
1. őrszem: - A szegény ördög bátyja nyilat kapott a torkába. Kétlem, hogy túléli az éjszakát.
2. őrszem: - Hogy tud tovább dolgozni tudva, mi fog jönni?
1. őrszem: - Gyakran meglátogatja őt, bár fedezem őt, amikor csak tudom.
2. őrszem: - Te sem vagy most ott.
1. őrszem: - Nem. Nekem is megvan a magam családi ügye.
2. őrszem: - Akkor reméljük, hogy a Doktor fülébe nem jut el dezertálásának híre.
1. őrszem: - Nem fog... amíg te is csöndben maradsz.
2. őrszem: - Ne félj, titkod biztonságban van nálam.
Emlék: Garnier őrei közül páran elhagyták őrhelyüket. A tetőn járőröző íjászok így hátrányban vannak. Csak pár másodpercre van szükségem, hogy megtisztítsam magamnak az utat.
Melléklet: (térkép az erőd tetején járőröző íjászok útvonalairól és egy köztük való lehetséges
útvonalról)
6. EMLÉKSZÁL
Kémküldetés: Orvgyilkosság (Informer Assassination)
Kém: - Altaïr! A nyomomban van! Meglátott! Meg fog ölni... és a feleségem meg a gyerekeim
is! Ó, mily balsors! Azért jöttél, hogy véget vess szenvedésemnek? Nem? Al Mualimban több
együttérzés van, mint hittem. Tudnál akkor segíteni nekem? Egy Ispotályos lovag a nyomomban van. Ha leszámolnál vele, nagyon leköteleznél vele egy testvért. Ajkában vagyok, mióta a
keresztesek ostromba kezdtek. Fontos információt nyújthatok neked.
Célpont likvidálva.
Kém: - Vége van? Meghalt? Óh, végtelenül hálás vagyok. Tessék, ez minden, amit tudok
Garnier de Naplouse-ról, az Ispotályosok nagymesteréről: Garnier hagyja, hogy betegei szabadon kóboroljanak erődje termeiben. Senki - a tudósokat kivéve - nem léphet be magán
munkaterületére, a tetőket pedig íjászok őrzik. Bízom benne, hogy ez az információ a Poklok
kapujához juttatja Garniert.
Emlék: Garnier hagyj, hogy betegei szabadon kóboroljanak az erőd falain belül. Senki a tudósokon kívül nem léphet be magán munkaterületére. A tetőt őrző íjászoktól eltekintve a besurranás viszonylag egyszerű feladatnak tűnik.
Melléklet: (térkép, amin „bajkeverők” vannak bejelölve az erődön belül)
7. EMLÉKSZÁL
Értesülés: Akkai rafík
Akkai rafík: - Altaïr? Hogy halad a kutatásod Garnier ügyében?
Altaïr: - Tudom, mikor és hogyan kell lecsapnom.
Akkai rafík: - Akkor oszd meg velem tudásodat.
Altaïr: - A Rend kórházában él és dolgozik, északnyugatra innen. A szóbeszédek rémtettekről
mesélnek, melyek falai között történtek: úgy tűnik, a „jó doktor” élvezettel kísérletezik ártatlan áldozatokon, kiknek többségét Jeruzsálemből raboltatta el és hozatta ide.
Akkai rafík: - Ügyes! Azzal, hogy másik városból rabolja el áldozatait, elkerüli, hogy túlzott
gyanakvás övezze itt. Visszatérve a jelenlegi ügyre, mi a terved?
Altaïr: - Garnier többnyire ki se mozdul kórházbeli szállásáról, habár alkalmanként elhagyja,
hogy betegeit meglátogassa. Akkor fogok lecsapni rá, miközben körútját járja.
Akkai rafík: - Alaposan átgondoltad, ez világos. Engedélyt adok, hogy távozz. [egy tollat
csúsztat elé az asztalon, amit Altaïr elvesz] Távolítsd el ezt a szennyfoltot Akkából, Altaïr.
Talán ettől te magad is megtisztulsz. Pihenj meg itt, míg készen nem állsz a küldetésedre.
Emlék: Garnier de Naplouse elzárva él az Ispotályos erőd falai között, a munkájába temetkezve. Tudom, mikor és hol kell lecsapnom rá.
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Garnier de Naplouse
Altaïr távozik az irodából és a kórház felé veszi az irányt. Miután bejutott, szemtanúja lesz,
ahogy egy férfi kirohan az egyik oldalajtón.
Férfi: - Ne, segítség! Segítsetek! Segítsetek, kérlek! Segítenetek kell!
Két őr odarohan és elkapja a kapu előtt, a férfi küszködik velük. A kapu kinyílik és Garnier lép
ki rajta.
Garnier: - Elég, gyermekem! (az őröknek) Azt kértem, hogy hozzátok vissza a beteget, nem
hogy öljétek meg! (a betegnek) Jól van, jól van. Minden rendben lesz.
Férfi: - Nem!
Garnier: - Add a kezed.
Férfi: - Ne, ne érj hozzám! Többé ne!
Garnier: - Vesd ki szívedből eme félelmet, különben nem segíthetek rajtad.
Férfi: - Segíteni rajtam? Ahogy a többieken is segítettél? Elloptad a lelküket! Láttam! Láttam!
De az enyémet nem! Nem! Az enyémet nem kapod meg!
Garnier: (visszakézből pofon üti a férfit) - Uralkodj magadon! Gondolod, hogy nekem örömet
okoz? Azt hiszed, hogy ártani akarok neked? De nem hagysz nekem más választást.
Férfi: - Minden kedves szavad... tenyered hátuljával párosul! Csupa hazugság és szemfényvesztés! (ismét szabadulni próbál az őrök szorításából) Nem nyugszik, míg mindannyian nem
hajtunk fejet előtte!
Garnier: - Ezt nem kellett volna. Vigyétek vissza a szállására! Foglalkozom vele, amint törődtem a többiekkel.
Férfi: - Nem tarthatsz itt, újra meg fogok szökni!
Garnier: - Nem, nem fogsz. Törjétek el a lábát... mindkettőt. (az őrök úgy tesznek) Úgy sajnálom, gyermekem. (az őrök elvonszolják a kínjában síró férfit) Nektek nincs jobb dolgotok?
***
A tömeg szétoszlik. Altaïr beljebb lép az épületbe és vagy szemtől-szembe megküzdve vele és
az embereivel, vagy a háta mögé osonva megöli Garniert. Ő és Garnier az emlékfolyosón jelennek meg.
Altaïr: - Engedd el terhedet.
Garnier: - Áh, most megpihenek, igaz? Az örök álom hív magához. De mielőtt lehunyom
szemem, tudnom kell, mi lesz a gyermekeimmel?
Altaïr: - Úgy érted, az emberekkel, akik kegyetlen kísérleteidtől szenvednek? Most már szabadon visszatérhetnek otthonaikba.
Garnier: - Otthonaikba? Miféle otthonaikba? A csatornákba? A kuplerájokba? A börtönökbe,
ahonnan kihoztuk őket?
Altaïr: - Akaratuk ellenére ragadtad el őket.
Garnier: - Igen... már amennyi kevés akarat még maradt bennük. Tényleg ilyen naiv vagy? Te
engedékeny leszel egy síró gyermekkel pusztán azért, mert óbégat: „De én a tűzzel akarok
játszani, apám!”. Mit mondanál neki? „Ahogy akarod”? Áh... de akkor te felelsz égett sebeiért.
Altaïr: - Ezek nem gyerekek, hanem felnőtt férfiak és asszonyok.
Garnier: - Testben lehet, de elméjükben nem... éppen ezt a sérülést voltam hivatott helyrehozni. Bevallom, az Éden Töredéke nélkül - melyet ti elloptatok tőlünk - lelassult haladásom.
De vannak gyógynövények... keverékek és kivonatok... az őreim a bizonyíték rá. Őrültek vol-
tak, mielőtt rájuk leltem és kiszabadítottam őket elméjük fogságából. (sóhajt) És halálom
után újra őrültek lesznek mind.
Altaïr: - Tényleg elhiszed, hogy segítettél rajtuk?
Garnier: - Ez nem olyan, amit hiszek... ezt én tudom. (Meghal)
Altaïr a vérébe mártja a tollat. Megöl egy csomó őrt, vagy elszökik előlük, majd visszatér az
irodába.
***
Rafík: - Mi hír, Altaïr?
Altaïr: (felmutatja a véres tollat) - Garnier halott.
Rafík: - Akkor térj vissza Maszjáfba győzelmed hírével.
Altaïr: - Volna még valami.
Rafík: - Mondd hát akkor! Vagy a fejedből olvassam ki?
Altaïr: - Szerinted mit akart ezektől az emberektől, akiket fogva tartott és kísérletezett rajtuk?
Rafík: - A te dolgod nem az, hogy kérdezz, hanem hogy cselekedj, Altaïr! Nem számít, mit
tett és miért tette. Csak az, hogy halott.
Altaïr: - De Garnier úgy tűnt, tényleg elhitte, hogy segít ezeken az embereken!
Rafík: - Ezt láttad a saját szemeddel?
Altaïr: - Nem. Amit láttam, az nem a gyógyulás helye volt, hanem a fájdalomé.
Rafík: - Akkor miért beszélünk erről?
Altaïr: - Én... nem tudom. Felejtsd el, amit mondtam.
Rafík: - Már el is felejtettem.
Emlék: Lehetséges lenne? Garnier tényleg segített azokon ott, a kórházban? Arról beszélt,
hogy gyógynövényekkel és kivonatokkal kigyógyítja őket őrületükből. Néhányuk még hálás is
volt azért, amit velük tett. Garnier őrült volt, egy mészáros. Hogy lehet, hogy ezek az emberek jót láttak egy olyan emberben, kinek szándékai nyilvánvalóan gonoszak voltak? Mi az,
amit nem vettem észre? Ezt jelentenem kell Al Mualimnak.
Maszjáf
Al Mualim: - Van híred számomra, Altaïr?
Altaïr: - Garnier de Naplouse halott.
Al Mualim: - Kiváló! Nem is remélhettünk volna ennél megfelelőbb eredményt.
Altaïr: - És mégis...
Al Mualim: - Mi az?
Altaïr: (kétkedőn) - A doktor váltig állította, hogy munkája nemes célt szolgál. Visszatekintve,
akik elvileg foglyai voltak, hálásnak tűntek felé. Nem mind, de épp elegen ahhoz, hogy elgondolkozzak: hogyan tudhatta ellenségeit a barátaivá tenni?
Al Mualim: - A vezérek mindig megtalálják a módját, hogy másokat engedelmességre kényszerítsenek. Éppen ez teszi őket vezérekké. Ha a szavak nem segítenek, az aranyhoz fordulnak. Ha az sem elég, alávalóbb tettekhez folyamodnak: vesztegetéshez, fenyegetéshez és
más fortélyokhoz. Vannak növények, Altaïr, távoli földekről származó gyógynövények, melyek okozhatják egy embernél, hogy az elveszítse érzékeit. Oly nagy gyönyört nyújt nekik,
hogy egyesek a rabjukká válnak.
Altaïr: - Úgy véled, kábítószert adtak nekik? Megmérgezték őket?
Al Mualim: - Igen, ha tényleg úgy volt, ahogy leírtad.
Altaïr: - Gyógynövények... Különös módszer mások irányítására.
Al Mualim: - Ellenségeink ugyanezzel vádolnak minket.
Altaïr: - A Paradicsom ígéretével....
Al Mualim: - Azt hiszik, létezik egy kert, mely dúskál a nőkben és az élvezetekben. Azt hiszik,
elkábítunk titeket, ahogy Garnier tette az embereivel, és jutalmaival csábítunk el.
Altaïr: - Nem tudják, mi az igazság.
Al Mualim: - És ennek így is kell lennie.
Altaïr: - De ha tudnák az igazságot, hogy amit mi keresünk, az a béke...
Al Mualim: - ...akkor nem félnének minket, és többé nem lenne hatalmunk rajtuk. Menj, ideje hogy folytasd munkádat. Visszaadtam egy újabb rangodat [rámutat az asztalára] és felszerelésed egy darabját. Beszélünk majd, ha a következő elbukott.
Altaïr visszakapja dobókéseit és a Fellökés képességét. Ezután távozik Maszjáfból és Jeruzsálembe lovagol.
Talal - Jeruzsálem
Altaïr Jeruzsálembe érkezik, ahol megkeresi a helyi irodát. Az ottani rafík nem más, mint Malik.
Altaïr: - Biztonságot és békét, Malik.
Malik: - Ittléted megfoszt mindkettőtől. Mit akarsz?
Altaïr: - Al Mualim megkért...
Malik: - Megkért, hogy hajts végre valami alantas feladatot, hogy megválthasd magadat.
Úgyhogy ki vele.
Altaïr: - Mondd el, mit tudsz arról, akit Talalnak hívnak.
Malik: - A te kötelességed megtalálni és végezni vele, Altaïr, nem az enyém!
Altaïr: - Jobban tennéd, ha segítenél; halálával az egész királyság jól jár.
Malik: - Tagadod, hogy halálával te is jól jársz?
Altaïr: - Efféle dolgok nem foglalkoztatnak.
Malik: - A tetteid viszont nagyon is foglalkoztatnak engem!
Altaïr: (bosszúsan) - Akkor ne segíts! Magam is megtalálom őt!
Malik: (sóhajt) - Várj, várj. Nem lenne igazságos, ha hagynálak vakon botorkálni a városban.
Jobb, ha tudod, hol kezdd a keresést.
Altaïr: - Figyelek.
Malik: - Három hely jut az eszembe: délre innen van egy piac, ami a muszlim és a zsidó negyed határán fekszik; északra a negyed mecsetjének környéke; és keletre, a Szent Annatemplom előtt, közel a Bab-Áriha kapuhoz.
Malik: - Elég ahhoz, hogy elindulj... és több, mint amit megérdemelsz.
Altaïr távozik és megkezdi a nyomozást a városban.
1. EMLÉKSZÁL
Kémküldetés: Orvgyilkosság
Kém: - Biztonságot és békét, Altaïr. Nehéz időket élünk, nem igaz? Hatalmas bajban vagyok!
Az volt küldetésem, hogy utánajárjak pár különös eltűnésnek a gazdagnegyedben... és Talal
emberei meglátták arcomat! Az álcámnak fújtak! Lennél oly nagylelkű és eltennéd őket láb
alól a kedvemért, cserébe az általad keresett információért?
Mindkét katonát likvidálja.
Kém: - Altaïr! Megszabadítottál tőlük, kik felismertek engem? Kiváló! Elmondom, mit tudtam
meg Talalról... Egy nagyhatalmú rabszolga-kereskedő, aki a város északi felének egy részét
ellenőrzése alatt tartja a Barbakán közelében. Sarcot fizet a városi őröknek, így titokban űzheti tevékenységét. De abból, amit ma megmutattál nekem, biztos vagyok, hogy ugyanaz
lesz a sorsa, mint a többieknek. Mégegyszer köszönöm, Altaïr!
Emlék: Talal úgy tűnik nem más, mint a rabszolgatartók vezére, aki egy nagyobb területet
tart ellenőrzése alatt északra innen, a barbakán közelében. Bölcsebbnek tűnik azoknál, kikkel
előtte néztem szembe, mindazonáltal mindig árnyékban marad, emberei pedig lefizetik az
őröket, hogy szemet hunyjanak nekik. Nem számít, milyen okosnak képzeli magát, őt is
ugyanúgy eléri végzete, mint a többieket.
2. EMLÉKSZÁL
Kikiáltó: - Zavaros időket élünk most. Kevés az étel, laposak az erszények, de ennek nem kell
így lennie! Akadnak lehetőségek azok számára, kik elég bátrak, hogy megragadják őket! Ki
tudja, mit hoz a jövő? Mily tragédiákat hozhat a holnap? Védjétek meg magatokat a jövő
bizonytalanságától! Védjétek meg szeretteiteket! Dolgozzatok keményen és jutalmatok nem
marad el! Talal tesz róla!
Altaïr követi őt és addig üti, míg végül feladja.
Kikiáltó: - Nincs mit mondanom neked!
Altaïr: - Beszélj nekem, vagy beszélj Istenhez. Te döntesz.
Kikiáltó: - Nem akadályozhatod meg a munkáját! Nem állíthatod meg!
Altaïr: - Megállítani mit? Milyen munkát?
Kikiáltó: - Felkészíti őket az utazásra.
Altaïr: - Hová utaznak?
Kikiáltó: - A raktárában tartja őket, és mikor eljön az idő, Akkába küldi őket.
Altaïr: - Hol van ez a raktár? És miért Akkába?
Kikiáltó: - Talal csak annyit mond el nekem, amennyit tudnom kell - egy szóval se többet. Így
biztonságosabb.
Altaïr: - Neki talán. Neked azonban, attól félek, nem.
Altaïr ledöfi rejtett tőrével.
Emlék: Talal egy raktárban tartja fogva a rabszolgáit, hogy később Akkába küldje őket. Ha
odabent csapok le rá, míg odabent munkálkodik, nem fognak észrevenni.
3. EMLÉKSZÁL
1. férfi: - Ha az őrök nem tesznek semmit, a mi kötelességünk tenni valamit.
2. férfi: - Amit mondasz, az őrültség!
1. férfi: - De szükséges! Hány embert hagyjunk még eltűnni, mielőtt a nép ki mer állni magáért?
2. férfi: - Ez nem érint minket!
1. férfi: - Még nem. De ha továbbra sem teszünk semmit, akkor fog.
2. férfi: - És mit javasolsz?
1. férfi: - Figyeltem őt. Mindent tőlem telhetőt megtudtam a ténykedéseiről... Minden itt
van, ezen a térképen. Minden nap ugyanabban az időben bemegy ellenőrizni a szállítmányát.
Ekkor csapok le rá!
2. férfi: - Szóval van egy darab papírod. Ez nem fog megóvni téged, ha észrevesznek! Nem
fog megvédeni kardjaiktól és nyilaiktól!
1. férfi: - Ha minden jól megy, ez nem fog bekövetkezni. Akárhogy is, ezt a kockázatot vállalnom kell... Kívánj szerencsét, barátom. (megöleli a másikat)
2. férfi: - Igazad van. Szükséged lesz rá.
Emlék: Talal naponta szemrevételezi a rabszolgáit. Ez a térkép pontosan megmutatja az őrei
helyzetét. Ez az információ felbecsülhetetlen segítséget jelent.
Melléklet: (térkép, rajta a barbakánbeli őrök helyzetével)
4. EMLÉKSZÁL
/A Director's Cut verzióban ehelyett egy Informer Escort Challenge van, amely teljesítésekor
ugyanazt az információt tudhatjuk meg./
1. férfi: - Kérlek, segítened kell! Bármit megteszek neked, bármit!
2. férfi: - Ez nem olyan egyszerű, barátom.
1. férfi: - De igen, az! Minden kis trükkjét ismerem: ő gyáva, nem harcos. A baj első jelére
eliszkol. Fogd ezt a térképet, megmutatja, hol szeret elbújni.
2. férfi: - Nem érted...
1. férfi: - Ó, dehogynem értem! Betojtál. Harcosnak nevezed magad, de egy árva rabszolgakereskedőtől félelem fog el!
2. férfi: - Haha! Én félni? Szó sincs róla!
1. férfi: - Akkor mi az?
2. férfi: - Ártana az üzletemnek... lévén már neki dolgozom.
1. férfi: - Te?!
2. férfi: - Na, most már érted? Menj. Eredj innen, én pedig elfelejtem, hogy valaha is beszéltünk erről.
Kémküldetés: Védőkíséret
Kém: - Altaïr! Úgy fest, szereztem magamnak pár ellenséget. Al Mualim megkért, hogy figyeljem meg titokban a rabszolga-kereskedőt... amit én meg is tettem, bár nem elég jól. Észrevett, és én azóta menekülök az emberei elől! Ki kell jutnom a városból, de egyedül nem tudok! Segíts, és megosztom veled mindazt, amit megtudtam.
Biztonságban elkíséri a kémet a város főkapujához.
Kém: - Köszönöm, testvérem! Vedd ezt a térképet: felsorolja, hol vannak Talal búvóhelyei.
Hasznos lesz számodra, ha az a gyáva a harc helyett inkább a futást választja - és ahogy ismerem őt, kétségtelenül futni fog.
Emlék: Talal a hírek szerint a baj első jelére elfut a harctól. Ez a térkép, amit találtam, a lehetséges helyeket mutatja, ahol meghúzhatja magát. Ez bizonyosan segítségemre lesz, ha
sikerül meglógnia előlem.
Melléklet: (térkép Talal menekülési útvonalairól a souk-on át)
5. EMLÉKSZÁL
Kém: - Csak nem a híres Altaïr áll előttem? Micsoda megtiszteltetés! Bizonyára nagyon fontos küldetésben jársz itt - talán segíthetek neked. Hallgatóztam a városban és sok mindent
megtudtam. Azonban hibáztam. El kellett volna vinnem néhány maszjáfi zászlót az iroda vezetőjének, de elhagytam őket, mikor rám támadt pár bandita. Megkeresnéd őket nekem?
Vissza kell érnem, mielőtt a mentorom visszatér a piacról, szóval olyan gyorsnak kell lenned,
mint a szél.
Altaïr mindet összegyűjti.
Kém: - Ez nagyszerű! Tudtam, hogy számíthatok rád, Altaïr mester! Elmondom, amit megtudtam, mikor kifüleltem pár őrt a Sziklamecsetnél. Egy Talal nevű emberről beszéltek. Azt
mondták, számos hű követője akad, akik egytől egyig készek az életüket adni érte. Ha mesterük élete veszélyben forog, biztosan közbeavatkoznak, így adva időt Talalnak a menekülésre.
Ez minden, amit tudok. Remélem, szerény hozzájárulásom segítségedre lesz.
Emlék: Talalnak számos hű követője van, akik mind készek az életüket adni érte. Ha érzik,
hogy mesterük életveszélyben van, biztosan közbeavatkoznak, így időt adnak Talalnak a menekülésre.
6. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: két kereskedő
1. kereskedő: - Gyáva egy alak! Ha nem a pénzért csinálnám, már rég nem lennék itt!
2. kereskedő: - Te vagy ostoba vagy, vagy vak. Talán mindkettő!
1. kereskedő: - Hogy mondhatod ezt?!
2. kereskedő: - Nem is láttad, mi történt!
1. kereskedő: - De, elég jól láttam! Megtámadták a karavánunkat, és az első dolog, amit tett,
az volt, hogy elmenekült!
2. kereskedő: - Nem, nem menekült el!
1. kereskedő: - Miről beszélsz te?
2. kereskedő: - Elfeledted, mi történt azokkal, kik ránk támadták?
1. kereskedő: - Az íjászaink lelőtték őket, hála Istennek!
2. kereskedő: - Nem az íjászaink... ő egyedül!!
1. kereskedő: - Csak nem azt mondod... hogy megmentett minket?
2. kereskedő: - Igen, magasabb helyett keresett! Az íjával végzett mindannyiukkal!
1. kereskedő: - Én... fogalmam sem volt!
2. kereskedő: - Ő egy íjászmester! Erre jobb, ha emlékezel!
Emlék: Talal a szóbeszéd szerint az íjat részesíti előnyben a harcban. Ha arra kerül a sor,
igyekszik távolra húzódni ellenségétől, és onnan lenyilazni őt. Utol fogom érni, mielőtt még
kilőhetné az első nyilát.
7. EMLÉKSZÁL
Értesülés: Malik Al-Sayf
Altaïr: - Malik.
Malik: - Jöttél, hogy ismét az időmet vesztegesd?
Altaïr: - Megtaláltam Talalt. Készen állok, hogy belefogjak küldetésembe.
Malik: - Ezt én döntöm el.
Altaïr: - Rendben van! Elmondom, amit megtudtam: emberéletekkel kereskedik, jeruzsálemi
polgárokat rabol el és eladja őket rabszolgának. A bázisa egy raktárház a Barbakánban innen
északra. Miközben beszélünk, egy újabb karavánt készít fel az útra. Akkor fogok lecsapni,
mikor a szállítmányát ellenőrzi. Ha el tudom kerülni embereit, Talal maga nem sok gondot
fog okozni.
Malik: - Nem sok gondot?! Nézz csak magadra! Mekkora önteltség.
Altaïr: - Végeztünk? Elégedet vagy azzal, amit megtudtam?
Malik: - Nem, de elégnek kell lennie. (az asztalra helyezi a tollat) Pihenj, készülj fel, bőgj a
sarokban... tégy bármit, amit egy küldetés előtt szoktál. Csak lehetőleg csendben.
Emlék: Talalnak, a dörzsölt rabszolgatartónak van egy raktárháza az északi Barbakánban, tele
rabszolgákkal. Naponta szemrevételezi őket és felkészíti őket az utazásra. Tudván, hogy őrei
pontosan hol vannak, már csak le kell csapnom rá a következő ellenőrző körútján.
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Talal
Altaïr beoson Talal raktárházába, mikor az ajtó hirtelen bezáródik mögötte. Beljebb lépve a
raktárba hirtelen csörömpölés hallatszik a fenti ablakból, ahol egy árnyék visszahúzódik.
Altaïr: - Mi legyen, rabszolgatartó?
Talal: - Ne hívj így! Én csak segíteni akarok nekik. Ahogy nekem is segítettek.
Altaïr: - Nem teszel nekik jót azzal, hogy bezárva tartod őket.
Talal: - Bezárva őket? Inkább biztonságban. Felkészítem őket a rájuk váró útra.
Altaïr: - Miféle útra? Szolgasorsba taszítod őket!
Talal: (nevet) - Nem tudsz semmit! Balgaság volt még idehozni is téged - azt hinni, hogy ha
meglátod, majd megérted.
Altaïr: - Elég jól értem én. Mutasd magad!
Ekkor feltárul a következő helyiségbe nyíló ajtó. Egy rabszolga a padlórácsok alól felkiált
Altaïrnak: „Segíts! Ments meg!” Altaïr belép a kinyílt ajtón.
Talal: - Ááá, szóval látni szeretnéd azt, aki idehívott téged.
Altaïr: - Nem te hívtál ide! Magamtól jöttem.
Talal: (nevet) - Valóban? Ki nyitotta ki neked az ajtó, ki tisztította meg az utat? Kellett egyszer
is kardot emelned bármelyik emberemre, mondd? Nem. Ezt mind érted tettem. Lépj a fénybe, és teszek neked még egy utolsó szívességet.
Altaïr így tesz. Hirtelen Talal néhány embere ugrik le fentről és körülveszi őt. Végül Talal is
előlép odafent az árnyékból és megáll az erkély szélén.
Talal: - Tessék, itt vagyok. Mit kívánsz tőlem?
Altaïr: - Gyere le ide! Intézzük el becsülettel!
Talal: - Miért kell mindig erőszakhoz folyamodni? Úgy látom, nem segíthetek, mert te sem
akarsz segíteni magadon, én pedig nem hagyhatom, hogy a munkámat bármi veszélyeztesse.
Nem hagysz más választást. Meg kell halnod.
Altaïr legyőzi Talal tíz emberét, majd felmászik hozzá az erkélyre.
Talal: - Ne engedjétek a közelembe!
Talal felmászik egy létrán, ki a tetőre. Altaïr utánamegy, és hosszas - vagy nem annyira hoszszas - üldözés után végül utoléri és leszúrja rejtett tőrével. Az emlékfolyosón jelennek meg.
Altaïr: - Most már nincs hová futnod. Oszd meg velem titkaidat.
Talal: - Eljátszottam a szerepemet. A Testvériség nem olyan gyenge, hogy halálom megállítaná őket munkájukban.
Altaïr: - Miféle testvériség?
Talal: - Al Mualim nem az egyetlen, kinek tervei vannak a Szentfölddel... Ez minden, amit
megtudhatsz tőlem.
Altaïr: - Akkor végeztünk. Könyörögj istenedhez, hogy bocsásson meg néked.
Talal: - Ő rég elhagyott minket. Rég elhagyta azokat a férfiakat és nőket, kiket gondjaimba
vettem.
Altaïr: - Hogy érted ezt?
Talal: - Koldusok, szajhák, szerfüggők, leprások... Szerinted szolgának valók ők, kik a legalantasabb munkára is képtelenek? Nem azért vettem őket magamhoz, hogy eladjam, hanem
hogy megmentsem őket! Te pedig megölnél mindannyiunkat pusztán azért, mert ezt kérték
tőled.
Altaïr: - Nem, ti hasznot húztok a háborúból. A tönkretett és sorsukra hagyott életekből.
Talal: - Igen, te ezt hiszed, amilyen tudatlan vagy. Zárd falak közé elméd akkor. Ahogy mondják, ehhez ért a legjobban a te fajtád! Látod, mi ebben az egészben az ironikus? Nem, úgy
látszik még nem! De majd fogod.
Talal kileheli lelkét. Altaïr végighúzza véres nyakán a tollat, majd visszatérve a valóságba
visszatér az irodába.
***
Malik: - Altaïr! Felemelő érzés látni visszatértedet! Mondd, hogy jártál küldetéseddel?
Altaïr: (felmutatja a véres tollat) - Megcselekedtem, amit kellett. Talal halott.
Malik: - Ó, tudtam, tudtam... Valójában az egész város tudja már!! Elfelejtetted, mi a diszkréció lényege?!
Altaïr: - Egy képzett asszaszin tesz róla, hogy tettét sokan megismerjék.
Malik: - Nem, egy képzett asszaszin uralja a környezetét!
Altaïr: - Vitatkozhatunk a részletekről, ha akarod, Malik, de attól tény, hogy teljesítettem a
feladatot, mit Al Mualim rám mért.
Malik: - Akkor menj. Térj vissza az öreghez. Lássuk, melyikünk oldalán áll.
Altaïr: - Te és én egyazon oldalon állunk, Malik.
Emlék: Talal valami Testvériségről is beszélt, és hogy terveik vannak a Szentfölddel; mindazonáltal tagadta, hogy rabszolgákat ad el és ragaszkodott ahhoz, hogy inkább megmenti
őket. Miért segíteni egy rabszolga-kereskedő bárki máson önmagán kívül? Al Mualim majd
segít megérteni ezt.
Lucy és Vidic az Animus mellett állnak, ami kék helyett most narancssárgán világít.
Vidic: - A franc essen bele, most meg mi a baj?!
Lucy: - Szokatlan hőmérsékleti adatokat érzékelek. Azt hiszem, az Animus túlmelegedik.
Vidic: - Jézusom, mindig van valami! Meddig tart?
Lucy: - Korai még megmondani.
Desmond szem elől visszahúzódik a kijelző.
Vidic: - Ezek a késések elfogadhatatlanok, Ms. Stillman! Óránkénti jelentéseket akarok a haladásáról!
Elindul az ajtó irányába. Desmond felül.
Lucy: - Ez most eltart egy ideig, Desmond. Miért nem mész és fekszel le, vagy valami? Pihenj
egy kicsit. (letérdel a gép mellé)
Desmond: - Miért ordibál mindig veled? Ez az ő masinája.
Lucy: - Az ő elmélete... de nem ő építette.
Desmond: - Akkor ki? Te?
Lucy: - Heh, nem. Az Abstergónak van egy mérnökcsapata - kevés dolog van, ami nincs nekik
- de én felügyeltem az összeszerelést. Gondolom ezért olyan dühös rám.
Desmond: - Ő egy pöcs.
Lucy: - Nagy a nyomás rajta. Ahogy mindannyiinkon...
Desmond: - El sem hiszem, hogy véded azt a fickót.
Lucy: - Warren megmentette az életemet, szóval ha ordibálni akar egy kicsit... hát tegye.
Visszafordul a komputerhez. Desmond tovább zaklatja.
Desmond: - Hogy érted azt, hogy megmentette az életedet?
Lucy: (elsétál a géptől és megáll a fotel mögött) - Nem te vagy az egyetlen, aki nem mehet
haza éjszakára.
Desmond: - Várj, azt mondod te is fogoly vagy?
Lucy: - Mikor először megkerestek, épp végezni készültem a doktorimmal. Az egyetemen
világossá tették előttem, hogy ott nincs jövőm. (leül a fotel támlájára) Nem tetszett nekik a
disszertációm témája... „áltudományosnak” bélyegezték. Azt mondták, ha tovább tartanának, az rossz fényt vetne rájuk. (sóhajt) Mindenhol ugyanaz volt. A többi egyetemen, a cégeknél, ahová interjúkra mentem... Hamarosan kifogytam a pénzből és az időből. Ilyen közel
voltam, hogy pincérként végezzem. (két ujjával mutatja, mennyire) Akkor kaptam egy levelet...
Desmond: - Vidictől?
Lucy: - Azt mondta, már az egyetem óta nyomon követte a karrieremet. Hogy hisz a munkámban és találkozni akar, hogy a jövőmről beszéljünk. (feláll) Fogalmad sincs, mennyire
jólesett ezt hallani. Így hát találkoztam vele. Mi vesztenivalóm volt?
Desmond: - Ő meg felajánlott neked egy állást.
Lucy: - Igen. Itt, az Abstergónál, hogy segítsek az Animus-projektben. Esélyem nyílt kipróbálni
az elméletemet is bebizonyítani, hogy a professzorok tévedtek. Hogyan utasíthattam volna
ezt vissza?
Desmond: - Azt hiszem, lemaradtam annál a résznél, hogy fogoly lettél.
Lucy: - Néha elmerengek azon... (leül) ...talán ők álltak mind emögött. Talán ők rendezték így
a dolgokat, hogy elkeseredetté váljak. Képesek rá. Ők megtehetnek bármit. Nem gondolkodtam, mikor beleegyeztem, hogy idejövök. Még azt is megmondták, hogy be leszek zárva. Hat
hónapra... max egy évre. Amint beindul a projekt, nem lesz több titkolózás. De addig is a cég
„vendége” leszek. Legalábbis... ezt mondták ők.
Desmond: - És mikor az Animus elkészült?
Lucy: - Bejöttek hozzám, mikor aludtam. (feláll) Három férfi... fegyverekkel. (az ablakhoz
megy) Kirángattak az ágyból. Istenem... a legrosszabb az volt, hogy ismertem őket! Az egyik,
Richard, néha együtt ebédeltem vele! És akkor arra készült... Tréfálkoztak. Megpróbáltam
elhúzódni tőlük... megütött. Ekkor mondta azt, hogy meg fogok halni.
Desmond: - Jesszus, és mit tettél?
Lucy: - Semmit. Azt mondogattam magamnak, hogy ez csak álom. És akkor megjelent Warren. Rájuk ordított, hogy hagyjanak békén. Ők meg hallgattak rá.
Desmond: - Jézus!
Lucy: - Ő nem egy vidám ember, Desmond. Azt sem állítanám, hogy jó ember, de megmentette az életem. Többé sosem jöttek el értem. Ő pedig megígérte, hogy soha nem is fognak.
Desmond: - Így is itt ragadtál és ezeknek az őrülteknek dolgozol.
Lucy: - De legalább élek. Jut eszembe, mihamarabb meg kell javítanom az Animust. (visszamegy az Animushoz) Viszlát holnap, Desmond.
Desmond: (bemegy a szobájába, és meglátja, hogy a ruhásszekrény nyitva van) - Mi a fene?
Valaki járt itt! (megnézi közelebbről, és kivesz valamit az egyik polcról) - Úgy látszik, valamilyen belépőkód.
Desmond beüti a kódot a saját ajtaján, és az kinyílik. Az Animus újra kék fényben fürdik, Lucy
pedig sehol. Odamegy a terminálhoz és felveszi mellőle Lucy „pendrive-kulcsát”. Valószínűleg
még körülszaglászik egy kicsit az e-mailjei közt (lásd: E-mailek), majd ledől aludni.
2012. szeptember 5.
A hálószoba ajtaja kinyílik és Vidic jön be nagy léptekkel.
Vidic: - Hasára süt a nap! Szép nap áll előttünk!
Desmond: - De fel van dobva ma reggel. (felül)
Vidic: - Ms. Stillman néhány módosítást végzett az Animuson. Mostantól még tovább maradhat odabent.
Desmond: - És segíthetek a maguk kis kincsvadászatában.
Vidic: - Ez komoly dolog, Mr. Miles. Nem úgy tűnik, mintha nagyra értékelné az Abstergo
munkáját.
Desmond: - Talán azért, mert valójában fogalmam sincs, mit csinálnak maguk.
Vidic: - Megváltoztatjuk a világot. Minden nap százféle módon. Tudta, hogy az utóbbi évezredben minden egyes áttörés, legyen az orvosi, fizikai vagy filozófiai, az Abstergótól származik, illetve a jogelődeitől?
Desmond: - Ez elég meredek állítás, doki. Nem gondolja, hogy kissé eltúlozza?
Vidic: - A legkevésbé sem! Ó, természetesen nem ismerjük el ezt. Az túl nagy gyanút keltene.
A haszonélvezőinket nagy gonddal válogatjuk meg.
Desmond: - Miért?
Vidic: - Nem elég nyilvánvaló? Így vagyunk mi az irányítók.
Desmond: - De hogyan? Mitől olyan különlegesek, olyan okosak maguk, hogy ennyi mindent
feltalálnak, míg mi földi halandók idióták módjára botladozunk?
Vidic: - Az igazat megvallva nem feltaláljuk, hanem megtaláljuk őket.
Desmond: - Megtalálják?
Vidic: - Ezek ajándékok, Mr. Miles. Azoktól, kik előttünk jöttek… Ezt a beszélgetést később
folytatjuk, fogy az időnk.
Kisétál, Desmond pedig követi.
Lucy: - Jó reggelt, Desmond.
Desmond: - Ja, szia.
Desmond kihasználva az alkalmat, mikor Vidic hátat fordít neki, ellopja az ő pendrive-kulcsát
is. Ezután lefekszik az Animusra egy újabb emlék-időutazásra.
Maszjáf
Al Mualim: - Jöjj csak, Altaïr. Szép munkát végeztél. A kilencekből hárman halottak, és ezért
köszönettel tartozom neked. De ne hidd, hogy pihenhetsz babérjaidon. Munkád csak most
kezdődik.
Altaïr: - Állok rendelkezésére, mester.
Al Mualim: - Richárd király Akkánál aratott győzelmén felbátorodva elindult dél felé, Jeruzsálembe. Szaláh ad-Dín bizonyára tudomást szerzett erről, mert seregét Arszuf leomlott erődje
alá gyűjti.
Altaïr: - Tehát azt szeretné, hogy öljem meg mindkettőt? Véget vetünk háborújuknak, mielőtt az komolyra fordulna.
Al Mualim: - Nem. Ha ezt tennénk, seregeik szétszóródnának és a királyságot tízezernyi céltalan és vérszomjas harcos dúlná fel. Sok nap elmúlik addig, míg találkoznak, és amíg menetelnek, nem harcolnak. Sürgetőbb veszélyre kell most figyelmed fordítanod: azokra, kik távollétükben úgy tesznek, mintha kormányoznának.
Altaïr: - Adjon neveket és én kiontom vérüket.
Al Mualim: - Hát legyen. Abu'l Nukúd, a leggazdagabb ember Damaszkuszban; Majd ad-Dín,
Jeruzsálem helytartója; Montferrati Vilmos, Akka hűbérura.
Altaïr: - Mik a bűneik?
Al Mualim: - Kapzsiság, gőg, ártatlanok meggyilkolása. Járj városuk népei közt. Ott megtudod
bűneik titkát. Ne hidd, hogy ezek az emberek nem akadályozhatják meg az általunk keresett
békét.
Altaïr: - Akkor hát meghalnak.
Al Mualim: - Felszerelésed egy újabb darabja a tiéd. Vedd el. Vedd jó hasznát neki. Térj viszsza hozzám, valahányszor elbukik egyikük, hogy jobban megérthessük szándékaikat.
Elereszt három maradat.
Al Mualim: - És Altaïr: légy óvatos. Legutóbbi tetteid alighanem felkeltették a városi őrök
figyelmét. Mostantól gyanakvóbbak lesznek, mint eddig korábban.
Altaïr megkapja az asszaszin kesztyűt, a Megragadásból Kitörés és a Peremelkapás képességét. A kapuban ismét megállítja az asszaszin kardmester egy újabb kiképzés erejéig, majd
Damaszkuszba lovagol.
Abu'l Nukúd - Damaszkusz
Altaïr bejut Damaszkuszba és az Asszaszin Iroda felé veszi útját.
Rafík: - Altaïr, barátom! Fáradj be, fáradj be! Kinek az életét jöttél elvenni ma?
Altaïr: - A neve Abu'l Nukúd. Mit tudsz mondani róla?
Rafík: - Ó, Damaszkusz kereskedőkirálya, a város leggazdagabb embere! Nagyon izgalmas,
nagyon veszélyes! Irigyellek, Altaïr. Na, azért nem, mikor ellátták a bajod és megfosztottak
rangodtól, de minden másért irigyellek! Ó, kivéve azokért a szörnyűségekért, amiket a többi
asszaszin rebesget rólad. De nos, a kudarctól és a gyűlölettől eltekintve igen. Ezektől eltekintve nagyon is irigyellek téged!
Altaïr: - Nem érdekel, mit gondolnak rólam a többiek. Azért jöttem, hogy elvégezzem feladatomat. Így hát újra megkérdem: mit tudsz nekem mondani a kereskedőkirályról?
Rafík: - Csak azt, hogy igen rossz ember kell legyen, ha Al Mualim érte küldött téged. A saját
fajtájához tartja magát, a város gazdagnegyedének minden cicomáját magán hordja. Elfoglalt
ember, mindig mesterkedik valamiben. Biztos vagyok benne, ha eltöltesz egy kis időt a
fajtájabéliek között, mindent meg fogsz tudni róla, amire szükséged van.
Altaïr: - Akkor szerinted hol kezdhetnék neki a nyomozásnak?
Rafík: - A helyedben én az Ommajád-mecsettel és a Szarúzsa souk-kal kezdeném, mindkettő
innen nyugatra van. Tovább északnyugat felé van Szaláh ad-Dín citadellája. Népszerű találkahely és a szabadszájúak megbízható forrásának bizonyult a múltban. Igen, ezen a három helyen megtalálod azt, amit keresel.
Altaïr: - Fogadd köszönetem útmutatásodért, rafík. Visszatérek, amint összegyűjtöttem a
szükséges információt.
Altaïr távozik, hogy nyomozni kezdjen új célpontja után.
1. EMLÉKSZÁL
Kikiáltó: - Nincs is nagylelkűbb ember Abu'l Nukúdnál! Minden héten kitárja kapuit Damaszkusz népének, hogy letehessék terhüket és megismerhessék az élvezetet! Napjaink talán
sötétben telnek, de hála neki, estéink immár tele vannak fénnyel! A Kereskedőkirály mindenkinek ad! Nem kér érte semmit cserébe. Önzetlensége szolgáljon példaként mindannyiunk számára! Mindenkinek olyannak kéne lennie, mint ő!
Altaïr követi őt, majd addig veri, míg meg nem adja magát.
Kikiáltó: - Beszélek, beszélek! Nem érdekem, hogy meghaljak érte. Aranya nem éri meg az
életemet!
Altaïr: - Bölcs döntés.
Kikiáltó: - Mit akarsz?
Altaïr: - Elintéznivalóm van a Kereskedőkirállyal.
Kikiáltó: - Háh! Sok szerencsét hozzá! Ritkán hagyja el a hálótermét.
Altaïr: - Miért? Félelemből?
Kikiáltó: - Nem félelemből - gyűlöletből! Gyűlöli magát éppúgy, ahogy az embereket is, akiket úgy tesz, mintha szolgálna. Szégyenében zárja be magát saját szállására.
Altaïr: - Nem rejtőzhet el örökké.
Kikiáltó: - Nem. Az ünneplések... beszédet tart rajtuk. Hogy lenézhesse az embereket... Afféle „odatartozás” érzést kelt benne szerintem... bármily rövid is.
Altaïr: - Mi baja van, hogy így elrejtőzik?
Kikiáltó: - Majd meglátod... Most engedj el!
Altaïr: - Engedjelek el? Hogy elárulhasd neki tervemet?
Kikiáltó: - Egy szót se szólok!
Altaïr: - Nem. Nem fogsz.
Altaïr megöli.
Emlék: A legjobb lesz akkor lecsapni a Kereskedőkirályra, mikor beszédet tart a vendégeinek.
Lehet, a pillanat nagyon rövid lesz, de nincs is többre szükségem.
2. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: egy őr és egy férfi
Őr: - Az utolsót is leszállítottuk.
Férfi: - Jó. Tudassátok vele azt is, hogy nem volt könnyű egy ilyen szállítmányt megszervezni.
Őr: - Ez csak bor! Némelyek meginoghatnak hitükben...
Férfi: - A ti „szent könyvetekben” van egy rész, ami idevág. „Hagyd őket falni, élvezkedni, s
ámítsa el őket a hamis remény. Ám majd megtudják! S mi nem pusztítánk el egy várost sem,
csak ha annak köztudottan megíratott.”
Őr: - Ez meg mit jelent?
Férfi: - Akkor nem érdekes. Törődj a magad dolgával.
Őr: - Ahogy kívánod.
Emlék: A Kereskedőkirály hatalmas szállítmány bort rendelt. Újabb lakomára készül. Az előkészületek láthatóan nem rendítik meg, noha a bort tiltja a vallása. Ha ily könnyen képes
semmibe venni prófétája törvényeit, vajon milyen istentelenségek elkövetésére képes még?
3. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy nemes és egy küldönc
Nemes: - Jól tetted, hogy eljöttél.
Küldönc: - Megtiszteltetés szolgálni! Mit óhajt?
Nemes: - A levélnek, amit neked adtam, el kell jutnia Szaláh ad-Dín táborába. Keresd meg
azt, kit Hishamnak hívnak, ő majd tud segíteni. De ne szólj erről senkinek!
Küldönc: - Senki sem fog tudni küldetésemről!
Nemes: - Akkor az üzletünk megköttetett.
Emlék: Damaszkusz népe megveti a Kereskedőkirályt, mert pénzüket fényűző lakomákra
költi, melyeket a palotájában tart. Ha ellátogatok az egyik ünnepségre, elég közel kerülhetek
a halálos csapáshoz.
Melléklet:
Béke veled, Hisham!
Mindent elkövettem, hogy a főkönyvet lezárjam, de a számok valami furcsát mutatnak: kifizetéseket Jeruzsálem helytartójának és Montferrati Vilmosnak Akkában.
Azt gondoltam, talán köze lehet ennek a váltságdíjnak, amit a keresztesek követeltek raboskodó testvéreinkért, de tekintve, milyen véget ért (béke legyen szerencsétlenekkel), ez valószínűtlennek tűnik. Nem igazolja továbbá a Jeruzsálembe vitt szállítmányokat. Azonban ha a
pénzt nem váltságdíjnak szánták, akkor milyen célból?
Tudnod kell arról is, hogy az utóbbi időkben fényűző mulatságokat tartottak, mindet a Kereskedőkirály palotájában. Ez abszurdum! Damaszkusz polgárai saját szájuktól vonják meg az
ételt, hogy segítsék Szaláh ad-Dín háborús erőfeszítéseit, de pénzüket ehelyett lakomákra
költik! Mélyen megvetik ezért a Kereskedőkirályt, de nincs erejük szembeszállni vele. Ezért is
írok neked most.
Kérlek, még ne szólj egy szót se a Kereskedőkirálynak. Ha gyanakodni kezd, megpróbálja elfedni gaztetteit. Üzenek majd, ha többet megtudtam.
Békével:
Marzuk
4. EMLÉKSZÁL
Kémküldetés: Orvgyilkosság
Kém: - Altaïr, barátom, testvérem! Régóta nem láttalak! Hallottál Adha felől, mióta eltűnt?...
Nem? Milyen kár. Biztos vagyok, hogy egy nap megtalálod. Hallottam, tollat tűztek ki Abu'l
Nukúd fejére. Talán segíthetek neked... de magam is küldetésben járok. Négy célpontot kell
eliminálnom még dél előtt. Dolgozzunk együtt, mint a régi szép időkben! Kettő neked, kettő
nekem? Abu'l Nukúd személyes testőrei ők. Percek alatt kiszúrod őket!
Mindkét őrt megöli.
Kém: - Hát nem volt nagyszerű?! Pont, mint Aleppóban, emlékszel? Itt van valami, amit a
Kereskedőkirály egyik emberénél találtam... Azt hiszem, egy térkép, amin rajta van az őrök
helyzete. Biztos jól fog jönni küldetésed során. Bármikor jársz Damaszkuszban, látogass meg!
Ajtóm mindig nyitva áll előtted. Biztonságot és békét, barátom.
Emlék: Egy térkép, amin be van jelölve, hová állította őreit a Kereskedőkirály. Ez mindenképp
nagyon jól fog jönni.
Melléklet: (a térkép az őrök helyzetével)
5. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: egy férfi és egy nő
/A Director's Cut verzióban ehelyett egy Informer Merchant Stand Destruction Challenge
van, amiből ugyanezt az információt meg lehet tudni./
Férfi: - Nagy baj van! A tanácsodra van szükségem!
Nő: - Mi az?
Férfi: - Ma reggel elmentem, hogy felakasszam a lámpásokat a lakomához.
W: - És ez miért aggaszt téged?
Férfi: - Hát... elfelejtettem elbontani az állványt.
Nő: - Hol hagytad?
Férfi: - A Kereskedőkirály szállása mellett - az erkély fölött. Mi-Mi lesz ha leszakad? Megsérülhet!
Nő: - Túl késő már ezzel bármit is tenni. Reméljük, hogy nem veszi észre. Holnap majd elintézed.
Kémküldetés: Kereskedőstandok lerombolása
(Informer Merchant Stand Destruction Challenge)
Kém: - Várj egy percet, Altaïr! Különös kérésem van feléd, de remélem, helyesnek tartod
majd segíteni nekem. Tudom, hogy a Kereskedőkirály életét akarod, de mások is vannak a
városban, akik éppoly kegyetlenek. A negyedben számos kereskedő rákapott arra, hogy romlott húst adjanak el. Nekik olcsó beszerezni, és vajmi keveset törődnek a betegséggel, amit
okoz. Sok gyermek meghalt már emiatt! Nem engedhetjük, hogy ez az igazságtalanság tovább folytatódjon! Hajlandó lennél véget vetni neki?
Mindkét standot lerombolja.
Kém: - Köszönöm, testvérem. Számtalan életet mentettél meg. Jólelkűségedért cserébe
olyan apró információt adok neked, aminek hasznát veheted. Ma reggel kihallgattam a Kereskedőkirály két szolgáját. Úgy tűnik, otthagytak valami állványt pont a szállása előtt. A segítségével sokkal gyorsabban elérhetsz hozzá.
Emlék: Két szolga valami hátrahagyott állványról beszélt, ami a Kereskedőkirály szállása előtt
maradt. Kihasználhatnám az általuk használt utat, hogy feljussak rá. Így közelebb kerülhetek
a célpontomhoz.
Melléklet: (térkép, rajta az Abu'l-hoz vezető útvonallal)
6. EMLÉKSZÁL
Kémküldetés - Zászlógyűjtögetés
Kém: - Biztonságot és békét. Információt keresel a városról, jól gondolom? Most épp nincs
időm, meg kell találnom néhány zászlót, amit a damaszkuszi gazdagnegyedben lévő titkos
raktárunkból loptak el. De ez a hőség... a lábaim már bírnak el többé. Lennél olyan szíves és
segítenél? Hozd vissza a zászlókat és én segítek, ahogy csak tudok.
Miután mindet megszerezte:
Kém: - Köszönöm. A rafík örülni fog, hogy a zászlók megkerültek. Ez az információmorzsa
segítségedre lesz. Meghívást kaptam Abu'l-tól az egyik pazar lakomájára. Észrevettem, hogy
a szökőkutat a Kereskedőkirály palotaudvarának közepén könnyen meg lehet mászni. Használd eme tudást bölcsen. Most pedig, ha megbocsátasz, mennem kell.
Emlék: Úgy tűnik, van egy szökőkút a Kereskedőkirály palotaudvarának közepén, amire felmászhatok, ha a szükség netalán úgy hozná.
Melléklet: (térkép a szökőkút helyzetéről, és egy lehetséges útról az erkély felé)
7. EMLÉKSZÁL
Rafík: - Béke veled, Altaïr. Miben lehetek szolgálatodra?
Altaïr: - Kérdeztem és megtudtam mindent, amit tudtam áldozatomról.
Rafík: - Akkor oszd meg velem tudásodat.
Altaïr: - Abu'l Nukúd velejéig romlott ember és emiatt megvetik őt saját polgárai. Úgy tűnik,
ellopja a Damaszkusz népének szánt pénzt és önmagára költi. Miközben beszélünk, egy
fényűző ünnepély előkészítésével fitogtatja kapzsiságát. Őrei és szolgálói teljesen el lesznek
foglalva a vendégekkel. Fel sem fog tűnni nekik, hogy ott vagyok.
Rafík: - Lenyűgöző, barátom. A többiek azt mondták, hogy el fogod fuserálni a dolgokat, de
én nem. Nem, én biztos voltam, hogy sikerrel jársz - és sikerrel is jártál. Az iroda a rendelkezésedre áll, amíg felkészülsz.
Átnyújtja neki a tollat.
Emlék: Abu'l Nukúd, egy mérhetetlen gazdag és romlott ember, ma újabb lakomára készül.
Valamikor az est folyamán beszédet intéz majd vendégeihez, kétségtelenül részegen és falánkságától kábultan. Ekkor jön el az én pillanatom....
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Abu'l Nukúd
Altaïr valamilyen úton beoson a palotába. Kicsivel később Abu'l kilép az erkélyre és beszédbe
kezd az egybegyűltekhez.
Abu’l: - Üdvözöllek benneteket! Köszönöm, hogy csatlakoztok hozzám ezen az estén. Kérlek
egyetek, igyatok, élvezzétek az örömöket, miket nyújtok nektek. Csak nyugodtan, én várok.
Az emberek vígan isznak a bort ontó szökőkútból.
Abu’l: - Remélem minden... kielégítő számotokra.
A tömeg éljenez.
Abu’l: (elégedetten) - Pompás, pompás. Elégedettséggel tölt el, hogy boldogságot láthatok
arcotokon. Sötét napok ezek, barátaim, és nekünk ki kell élveznünk eme ajándékot, amíg
tehetjük. A háború mindannyiunkat felemészt. Szaláh ad-Dín bátran harcol azért, amiben
hisz, és mindig feltétel nélkül támogatjátok őt. Nagylelkűségetek teszi lehetővé, hogy hadjárata tovább folytatódhasson. Így hát emelem poharam rátok! Rátok, drága barátaim... kiknek
köszönhető ma ott tartunk, ahol ma állunk. Adattassék meg nektek minden, mit megérdemeltek.
Újabb éljenzés.
Abu’l: - Minő kedvesség! Nem hittem volna, hogy van bennetek! Bennetek, kik oly készségesen elítéltek engem! És oly kegyetlenül.
A tömeg értetlen morajba kezd.
Abu’l: (szemrehányón) - Ó, ne színleljetek tudatlanságot! Hát bolondnak néztek engem? Azt
hittétek, nem hallottam szavaitok, miket a hátam mögött súgtok? Pedig hallottam, és félek,
ezt sosem fogom elfelejteni nektek. De nem ezért hívtalak ide titeket ma este, nem. Sokkal
inkább erről a háborúról szeretnék beszélni, és a benne játszott szerepetekről. Készséggel
mondtok le aranyaitokról nagyon is jól tudva, hogy ezrek halálát veszitek meg vele. Azt sem
tudjátok, miért harcolunk! „A Szentföld szentségéért”, mondjátok. Vagy... az ellenségeink
gonosz törekvései ellen. De ezek hazugságok, miket magatoknak mondtok! (felnevet) Nem...
Ez a szenvedés mind félelemből és gyűlöletből ered! Zavar titeket, hogy ők mások, épp ahogy
az is zavar titeket, hogy én más vagyok! (nagyot kortyol a borából) Együttérzés, könyörület,
tolerancia - ezek a szavak semmit nem jelentenek egyikőtöknek se! Nem jelent semmit
azoknak a hitetlen betolakodóknak, kik arany és dicsőség reményében feldúlják földünket!
Én azt mondom, elég!
Őrök és katonák veszik körbe a tömeget.
Abu’l: - Én másik célnak szenteltem életem. Olyannak, mely egy új világot hoz el, melyben
minden ember békében élhet majd egymás mellett. (lemondóan sóhajt) Nagy kár, hogy ti
már nem éritek meg, hogy lássátok.
Az egyik férfi fuldokolva köhögni kezd és a torkához kap. A bor mérgezett. A tömeg szétszóródik.
Abu’l: (az őröknek) - Öljetek meg mindenkit, aki szökni próbál!
Kész tömeghisztéria támad. Altaïr áttör a tömegen és valahogy felmászok Abu'l-hoz. Vagy ott
helyben végez vele, vagy még egy ideig üldözi őt a városon át, míg utoléri.
Altaïr: - Nyugodj békében most már, szavaik többé nem árthatnak neked.
Abu’l: - Miért tetted ezt?
Altaïr: - Pénzt loptál azoktól, kiket vezetned kellett volna. Elküldted valami ismeretlen célra.
Tudni akarom, hová és miért.
Abu’l: - Nézz rám! A puszta létem is sérti azokat, akik felett uralkodtam. Ezek a királyi köntösök pedig csak némileg tompították gyűlölködő kiáltásaikat.
Altaïr: - Szóval a bosszúról szólt az egész.
Abu’l: - Nem, nem a bosszúról, hanem a lelkiismeretemről. Hogyan pénzelhetek egy célt egy
olyan isten szolgálatában, mely förtelemnek tart engem?
Altaïr: - Ha nem Szaláh ad-Dín célját szolgálod, akkor kikét?
Abu’l: - Idővel megismered majd őket. Persze úgy hiszem, máris ismered őket.
Altaïr: - Akkor miért bujkálsz? És mi célod eme sötét tettekkel?
Abu’l: - Annyira különbözne ez a te munkádtól? Férfiak és nők életét veszed abbéli erős
meggyőződésedben, hogy haláluk jobbá teszi mindazok sorsát, kik hátrahagyattattak. Egy
csekély gonoszság egy nagyobb jó érdekében? Mi egyformák vagyunk.
Altaïr: - Nem, nincs bennünk semmi közös.
Abu’l: - Á, de látom én a szemeidben – te kételkedsz. Nem állíthatsz meg minket. El fogjuk
hozni új világunkat.
Abu’l kileheli lelkét. Altaïr vérébe mártja a tollat, elkerüli vagy megöli az őröket, majd visszatér az irodába.
***
Rafík: - Sikered híre elért hozzám, Altaïr.
Altaïr: - Abu'l Nukúd rémuralma véget ért.
Rafík: - Örömmel hallom.
Altaïr: - Megölte őket… a férfiakat és nőket az ünnepségen. Mérget használt, a gyávák eszközét! Őket hibáztatta a háborúért. Azt mondta, véget akar vetni neki.
Rafík: - Különös. De másrészről viszont a Kereskedőkirály köztudottan kissé... más volt. Talán
ez csak elmebaja egy tünete volt.
Altaïr: - Talán.
Rafík: - Nem tűnsz meggyőződöttnek. Beszélj Al Mualimmal, ő talán jobb magyarázattal tud
szolgálni.
Altaïr: - Igen, meglátjuk, ő mit mond majd erre.
Emlék: Ezek az emberek, kiket a halálba küldtem, gonoszak voltak. Hasznot húztak a háborúból. Elmentem értük, hogy megállítsam őket és biztosítsam a béke visszatértét. Mégis, a Kereskedőkirály szavai miért vájnak belém ily mélyen? Rossz az, hogy némi igazságot látok
bennük? Vissza kell térnem Al Mualimhoz, ő segíthet értelmet nyerni ennek, és kiirtani belőlem a kétkedés magvait.
Maszjáf:
A kép elfehéredik. Altaïr visszatér Maszjáfba és jelentést tesz Al Mualimnak, aki a sarokban
áll és szemmel láthatóan egy könyvet próbál megtalálni az egyik könyvespolcon.
Al Mualim: - Jöjj, Altaïr. Beszéljünk egy percre.
Altaïr: - Ahogy óhajtja.
Al Mualim: - Sikered híre eljutott hozzám. Fogadd az enyém és a királyság háláját. Romlott
vezetőik uralma alóli felszabadításukkal ezek a városok most már a béke ügyét fogják támogatni.
Altaïr: - Biztosak lehetünk ebben?
Al Mualim: - A módszereik, melyekkel uralkodnak, tükröződik népükön. Ahogy megtisztítod
városaikat a romlottságtól, úgy gyógyítod be lakóik szívét és lelkét.
Altaïr: - Ellenségeink nem értenének egyet.
Al Mualim: (hirtelen rá néz) - Hogy érted ezt?
Altaïr: - Mindegyikük, kiket megöltem, különös szavakkal vallottak nekem. Nem mutattak
megbánást. Még haláluk percében is biztosnak tűntek sikerükben. Habár nem vallották be
nyíltan, van köztük valami kötelék. Ebben biztos vagyok.
Al Mualim: - Nagy különbség van aközött, Altaïr, amit igaznak mondanak, és amit igaznak
látunk. A legtöbben meg sem próbálják megkülönböztetni a kettőt; így egyszerűbb nekik. De
neked, mint asszaszinnak természetes, hogy felfigyelj dolgokra, hogy kérdezz.
Altaïr: - Akkor mi az, ami összeköti ezeket az embereket?
Al Mualim: - Á, de asszaszinként az is kötelességed, hogy elcsitítsd eme gondolataidat és
megbízz a mesteredben. Rend nélkül nem létezhet igazi béke - a rend pedig tekintélyt kíván.
Altaïr: (zavarában feldühödve) - Ellentmondóan fogalmaz, Mester. Megdicsér éberségemért,
aztán azt kéri, ne legyek az. Mi az igazság?
Al Mualim: (kioktatón) - Kérdésedre megleled a választ, ha többé nem kell megkérdezned.
Altaïr: (ingerülten) - Feltételezem, nem csupán egy előadás miatt hívott ide engem.
Al Mualim: (kuncog) - Hát rendben. Egy rangot és egy fegyvert ismét visszaruháztam rád.
(komolyra fordítva a szót) Még két vezér hátravan. Menj és tégy róla, hogy uralmuk csillaga
leáldozzon.
Montferrati Vilmos - Akka
Altaïr második alkalommal beoson Akka falai közé, és a helyi Asszaszin Iroda felé veszi útját.
Altaïr: - Rafík.
Rafík: - Tetteid híre megelőzött, Altaïr. Úgy tűnik, önmagad megváltása iránti vágyad komoly.
Altaïr: - Megteszem, amit tudok.
Rafík: - És néha egész ügyesen teszed. Elvégre nem a munka az, mi újraegyesít minket?
Altaïr: - De igen. Montferrati Vilmos a célpontom. Mit tudsz mondani róla magáról?
Rafík: - Vilmost nevezték ki helytartónak, amíg a király háborúzik. A nép különösnek találja
választását, tekintve hogy milyen viszony van Richárd és Vilmos fia, Konrád között. De azt
hiszem, Richárd így akar túljárni az eszén.
Altaïr: - Hogyan?
Rafík: - Richárd és Konrád a legtöbb dologban nem értenek egyet. Bár nyilvánosság előtt elég
civilizáltak, úgy hírlik, hogy rosszat forralnak egymás ellen. Aztán ott volt az az ügy Akka elfogott szaracénjaival. Konrád emiatt visszavonult, Richárd pedig kényszerítette Vilmost, hogy
maradjon itt a vendégeként.
Altaïr: - Úgy érted, a foglyaként.
Rafík: - Nevezd, aminek akarod. Vilmos ittléte visszatartja Konrádot attól, hogy lázadozzon.
Altaïr: - Sosem értettem a politikához.
Rafík: - De azt bizonyára felismered, hogy minden tetteddel ennek a földnek a jövőjét alakítod. Te is politikus vagy... a magad módján.
Altaïr: - Ahogy gondolod. Tehát mit tanácsolsz, hol kezdjem meg a kutatást?
Rafík: - Richárd kastélyánál innen délnyugatra - pontosabban az előtte álló piacon. Arrafelé
találod a Szent Kereszt katedrálist is. Népszerű hely, mindig tele van beszédes népekkel. Végül tégy próbát a nyugati városfalnál, ahol a lovag- és az ispotálynegyed találkozik. Ezeken a
nyomokon már elindulhatsz.
Rafík: - Jól van, nem is zavarlak tovább.
Altaïr: - Szóra sem érdemes.
Altaïr elhagyja az asszaszin irodát és megkezdi a nyomozást.
1. EMLÉKSZÁL
Kémküldetés: Orgyilkosság
Kém: - Ó, istenem, ne ölj meg!... Óh, te vagy az, Altaïr! Megrémítettél. Richárd emberei a
nyomomban vannak - ketten, hogy pontos legyek. Egy alkut próbáltam nyélbe ütni velük, de
rájöttem, hogy játszanak velem, így hát elfutottam. Légy te a Halál Angyala és vedd a vérüket, mielőtt ők veszik az enyémet! Ha végeztél, beszélek az alkuról.
Mindkét célponttal végez.
Kém: - Mily megkönnyebbülés tudni, hogy biztonságban vagyok! Köszönöm, mester. Én...
alkut próbáltam kötni a várőrséggel, hogy hagyják nyitva a kaput akkor is, ha riadót fújnak...
Hibáztam. Mostantól csak az erőd falain átmászva szökhetsz csak ki Richárd kastélyából. Bocsáss meg.
Emlék: A kastély kapuit a baj első jelére bezárják. Ha ez történne, az egyetlen lehetőségem a
szökésre az erőd falainak megmászása lesz.
Melléklet: (egy térkép, amely megmutatja, hol lehet megmászni az erőd falát)
2. EMLÉKSZÁL
1. férfi: - Lefogadom, hogy úgy sétálhatsz ki és be ott, ahogy jólesik! Azt hittem, az erőd mindenki számára zárva van!
2. férfi: - Igen, de Vilmos minél hamarabb be akarja fejeztetni a tatarozást. Ez előnyünkre
szolgál!
1. férfi: - A tökéletes álca... Agyafúrt!
2. férfi: - Mindenesetre végeztem a jelentésemmel és máris elviszem.
1. férfi: - Ez egyszer úgy fest, minden a javunkra alakul! És nem csak véletlenségből.
2. férfi: - Hát, ahogy a Biblia mondja: „Isten megsegíti azokat, akik segítenek magukon”.
1. férfi: - Nem, ami valójában azt illeti. Ez Ezopusz egyik meséjéből való. A Biblia valójában
épp az ellenkezőjét mondja. Passzusok egész sora beszél a türelemről meg a hitről, meg hogy
csakis az Úr dönthet arról, ha segíteni kíván.
2. férfi: - Hát én azt mondom, elég soká vártunk.
1. férfi: - Tőlem nem fogsz ellenvetést hallani!
2. férfi: - Jól van hát. Akkor távozom.
Emlék: A kastély felújítása kissé hanyagul folyik. E szerint a térkép szerint az egyik állványt
hátrahagyták és láthatóan el is feledkeztek róla. Ezt a hibájukat fogom az előnyömre fordítani.
Melléklet: (egy térkép, rajta bejelölve az elfeledett állvány)
3. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy keresztes lovag és egy csuhás alak
/Director's Cut verzió: Informer Merchant Stand Destruction Challenge/
Csuhás alak: - Talán mégsem volt bölcs dolog felkarolni Vilmost. Öreg létére túl sokat képzel
magáról!
Keresztes lovag: - Serege a legnagyobb az Oc e Non1-é mellett. Szükségünk lesz rá. Most megyek és meglátogatom a többi testvérünket. Gondoskodj róla, hogy mindent megkapjanak,
amire szükségük van.
1
„Oc et Non” vagy „Oc e Non”: az „igen és nem” provanszál megfelelője. Ezt a nevet használták a
bárdok I. Richárdra, mivel hajlamos volt mindenben gyorsan meggondolni magát.
Csuhás alak: - Úgy lesz, nem bukhatnak el!
Keresztes lovag: - Egyet se félj. A Mesternek van egy terve. Jelen pillanatban is előkészületeket tesz, hogy veszteségeinket előnyére fordíthassa, ha arra kerülne a sor.
Csuhás alak: - Mit szándékozik tenni?
Keresztes lovag: - Minél kevesebbet tudsz, annál jobb. Csak tégy úgy, ahogy meghagyták
neked. Vidd el a nálad lévő levelet a Mesterünkhöz.
Kém: - Hadd tartsalak fel egy percre, Altaïr. Montferrati Vilmos a negyed derék kereskedői
helyére ügyéhez hű embereket állított. Feltett szándéka meggyengíteni a nép Richárd királyba vetett hitét azzal, hogy a tisztességes polgárokkal drágán fizetteti meg a rossz minőségű
árukat. Ezeket a korrupt kereskedőket el kell távolítani. Találd meg a standjukat és rombold
le.
Mindkét standot lerombolja.
Kém: - Köszönöm a segítséged, Altaïr. Csekélységnek tűnhet, amit ma tettél, mégis fontossággal bír. Ez a darab papír a hasznodra lehet, ha végül szembekerülsz Vilmossal.
Emlék: Emberei félnek, hogy Vilmos kudarcot fog vallani, bár a királyhoz nem mernek segítségért folyamodni. Említést tesznek egy harmadik személyről, aki a kikötőben tartózkodik,
bár ő sem gerjeszt túl sok bizalmat... Manapság minden bizonytalan. Ez paranoiássá teszi az
embereket - és a munkámat is megnehezíti.
Melléklet: (egy levél, mely Vilmos egy titkos csoporthoz való viszonyáról szól)
Mester!
A munkánk Akka lovagnegyedében tovább folyik, bár nyugtalanok vagyunk Vilmos felől, hogy
képes lesz-e a végsőkig kiállni az ügyünk mellett. Túl komolyan veszi kötelezettségeit, ezért a
nép elutasíthatja őt, ha eljön az idő. A kincs nélkül nem engedhetünk meg egy felkelést, nehogy a királyt visszahívják a csatatérről, és akkor a terve hiába volt. Nem szerezhetjük vissza
azt, amit elloptak tőlünk, amíg a két oldal nem egyesül. Talán felkészíthetne valaki mást,
hogy átvegye a helyét - pusztán elővigyázatosságból. Aggódunk, hogy a kikötőben lévő emberünk egyre ingatagabbá válik. Már most arról beszél, hogy elzárja magát a külvilágtól. Ez
pedig azt jelenti, hogy nem bízhatunk benne, ha Vilmos elbukna. Tudasd velünk, mi áll szándékodban, amit végre tudnánk hajtani. A végsőkig hűek maradunk.
4. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy ifjú és egy öregember
/Director's Cut verzió: Informer Archer Stealth Assassination Challenge/
Ifjú: - Mi hír?
Öregember: - Semmi jó. Végeztem a felderítéssel. A nyílt támadás nem fog sikerülni...
Ifjú: - Mi a baj?
Öregember: - Íjászok! Mindenhol felállította őket az erődben! Esélyünk sincs, hogy elérjük
őket! Lelőnek minket, mielőtt akár három méterre kerülnék hozzájuk.
Ifjú: - Mindent feljegyeztél, ugye?
Öregember: - Igen. Megjelöltem a helyüket a térképen.
Ifjú: - Vidd el a többieknek, kétségtelenül hasznát fogják venni.
Öregember: - Úgy lesz, máris indulok.
Ifjú: - Kitartást, testvér.
Öregember: - Igen... Neked is.
Kémküldetés: Íjász orvgyilkosság
Kém: - Biztonságot és békét, testvérem... bár úgy fest, nekem egyik sem lesz. Meg is érdemlem, gondolom. Óvatlan voltam, és most Vilmos íjászai engem keresnek! Elbánnék velük magam is, de... hogy őszinte legyek, nincs meg hozzá a képzettségem. Hajlandó lennél megkeresni és megölni őket? V-volna valami hasznos itt a számodra, ha elfogadnád. De légy óvatos,
nehogy meglássanak.
Mindhárom íjásszal végez.
Kém: - Köszönöm, Altaïr! Végre ismét szabadon járhatok a városban. Segítségedért cserébe
fogadd el ezt a térképet, amit előkészítettem. Megmutatja, hová állította Vilmos a többi íjászát. Nagy hasznodra lesz, ha az erődben jársz majd.
Emlék: Ez a térkép megmutatja Vilmos íjászainak helyét. Az eltávolításukkal megtisztíthatnám az utat a tetőkön át.
Melléklet: (egy térkép az íjászok helyzetével)
5. EMLÉKSZÁL
Kikiáltó: - Hadd mutassam meg válaszként, mit kaptunk: sírokat, özvegyeket és árvákat! Richárd király minden jót ígér nekünk: szűz földet, és új kezdetet. De csak halált hozott reánk!
Montferrati Vilmosnak volt egy látomása, mely megmutatta neki, hogy vessen véget szenvedéseinknek! Ő az, kit követnünk kell, ő az, ki győzelemre visz minket! Küzdjetek, barátaim!
Ne hagyjátok, hogy vérontásba küldjenek benneteket, hogy egy bizonytalan király szeszélyeinek legyetek kitéve! Olyanokba kell bizalmunkat fektetnünk, kik szilárdabbak meggyőződésükben... olyanokba, mint Montferrati Vilmos!
Altaïr követi őt és megveri, míg a férfi fel nem adja.
Kikiáltó: - Állj! Elég, elég! Mit akarsz tőlem, aranyat? Van nálam pár tallér. Vidd őket! Vidd
őket és menj!
Altaïr: - Nem aranyat akarok, hanem információt.
Kikiáltó: - Nem tudok semmit!
Altaïr: - Ismered Vilmost. Mondd meg, hogyan jutok el hozzá.
Kikiáltó: - Az lehetetlen! A királlyal lesz megbeszélése!
Altaïr: - És mikor távozik a király?
Kikiáltó: - Ma... de ez nem segít rajtad. Bizonyosan vitázni fognak, azután Vilmos visszavonul,
hogy megleckéztesse a katonáit, ahogy mindig szokta. Richárd szitkokat vág Vilmoshoz, Vilmos szitkokat vág az embereihez. Nem fog fogadni téged!
Altaïr: - Már mondtam: látni akarom Vilmost. Azt nem mondtam, hogy ő is látni akar engem.
Kikiáltó: - Akkor mi végeztünk egymással!
Altaïr: - Még nem, attól tartok. Van még valami, amit nekem kell adnod.
Kikiáltó: - Micsodát?
Altaïr: - Az életedet.
Leszúrja.
Emlék: Richárd király ma meglátogatja Vilmost, és szinte biztosan marakodni fognak. Amint
végeztek, Vilmos valószínűleg visszavonul merengeni a kastélyba. A nap hátralévő részét az
emberei szidásával fogja tölteni, így semmi másra nem fog ügyet vetni.
6. EMLÉKSZÁL
Kém: - Már megint te, Altaïr? Mindig kell valaki, aki elvégzi helyetted a piszkos munkát... Al
Mualim ezúttal semmit sem parancsolt. Pusztán saját szórakozásomra kérem, hogy találj
meg pár maszjáfi zászlót, amiket elrejtettem itt, Richárd negyedében. Mivel én hű asszaszin
vagyok - nem úgy, mint egyesek - cserébe elmondom, mit rebesgetnek a népek Akkában.
Nagyon fontos információ. De ezúttal igyekezz hamarabb visszaérni hozzám, mint legutóbb.
Minden zászlót összegyűjt.
Kém: - Kemény munkád kezdi megváltoztatni a véleményemet rólad! Elmondom, amit
Montferrati Vilmosról tudok... Neki és Richárdnak volt egy nézeteltérésük, mielőtt a király
elindult Jaffába. Vilmos azóta a várában marad, a seregétől körülvéve. Megvan benned az,
ami kell, hogy megtámadhasd ebben a védett környezetben?... Meglátjuk. De még mindig
kételkedem.
Emlék: Vilmos mindannyiszor, mikor kétségbe vonja Richárd király tekintélyét, visszavonul
vára hátulsó részébe. A két férfi közti ingatag kapcsolat már seregeikre is átterjedt, nem kevés feszültséget keltve. Gyanítom, hogy Vilmos erődje csak hozzá hű emberekkel lesz tele.
7. EMLÉKSZÁL
Értesülés: Akkai rafík
Rafík: - Altaïr! Mi szél hozott vissza ily hamar?
Altaïr: - Úgy tettem, ahogy kérted, és felvérteztem magam tudással.
Rafík: - Beszélj, és meglátom.
Altaïr: - Vilmos serege nagy és sokan hívják őt mesterüknek, de vannak ellenségei is. Ő és
Richárd király nincsenek egy véleményen egymással.
Rafík: - Ez igaz, sosem álltak szoros barátságban.
Altaïr: - Ez az én malmomra hajtja a vizet. Richárd látogatása felzaklatta őt. Mihelyt a király
távozott, Vilmos visszavonul merengeni az erődbe. El lesz merülve a gondolataiban. Ekkor
fogok lecsapni.
Rafík: - Biztos vagy ebben?
Altaïr: - Amennyire csak lehetek. Ha a dolgok változnának, majd alkalmazkodom.
Rafík: - Akkor engedélyt adok az indulásra. Vess véget Montferrati életének, hogy szabadnak
hívhassuk ezt a várost.
A rafík leteszi elé a tollat, amit Altaïr eltesz.
Altaïr: - Visszatérek, ha megcselekedtem.
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Montferrati Vilmos
Az Animus előrébb ugrik. Egy kis pihenés után Altaïr elindul az erőd felé. Elvegyül az erőd
előtt összeverődött nagy tömegben. Több Akkai katona kirohan az erődből és őrt áll. Oroszlánszívű Richárd király lovagol ki a kapun, mellette Montferrati Vilmos jön gyalog.
Richárd: - Háromezer ember, Vilmos. Úgy volt, hogy fogolyként tartjuk őket és velük
kialkusszuk embereink szabadon engedését.
Vilmos: - A szaracénok úgysem állták volna az alku rájuk eső részét. Tudod, hogy így van.
Szívességet tettem neked.
Richárd: (nevetve) - Ó igen, szívességet valóban! Ellenségeink mostantól
rendhítetetlenebbek lesznek, még keményebben fognak harcolni!
Vilmos: - Jól ismerem az ellenségünket! Nem fognak felbátorodni, szívükbe félelem fog költözni!
Richárd: - Mondd meg nekem, hogyan ismerhetnéd ily jól ellenségünk szándékait? Te, ki otthagytad a csatateret a politikai játszmákért.
Vilmos: - Azt tettem, ami helyes volt, ami jogos!
Richárd körözni kezd lován Vilmos körül.
Richárd: - Felesküdtél rá, hogy fenntartod Isten művét, Vilmos! De nem ezt látom itt! Nem,
olyan embert látok, aki beletiport!
Vilmos: - Szavaid barátságtalanok, jóuram. Reméltem, hogy mostanra már kiérdemeltem
bizalmadat.
Richárd: - Akka helytartója vagy, Vilmos, te uralkodsz itt helyettem! Mennyi bizalmat akarsz
még? Talán a koronámra fáj a fogad!
Vilmos: - Félreértesz engem! De ez nem lep meg.
Richárd: - Bármennyire is szeretnék egész nap veled szópárbajozni, van egy háborúm, amit
meg kell vívnom. Majd máskor folytatjuk ezt.
Vilmos: - Akkor hát nem is tartalak fel... „kegyelmes uram”.
Richárd a kíséretével együtt ellovagol.
Vilmos: (magának) - Félek, a hozzá hasonlóknak nem lesz helye az új világban. (az egyik katonához fordul) Tennünk kell róla, hogy mindenki tegye a dolgát. Figyelmeztesd őket, hogy a
hanyagságot súlyos büntetés fogja követni. Ma nem vagyok olyan kedvemben, hogy packázhassanak velem!
Katona: - Igenis, jóuram!
Vilmos: - A többiek kövessenek!
Vilmos embereivel együtt visszavonul az erődbe, és a tömeg szétoszlik. Altaïr bemegy az
erődbe és a tetőkön át közelíti meg a célt. Útközben minden íjásszal leszámol. Végül eljut
Vilmos magánszállásának tetejére, ahonnan látja, ahogy kioktatja az embereit.
Vilmos: - Most jövök a királytól, és amiket mondott, lehangolnak. Azzal vádol minket, hogy
nem teljesítjük kötelességeinket! Nem látja, mennyivel járulunk hozzá az ügyhöz!
Az emberei egyetértőn harsognak: „Nem tud semmit!”, „Nincs igaza!”
Vilmos: - Kérlek, kérlek! Fogjátok be! Igen, igaztalanul szólt, ám szavai nem mind érdemtelenek. Nézzetek csak körül, nem nehéz hibát találni. Hiányosságokat lelni. Attól félek, mind
eltunyultunk!
Az emberei kiáltják: „Soha!”
Vilmos: - Látom, hogyan edzitek magatokat. Nincs bennetek elszántság, se akarat! Pletykáltok meg papoltok! Kiszabott feladataitokat vagy sehogy, vagy nagyon hanyagul végzitek. Ennek mától vége! Nem tűrhetem, hogy tovább becsméreljen! Mert akár látjátok, akár nem látnotok kéne pedig! - ez a ti hibátok! Szégyent hoztatok mindannyiunkra! A gyakorlat és az
elszántság emelt fel minket! Ezt pedig fenn kell tartani! Úgy látszik, túl lágyszívű voltam veletek. De többé nem! Keményebben és gyakrabban fogtok edzeni! Ha ez étel- vagy alvásmegvonást jelent, ám legyen! És ha kudarcot vallotok ebben, megtanuljátok a fegyelem igaz jelentését. Hozzátok elő őket.
(Vilmos két katonáját hozzák elő.)
Vilmos: - Ha példát kell statuálnom néhányótokon, hogy engedelmességre bírjalak titeket,
ám legyen. (a két behurcolt katonához fordul) Kettőtök ellen az a vád, hogy szolgálatban ittatok és kurválkodtatok. Mit feleltek ezen vádakra?
Katona: - Nem, jóuram. Kérem, m-mi nem akartunk rosszat. Mi... elfeledkeztünk magunkról.
Nem fordul elő többet.
Vilmos: - Nem, nem fog.
Kivégzi a katonákat. A többiek elmennek, ő pedig gondolataiba merülve ott marad. Altaïr
lassan leereszkedik a háta mögött. A katonák észre sem veszik. Amikor elég közel kerül, ráveti magát Vilmosra és megöli. Az emlékfolyosón jelennek meg.
***
Altaïr: - Most pihenj. Ármánykodásaidnak ezzel vége.
Vilmos: - Mit tudsz te a munkámról?
Altaïr: - Tudom, hogy meg akartad ölni Richárdot és Akka trónját fiadnak, Konrádnak adni.
Vilmos: (nevet) - Konrádnak? A fiam egy szamár, aki a seregét se képes vezetni, nemhogy egy
királyságot! Richárd meg... az Oc et Non se jobb egy fabatkát sem. Elvakítja a testetlenbe
vetett hite. Akka nem illeti egyiküket sem.
Altaïr: - Akkor kit?
Vilmos: - A város a néphez tartozik.
Altaïr: - Hogyan állíthatod, hogy a népért cselekedtél? Elkoboztad élelmüket, kegyetlenül
megbüntetted őket, szolgálatodba kényszerítetted őket.
Vilmos: - Mindent azért tettem, hogy felkészítsem őket az új világra. Elkoboztam az élelmüket? Nem, csak magamhoz vettem, hogyha szűk esztendők jönnek, igazságosan szétoszthassam. (köhög) Nézz körül, a városnegyedben nincs bűn - kivéve, amit te és a fajtád követett el.
Ami pedig besorozásukat illeti, nem harcra képeztem őket. A rend és a fegyelem erényeire
tanítottam őket. Ezek aligha gonosz dolgok.
Altaïr: - Nem számít, milyen nemesnek hiszed szándékaidat, tetteid akkoris kegyetlenek, és
nem folytatódhatnak.
Vilmos: (nevet) - Meglátjuk, mennyire lesz majd édes „munkád gyümölcse”. Nem szabadítod
fel a városokat, ahogy hiszed, inkább elkárhoztatod őket. A végén pedig csakis magadat hibáztathatod majd. Magadat, aki „jószándékról” beszél.
Vilmos meghal. Altaïr vérébe mártja a tollat, majd megszökik az erődből. Meglóg az őrök
elől, és visszatér az asszaszin irodába.
Rafík: - Mi hír?
Altaïr: - Montferrati Vilmos meghalt - és vele együtt áruló terve is.
Rafík: - Jól tetted, hogy levetted vasmarkát Akkáról.
Altaïr: - De miért most? Mikor a kereszteseknek leginkább szükségük volna összefogásra?
Még várhatott volna.
Rafík: - Mire várt volna? Hogy Richárd visszatérjen és rájöjjön tervére? Nem, most volt számára a legalkalmasabb idő.
Altaïr: - Különös... Biztos voltam benne, hogy Akkát Konrádnak akarja, mégis azt állította,
hogy nem ez volt terve.
Rafík: - Nem hiheted el egy kígyó szavait, mely még halálában is mérget köp.
Altaïr: - Ezt meg kellene beszélnem Al Mualimmal.
Rafík: - Igen, barátom. Siess vissza Maszjáfba. Biztosan nagyon várja már a hírt.
Az Animus előrébb ugrik. A kép elfehéredik.
Emlék: Montferrati Vilmos meg akarta ölni Richárd királyt. Azt gondoltam, a fiáért, Konrádért
akarja ezt tenni, de úgy tűnik, tévedésben voltam. Azt akarta, hogy a nép örökölje a földet,
szabadon a piti zsarnok szeszélyeitől. Egy „új világ, ahogy ő nevezte. Mit jelentenek ezek a
sejtelmes szavak? Meg kell kérdeznem Al Mualimot...
Maszjáf
A fehérség elmúlik. Altaïr ismét Maszjáfban van és Al Mualim előtt áll.
Al Mualim: - Jöjj, Altaïr. Tudni akarom, sikerrel jártál-e.
Altaïr: - Úgy tettem, ahogy kérte.
Al Mualim: - Jó, jó. Érzem, gondolataid máshol járnak. Beszélj őszintén.
Altaïr: - Minden egyes ember, akit a halálba küldtem, rejtelmes szavakat mondtak nekem. És
minden alkalommal, mikor visszatérek magához és válaszokat kérek, csak talányokkal felel
cserébe. De többé nem!
Al Mualim: - Ki vagy te, hogy azt mondd, „többé nem”?
Altaïr: - Én hajtom végre a gyilkosságokat. Ha azt akarja, hogy folytassam, ez egyszer világosan beszéljen velem!
Al Mualim: - Fogd vissza magadat, fiam! Nem tetszik a hangnemed.
Altaïr: - Nekem sem tetszik a megtévesztése!
Al Mualim: - Esélyt ajánlottam neked, hogy helyreállítsd elveszett becsületedet.
Altaïr: - Nem veszett el! Elvették! Maga vette el! Most pedig elküld, hogy hozzam vissza,
mint egy istenverte kutya!
Al Mualim előrántja kardját.
Al Mualim: - Úgy látom, mást kell találnom helyetted! Mily szégyen... nagyon ígéretesnek
tűntél.
Altaïr: - Úgy vélem, ha lenne más, már rég őt küldte volna el. Azt mondta, kérdésemre megkapom a választ, ha többé nem kell megkérdeznem. Hát most nem kérdezem - követelem,
hogy elmondja, mi köti össze ezeket az embereket!
Al Mualim: - Amit mondasz, az igaz. Ezeket az embereket egy miénkhez hasonló vérrel kötött
eskü köti össze.
Altaïr: Kicsodák ők?!
Al Mualim: - Non nobis, Domine, non nobis2...
Altaïr: - Templomosok...
Al Mualim: - Most már látod, meddig ér Robert de Sable keze.
Altaïr: - Ezek az emberek, a városok vezetői, a seregek hadvezérei...
Al Mualim: - Mind az ő ügyének fogadtak esküt.
Altaïr: - Munkájukat nem önmagukban kell nézni, igaz? Hanem együtt, egészként. Mi a céljuk?
Al Mualim: - A hódítás! Nem Isten nevében akarják elvenni a Szentföldet, hanem maguknak!
Altaïr: - Mi van Richárddal? Szaláh ad-Dínnal?
Al Mualim: - Bárki, aki szembeszáll a templomosokkal, elpusztul. Biztos lehetsz benne, tudják
a módját, hogyan érjék el ezt.
Altaïr: - Akkor meg kell állítanunk őket.
2
„Nem miértünk, uram, nem miértünk…”: a templomosok jelmondatának első fele.
Al Mualim: - Ezen fáradozunk mind, Altaïr. Hogy olyan jövőt biztosíthassunk, mely mentes az
efféléktől.
Altaïr: - Miért titkolta előlem az igazat?
Al Mualim: - Hogy magad láthass a fátyol mögé. Mint minden feladatot, a tudást is tett előzi
meg. A magunk szerezte információ értékesebb, mint a tálcán nyújtott. Mellesleg nemrég
tanúsított viselkedésed nem adott okot túl nagy bizalomra.
Altaïr: - Értem.
Al Mualim: - Altaïr, küldetésed nem változott. Csupán az összefüggés, amelyben értelmezed.
Altaïr: - És eme tudással felvértezve jobban megérthetem a megmaradt templomosokat is.
Al Mualim: - Van még valami, amit tudni szeretnél?
Altaïr: - Mi van azzal a kinccsel, amit Malik elhozott Salamon templomából? Robert kétségbeesetten vissza akarta kapni...
Al Mualim: - Idővel, Altaïr, minden világossá válik majd. Ahogy a templomosok szerepéről
lehullt előtted a lepel, úgy kincsük természetéről is le fog. Egyelőre nyugtasson meg a tudat,
hogy nem az ő kezükben van, hanem a miénkben.
Altaïr: - Ha ez az óhaja.
Al Mualim: - Igen, ez. Újabb rangodat adom vissza. Vedd vissza fegyveredet. Használd a
Testvériség becsületére.
Altaïr menni készül.
Al Mualim: - Altaïr, mielőtt elmennél...
Altaïr: - Igen?
Al Mualim: - Honnan tudtad, hogy nem ölnélek meg?
Altaïr: - Az igazat megvallva, Mester, nem tudtam. Hitemből ugrottam.
Altaïr felszerelése egy újabb darabját kapja vissza. Elhagyja az asszaszinok erődjét és
Maszjáfot. Jeruzsálembe lovagol.
Majd ad-Dín - Jeruzsálem
Altaïr jó szokásához híven beoson a városba. Végül eljut az asszaszin irodába.
Altaïr: - Biztonságot és békét, Malik.
Malik: - Bár legalább az egyik beköltözött volna a városba. Ma mivel akarsz nyaggatni?
Altaïr: - Al Mualim Majd ad-Dínt jelölte halálra. Mit tudsz mondani róla?
Malik: - Szaláh ad-Dín távollétében rendes vezető nélkül maradt a város, Majd ad-Dín pedig
magát jelölte ki a szerepre. Félelemmel és elrettentéssel éri el, amit akar. Semmi joga nincs a
tisztségre.
Altaïr: - Ennek ma vége szakad.
Malik: - Túl könnyedén veszed. Most nem valami piti rabszolga-kereskedőről beszélünk. Ő
uralja egész Jeruzsálemet és emiatt jól van védve. Azt javaslom, gondosan tervezd meg a
támadást, ismerd meg jobban a prédát.
Altaïr: - A segítségeddel meg is fogom. Mit tanácsolsz, hol kezdjem a keresést?
Malik: - Nocsak! Most a segítségemet kéred ahelyett, hogy követelnéd. Meg vagyok lepve.
Altaïr: - Ki vele akkor.
Malik: - Ahogy akarod. Én a következő helyeken néznék körül... Először is a mecsettől délkeletre, azután menj innen délre. Két hely is van ott, ami érdekelhet. Az egyik a legdélebben
fekvő templom. A másik az utcán van, a zsinagóga mellett.
Altaïr: - Köszönöm a segítséged, Da'i.
Malik: - Ezúttal nehogy elrontsd, Altaïr.
Altaïr elhagyja az irodát és megkezdi a nyomozást.
1. EMLÉKSZÁL
Kém: - Újra ön az, Nagymester! Biztonságot és békét! Úgy örülök, hogy látom. Ezekben a
nehéz időkben arra kérnek, hogy bizonyítsak... De olyan esetlennek érzem magam, ha önhöz
hasonlítom személyemet. Majd ad-Dín két emberét kell megölnöm, harc nélkül. Megmutatná, hogyan kell csinálni? Örökké hálás leszek! És egy érdekes történetet is megosztok önnel.
Mindkét őrt likvidálja.
Kém: - Ön a legjobb, akit a klán valaha látott! Elmondom hát a történetem, Mester... Ép a
templom lépcsőjét sepertem, mikor meghallottam, hogy két tudós arról hozsannázott, milyen könnyen átjutottak a kivégzőpad feljáróját őrző katonákon. Ha jól időzíti a bejutást, remek figyelemelterelésül szolgálhatnak az őröknek. De biztos vagyok, hogy amilyen bölcs, már
biztosan rájött erre!
Emlék: A tudósok alighanem némi kavarodást okoznak majd a kivégzőpad feljárójánál. Ha jól
időzítem a bejutást, remek figyelemelterelés lesznek az őrök számára.
Melléklet: (egy térkép, ami a tudósok helyét és útvonalát mutatja)
2. EMLÉKSZÁL
Kikiáltó: - Figyeljétek alaposan a körülöttetek lévőket - azokat, kikről azt hiszitek, hogy jól
ismeritek őket. Mert egyikünk sem áll felette a csábításnak. Ha bármelyikünk a törvény ellen
cselekszik, nem számít, milyen csekélynek tűnik, jelentenetek kell! A kis bűnök holnap na-
gyokhoz vezetnek! Majd ad-Dín segít nektek! Csak lépjetek előre, hogy megtudhassa nevetek.
- Mind őrzünk sötétséget a szívünkben. Minden nap egy küzdelem, hogy erősek maradhassunk hitünkben. De mi is csak emberek vagyunk. Mi is bűnbe eshetünk, hibázhatunk! Majd
ad-Dín azért van, hogy tegyen róla, hogy ha ez meg is történik, visszatérhessünk a helyes
ösvényre. Valljátok meg bűneiteket neki s ő meg fog kegyelmezni! De ha menekülni vagy
bujkálni próbáltok, utálatossá váltok és meg kell fizetnetek.
- Nem vétek az, ha megnevezitek azokat köztetek, kik ellenszegülnek a törvénynek. A hitünk
nélkül semmik vagyunk! Semmik vagyunk szabályai és útmutatása nélkül! Ha ellenszegülünk
neki, ellenszegülünk annak is, ki minket vezet. Az ilyen viselkedést pedig nem engedhetjük!
Altaïr követi őt és megveri.
Kikiáltó: - Elég!... Még lélegzem, szóval többet akarsz tőlem, mint az életemet. Mi az?
Altaïr: - Jól ismered Majd ad-Dínt?
Kikiáltó: - Jobban, mint mások.
Altaïr: - Kicsit túlzásba viszi az erényeskedést. Valóban ilyen fontos számára a törvény?
Kikiáltó: - Mégis mit gondolsz?
Altaïr: - Azt gondolom, titkol valamit. És azt hiszem, te meg tudod mondani, mit.
Kikiáltó: - Egy fátyol! Minden az! A hozzám hasonlóak azért vannak, hogy rájuk ijesszünk.
Hogy félelmet ültessünk az emberekbe! Akiket megöl, nem bűnözők, de ugyanolyan veszélyesek!
Altaïr: - Veszélyesek kire?
Kikiáltó: - A terveire... a terveikre. Igen, beszélt másokról! Azokról, akikkel dolgozik... akiknek
dolgozik, azt hiszem! Bizonytalan vagyok. De a város kell nekik. Fontos, hogy az ő kezükben
legyen.
Altaïr: - Miért?
Kikiáltó: - Ezt magadnak kell megkérdezned tőle! Menj el az egyik kivégzésre. Akkor a legbeszédesebb: mikor a tömeghez beszél, kezéről vér csöpög...
Altaïr: - Akkor végeztünk.
Altaïr megöli.
Emlék: Majd ad-Dínnak úgy tűnik, megvannak a maga céljai vezérétől, Szaláh ad-Díntól függetlenül is. Ártatlan embereket végeztet ki, kiket a város ellenségének kiált ki. Láthatóan
semmi rendszer nincs őrületében, így félelem tartja markában Jeruzsálemet. Senki sem tudhatja, mikor vihetik őt is pengéje elé. Vajon pusztán megittasult a hatalomtól, vagy valami
fensőbb célt találok itt is?
3. EMLÉKSZÁL
/Director's Cut verzió: Informer Archer Stealth Assassination Challenge /
Kém: - Megint a segítségemre van szükséged? Nem hinném, hogy hasznodra lehetek. Egy
ideje nem jártam a városban. Nos, azóta, mióta Majd ad-Dín vérdíjat tűzött a fejemre! Három ember keres engem. Talán pengéd kisegíthetne? Szabadulj meg tőlük, és én kutatok az
emlékeimben valamit, ami megéri fáradságod!
Mindkét célpont likvidálva.
Kém: - Most már kezdem érteni, miért hívnak téged „az Egyetlennek”! Mit mondhatnék neked, ami hasznodra lehetne?.... Hmmm. Ó, igen! Majd ad-Dín imád beszédet tartani az elítélteknek, mielőtt kivégzi őket. Amíg így tesz, hátat fordít a tömegnek! Kétségtelenül ez a tökéletes pillanat a csapásra. Ez segít? Most mennem kell, meghúzom magam egy időre.
Kémküldetés: Íjász orgyilkosság
Kém: - Átkozott íjászok! Épp támadásra készülnénk Majd ad-Dín egyik alvezére ellen, de nem
tehetünk semmit, amíg a tetők nem tiszták. Nekem pedig nincs vesztegetnivaló emberem.
Hajlandó lennél segíteni? Csak ügyelj rá, hogy ne lássanak meg, vagy kezdheted elölről.
Mindhárom íjász likvidálva.
Kém: - Már kezdem érteni, miért élvezed Al Mualim kegyét! Gondolom, azért küldött, hogy
elintézd Majd ad-Dínt, ugye? Az talán segíthet, ha tudod, hogy imád beszédet tartani az elítélteknek, mielőtt kivégzi őket. Amíg így tesz, hátat fordít a tömegnek. Ez lenne a tökéletes
pillanat, hogy lecsapj rá! Most mennem kell az embereimhez. Nekünk is megvan a célpontunk, akit el kell intéznünk.
Emlék: Majd ad-Dín imád beszédet tartani az elítélteknek, mielőtt kivégzi őket. Amíg így tesz,
hátat fordít a tömegnek. Ez a tökéletes pillanat a csapásra.
4. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: két férfi
1. férfi: - Sajnálom, Ahmad! Figyelmeztetés nélkül jöttek!
2. férfi: - A fiam? Elvitték a fiamat?! Mit fognak tenni vele?
1. férfi: - Mindent megtettünk, amit...
2. férfi: - Mit fognak tenni vele?!
1. férfi: - Ki fogják végezni... Pont ma.
2. férfi: - Nem. Nem fogom hagyni!
1. férfi: - De mit tehetünk? Majd ad-Dínra nem hat a könyörgés! Azt mondja, Isten akaratával
nem lehet alkudozni!
2. férfi: - Ez nem Isten akarata, hanem őrültség! Magam megyek el hozzá! Hol van?!
1. férfi: - Ő is ott lesz a kivégzésen! Ő hajtja végre. Élvezi a tettet. Velejéig gonosz ember.
2. férfi: - Akkor nincs vesztegetnivaló időnk. Menjünk!
Emlék: Úgy tűnik, kivégzés lesz ma, és Majd ad-Dín is részt vesz rajta. Mi több, ő maga fogja
végrehajtani. Meg kell tudnom, hol fog történni ez a morbid esemény.
5. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: két munkás
1. munkás: - Te is megkaptad a parancsot? Azt akarja, hogy hozzunk helyre egy kivégzőpadot
egy újabb kivégzésre, ma!
2. munkás: - Arra gondolt, ami Salamon templomának nyugati falánál van. Éppen oda tartottam.
1. munkás: - Mennyi halál...
2. munkás: - Bárcsak visszatérne igazi vezérünk és igazságot szolgáltatna a városnak.
1. munkás: - Igen, és ne ez a majom Majd ad-Dín parádézzon nekünk.
2. munkás: - Hogyan? Hogyan történhet meg olyasmi, mint ez?
1. munkás: - Mindenki, akit Szaláh ad-Dín helyére jelöltek ki, korai halált halt. És most a tisztség rá szállt. Rá, aki nem volt több, mint az emír írnoka!
2. munkás: - Milyen kényelmes... Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy ő állt ezek mögött a „balesetek” mögött.
1. munkás: - Csss! Ha az őrök meghallanak, tömlöcbe vetnek árulásért! Azon a padon végeznek ki minket, amit meg kell javítanunk! Gyere, menjünk vissza dolgozni.
Emlék: Majd ad-Dínról úgy hírlik, pozícióját alávaló módszerrel szerezte meg. Ezek a pletykák
alighanem igazak, mivel akik előtte jöttek, mind rejtélyes és korai halált haltak. Azok egyikénél, akiktől ezt megtudtam, egy térképet találtam, amin a mai kivégzés helye van bejelölve,
Salamon templomának nyugati falánál.
Melléklet: (egy térkép, rajta bejelölve a kivégzőpad helye)
6. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy munkás és egy őr
/Director's Cut verzió: Informer Escort Challenge/
Munkás: - Hírét küldték, hogy beszélni kívánsz velem.
Őr: - Majd ad-Dín újabb kivégzésre készül ma. Tennünk kell róla, hogy minden rendben folyjon.
Munkás: - Kötelességem szolgálni.
Őr: - Vidd az okmányt, amit neked adtam, a mesteredhez. Így tudni fogja, hol lesznek az embereim. És szedd a lábad! Nem engedhetünk meg egy perc késlekedést sem.
Munkás: - Nem fogok késni! Szavamat adom. Van még valami?
Őr: - Okunk van azt hinni, hogy bejutottak a városba. Majd ad-Dín aggódik a biztonságáért!
Az igazat megvallva nem hibáztatom érte. Egy embernek az ő pozíciójában számos ellensége
van.
Munkás: - Nem kétlem, hogy az embereid vigyáznak rá!
Őr: - Ha Isten is úgy akarja.
Kém: - Altaïr! Épp egy kapcsolatommal találkoztam volna, de az őr úgy tűnik, nem értesített
engem. Ahányszor kimegyek innen, megtámadnak és kénytelen vagyok menekülni... Egyszerűen nem vagyok már az a harcos, mint régen. Hajlandó lennél biztonságban elkísérni a célomhoz?
Épségben elkíséri a kémet.
Kém: - Jó. Itt már biztonságban leszek. Szent hely előtt nem onthatnak vért. A zűrzavarban
sikerült elvennem ezt az egyik őrtől. Talán hasznodra lesz.
Emlék: Találtam egy térképet, ami a mai kivégzést felügyelő őrök helyzetét ábrázolja. Ez jelentősen megkönnyíti a dolgomat.
Melléklet: (egy térkép, rajta az őrök helyzetével)
7. EMLÉKSZÁL
Értesülés: Malik
Miután megszerezte a szükséges tudást, visszatér Malikhoz az irodába.
Malik: - Mi hír, tanonc?
Altaïr: - Nem vagyok tanonc.
Malik: - Egy ember rátermettsége a tetteiben mutatkozik meg, nem a köpenye rangjelein.
Altaïr: - Vicsoroghatunk egymásra, vagy végezhetjük Al Mualim feladatát. Te döntesz.
Malik: - Akkor ki vele!
Altaïr: - Jeruzsálem helytartója, Majd ad-Dín nyilvános kivégzést fog tartani nem messze innen. Kétségtelenül sok lesz az őr, de semmi olyan, amit nem tudnék elintézni. Tudom, mit
kell tennem.
Malik: - Ezért maradsz továbbra is tanonc a szememben. Semmit sem tudhatsz biztosan,
csak sejthetsz. Számítanod kell rá, hogy tévedsz, hogy elsiklottál valami felett. Megérzés,
Altaïr. Hányszor kell még emlékeztesselek erre?
Altaïr: - Ahogy akarod. Végeztünk?
Malik: - Még nem. Van még valami. Az egyik kivégzésre váró ember egy testvér, közülünk
való. Al Mualim azt akarja, hogy mentsük meg. Ne törődj a mentéssel; az embereim majd
gondoskodnak róla. Neked csak arról kell tenned, hogy Majd ad-Dín ne vehesse életét.
Altaïr: - Nem adom meg neki az esélyt.
Malik: - Remélem is.
Malik leteszi kezéből a tollat. Altaïr felveszi, majd az Animus ugrik egyet. Pihenés után Altaïr
útnak indul a kivégzőpad felé.
Emlék: Az egyikük, akit Majd ad-Dín ki akar végezni, egy asszaszin. Mihamarabb be kell fejeznem a keresést, hogy tehessek róla, testvérünknek nem esik bántódása.
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Majd ad-Dín
Kisebb tömeg gyűlt össze a kivégzőpad előtt. A padon fent négy fogoly van kikötözve. A tömeg éljenzésben tör ki, amint Majd ad-Dín színpadiasan belép a színre.
Majd: - Csendet! Csendet kérek! Jeruzsálem népe, halljátok szavam! Azért állok itt előttetek,
hogy figyelmeztesselek benneteket! Lázongók vannak köztetek! Az elégedetlenség magvait
ültetik el bennetek remélve, hogy tévútra vezetnek titeket! Mondjátok, ezt akarjátok ti?
Hogy ámítás és bűn mocskoljon be titeket? Hogy életek félelemben teljen?
A tömeg felkiált: „Nem!”, „Nem akarjuk!”, „Soha!”
Majd: - Akkor a tettek mezejére kívántok lépni?
A tömeg ismét felkiált: „Igen!”, „Akarunk!”.
Majd: - Buzgalmatok örömmel tölt el. Ezt a gonoszt ki kell purgálnunk. Csak akkor remélhetjük, hogy feloldoztatunk!
Két férfi lép elő ekkor a tömegből és vádlón Majd ad-Dínra szegezik ujjukat. Ugyanaz a két
alak, akiket Altaïr kifülelt, akik közül az egyikük fia ott áll a kivégzőpadon.
Egyik férfi: - Ez nem igazság!
Másik férfi: - Nincs jogod ezt tenni!
Egyik férfi: - Ti pedig csak álltok itt, kaján vigyorral e bűn láttán!!
Másik férfi: - Isten átka sújtson mindnyájótokra!
A két férfi megrohanja a kínpadot, de az egyikükkel nyíl végez. A másikuk ezt látva megpróbál elfutni, de Majd ad-Dín egyik őre levágja.
Majd: - Látjátok, egy ember gonoszsága hogy terjed és ront meg másokat? Rettegést és kételyt akartak kelteni bennetek! De én megóvlak titeket! Itt és most négyen állnak előttetek,
mind bűntől telve. A szajha, a tolvaj, a szerencsejátékos, az eretnek! Sújtson le mindnyájukra
Isten ítélete!
A tömeg hangosan éljenez. Altaïr ettől a ponttól kezdve a tettek mezejére léphet, vagy várhat
még. Bárhogy is dönt, Majd ad-Dín tovább folytatja beszédét.
Majd: - Csábító! Szukkubusz! Szajha! Számos néven illetik őt, de bűne ugyanaz marad! Hátat
fordított a tanításoknak... meggyalázta testét, hogy rangban feljebb léphessen! Minden férfit, akihez hozzáért... örökre beszennyezte őket!
Nő: - Ez az ember hazudik! Nem azért vagyok ma itt, mert más férfiakkal háltam, ez nem
igaz! Azért akar megölni, mert nem akartam vele hálni!
Majd: - Még most, a feloldozás kapujában is meg akar téveszteni minket! Ellöki magától a
megváltást! Az ilyenekkel csak egy módon cselekedhetünk!
Majd ad-Dín megöli a nőt.
Férfi: - Egyetlen szerencsejáték miatt halál jár? Mutasd meg, hol van ez megírva! Nem a bűn
rontja meg ezt a várost, hanem te!
Majd ad-Dín egy pillanatig csendben áll, majd megöli őt is.
Majd: - Ez az ember elvette, ami nem volt az övé! Pénzt, amit más kemény munkával keresett meg! Bármelyikőtök pénze lehetett volna! Így hát mindannyiótok ellen sértést követett
el! Mit feleltek erre?
A tömeg ordít: „Szégyen!”, „Átok a tolvajra!”
„Tolvaj”: - Csak egyetlen dénár volt, amit a földön leltem! Úgy beszél, mintha törvényt szegtem volna! Mintha más kezéből téptem volna ki!
Majd: (a tömeg felé) - Ma egy dénár, holnap egy egész ló! És aztán? Egy másik ember élete!
Altaïr a tudósok segítségével feloson a padra, ahol türelmesen kivárja a megfelelő pillanatot.
Mikor Majd ad-Dín hátat fordít neki, lecsap rá.
***
Altaïr: - Munkádnak itt vége.
Majd: - Ne, ne! Még csak most kezdődött!
Altaïr: - Mondd el, mi a szereped mindebben? Te is védeni akarod magad, ahogy a többiek
tették, és kimagyarázod magad gaztetteidből?
Majd: - A Testvériségnek kellett a város. Én hatalmat akartam. És támadt... egy lehetőség.
Altaïr: - Egy lehetőség, hogy ártatlanokat ölj.
Majd: - Nem olyan ártatlanok. Az ellenkező szavak úgy vágnak, akár az acél. Megbolygatják a
rendet. Ebben egyetértek a Testvériséggel.
Altaïr: - Pusztán azért öltél embereket, mert tőled különbözőnek hitted őket?
Majd: - Persze, hogy nem! Azért öltem meg őket, mert megtehettem, mert szórakoztatott!
Tudod te, milyen érzés mások sorsa felől dönteni? Láttad, hogy éljeneztek az emberek? Hogy
mennyire féltek engem? Olyan voltam, akár egy isten! Te is ugyanezt tetted volna a helyemben. Mekkora hatalom!
Altaïr: - Egyszer régen lehet. De megtanultam, mi lesz azokkal, akik mások fölé helyezik magukat.
Majd: - És mi lesz velük?
Altaïr: - Hadd mutassam meg neked.
Altaïr újra torkon döfi Majd ad-Dínt a rejtett tőrével, amitől meghal. Ezután a vérébe mártja
a tollat. Altaïr kivéd az őrök rázúduló támadásait, majd elfut, és visszatér az asszaszin irodába.
Altaïr: - Jeruzsálemnek új uralkodóra lesz szüksége.
Malik: - Így hallottam én is.
Altaïr: - Nocsak! Semmi bölcsességet nem kapok tőled? Biztosan vétettem valamilyen látványos hibát.
Malik: - Azt tetted, amit egy asszasziun tett volna, se többet, se kevesebbet. Az viszont, hogy
dicséret vársz azért, mert azt tetted, amit parancsoltak neked, aggaszt engem.
Altaïr: - Úgy látom, bármit teszek, az aggaszt téged.
Malik: - Gondolkozz el ezen. De lehetőleg útban vissza Maszjáf felé. Munkád itt véget ért.
Emlék: Majd ad-Dín őrült volt. Élvezetből ölt. Jeruzsálem felszabadult zsarnoksága alól, munkám pedig véget ért. Noha úgy tűnik, elárulta őket, vállalta a tagságát ugyanabban a testvériségben, amelyben a többiek is, akikkel végeztem. Miféle testvériség ez? Miért akarnak hatalmat a városok felett? Al Mualim tudja ezekre a választ. Tudnia kell.
Újra az Abstergo laborjában. Desmond épp felkel az Animusról. Lucy és Vidic a gépnél állnak.
Desmond: - Már végeztünk is?
Vidic: - Felkelni!
Desmond: - Amit csak akar, doki.
Vidic arrébb megy, és a telefonja csörögni kezd. Felveszi.
Vidic: - Épp befejeztem a fázist. Jó, máris megyek. Biztos benne? Igen... Nem, minden Denver. Nem értem, ő hogyan... Természetesen. Értettem.
Vidic leteszi.
Vidic: - Nagy bajban van, Mr. Miles.
Desmond: - Most mi baja?
Lucy: - Érted jönnek.
Desmond: - Kik jönnek értem?
Lucy: - Az asszaszinok.
Desmond: - Hé, nekem semmi közöm hozzá!
Lucy: - Úgy tűnik, valamiféle mentőakciót szerveznek. Ezek szerint fontosabb vagy, mint
ahogy hiszed.
Desmond: - Basszus, a dolgok egyre furábbak és furábbak lesznek!
Vidic távozik a nagy ajtón át.
Lucy: - Ennek előbb-utóbb meg kellett történnie.
Desmond: - Hogy érted?
Lucy: - Az a kis háború, amit az őseid kezdtek el a harmadik keresztes háborúban... sosem ért
véget. A templomosok fogságában vagy.
Desmond: - Vidic egy templomos?
Lucy: - Ezt nem tudhattad sehonnan sem, annyira jól titokban tartják. De hogy válaszoljak a
kérdésedre: Vidic nekik dolgozik - mind nekik dolgozunk. Az Abstergo az ő cégük.
Desmond: - Azt hittem, a templomosok vén fazonok fura sisakokban, akik sörözgetnek és
közben világuralmi terveket szőnek olyanokkal, mint a... gyíkemberek.
Lucy: - Nem - kivéve azt a részt a világuralomról, azt hiszem. Nézd, Desmond, ez bonyolult.
Annak a fele, amit a templomosokról mondanak, idióta alufóliasapkás konteósoktól ered. A
másik fele pedig téves információkból, amiket maguk a templomosok terjesztettek szándékosan.
Desmond: - De ők a rosszfiúk, nem?
Lucy: - Egyvalamit megtanultam, mióta itt dolgozom, és az az, hogy nincs jó vagy rossz. Ezek
relatív dolgok. Azt hiszem, úgy lesz a legjobb, ha úgy mondom... amit akarnak, az jó, de
ahogy el akarják érni... az rossz. Nagyon rossz.
Desmond: - Mit akarnak elérni?
Lucy telefonja csörögni kezd. Felveszi.
Desmond: - Lucy?
Lucy: (a telefonba) - Igen?
Vidic: (a telefonban) - Ms. Stillman, beszélnem kell magával. Jöjjön fel ide, azonnal!
Lucy: - Máris megyek, doktor. (leteszi) Sajnálom, Desmond, mennem kell. Le kéne dőlnöd ma
estére. A kérdéseidre minden válasz az orrod előtt hever. Csak tudnod kell, hová nézz.
Lucy kimegy, Desmond pedig bemegy a szobájába. De lefekvés helyett a kapott kóddal kimegy a szobából, és belép Lucy, illetve Desmond gépébe és elolvassa az e-mailjeiket (lásd: Emailek). Miután kielégítette kíváncsiságát, bemegy és lefekszik. A kép elsötétül. Egy villanásra látni megint a falat és rajta ugyanazokat a jeleket, mint legutóbb.
2012. szeptember 6.
Desmond arra ébred, hogy az ajtaja kinyílik. Kisétál a főterembe. Lucy az Animusnál ténykedik. Vidic hátul, az ablaknál áll, háttal nekik.
Desmond: - Hiányzott ma reggel, doki.
Vidic: - Befelé az Animusba!
Desmond így tesz, lefekszik az Animusra. A kép elfehéredik.
Maszjáf
A kép elsötétedik. Altaïr az Asszaszin erőd könyvtárában áll. Al Mualim az asztal mögött áll, a
kezében a templomosoktól ellopott ereklyét, egy nagy fémgömböt tart.
Al Mualim: - Jöjj, Altaïr. Remélem alaposan kipihented magad, és készen állsz a hátralévő
próbákra.
Altaïr: - Igen, de előbb beszélni szeretnék önnel. Kérdéseim vannak.
Al Mualim: - Kérdezz hát. Válaszolok rájuk, amennyire tudok.
Altaïr: - A kereskedőkirály Damaszkuszban megölte a nemeseket, akik a várost irányították.
Majd ad-Dín Jeruzsálemben félelemkeltéssel kényszerítette behódolásra népét. Gyanítom,
hogy Vilmos meg akarta ölni Richárdot és Akkát a katonáival uralma alatt tartani. Ezeknek az
embereknek segíteniük kellett volna vezetőiket, ehelyett mégis elárulták őket. Amit nem
értek, az az, hogy miért.
Al Mualim: - A válasz nem nyilvánvaló? A templomosok vágya az irányítás. Minden emberük,
ahogy te is észrevetted, a templomosok nevében akartak jogot formálni városaikra. Hogy
maguk a templomosok uralkodhassanak a Szentföldön most és végül mindörökké. Ám küldetésükben nem tudnak sikerrel járni.
Altaïr: - Miért nem?
Al Mualim: - A tervük a templomosok kincsétől, az Éden Töredékétől függ. De most nálunk
van, és e nélkül nem remélhetik elérni céljaikat.
Altaïr: - Miféle kincs ez?
Al Mualim: - Ez maga a kísértés.
Altaïr: - Ez csak egy darab ezüst.
Al Mualim: - Nézz rá!
Al Mualim elé tartja az Éden Töredékét.
Altaïr: - Mit kellene látnom?
Al Mualim: - Ez a... darab ezüst űzte ki Ádámot és Évát. Ez változtatott botokat kígyókká,
választotta szét és zárta össze a Vörös-tengert. Erisz ezzel robbantotta ki a trójai háborút, és
egy szegény ács ezzel változtatta borrá a vizet.
Altaïr: - Elég egyszerűnek néz ki ahhoz képest, amekkora hatalommal ön szerint bír. Hogy
működik?
Al Mualim: - Aki ezt kezében tartja, uralni tudja mindazok szívét és lelkét, akik ránéznek erre.
Akik... „belekóstolnak”, ahogy ők mondják.
Altaïr: - És Garnier emberei?
Al Mualim: - Egy kísérlet. Gyógynövényekkel szimulálták a hatását, hogy készen álljanak,
mikor a kezükbe veszik.
Altaïr: - Talal ellátta őket. Tamír felfegyverezte őket. Készültek valamire. De mire?
Al Mualim: - Háborúra.
Altaïr: - És a többiek? Azok, akik a városokon uralkodtak, ők is össze akarták szedni az embereiket és olyanokká tenni, mint Garnier embereit?
Al Mualim: - A tökéletes polgárok. A tökéletes katonák. Egy tökéletes világ.
Altaïr: - Robert de Sable sosem kaphatja ezt vissza.
Al Mualim: - Amíg ő és testvérei élnek, meg fogják próbálni.
Altaïr: - Akkor el kell pusztulniuk.
Al Mualim: - Épp ebben segítesz nekem te. Még két templomos van, akikkel foglalkoznod
kell. Az egyikük Akkában van, Sibrandként ismert. A másik Damaszkuszban van, a neve
Jubair. Beszélj az irodák vezetőivel, ők majd ellátnak útmutatással.
Al Mualim két galambot küld útjára.
Altaïr: - Ahogy óhajtja.
Al Mualim: - Ne késlekedj. Robert de Sable már biztosan nyugtalan töretlen sikerünk miatt.
Megmaradt követői mindent el fognak követni, hogy leleplezzenek téged. Tudják, hogy jössz
- a fehércsuklyás férfi. Keresni fognak téged.
Altaïr: - Nem fognak megtalálni. Csak egy penge vagyok a tömegben.
Al Mualim: - Tessék, az ajándékom neked. Hálából a jól végzett munkádért.
Altaïr visszakapja felszerelése egy új darabját: saját sasmarkolatú kardját - és egy képességét. Így felszerelkezvén elhagyja Maszjáfot és Damaszkusz felé veszi útját.
Jubair al-Hakim - Damaszkusz
Altaïr megérkezvén Damaszkuszba rögvest az asszaszin irodába megy.
Rafík: - Damaszkusz hőse megjött! Fáradj be, pihenj egy keveset! Mesélj kalandjaidról.
Altaïr: - Félek, erre most nincs időm.
Rafík: - Értem... túl fontos lettél már hozzám.
Altaïr: - Nem erről van szó.
Rafík: - Nem, nem, persze hogy nem. Mivel szolgálhatok akkor?
Altaïr: - Al Mualim megkért, hogy vegyem el életét annak, kit Jubairnak hívnak.
Rafík: - Áh, Szaláh ad-Dín legfőbb tudósa. Véleményem szerint igen különös választás. De kik
vagyunk, hogy megkérdőjelezzük a Mester akaratát? Biztosan megvan rá az oka.
Altaïr: - Szóval ismered azt az embert?
Rafík: - Igen elfoglalt volt az elmúlt napokban. Tudósokat küldött ki az utcára, hogy prédikáljanak.
Altaïr: - Miről prédikálnak?
Rafík: - Fényről és tűzről, bűnöktől való megtisztulásról - világvége-bolondságok, ha engem
kérdezel. Mindenféle beszéd „ösvényekről” meg egy „új világról”.
Altaïr: - Miféle „új világról”?
Rafík: - Nem tudnám megmondani. Nem szentelem figyelmemet bolondok zagyválására.
Túlságosan leköt az igazi munka.
Altaïr: - Rendben hát. Az emberek között fogok járni és meglátom, mit tudok kideríteni. Hol
javasolnád, hogy elkezdjem keresésem?
Rafík: - Délre innen találsz egy akadémiát és egy őrtornyot. Mindkettő remek hely a nyomozáshoz. Van továbbá egy ispotály is keletre, amit meglátogathatnál.
Altaïr: - Máris hozzálátok.
Rafík: - Mily lelkesedés! Valóban megváltoztál - és előnyödre, hozzá kell tegyem.
Altaïr elhagyja az irodát és belekezd az információk felkutatásába.
1. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy tudós és egy férfi
/Director's Cut verzió: Informer Rooftop Race Challenge/
„Felvilágosult” tudós: - Kérlek, mennem kell! El kell vinnem ezt a levelet, és nem akarom
felidegesíteni őt.
Férfi: - Hallgasd szavaid - a bábja vagy! Hagyj fel feladatoddal és csatlakozz a harcunkhoz.
Tudós: - Nem! Feleségem van és gyerekem, akikre gondolnom kell!
Férfi: - Pontosan emiatt jöttem el hozzád. Hát ilyen világban akarod, hogy felnőjön a fiad?
Tudós: - El fog múlni. Ha vársz még, a-abbahagyja! És minden visszatér a régi kerékvágásba!
Férfi: - Minden nappal... egyre több veszik el! És sehogy sem szerezhetjük vissza őket. Innen
nincs visszaút. Tudod, hogy ez az igazság!
Tudós: - Elég! Távozom innen.
Kémküldetés - Kémkereső Tetőverseny
(Informer Rooftop Race Challenge)
Kém: - Rossz hír, testvér: megöltem egy templomost ma reggel. Heh, ami azt illeti, ez inkább
jó hír. Találtam nála egy levelet, amit Numairnak adtam, aki azt mondta, megkeres téged és
átadja. De abból, ahogy rám nézel, gyanítom, ez még nem történt meg. Menj hát akkor. Ne
vesztegess több időt velem. Keresd meg Numairt, és szerezd meg azt a levelet.
Altaïr időben eléri a másik kémet.
Másik kém: - Altaïr! Tessék, vedd ezt! Már mindenütt kerestelek. Most már végre visszatérhetek Maszjáfba. Ez volt az utolsó, hogy valakinek szívességet tettem.
Emlék: Jubair úgy tűnik, megszállottan éget el minden írott könyvet a városban. És úgy tűnik,
minden nappal egyre több és több embert gyűjt maga mellé. Az Al-Kallaszah medreszében
csatlakoznak hozzá. Itt lehet megtalálni őt is, a leghűségesebb embereitől körülvéve.
Melléklet: (egy levél, mely Jubair hollétéről ír)
Mester!
Már közel járunk. Hamarosan az egész várost megtisztítjuk. Minden nappal egyre többen
világosodnak meg és állnak ügyünk szolgálatába.
Amennyiben további parancsa lenne, küldje el az Al-Kallaszah medreszébe. Itt élek most,
leghűbb embereim körében. Gyanítom, hogy az asszaszin eljön értem, ahogy a többiekért is
eljött. Nem félem a halált, mit kezei közt lelek. Csak addig tartsa fel, míg munkánk be nem
fejeződik.
Rendszeresen értesíteni fogom a munkánk haladásáról.
A Megértés Atyja kísérje útján.
J.
2. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: két tudós
Tudós: - Látni kívánom őt - hogy meghallgassam beszédét!
Felvilágosult tudós: - Elintézhető a dolog... de óvatosnak kell lennünk. Még mindig vannak
olyanok, kik elutasítják a megvilágosodást. Ők bánthatják őt.
Tudós: - Akkor ők ostobák és gyávák!
Felvilágosult tudós: - Őszintének tűnsz, de honnan tudhatom, hogy megbízhatok benned?
Tudós: - Fáj, hogy egyáltalán megkérdezted ezt...!
Felvilágosult tudós: - Jól van hát! Minden nap összegyűlünk a medreszében. Ott beszél hozzánk, aztán kivezet minket a városba, hogy megtisztíthassuk.
Tudós: - Csatlakozhatok hozzátok?
Felvilágosult tudós: - Meg kell értened, hogy nehéz ösvény a miénk. A munkánk áldozatokkal
jár.
Tudós: - Megértem.
Felvilágosult tudós: - Akkor jöjj és csatlakozz hozzánk! Lássuk, milyen erős vagy valójában.
Emlék: Jubair minden nap gyűlést tart a medreszében, hogy beszéljen tanítványaihoz. A tanítványok ezután az utcára mennek, hogy mesterük üzenetét hirdessék. Az egyik ilyen gyűlés
hamarosan kezdődik. Azt hiszem, részt veszek rajta...
3. EMLÉKSZÁL
/Director's Cut verzió: Informer Merchant Stand Destruction Challenge/
Kém: - Altaïr! Nevedet manapság mindenki ajkáról hallani lehet! A piaci zsivajban ma reggel
hallottam, hogy Jubair elit őrsége holtan akar látni! Épp utánuk indultam volna, de a hátam
túlságosan fáj... El kell intézned őket! Itt fogok várni rád, és utána válthatunk gyorsan pár
szót arról, amit tudok. De siess! Nagyon fáj...!
Mindhárom célpontot likvidálja.
Kém: - Semmi sem véd meg jobban, mint egy barát pengéje, igaz? Ez minden, amit megtudtam a célpontodról... A tudós Jubair köztudottan arannyal díszített köntöst visel, és egy nagy
erszényt hord magánál. Ez megkülönbözteti Jubairt Damaszkusz többi tudósától. Most pedig,
ha megbocsátasz, meg kell vizsgáltatnom a doktorral a hátamat!
Kém: - Altaïr! Nevedet manapság mindenki ajkáról hallani lehet, és ezúttal szavaik elismerők!
Ha valóban megváltoztál, talán hajlandó lennél megtenni nekem egy szívességet. Jubair bizonyos kereskedőket a szolgálatába fogadott, hogy kémkedjenek a polgárok után. Neveket
adnak neki aranyért cserébe. Az egész városnak nagy szolgálatot tennél, ha megkeresnéd
ezeket a kereskedőket és lerombolnád a standjaikat. Ez véget vetne aljasságuknak.
Mindhárom standot lerombolja.
Kém: - Jó dolgot tettél ma, Altaïr! Ezért cserébe megosztom veled tudásomat... A célpontod
alighanem úgy lesz öltözve... ahogy a követői is, szóval elárulom, hogyan különböztetheted
meg a többiektől. Arannyal díszített köntöst visel, és egy nagy erszényt hord magánál. Találd
meg, testvér, mutasd meg neki, mi az a fájdalom!
Emlék: Jubair köztudottan arannyal díszített köntöst visel, és egy nagy erszényt hord magánál. A tudósok közül, akiket Damaszkuszban láttam, nem sokukra illik rá ez a leírás, így Jubair
meglehetősen kirí közülük öltözékével.
Melléklet: (egy térkép, ami megmutatja, Jubair hol NINCS)
4. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: két tudós és egy küldönc
1. tudós: - Megtaláltuk a helyet! Éppen úgy fest, ahogy leírtad.
2. tudós: - Úgy vélem, ezzel személyesen akar majd foglalkozni, és gyorsan. Legjobb lesz, ha a
többieknek nem szólunk semmit.
1. tudós: - Bölcs eljárás! Az igazat megvallva boldog leszek, ha ezt az ügyet elintéztük.
2. tudós: - Hamarosan, barátom, hamarosan. Ma az utolsókat is máglyára vetjük végre. Fiú,
gyere ide! Még mindig nálad van a levél, amit neked adtam?
Küldönc: - Igen.
2. tudós: - Akkor menj és kézbesítsd. A címzettjét megtalálod a medreszében.
Emlék: Jubair tanítványai felfedezték, Jubair felesége hová rejtett néhány könyvet, amit el
akartak égetni. A tanítványok úgy vélik, mesterük ezeket az iratokat személyesen akarja majd
elégetni. Ennek az égetésnek a helye egy kis parkban lesz.
Melléklet: (egy újabb térkép, ami egy újabb helyet jelöl, ahol Jubair NEM LESZ OTT, valamint
egy levél)
Jubair mester!
Attól félek, gyanúnk beigazolódott. Követtük őt, ahogy kérted, és felfedeztük, hogy valóban
megtartotta a könyveket. Mi magunk is elvettük volna tőle, de úgy véltük, az lesz a legjobb,
ha ezt ön személyesen intézi el. Elvégre mégis az ön felesége.
Alant láthatja a térképet, ami a rejtekhelyére vezeti önt. Egy apró kertben van, ami egy napórától és egy padtól eltekintve üres.
Sajnálom, hogy ennek kellett kiderülnie. Nem lehet könnyű, de biztos vagyok abban, hogy
azt fogja tenni, ami helyes.
Testvére a végsőkig:
Hakim
5. EMLÉKSZÁL
Kikiáltó: - Hazugságban éltek, gonosz emberek által írott hamis tudás falai közt, kik uralkodni
vágynak elmétek felett. Elzárva még mindig fel lehet fedezni írásaikat. Ám amint elégtek,
ezek a könyvek többé nem árthatnak senkinek!
- Habár atyáink sötétségben éltek, ahogy az ő atyáik is, ez nem jelenti azt, hogy nekünk is így
kell tennünk! Itt az alkalom, hogy újrakezdjük! Engedjétek, hogy Jubair felnyissa szemetek!
Engedjétek, hadd vezessen titeket a fényre!
- Valaha ő is tanító volt; hazugságaik hamis profétája... de egyszercsak az ösvény megvilágosodott Jubairnak! Látta, mit kell tennie, megértette, hogy - lévén megtudta az igazságot - az
ő kötelessége azt terjesztenie! És ahogy neki megmutattatott az ösvény, úgy nekem is! És én
is meg fogom mutatni nektek!
- Jubair látja, a dolgok milyenek valójában! Látja a mérget, mit szívetekben és elmétekben
hordoztok! Azon fáradozik, hogy kiűzze belőletek! Hozzatok el minden irományt otthonaitokból és az iskolákból, és adjátok nekünk! Mindnek el kell pusztulnia!
Altaïr követi őt és jól elveri.
Kikiáltó: - Az erőszak nem megoldás, gyermekem!
Altaïr: - Ebben egyetértünk. Beszélj hát, és talán nem döföm beléd pengémet. Mi mestered
igazi szándéka! Miért pusztítja el mindezt a tudást?
Kikiáltó: - Egy út köveit fektetjük le, melyen hamarosan mindenki utazni fog! Egy jobb jövő
felé vezet minket!
Altaïr: - Hát én nem ezt látom.
Kikiáltó: - Akkor vak vagy! A szavak azokon a pergameneken, mind méreg! Jubairnál van a
gyógyír! Fel fog szabadítani minket hazugságaik alól!
Altaïr: - Badarságot beszélsz. Elvesztette az eszed!
Kikiáltó: - Nem! Nem vesztettem el, hanem megleltem! Már látom, milyen a világ valójában!
Olyan sokat mutatott meg nekem! Megvilágosodtam...!
Altaïr: - Megszállott vagy csupán; és ezért veszélyes is!
Kikiáltó: - Tedd, amit tenned kell! Nem változtat semmin! Mi nem félünk!
Altaïr: - Pedig kellene.
Altaïr megöli.
Emlék: Jubair tudósai megszállottak. Az utcákat járják és a polgárokhoz szólnak, követelve,
hogy adják át neki könyveiket és pergamenjeiket, hogy elégethessék őket. Azt hiszik, hogyha
a múlt minden tudását elpusztítják, az valahogy egy szebb jövőt fog elhozni. De kinek lesz az
szebb?
6. EMLÉKSZÁL
Kém: - Altaïr, barátom! Igencsak körözött személy lettél, ahogy én is. Fel kell készítenem
családomat az útra vissza Maszjáf biztonságába, ma délután. Bevégeznéd helyettem utolsó
megbízásomat némi információért cserébe? Néhány embert kell likvidálni Jubair városnegyedében. Siess, barátom!
Mind az 5 célponttal végez.
Kém: - Örülök, hogy ily gyorsan visszaértél, méghozzá egy darabban! Vissza kell térnem a
családomhoz, de mielőtt elmennék, ez a tiéd. Találtam egy térképet, amely megmutatja, a
tudósok hol akarják elégetni a könyveket és a tudás egyéb forrásait. Kérlek légy óvatos, és a
jövő újra egymás útjára sodorhat minket! Áldásaidat átadom a családomnak.
Emlék: Találtam egy térképet, ami megmutatja, a tudósok hol tervezik elégetni a könyveket
és a tudás egyéb forrásait. Ha Jubair kereket oldana előlem, alighanem ezen helyek valamelyikére fog sietni segítségért.
Melléklet: (egy térkép, mely megmutatja, Jubair HOL NEM LESZ)
7. EMLÉKSZÁL
Amint összegyűjtött a szükséges infót célpontjáról, Altaïr visszatér az irodába.
Rafík: - Mi hír, Altaïr?
Altaïr: - Sokat megtudtam ellenségünkről.
Rafík: - Oszd meg velem hát.
Altaïr: - Jubair megszállottan ki akar irtani minden tudást a városból.
Rafík: - Szörnyűséges bűn! Már értem, Al Mualim miért akarja eltávolítani őt.
Altaïr: - A város tudósait veszi rá, hogy segítsenek neki. Kimennek az utcákra, zaklatják a népet és minden írásos művet összegyűjtenek. Attól félek, mindet el akarják égetni.
Rafík: - Meg kell állítani őt!
Altaïr: - Ezért vagyok itt. Hamarosan gyűlést tart az Al-Kallaszah medreszében. Oda fogok
menni. Ott fogom kioltani életét.
A rafík az asztalra teszi a tollat. Altaïr elteszi.
Rafík: - Egyedül hagylak, hogy felkészülhess. Hozz dicsőséget a Testvériségnek.
Emlék: Jubair elrendelte, hogy Damaszkuszban minden írásos művet el kell égetni. Azt
mondja, oldalaik csak hazugságot rejtenek és szavaik megrontják az emberek elméjét. Tanítványainak eképp prédikál, ők pedig feltétel nélkül támogatják. Minden nap összegyűlnek az
Al-Kallaszah medreszében. A mai gyűlésük hamarosan megkezdődik. Én is ellátogatok rá.
Nem azért, hogy hallgassam őrültségét, hanem hogy véget vessek neki.
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Jubair al-Hakim
Altaïr elhagyja az irodát, és belopózik a medreszébe. Az erkélyről látja Jubairt és hozzá hasonlóan öltözött „tanítványait”, akik mind könyveket dobálnak egy égő halomra - mind, kivéve egyet, aki Jubairnak esdekel.
Jubair: - Minden egyes irományt meg kell semmisíteni ebben a városban!
Katona: - Barátom, nem kell ezt tenned. Rengeteg tudás nyugszik ezeken a pergameneken.
Jó okkal rótták rájuk őseink.
Jubair: - És aztán miféle okkal?
Katona: - Jelzőtüzek, melyek utat mutatnak nekünk. Hogy megmentsenek minket a sötétségtől, mely maga a tudatlanság.
Jubair: - Nem! Ezek a papírdarabok hazugságokat írnak! Megmérgezik mindannyiótok elméjét, és amíg léteznek, nem remélheted, hogy úgy láthatod a világot, amilyen valójában!
Jubair megpróbál elsétálni mellette, de katonája az útjába áll.
Katona: - Hogy illetheted ezeket a tekercseket azzal a váddal, hogy fegyverek? Ezek a tanulás
eszközei!
Jubair: - Válaszokért és megváltásért fordulsz hozzájuk. Jobban bízol bennük, mint magadban. Ez tesz téged gyengévé és ostobává. Tintával írt szavaknak hiszel. Elgondolkoztál már
azon, vajon kik jegyezték le őket? Vagy miért? Nem, te egyszerűen csak kérdés nélkül elfogadod szavaikat - de! Mi van, ha azok a szavak hamisságról szólnak, ahogy azt gyakran teszik?
Ez veszélyes.
Jubair újra elsétál mellette, de a katona megint elé áll.
Katona: - Tévedsz! Ezek a pergamenek a tudás ajándékát hordozzák. Szükségünk van rájuk!
Jubair: - Ennyire imádod a drágalátos irományaidat? Bármit megtennél értük?
Katona: - Igen! Öö, igen, természetesen.
Jubair: - Akkor velük égj el!
Jubair a könyvmáglyára löki a katonát, aki kínjában felsikolt, majd meghal.
Jubair: - Bárki, aki úgy szól, mint ő, ugyanolyan veszélyt jelent. Óhajt még valaki közületek
ellentmondani nekem?
Egyik „tanítvány” sem szól.
Jubair: - Remek! A feladatotok egyszerű: kimentek a városba, összegyűjtötök minden megmaradt irományt, és hozzádobjátok őket az utcákon álló rakásokhoz. Ha végeztetek, elküldünk egy szekeret, hogy szedje össze mindet, hogy megsemmisíthessük őket.
Jubair és az emberei távoznak. Altaïr körbejárja a negyedet és likvidálja minden tanítványát,
hogy véget vessen a könyvégetésnek. Végül magát Jubairt is megtalálja.
Jubair: - Damaszkusz jónépe! Helyes dolgot cselekedtek! Hadd tisztítsuk meg ezt a várost
mérgezett múltjától. Igazságos cselekedet ez, melynek lángjaiból egy új kor fog születni, az
igazság és egység kora, melyet az egy és igaz bölcsesség fog kormányozni.
Altaïr lassan leereszkedik a kertbe. Jubair meglátja őt és elfut. Altaïr azonban nem engedi túl
messzire menni, és végez vele.
***
Jubair: - Miért? Miért tetted ezt?
Altaïr: - Az embereknek joguk van szabadon tenni azt, amiben hisznek. Nincs jogunk rá, hogy
megbüntessünk valakit azért, mert mást hisz, nem számít mennyire nem értünk vele egyet.
Jubair: - Akkor mire van?
Altaïr: - Mind közül neked kéne leginkább tudnod a választ. Műveljétek őket! Tanítsátok meg
nekik, mi a helyes és mi nem. A tudás az, mi felszabadítja őket, nem a kényszer.
Jubair: - Nem tanulnak ők semmit. Szűklátókörűek úgy, ahogy vannak. Naiv vagy, ha másképp hiszed. Ez egy kór! Amire pedig csak egy gyógyír létezik.
Altaïr: - Tévedsz. Emiatt kell most végleg nyugovóra térned.
Jubair: - Hát nem vagyok én is olyan, mint azok a drágalátos könyvek, melyeket meg akarsz
menteni? Nem egy tudás forrása vagyok én is, amivel nem értesz egyet? Mégis oly könnyelműen fosztasz meg életemtől.
Altaïr: - Csekély áldozat azért, hogy sokan megmeneküljenek. Ez szükséges.
Jubair: - Nem ősi tekercsek ösztönözték a kereszteseket is? Nem ők töltötték el Szaláh adDínt és embereit jogos dühvel velük szemben? Az ősök írásai mindenkit veszélyeztetnek,
halált hoznak nyomukban. Én is csekély áldozatot hoztam. De ez már aligha számít. Megcselekedted, amit kellett, ahogy én is.
Jubair meghal. Altaïr előhúzza a tollat és végighúzza áldozata vérében. Elszökik a tett helyszínéről és visszatér az irodába.
***
Rafík: - Altaïr! Mondd, hogy sikerrel jártál!
Altaïr: - Igen. Jubair tüzei kialudtak. Ahogy élete lángja is.
Rafík: - Pompás hír! Nem kételkedtem sikeredben!
Altaïr: - Látnod kellett volna. A tudósok olyan készségesen követték őt. Nem csupán könyvekkel táplálták a tüzet, de azokkal is, kik szembeszegültek velük.
Rafík: - Az efféle tudatlanság csak gonoszt szül. Jót cselekedtél a mai napon.
Altaïr: - Ahogy a többi célpontom, ő is azt hitte, hogy jót cselekszik. Hogy megtisztítja az utat
egy jobb jövő számára.
Rafík: - Persze, hogy ezt hitte. Ilyenformán jár egy őrült agya.
Altaïr: - Mindaz, amit az elmúlt hetekben láttam... Mintha az egész ország megőrült volna.
Rafík: - Éppen ezért harcolunk, hogy véget vessünk a háborúnak. Hogy visszatérhessen a
józanság. Az embereknek kétségbeesetten szükségük van útmutatásra. Az olyanok, mint
Jubair, könnyen hasznot húznak ebből, és gonosz tettekre sarkallják őket! Ideje menned,
Altaïr. Térj vissza Al Mualimhoz. Mond el neki, mit láttál, mondd el neki, milyen jót tettél
ezen a napon.
Altaïr: - Biztonságot és békét, rafík.
Rafík: - Néked is.
Az Animus előrébb ugrik. A kép elfehéredik.
Emlék: A mai munkám nagy súllyal nehezedik elmémre. Jubair megesküdött rá, hogy csak
meg akarta óvni az embereket attól, hogy újra elkövessék elődeik hibáit. Nemes cél, mégis,
módszerei elfogadhatatlanok voltak. Nem folytathatta tovább ezt, hogy az embereket ennyi
tudástól megfossza... Nem megmentette, hanem megvakította őket. De vajon halála volt
csupán az egyetlen megoldás? Vissza kell térnem Al Mualimhoz Jubair halálhírével.
Maszjáf
A kép elsötétül, majd újra Maszjáfban vagyunk. Altaïr, mint oly sokszor már, most is Al
Mualim színe előtt áll.
Al Mualim: - Isten hozott itthon, gyermekem. Mi hírt hoztál?
Altaïr: - Újabb megnevezett tért örök nyugalomra.
Al Mualim: - Akkor olybá tűnik, munkád már majdnem kész, és visszakaptad státuszodat.
Altaïr: - Egy kérdés, mester, ha szabadna.
Al Mualim: - Kérdezz és én válaszolok.
Altaïr: - Miért épp ők? Jubair és Sibrand?
Al Mualim: - Áh, hát nem érted? Ők egyengetik a változás útját. Gondoskodnak róla, hogy se
régi, se új fenyegetések ne avatkozhassanak bele.
Altaïr: - Ha őket meggyengítjük, ellenségünk is meggyengül. Azt hiszem, így van értelme...
Al Mualim: - Ha ezek az emberek tovább folytatnák munkájukat, a miénk hamar semmivé
válna.
Altaïr: - Hogyan? Már így is sok fájdalmat okoztunk nekik.
Al Mualim: - A karjait lecsapjuk, igen. De egy hidrával nézel szembe, mely gyorsan visszanöveszti azt, mit levágtak róla.
Altaïr: - Akkor le kell vágnunk a fejét és végeztünk vele.
Al Mualim: - Hamarosan, hamarosan. Már közel járunk. Már csak egy ember áll köztünk és
végcélunk között.
Altaïr: - Máris visszatérek munkámhoz. Minél hamarabb hal meg az utolsó, annál hamarabb
nézhetünk szembe az igazi ellenséggel.
Al Mualim: - Mielőtt mennél, lenne egy kérdésem hozzád.
Altaïr: - Természetesen.
Al Mualim: - Mi az igazság?
Altaïr: - A hitünket önmagunkba vetjük. Úgy látjuk a világot, amilyen az valójában és reméljük, hogy egy nap az egész emberiség is ugyanúgy látja majd.
Al Mualim: - Mi hát akkor a világ?
Altaïr: - Egy illúzió. Olyan, aminek behódolhatunk, mint a legtöbben, vagy felülemelkedhetünk rajta.
Al Mualim: - Mit jelent felülemelkedni?
Altaïr: - Felismerni azt, hogy semmi sem igaz és minden megengedett. Hogy a törvények
nem isteni lénytől erednek, hanem a józan észtől. Most már megértem, hogy hitvallásunk
nem arra utasít, hogy szabadon cselekedjünk. Arra utasít, hogy legyünk bölcsek.
Al Mualim: - Látod már, miért jelentenek fenyegetést a templomosok?
Altaïr: - Míg mi el akarjuk oszlatni az illúziót, ők arra akarják használni, hogy uralkodjanak.
Al Mualim: - Igen. Hogy olyan képre formálhassák a világot, ami jobban megfelel nekik. Ezért
küldtelek, hogy lopd el a kincsüket. Amíg csak egyikük is túléli, úgy tovább él a vágyuk is,
hogy egy új világrendet teremtsenek. Vedd hát felszerelésed, és kutasd fel az utolsót. Halálával Robert de Sable végre valahára sebezhetővé válik.
Altaïr: - Úgy lesz.
Al Mualim: - Biztonság és béke kísérjen, Altaïr.
Altaïr fogja felszerelését, majd lóháton útnak indul Akka városába.
Sibrand - Akka
Amint Akkába ér, Altaïr sebesen az iroda felé veszi útját.
Rafík: - Üdvözöllek, Altaïr! Mi szél hozott?
Altaïr: - Al Mualim újat nevezett meg. A neve Sibrand.
Rafík: - Ismerem őt. A Teuton Lovagrend újonnan kinevezett vezetője. A velencei negyedben
székel, ő irányítja Akka kikötőjét.
Altaïr: - Máris nekilátok a munkámnak.
Rafík: - A következő helyekre lenne érdemes figyelmedet fordítanod: a kikötőre innen keletre, ott is a hajókra és azok legénységére. Az északkeletre lévő kápolnára, a kikötőre néző
kőkereszt közelében. Valamint északra, Szt. János kapuja előtt.
Altaïr: - Ez nagyon sokat segít. Köszönöm útmutatásodat.
Rafík: - Altaïr?
Altaïr: - Igen, rafík?
Rafík: - Bocsánatkéréssel tartozom neked.
Altaïr: - Miért?
Rafík: - Mert kételkedtem az ügyünk iránt elhivatottságodban.
Altaïr: - Nem, én voltam, aki hibázott. Azt hittem, felette állok a Hitnek. Nem tartozol semmivel.
Rafík: - Ahogy gondolod, barátom. Haladj óvatosan.
Altaïr elindul, hogy információk után kutasson a negyedben.
1. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy munkás és egy férfi
Munkás: - Kész van. Az utolsó élelemkészletet is berakodták ma reggel a hajójára.
Férfi: - Mennyi van rajta?
Munkás: - Több hétre elegendő.
Férfi: - Vajon mit tervezhet?
Munkás: - Talán menekülni készül. Valami nagyon ráhozta a frászt. Mindegy, mennem kell.
Férfi: - Megkért, hogy vigyek el egy levelet egy küldöncnek a Szt. János kapuhoz. Jobb, ha
nem várakoztatom meg!
Kémküldetés: Kémkereső Tetőverseny
Kém: - Hallom, információt keresel Sibrandról! Karm talált valamit, amit alighanem hasznosnak találsz majd. Jobb, ha sietsz, ha utol akarod érni.
Időben eléri a másik kémet.
Másik kém: - Biztonságot és békét, testvér. Már mindenütt kerestelek! Ezt a levelet ma délelőtt loptam el. Vedd el. Remélhetőleg hasznodra lesz.
Emlék: Sibrand hamarosan visszavonul saját kis hajójára. Azt hiszi, ha víz veszi körül, biztonságban lesz. Nem lesz egyszerű észrevétlenül megközelíteni a hajót, de találok rá módot.
Melléklet: (egy levél Sibrand költözéséről)
Mester!
Az itteni helyzet rettenetes. Az asszaszinokról és ördögi tetteikről szóló történetek továbbra
is gyötörnek. Kezük által mért veszteségeink óriásiak - nemcsak Akkában, a többi birtokunkon is. Félek, hogy legközelebb értem jönnek el. Megparancsoltam az embereimnek, hogy az
egész városban erősítsék meg az őrjáratokat (különösen a kikötőben), de úgy tűnik, ennél
találékonyabbnak bizonyultak. Bízhatok még vajon az embereimben? Vajon hányan foghattak össze ellenségeinkkel?
Elterveztem, hogy kihajózok a tengerre. Amint a hajó kész, rögvest felszállok rá és elhajózok.
Alighanem így lesz a legbiztonságosabb. Ha csak víz vesz körül, és leghűségesebb embereim
vigyáznak rám, nehéz lesz bárkinek is észrevétlenül a közelembe jutni. Ha bármilyen további
parancsa van számomra, most lenne itt az ideje átadni nekem, mielőtt befut a hajóm.
Társa a békében:
S. testvér
2. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy öregember és egy katona
Öregember: - Mondd meg neki, hogy nem! Nem fogom hagyni, hogy ti átkozott katonák belekontárkodjatok az üzletembe!
Katona: - Idehallgass, öreg...
Öregember: - Nem! Te hallgass ide! Ez az én tulajdonom, nem az övé! Nem érdekel, ha maga
Krisztus emelte őt hatalomra, akkor se!
Katona: - Ez nem kérés volt. Ez parancs!
Öregember: - Hahaha! Ez jó! Ő egy jutazsákból sem tudná kiparancsolni saját magát! Láttam,
mekkora kavarodást csinált a kikötőben. Nem hagyom, hogy engem is tönkretegyen!
Katona: - Olvasd már el a levelet! Amint látni fogod, a feltételei igen nagylelkűek.
Öregember: - Ebből elegem van. Nézd, majd megnézem, mi az ajánlata, de kétlem, hogy
meggondolom magamat! Most pedig eridj! Tűnés innen!
Emlék: Úgy tűnik, az északi kikötő teljesen mentes Sibrand lovagjaitól. Így kicsivel kevesebb
bajom lesz átjutni a mólókon.
Melléklet: (egy levél és egy térkép a kikötőről)
Északi kikötő lakói!
Ez lesz az utolsó figyelmeztetés!
A király parancsának értelmében Akka kikötője és közvetlen környéke mostantól a Teuton
lovagrend fennhatósága alá tartozik. A „közvetlen környéke” is! Újra meg újra elutasítjátok,
hogy átengedjétek az északi kikötőt, és megtagadjátok a belépést az embereimnek. Ezt az
engedetlenséget nem tűrhetem tovább!
Fogadjátok el a fizetséget, amit kompenzálásként felajánlottam nektek, aztán menjetek,
ahová akartok. Utasítsátok el, és nem hagytok nekünk más választást, mint elkobozni tulajdonaitokat és vád alá helyezni titeket,miszerint összeesküdtetek a király ellen! Az ilyen bűnért pedig halálbüntetés jár!
Legközelebb, mikor jövünk, már nem hozunk levelet, csak bilincseket.
3. EMLÉKSZÁL
/Director's Cut verzió: Informer Escort Challenge/
Kém: - Áh, Altaïr! Démonok üldöznek! Démonok fekete keresztekkel! Meg akarnak ölni...
Engem! El tudod képzelni?! Ha látod őket, mondd meg nekik, hogy menjenek el. De pengéddel mondjad: ez az egyetlen nyelv, amiből a démonok értenek! Kérlek, jöjj vissza mihamarabb. Lesz valamim a számodra.
Mind az 5 célpontot likvidálja.
Kém: - A démonok újra a Pokolban vannak! Megmentettél. Tessék, ezt neked adom... Biztosan segíteni fog megtalálni a többi démont is, akik Akkában lakoznak. Most pedig vissza kell
térnem Maszjáfba, hogy megtisztítsam lelkemet.
Kém: - Te! Igen, te! Felismerem ezt a köntöst... Ne ránts pengét, nem akarok rosszat! A segítségedre lenne szükségem. Keresztbetettem valakinek, aki most az életemre tör! A részletek nem fontosak, elég ha tudod, hogy megérdemelte! Kísérj el biztonságban a városkapuhoz, és én meghálálom fáradságodat!
Biztonságban elkíséri a kémet.
Kém: - Nagyszerű! Most már biztonságban leszek. Á, igen, a jutalom, amit ígértem! Tessék.
Ez a térkép jól szolgált engem a múltban. Remélem neked is ugyanígy tesz majd.
Emlék: Ez a térkép megmutatja Sibrand őrjáratainak útvonalát a kikötőnegyedben. Megtartom arra az esetre, ha utam oda vinne - és gyanítom, oda fog.
Melléklet: (egy térkép az őrök útvonalaival)
4. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: két katona (és később maga Sibrand)
1. katona: - Ez egyre rosszabb.
2. katona: - A paranoiája nem ismer határt!
1. katona: - Megduplázta a műszakunkat. Senki sem alszik!
2. katona: - Nem vót olyan rossz, míg nem döntött úgy, hogy a kikötőbe költözik.
1. katona: - Tervez valamit ott a tengeren. Ezér' jött ide!
2. katona: - Mit tervez?!
Hirtelen felbukkan maga Sibrand.
Sibrand: - Hát ez meg mit jelentsen?! Ti ketten egy sarokban sugdolóztok? Cselt szőttök?!
1. katona: - Semmi ilyesmit!! Mi csak...
Sibrand: - Csak mi? Milyen titkokat rejtegettek?
1. katona: - Félreérti a...
Sibrand: - Átkozott asszaszinok! Alighanem már itt is vannak és minket figyelnek! (a járókelők felé fordul) Tán mókásnak találjátok ezt? Igen?! Kotródjatok, amíg tehetitek! (visszafordul
az őrökhöz) Megkettőzni az őrjáratokat!
1. katona: - Melyikeket?
Sibrand: - Mindegyiket!
1. katona: - De nincs elég emberünk...
Sibrand: - Szerezzetek! Hívjátok vissza a lovagjainkat a csatamezőről, ha muszáj!
Emlék: Sibrand paranoiás. Az asszaszinoktól való félelméből mélyen a kikötő rejtekében húzta meg magát. Eljutni hozzá könnyű lesz, megtalálni már nem biztos.
5. EMLÉKSZÁL
Kém: - Ők engedtek be a városba, vagy te vágtál köztük utat ide be? Oh, talán tisztelettudóbb is lehetnék, lévén nekem magamnak szükségem van a segítségedre... Múlt éjjel túl sokáig időztem a kikötői kuplerájban, és sértéssel illettem egy teuton lovag feleségét, legalábbis ezt mondták. Most egy egész csapatuk keres engem! Nyújtanál nekem némi segédkezet,
vagy pengét? Ha visszatérsz, mielőtt elhagyom a várost, átadom neked bölcsességem gyümölcsét.
Mindhárom célpontot likvidálja.
Kém: - Te aztán szerencsés vagy! Még élsz, és én is még Akkában vagyok. Elmondom, amit el
kell mondanom neked.... Egy részeg tengerésznél csak egyvalaki veszélyesebb; az olyan, aki
dühös is. Tudom, ez nem tűnik soknak, de a bölcsességeddel biztosan segítségedre lesz.
Emlék: Egy részeg tengerésznél csak egyvalaki veszélyesebb; az olyan, aki dühös is. Az efféle
figyelemelterelések megnehezítik a munkámat. Igyekeznem kell elkerülni az ilyen bajkeverőket, bármi áron.
Melléklet: (egy térkép az összes részeg tengerész helyzetével)
6. EMLÉKSZÁL
Kikiáltó: - Akka kikötője mostantól Sibrand mester, a Teuton Lovagrend dicső vezetőjének
fennhatósága alatt áll! Minden hajó legénységének jelentkeznie kell a Rendnél a flottába
való besorozáshoz!
- Sibrand parancsára minden árut be kell szolgáltatni a Teuton lovagrendnek! Ürítsétek ki
raktereiteket, a hajóleveleket pedig be kell nyújtani a lovagi bíróságnak holnap délre! Nincs
kivétel, nincs haladék!
- A rendelet kimondja, hogy minden hajót át kell adni a Teuton rendnek! Minden panaszt és
belegyezést a céh képviselőjénél kell megtenni a lovagi bíróság előtt! Aki nem működik
együtt, azt bebörtönzik!
- Minden kikötött hajóról el kell távolítani legénységét és rakományát! A kapitányok jelentkezzenek a Teuton rend képviselőinél áthelyezésre. Bármelyik lefoglalt hajó birtokjogának
további fenntartása súlyos büntetést von maga után!
Kikiáltó: - Nem én tehetek róla! Én csak parancsot követek! Ha vissza akarod kapni a hajódat,
fordulj a bírósághoz!
Altaïr: - Nem ezért jöttem.
Kikiáltó: - Akkor miért?
Altaïr: - Sibrand közel száz hajót lefoglalt. Milyen célból?
Kikiáltó: - Egy blokádhoz! Kihajóznak a nyílt vízre és ott vesztegzárat alakítanak.
Altaïr: - Miért? Szaláh ad-Dín a tengerről készül támadni?
Kikiáltó: - Nem! Nem őellene fogunk védekezni, hanem az otthonról jött hajók ellen! Hogy
Richárd ne kaphasson több csapatot!
Altaïr: - Miért akarná épp Richárd egyik embere ily módon meggyengíteni őt?
Kikiáltó: - Fogalmam sincs! Kérdezd Sibrandot. Ő rendelte el! Én csak végrehajtom, amit parancsolt. Most pedig engedj el. Elmondtam mindent, amit tudok!
Altaïr: - Sajnálom. Nem kockáztathatom, hogy elmondd neki, hogy itt vagyok.
Altaïr leszúrja.
Emlék: Sibrand hajóblokádot készül vonni Akka köré, hogy megakadályozza, hogy Richárd
király, az ő királya, újabb erősítést kapjon a szaracénok ellen vívott háborújához. Mi sarkallhatja Sibrandot ilyen árulásra?
7. EMLÉKSZÁL
Értesülés - Akkai rafík
Mihelyt eleget megtudott, Altaïr visszatér az irodába.
Rafík: - Üdvözöllek, testvér. Hogy halad a nyomozásod?
Altaïr: - Megtudtam mindent, amit lehet a célpontomról.
Rafík: - Akkor oszd meg velem tudásodat.
Altaïr: - Sibrandot a szóbeszéd szerint felemészti a rettegés, és őrületbe kergeti a tudat, hogy
közeleg halála pillanata. Lezárta a kikötőnegyedet és most ott bujkál, várva, hogy hajója befusson.
Rafík: - Ez veszélyessé teszi a dolgokat. Kíváncsi lennék, honnan szerzett tudomást küldetésedről...
Altaïr: - Azok, akiket megöltem... kapcsolatban álltak. Al Mualim figyelmeztetett, hogy tetteim híre elterjed közöttük.
Rafík: - Légy óvatos, Altaïr.
A rafík leteszi a tollat. Altaïr elteszi.
Altaïr: - Természetesen, rafík. Úgy vélem azonban, hogy ez előnyömre válik majd. A félelem
gyengévé teszi őt.
Emlék: Sibrand most Akka kikötőjében bujkál, félelemtől őrülten. Tudja, hogy az asszaszinok
eljöttek érte. Azt hiszi, ha visszavonul hajójára, ott biztonságban lesz. De csak annyit ért el,
hogy most már bizton tudom, hol találom őt...
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Sibrand
Az Animus előrébb ugrik. Altaïr befejezi a pihenést és elindul a kikötőbe. Az egyik mólónál
kisebb tömeg verődött össze. Középen Sibrand vészjóslóan járkál körbe egy idősödő tudós
körül.
Tudós: - Ön téved, Sibrand mester, én sosem tennék erőszakot egyetlen ember ellen sem,
és-és kiváltképp ön ellen nem!
Sibrand: - Mondod te! Mégsincs itt senki, aki kezeskedne érted! Mire véljem én ezt?
Tudós: - É-én egyszerű életet élek, jóuram. Ahogy a legtöbb papnak, nekünk sem való felhívnunk magunkra a figyelmet.
Sibrand: - Meglehet... vagy az is lehet, hogy azért nem ismernek téged, mert nem Isten szolgája vagy, hanem egy asszaszin!
Sibrand a földre löki a tudóst, aki térdre esik.
Tudós: - Soha!
Sibrand: - Ugyanazt a köpenyt viseled!
Tudós: - Ha ugyanúgy öltöznek, mint mi, azt csakis azért teszik, hogy bizonytalanságot és
félelmet sugalljanak. Ne engedjen nekik!
Sibrand: - Gyávának nevezel engem?! Megkérdőjelezed a tekintélyemet?! Talán azt reméled,
ellenem fordíthatod lovagjaimat?!
Tudós: - Ne, ne, ne! Nem! É-én nem értem, m-miért teszi ezt velem! Nem vétettem semmit!
Sibrand: (nevet) - Nem emlékszem, hogy bármivel is megvádoltalak volna, ami kissé különössé teszi kifakadásodat. Csak nem egy elkövetett bűn késztet téged vallomásra?!
Sibrand újra meglöki.
Tudós: - De nekem nincs mit bevallanom!
Sibrand: - Áh, hajlíthatatlan a végsőkig.
Tudós: - Hogy érti ezt?
Sibrand: - Vilmos és Garnier túlságosan elbizakodottak voltak, és ezért az életükkel fizettek.
Nem követem el ugyanezt a hibát! Ha tényleg Isten szolgája vagy, akkor a Teremtő bizonyára
gondot visel majd rád! Ő óvjon meg kezemtől!
Tudós: - Önnek elment az esze! (a körben álló tömeghez szól) Egyikőtök sem lép közbe, hogy
ezt megállítsa? Nyilvánvaló, hogy eszét vette saját félelme, miatta lát ellenségeket ott, ahol
egy sincs!
Sibrand kardot ránt.
Sibrand: - Úgy tűnik, az emberek osztják aggályomat... Amit teszek, Akkáért teszem!
Sibrand levágja a tudóst.
Tudós: - Ágh!
Sibrand ezután letörli kardja pengéjéről a vért.
Sibrand: - Legyetek éberek, emberek. Minden gyanús tevékenységet jelentsetek az őröknek.
Kétlem, hogy most láttuk utoljára ezeket az asszaszinokat. Makacs fattyak! Nyomás vissza
dolgozni!
Az egyik templomos lovag átnyújt Sibrandnak egy szarvas sisakot. Sibrand távozik és felszáll
hajója fedélzetére. A tömeg szétoszlik. Altaïr a mólóról a kikötött csónakokra ugrik. Kecsesen
utat találva a bárkákon és a fapóznákon át végül eljut Sibrand hajójáig, és felugrik a tatjára.
Sibrand: - Remek! Ha egyikőtök sem hajlandó kezet emelni mesteretek védelmében, magam
intézem el ezt a pogányt!
Sibrand nyilazni kezd, láthatóan különösebb célzás nélkül. Hátat fordít, mire Altaïr felmászik
a hajó oldalán és lecsap rá.
Sibrand: - Kérlek, ne tedd ezt.
Altaïr: - Te félsz.
Sibrand: - Persze, hogy félek!
Altaïr: - De most már biztonságban leszel. Istened karjaiba fog téged.
Sibrand: - Testvéreim semmit sem tanítottak neked? Tudom, mi vár rám, mi vár mindnyájunkra.
Altaïr: - Ha nem az istened, akkor mi?
Sibrand: - Semmi. Semmi sem vár. Ettől félek annyira.
Altaïr: - Te nem hiszel...?
Sibrand: - Hogy hihetnék azok után, amit tudok? Amit láttam? A kincsünk volt erre a bizonyíték.
Altaïr: - Bizonyíték mire?
Sibrand: - Hogy ez az élet minden, amink van.
Altaïr: - Maradj még itt egy kicsit és mondd el, mi volt a szereped ebben.
Sibrand: - Egy tengeri blokádot felállítani, hogy távol tartsam a bolond királyoktól és királynéktól az erősítéseket, amíg mi... amíg mi...
Altaïr: - Meghódítjátok a Szentföldet?
Sibrand: - Felszabadítjuk, te bolond! A hit zsarnoksága alól.
Altaïr: - Szabadság?! Városokat akartok megdönteni, irányítani az emberek gondolatát,
megölni bárkit, aki ellenetek emel szót!
Sibrand: - Csak parancsot követtem és hittem az ügyünkben, ahogy te a tiédben.
Sibrand meghal. Altaïr előveszi a tollat és belemártja a vérébe. Ezután kiverekszi magát a
kikötőből, majd kereket old és az asszaszin iroda felé veszi útját.
Rafík: - Altaïr! Szép kis feltűnést keltettél.
Altaïr: - Megtettem, amire kértek. Sibrand életének vége.
Rafík: - És tényleg! És tényleg! Ideje visszavágtatnod Maszjáfba és értesíteni Al Mualimot
sikeredről.
Altaïr: - Igen... Vissza kell térnem és beszélnem vele... erről és sok másról...
Rafík: - Minden rendben van, barátom? Olyan... messze jársz.
Altaïr: - Semmiség, rafík. Csak sok minden jár elmémben.
Rafík: - Beszélj hát. Hadd segítsek.
Altaïr: - Előbb magamban kell ezt tisztáznom. De köszönöm a szándékot.
Rafík: - Azokról van szó, akiket megöltél, nem? Valamit... érzel irántuk.
Altaïr: - Hogy...?
Rafík: - ...áh, barátom, nem kötelességed élvezned ezt a komor feladatot. Sajnálat, kétely,
rokonszenv... ezek természetesek.
Altaïr: - Nem kellene félnem eme érzésektől?
Rafík: - Öleld a kebledre őket! Ezek tartják meg emberi mivoltod.
Altaïr: - Mi van, ha tévedek? Mi van, ha ezeknek az embereknek nem kellene meghalniuk?
Mi van, ha jót akarnak? Eltévelyedtek talán, de szándékuk tiszta.
Rafík: - Én csak egy rafík vagyok, Altaïr, és az ilyen dolgok meghaladnak engem. Talán Al
Mualim segíthet neked tisztázni ezt.
Altaïr: - Igen, lehet. Köszönöm, rafík.
Rafík: - Örömömre szolgált, hogy olyan tehetséget szolgálhattam, mint te.
Altaïr távozik. A kép elfehéredik.
Emlék: Sibrand is, ahogy a többiek, kikkel előtte végeztem, meg volt győződve, hogy testvérei békét hoznak majd a királyságra azzal, hogy megszabadítják az embereket a hit béklyóiból. Ez a különös testvériség ugyanazon célt akarja elérni, mint az asszaszinok, de a módszereik túl kegyetlenek és tévesek. Bevallom, kétkedem. Noha becsülöm céljaikat, elítélem azt,
ahogy meg akarják őket valósítani. Mégis, ez a helyzet kérdéseket vet fel bennem. Ha ugyanazt akarjuk, nem kellene együtt dolgoznunk? Talán Al Mualim tud magyarázattal szolgálni.
A kép az Abstergo-beli laborra vált. Látjuk, ahogy Desmond lassan magához tér az Animuson.
Hangokat hall, melyek eleinte tompák, de később kitisztulnak.
Vidic: - ...közel járunk.
Ismeretlen: - ...nincs sok idejük, Vidic.
Vidic: - ...értse meg, nagyon szűk a fellövési ablak.
Ismeretlen: - ...bárhol is van eldugva, ideje visszaszerezni!
Vidic: - Dolgozunk rajta.
Ismeretlen: - ...és ha végeztek?
Vidic: - Majd gondoskodunk róla.
Ismeretlen: - Holnap reggelre jelentést akarok arról, hol tartanak!
Vidic: (mondandóját Desmondnak címezve) - Nekem... akadt egy kis sürgős tennivalóm. Úgyhogy az éjszaka hátralévő része a magáé.
Desmond felkel az Animusról. Vidic távozik, de Lucy marad, dolgozik az Animuson. Desmond
beszédbe elegyedik vele.
Desmond: - Azt hiszem, valami gond van az Animusszal.
Lucy: - Dehogy. Jól működik.
Desmond: - Pedig biztos vagyok benne, hogy épp akkor dobott ki, mikor...
Lucy: - ...Biztos vagyok benne, hogy be kéne fognod.
Desmond: - Elmondanád végre, mi folyik itt?
Lucy: - Meg kell állítanunk őket, Desmond. Ha hozzáférnek az utolsó emlékedhez... akkor
fogják csak elkezdeni. Mindent meg akarnak változtatni: azt, ahogy élünk, ahogy gondolkodunk, amilyenek vagyunk! Te is hallhattad Vidic előadását; hogy mi a baj a világgal, hogy
„rendre” meg „fegyelemre” van szükségünk. Így hát mindkettőt megadják majd nekünk, csak
épp nem lesz semmi beleszólásunk.
Desmond: - Hogyan?
Lucy: - A templomos kinccsel. Úgy hiszik...
Lucy mobilja csörögni kezd. Felveszi.
Vidic: (a vonalban) - Ms. Stillman?
Lucy: - Vagyok.
Vidic: - Töltse fel, kérem, Desmond fájljait az adatbázisba.
Lucy: - Máris.
Lucy a szoba hátuljába megy, és leül Vidic számítógépe elé. Desmond követi őt.
Desmond: - Öö... na és? Engem használnak fel, hogy megtalálják ezt a templomos kincset.
Hogy is hívják... az Éden Töredéke?
Lucy: - Igen.
Desmond: - Nos, úgy tűnik, Maszjáfban van, szóval nem értem, miért pocsékolnak rám ennyi
időt. Miért nem küldik oda az embereiket, hogy felmarják?
Lucy: - Nem tehetik. Ez nem olyan egyszerű. A maszjáfi ereklye... megvolt nekik. Megsemmisült a balesetben.
Desmond: - Akkor mégis mit remélnek, mit fogok én - az ősöm - megmondani nekik?
Lucy: - Azt remélik, hogy ő megmutatja nekik, hol van a többi darab.
Desmond: - Úgy érted, több is van ezekből az izékből?!
Lucy: - Ó, Desmond, fogalmad sincs...
Lucy mobilja újra csöng. Felveszi.
Vidic: (a vonalban) - Valami baj van, Ms. Stillman?
Lucy: - Nincs, Warren. Minden Denver nálam.
Vidic: - Akkor... hol vannak a fájlok?
Lucy: (Desmondnak) - Fel kell töltenem ezeket a fájlokat, mielőtt gyanút fog. Később még
beszélünk
Desmond: - Várj, mit jelent az, hogy „minden Denver”?
Lucy: - Azt jelenti, minden rendben.
Desmond: - Miért Denver?
Lucy: - Ez egy utalás a Denveri Nemzetközi Reptérre. Van ott egy földalatti létesítmény. Ott
történt a baleset.
Desmond visszatér a szobájába, majd a már megszerzett kóddal újra kimegy. Körülnéz kicsit
Lucy, valamint Vidic gépén (lásd: E-mailek), majd visszamegy és lefekszik. A kép elsötétül,
majd egy villanásra megint látjuk a falon ugyanazokat a jeleket, mint a legutóbbi két alkalommal.
2012. szeptember 7.
Vidic bemegy Desmond szobájába.
Vidic: - Fogy az idő, Mr. Miles.
Desmond felül az ágya szélére.
Desmond: - Jó, jó, megyek.
Vidic: - Már majdnem végeztünk, tudja.
Desmond: - És aztán mi lesz?
Vidic: - Majd meglátja. Talán még azt is megengedik, hogy lássa, mikor elkezdődik. Nem
olyan szörnyű, mint ahogy gondolja.
Desmond: - Nézze, tudom, hogy nem fognak életben hagyni. Szóval miért nem mondja el, mi
folyik itt? Legyen szíves.
Vidic: - Nem vagyok ostoba, Mr. Miles. Szerintem máris elég sokat megtudott.
Desmond: - Fogalmam sincs, miről beszél.
Vidic: - Persze, hogy nincs.
Desmond: - Jól van, akkor hadd kérdezzek valami mást.
Vidic: - Igen?
Desmond: - Néhány dolog, amit az Animusban látok... néha nem odavalónak, hamisnak tűnik, mintha a történelem valahogy kisiklott volna. Mintha...
Vidic: - ...mintha mi, Mr. Miles? Mintha nem egyezne azzal, amit egy online enciklopédiában
olvasott? Amit a középiskolai történelemtanára tanított magának? Hadd kérdezzek valamit:
ezek az úgynevezett szakértők hozzáférnek bizonyos titkos tudáshoz, ami a többségünk elől
rejtve van?
Desmond: - Vannak könyvek, levelek, dokumentumok, mindenféle forrásanyag abból a korból. Néhányuk úgy tűnik, ellentmond annak, amit az Animus mutat nekem.
Vidic: - Könyvet bárki írhat, és ugyanígy bármit leírhatnak a lapjaira. Bármit! Valamikor régen
azt hittük, hogy a Föld lapos.
Desmond: - Néhányan még mindig ezt hiszik.
Desmond feláll.
Vidic: - Igen, és könyveket is írnak róla. Vagy a holdraszállás, az is kacsa volt? Tudtommal
olyan könyv is létezik, amely szerint a világot hét nap alatt teremtették. Igazi best-seller.
Desmond: - Mire akar kilyukadni, doki?
Vidic: - A lényeg azt hiszem az, hogy nem kellene mindent elhinnie, amit hall vagy olvas. Mit
is mondott a maga őse? „Semmi sem igaz...”?
Desmond: - „...minden megengedett”.
Vidic: - Igen, pontosan! Részben ez teszi az Animust olyan látványossá. Nincs helye a félreértelmezésnek.
Desmond: - Mindig van helye.
Vidic: - Találó, Mr. Miles! Most, hogy megválaszoltam a kérdését, elkezdhetnénk?
Vidic és Desmond kimennek a laborba. Lucy az Animuson dolgozik. Desmond lefekszik rá, és a
kép elfehéredik.
Maszjáf
Al Mualim: - Jöjj, tanítványom. Sok megbeszélnivalónk van. Közel járunk, Altaïr. Most már
csak Robert de Sable áll közénk és a győzelem közé. Az ő szája adja a parancsokat, az ő keze
adja az aranyat. Vele együtt meghal a tudás a templomos kincsről és minden veszély, amit ez
jelenthet.
Altaïr: - Még mindig nem értem, hogyan okozhatna egy egyszerű kis kincs ekkora káoszt.
Al Mualim: - Az Éden Töredéke a testet öltött kísértés. Elég csak ránézned, mit tett Robert!
Amint belekóstolt hatalmába, a darab rabul ejtette őt. Nem egy elpusztítandó veszélyes
fegyvert látott benne, hanem egy eszközt. Olyan eszközt, ami segíthet neki valóra váltani
legfőbb vágyát.
Altaïr: - Tehát hatalomról álmodozott?
Al Mualim: - Igen és nem. Akárcsak mi, ő is békéről álmodott - és álmodik még most is.
Altaïr: - De ő az, aki látni akarta, hogy a Szentföldet eleméssze a háború!
Al Mualim: - Nem, Altaïr. Hogy lehet, hogy te nem látod, mikor te nyitottad fel rá a szememet?
Altaïr: - Ezt hogy érti?
Al Mualim: - Mi az, amit ő és a követői akarnak? Egy világot, melyben minden ember egyesül. Nem vetem meg célját - egyetértek vele! A módszereikkel azonban nem. A békét meg
kell tanulni, meg kell érteni, magunkhoz kell ölelni.
Altaïr: - Ő ránk akarja erőltetni.
Al Mualim: - És közben megfosztana minket szabad akaratunktól.
Altaïr: - Különös így gondolni rá...
Al Mualim: - Sose táplálj gyűlöletet áldozataid iránt, Altaïr. Az ilyen gondolatok megmérgezik
és elhomályosítják ítélőképességedet.
Altaïr: - Nem lehetséges őt meggyőzni? Hogy véget vessen őrült küldetésének?
Al Mualim: - Számos alkalommal szóltam hozzá, általad. Mi volt minden egyes halál, ha nem
egy üzenet? De úgy döntött, ügyet sem vet ránk.
Altaïr: - Akkor csak egyetlen dolgot tehetünk.
Al Mualim: - Jeruzsálemben néztél vele először farkasszemet. Ott fogod megtalálni most is.
Ez a végső áldozat adjon erőt neked.
Al Mualim szabadon ereszt egy galambot.
Al Mualim: - Menj, Altaïr. Itt az ideje, hogy befejezd.
Altaïr visszakapja felszerelése utolsó darabját (egy szíriai kardot) és teljesen visszakapja
rangját. Haladéktalanul elhagyja Maszjáfot és Jeruzsálembe lovagol.
Robert de Sable - Jeruzsálem
Altaïr megérkezik Jeruzsálembe, és egyenesen az Asszaszin Iroda felé veszi útját.
Malik: - Biztonságot és békét, Altaïr.
Altaïr: - Néked is, testvér.
Malik: - A sors, úgy tűnik, különös módon keresztezi útjainkat.
Altaïr: - Szóval hát igaz. Robert de Sable itt van Jeruzsálemben.
Malik: - Magam láttam a lovagjait.
Altaïr: - Csak a balsors jár az ő nyomában. Ha itt van, akkor rosszban sántikál. Nem adok neki
esélyt rá, hogy megtegye.
Malik: - Ne hagyd, hogy a bosszú elködösítse elmédet, testvér. Mindketten tudjuk, hogy
semmi jó nem származna belőle.
Altaïr: - Nem felejtettem el. Nincs mitől tartanod. Nem bosszút akarok, hanem válaszokat.
Malik: - Valóban nem vagy már az az ember, akit ismertem.
Altaïr: - Munkám sok mindenre megtanított, számos titkot felfedett előttem. De még mindig
vannak darabjai a kirakósnak, melyek hiányoznak.
Malik: - Ezt hogy érted?
Altaïr: - Mindenki, akit a halálba küldtem, őalatta egyesülve dolgozott együtt. Robertnek
tervei vannak a királysággal, ennyit biztosan tudok. De hogy hogyan és miért, mikor és hol...
ezekre a választ még homály fedi.
Malik: - Keresztesek és szaracénok, akik együtt dolgoznak?
Altaïr: - Egyik sem, ők valami mások. Templomosok.
Malik: - A templomosok a keresztes hadsereg részei.
Altaïr: - Vagy csak Richárd királlyal akarták ezt elhitetni. Nem, hűségük Robert de Sable-höz
köti őket valamilyen őrült tervben, hogy megállítsák a háborút.
Malik: - Különös történet mondasz.
Altaïr: - Fogalmad sincs, Malik. De mondd meg, hol láttad őket; utol kell érnem őt, mielőtt
kicsúszik a kezemből.
Malik: - Három helyet tudok biztosra mondani. Nyugatra innen, egy őrtorony és egy ispotály
közelében. És délnyugatra, a Szent Sír templománál. Tudj meg mindent, amit tudsz. Én is így
teszek.
Altaïr: - Sietni fogok, ahogy csak tudok.
Malik: - Légy óvatos, barátom.
Altaïr távozik, és belekezd a városnegyed felderítésébe, hogy ráleljen Robert nyomára.
1. EMLÉKSZÁL
Kém: - Biztonságot és békét, Mester. Látta már a sok alávaló templomost a városban? Parancsba kaptam, hogy öljek meg belőlük minél többet az ön legutóbbi áldozata, Majd Ad-Dín
temetése előtt. Biztos vagyok benne, ha ön kapná ezt a feladatot, semmi perc alatt végezne
vele. Sokat megtudtam, amíg a templomosok után kutattam. Értékes információkat osztok
meg önnel, ha majd visszatér.
Mind az 5 templomost likvidálja.
Kém: - Már tudom, miért csatlakoztam a klánunkhoz! Már az ön jelenlétében lenni is isteni
adomány. Elmondom, mit tudtam meg Robert embereiről... Mind teljesen harcrakészek.
Nem lenne bölcs dolog egyszerre mindegyikükkel megküzdeni! Jobb hagyni, hadd üldözzék
egy ideig, mielőtt újra rájuk támad. De tiszteletlenség tőlem, hogy megmondjam egy mesternek, hogyan kell harcolnia! Bocsásson meg, Mester.
Emlék: Robert emberei egytől egyig harcrakészek. Nem lenne bölcs dolog egyszerre mindegyikükkel megküzdeni. Ha elveszteném az uralmat a helyzet felett, legjobb, ha elszökök
előlük valahová a közelbe, majd később visszatérek, hogy egyenként végezzek velük.
Melléklet: (egy térkép Robert személyes őreinek helyzetéről)
2. EMLÉKSZÁL
Kikiáltó: - Jeruzsálem népe, küszöbön állunk most. Ha átlépjük, azzal a béke korát hozzuk el
minden embernek! Öleljétek kebletekre ezeket a keresztény katonákat úgy, akárha saját
testvéreteket ölelnétek. Fogadjátok őket tárt karokkal! Ily módon megbocsáthatjuk a múlt
bűneit és egy szebb holnap köszönthet ránk!
- Béke... gyakran szóba kerül, mégsem tesz érte soha senki. De a mai nap más! Keresztes
lovagok járják Jeruzsálem utcáit, és ezúttal nem azért, hogy megszálllják. Szívükben nincs
gonoszság. Ezért hát meg kell ragadnunk ezt az alkalmat, hogy párbeszédet kezdjünk, hogy
törvényeket módosítsunk. Együtt végre valóra válthatjuk a béke örökké múlandó ígéretét!
- Túl régóta osztjuk meg határvonalakkal a királyságot, túl régóta ontjuk vérét azoknak, kiket
egykor barátainknak tartottunk! Mind sokat szenvedtünk emiatt. De most... most esélyt kaptunk a megváltásra. Egy esélyt az újrakezdésre! Kössünk békét a keresztesekkel. Éljünk egységben velük!
- Erősnek és bátornak kell lennünk, meg kell lelnünk magunkban a bátorságot, hogy a szemébe nézzünk azoknak, kiket egykor ellenségeinknek, és most ehelyett barátainknak hívunk!
A keresztesek eljöttek Jeruzsálembe, és velük együtt eljött az esély is, hogy véget vessünk a
harcnak. Hogy véget vessünk a háborúnak. Ha egy oldalra akarunk állni, nem küldhetjük el
őket innen!
Altaïr: - Békéről papolsz, de szavaid hamisak.
Kikiáltó: - Nem! Én igazat beszélek! Miért mondasz mást?
Altaïr: - Te is templomos vagy.
Kikiáltó: - Az vagyok.
Altaïr: - Akkor hazug és álszent is vagy! Akárcsak a mestered... Hol van ő?! Mire készül?
Kikiáltó: - Békét akar csupán, esküszöm! Tettei igazolják szándékát: keresztényként részt
vesz egy muszlim temetésén. Mi véget akarunk vetni ennek!
Altaïr: - Csak azért, mert szükségetek úgy kívánja.
Kikiáltó: - De nemes célért tesszük! A királyság újra zászlónk alatt fog egyesülni.
Altaïr: - Igen, erőszakkal! Rabszolgasorsba döntenétek mindnyájunkat!
Kikiáltó: - Így lesz a legjobb!
Altaïr: - Nem, nem lesz! Amíg a testvéreim és én lélegzünk, nem fogtok sikerrel járni!
Altaïr megöli őt.
Emlék: Azt mondják, Robert békét akar és ezt azzal akarja bizonyítani, hogy részt vesz egy
muszlim temetésén. De én tudom az igazat. Nem békét akar, hanem hatalmat. Uralmat a
királyság és egész népe fölött. De ezt nem fogom hagyni.
3. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy templomos és egy szaracén
Templomos: - Fogd ezt a térképet, amit neked adok, és tégy róla, hogy az őrök eszerint legyenek elhelyezve. A gyászmenet viszonylag biztonságosan fog zajlani; maga a temetés az,
ami aggaszt. Ellenségeinknek könnyű lesz elrejtőzni a tömegben.
Szaracén: - Ha ennyire aggódsz, miért nem a saját embereidet helyezed ki, miért nem magatok kutatjátok át a temetőt?
Templomos: - Jelenlétünk már így is elég kavarodást okozott! Csak elképzelni merem, hogyan reagálna a nép, ha meglátná, hogy keresztes vitézek vonulnak át szent földjükön.
Szaracén: - Akkor talán nem kellene részt vennetek rajta.
Templomos: - Ő a barátunk és a testvérünk volt! Megadjuk neki a végtiszteletet, mikor eltávozik ebből a világból! Sértő, hogy mást javasolsz.
Szaracén: - ...Kiküldöm az embereimet. Én sem akarok bajt.
Templomos: - Akkor ne adj rá okot, hanem tégy úgy, ahogy kérik tőled!
Emlék: Robert emberei együttműködnek a jeruzsálemi őrséggel, hogy biztosítsák a temetőt
Majd Ad-Dín temetése alatt. A megkettőzött őrség problémát jelentett volna, de ez a térkép
némi előnyt nyújt nekem. Tudva, hogy hol állnak az őrök, könnyen el tudom kerülni őket.
Melléklet: (egy térkép, rajta bejelölve, hol állnak az őrök)
4. EMLÉKSZÁL
Hallgatózás: három tolvaj
Jobboldali tolvaj: - Te láttad őket?
Baloldali tolvaj: - Nem, de hallottam, mit suttognak... Tényleg igaz? Keresztes lovagok itt,
Jeruzsálemben?
Középső tolvaj: - Igaz...
Baloldali tolvaj: - És?...
Középső tolvaj: - Mások, mint a többiek! Jólöltözöttek, és drága díszeket viselnek!
Jobboldali tolvaj: - Meg kéne szabadítanunk őket ekkora tehertől!
Középső tolvaj: - Dávid tornya mellett táboroztak le, a temető közelében.
Baloldali tolvaj: - Hogy részt vegyenek egy temetésen?
Középső tolvaj: - Úgy fest.
Jobboldali tolvaj: - Akkor tegyük tiszteletünket a táborukban, míg ők tiszteletüket teszik ott!
Emlék: Robert és emberei jólöltözötten, drága díszeket viselve járják Jeruzsálem utcáit. Részt
kívánnak venni egy temetésen. Ha nem azt a szörnyeteg Majd Ad-Dínt földelnék el, kétszer is
meggondolnám. De mivel így áll a helyzet, ez tűnik a legalkalmasabbnak, hogy egy templomos életét vegyem.
5. EMLÉKSZÁL
Zsebmetszés: egy szerzetes és egy szaracén
Szaracén: - Vidd hát akkor el a mesteredhez. Minden benne van, amit kértél.
Szerzetes: - Nagyra értékelem egy ilyen kényes ügyben nyújtott segítségedet!
Szaracén: - Az a feladatom, hogy fenntartsam a rendet.
Szerzetes: - Fenn is fogod! Velünk nem lesz gondod!
Szaracén: - Nem is te és a tieid aggasztanak engem, hanem a polgárok. Különös időt választottatok, hogy városunkba látogassatok.
Szerzetes: - Csak azért jöttünk, hogy lerójuk tiszteletünket.
Szaracén: - És közben bajt keverjetek!
Szerzetes: - Nem az én hibám, ha az embereid nem tudnak különbséget tenni barát és ellenség között.
Szaracén: - Nézd, megkaptad, amiért jöttél. Azt hiszem, ideje a dolgodra menned.
Kémküldetés: Kémkereső Tetőverseny
Kém: - Jó látni téged, testvér. Úgy hiszem, a temetés miatt jöttél - vagy inkább Robert miatt.
Nyitva tartottam a szememet és a fülemet is, de nincs jelentenivalóm. Errefelé minden csendes. Talán Tarik látott vagy hallott valamit, ami segíthet neked. Nem messze innen van a figyelőhelye. Menj el hozzá, hátha tud valamit.
Időben eljut a másik kémhez.
Másik kém: - Remek időzítés, Altaïr! Találtam valamit, ami hasznos lehet számodra: parancsokat Robert őrei számára. Ez a térkép, amit rajzoltam, megmutatja, hová akarja felállítani
őket. Vedd jó hasznát!
Emlék: A jeruzsálemi őrség kijelölte a keresztények állóhelyeit a gyászmenet alatt, hogy jobban védve legyenek arra az esetre, ha a polgárok megorrolnának a jelenlétükre. Ez a térkép
pontosan megmutatja, hol fognak állni, még Robert is. Főleg Robert.
Melléklet: (egy térkép, ami mindenki helyét megmutatja a temetésen)
6. EMLÉKSZÁL
/Director's Cut verzió: Informer Archer Stealth Assassination Challenge/
Kém: - Altaïr, megmentőm! Segítened kell! Épp a következő prédáimat, egy csapat templomost figyeltem, mikor váratlanul észrevettek! Futásnak eredtem és bár meglógtam előlük,
sikerült kificamítanom a bokámat. Szánalmas vagyok, tudom! Kérlek, ne mondd el Maliknak!... Kihallottam tőlük, hogy el akarják hagyni a várost. Találd meg őket és végezz velük!
Azután megjutalmazlak!
Mindkét templomost likvidálja.
Kém: - Örökké hálás leszek! Malik ezt sosem bocsátotta volna meg! Elmondom, mit tudtam
meg Majd temetéséről... Robert kötelébe jutni nem lesz könnyű, lévén mennyi őr lesz körülötte. Össze kellene barátkoznod néhány tudóssal, hogy a közelébe juss. Ez nem lehet probléma egy olyan tehetségnek, mint te!
Kémküldetés - Íjász Orvgyilkosság
Kém: - Altaïr, barátom! Segítened kell. Malik megbízott, hogy végezzek egy csomó íjásszal,
akiket a környékre helyeztek ki, hogy testvéreink szabadabban mozoghassanak. Normális
esetben ez nem lenne gond, de ettől a temetéstől mindenki feszült lett. A városi őrség a legjobb embereit küldte ki, hogy fenntartsák a rendet... én pedig egyszerűen nem vagyok elég
jó ahhoz, hogy eltegyem őket láb alól. Két szívességet kérnék hát tőled: először is, végezz az
íjászokkal, és másodszor... ne szólj Maliknak a kudarcomról. Cserébe meglátom, mit tudok
kideríteni Robert terveiről.
Mind az 5 íjászt likvidálja.
Kém: - Örökké hálás leszek segítségedért! Malik ezt sosem bocsátotta volna meg nekem!
Elmondom, mit tudtam meg... Egy magamfajta tanonc számára egy nyílt támadás a temetőben lehetetlen volna; egyszerűen túl sok az őr. Ehelyett inkább elvegyülnék a tudósok közt,
akik nemsokára tiszteletüket teszik ott. Lehet, hogy nem a leggyorsabb út a megközelítésre,
de határozottan biztonságosabb!
Emlék: Robert közelébe jutni nem lesz könnyű, lévén mennyi őr lesz körülötte. Ha azonban
csatlakozom egy tudóscsoporthoz, sokkal könnyebben bejuthatnék.
Melléklet: (egy térkép, rajta a tudóscsoport útvonalával)
7. EMLÉKSZÁL
Értesülés: Malik
Miután végzett a nyomozással, Altaïr visszatér Malikhoz.
Malik: - A siker illatát hozod magaddal, testvér.
Altaïr: - Sokat megtudtam ellenségünkről.
Malik: - Oszd meg hát velem tudásod. Lássuk, mihez kezdhetünk vele.
Altaïr: - Robert és templomosai a városban járnak. Azért jöttek, hogy leróják kegyeletüket
Majd Ad-Dínnak. Részt vesznek a temetésén, ahogy én is részt fogok.
Malik: - Mi az, amiért azok a templomosok részt vennének az ő temetésén?
Altaïr: - Még rá kell jönnöm valódi szándékaikra, de időben be fogok számolni róla. Maguk a
polgárok elég megosztottak ezzel kapcsolatban. Sokan a vérüket akarják. Mások ellenben
ragaszkodnak ahhoz, hogy tárgyalni jöttek - hogy békét kössenek.
Malik: - Békét?!
Altaïr: - Már mondtam. A többiek, akiket megöltem, ugyanerről beszéltek nekem.
Malik: - Akkor tehát a szövetségeseink lehetnének. Mégis megöljük őket!
Altaïr: - Ne értsd félre, ők semmiben sem hasonlók hozzánk. Habár a céljuk magasztosnak
hangzik, a módszereik, amikkel el akarják érni, nem azok. Legalábbis... Al Mualim ezt mondta
nekem.
Malik: - Szóval mi a terved?
Altaïr: - Elmegyek a temetésre és szembenézek Roberttel.
Malik: - Minél előbb, annál jobb.
Malik elővesz egy tollat, Altaïr pedig elteszi.
Malik: - Szerencse pártolja pengédet, testvér.
Altaïr: - Malik... Mielőtt elmegyek, valamit el kell mondanom.
Malik: - Ki vele.
Altaïr: - Ostoba voltam.
Malik: - Ezzel általában nem ellenkeznék, de miért mondod ezt? Miről beszélsz?
Altaïr: - Egész eddig sosem mondtam, hogy sajnálom. Túlságosan büszke voltam... Miattam
vesztetted el a karodat, és Kadart is. Minden jogod megvan, hogy dühös légy.
Malik: - Nem fogadom el a bocsánatkérésed.
Altaïr: - Megértem.
Malik: - Nem, nem érted. Azért nem fogadom el a bocsánatkérésed, mert már nem vagy
ugyanaz az ember, akivel bementem Salamon Templomába. Így hát nincs miért bocsánatot
kérned.
Altaïr: - Malik...
Malik: - Talán ha nem irigykedtem volna annyira rád, én... magam sem lettem volna olyan
óvatlan. Én is ugyanolyan hibás vagyok.
Altaïr: - Ne mondj ilyeneket.
Malik: - Egy család vagyunk. Ahogy megosztozunk egymással győzelmeink dicsőségében, úgy
kell osztoznunk vereségünk fájdalmában is. Eképp kerülünk közelebb egymáshoz, és leszünk
erősebbek.
Altaïr: - Köszönöm, testvér.
Malik: - Pihenj, ha szükséged van rá, Altaïr, hogy felkészülhess arra, mi reád vár...
Emlék: Robert de Sable és emberei Jeruzsálembe jöttek, hogy részt vegyenek Majd Ad-Dín
temetésén. Azt állítja, azért teszi, hogy megalapozza a békét a keresztények és a muszlimok
között, de valami mást forgat a fejében. Le kell csapnom rá a gyászmenet alatt, hogy kiderítsem igazi szándékát.
8. EMLÉKSZÁL
Merénylet: Robert de Sable
Az Animus előrébb ugrik. Némi meditáció után Altaïr elhagyja az irodát és a temető felé siet.
Elvegyül az ottani tömegben. Látja, hogy Robert de Sable a szertartást vezető pap mellett áll,
két emberével.
Tömeg: - Ámen!
Pap: - Azért gyűltünk ma össze, hogy meggyászoljuk a mi szeretett Majd ad-Dínunkat, ki túl
korán ragadtatott el ebből a világból. Tudom, hogy szíveteket bánat és fájdalom tölti el halála miatt, de ne engedjétek. Ahogy a világra jöttünk az anyaméhből, úgy egy napon mindünknek el kell távoznia innen. Oly természetes ez, mint az, hogy a nap felkél, majd lenyugszik.
Most egy pillanatra merengjetek el életén, és adjatok hálát neki mindazért a jóért, mit javatokra tett. Ne feledjétek; egy nap mi is ott állunk majd oldalán a Paradicsomban!
Egy hosszú pillanatig mindenki néma csöndben áll. Robert ekkor úgy tűnik, észreveszi Altaïrt.
Tömeg: - Ámen!
Robert odahajol a paphoz és a fülébe suttog valamit.
Pap: - Mint tudjátok, ezt az embert meggyilkolták!
Robert ujjával int a távolabb álló templomosainak, hogy álljanak alakzatba. Mindegyikük
előhúzza kardját.
Pap: - Próbáltuk megtalálni gyilkosát, de ez nehéz feladatnak bizonyult! Ezek a lények az árnyékok közt bujkálnak, és menten futásnak erednek bárkitől, ki tisztességgel szembe mer
nézni velük. De nem ma! Úgy tűnik, egyikük épp közöttünk áll! Csúfot űz belőlünk jelenlétével, és ezért meg kell fizetnie! Fogjátok el őt!
A pap ekkor egyenest Altaïrra mutat, és a tömeg észreveszi őt. Félelmükben elfutnak.
Pap: - Hozzátok elő, hogy Isten igazsága lesújthasson rá!
Altaïr lelepleződött, Robert és templomosai körülveszik őt. Bár számban jóval felülmúlják,
Altaïr kitart velük szemben és lassan, egyenként legyőzi őket, míg végül csak ő és Robert marad állva. Míg harcolnak, hallani lehet, hogy Robertnek mintha női hangja lenne. Egy ádáz
párbaj után Altaïr végül ráveti magát a sisakos templomosra.
Altaïr: - Látni akarom arcod, mielőtt meghalsz.
Altaïr leveszi róla a sisakot, és ekkor kiderül, hogy nem Robert de Sable áll vele szemben, hanem Maria Thorpe, egy női templomos, aki egyúttal Robert „dublőre” is.
Maria: - Látom, valaki másra számítottál.
Altaïr: - Miféle boszorkányság ez?!
Maria: - Nem boszorkányság. Tudtuk, hogy jössz. Robert meg akart bizonyosodni róla, hogy
lesz elég ideje távozni.
Altaïr: - Szóval menekül!
Maria: - Nem tagadjuk, sikerrel jártál. Minden tervünket dugába döntötted. Először a kincs,
aztán az embereink. A Szentföld irányításának lehetőség odalett. De aztán észrevett egy lehetőséget, hogy visszaszerezze azt, amit elloptatok, hogy győzelmeiteket az előnyünkre fordíthassa.
Altaïr: - A kincs még mindig Al Mualimnál van, és már korábban is elűztük seregeteket. Bármit is tervez Robert, ismét kudarcot fog vallani.
Maria: - Ááh, de ezúttal nemcsak a templomosokkal kell szembenéznetek.
Altaïr: - Beszélj világosan!
Maria: - Robert Arszufba lovagolt, hogy ügyünket képviselve egyesítse a szaracénokat és a
kereszteseket az asszaszinok ellen.
Altaïr: - Ez nem fog megtörténni! Nincs rá okuk.
Maria: - Korábban lehet, de most adtál nekik egyet - kilencet, ami azt illeti. A hullák, amiket
hátrahagytál - mindkét oldalon voltak áldozatok. Közös ellenséget faragtál nekünk az
asszaszinokból, és megpecsételted az egész rendetek pusztulását. Szép munka.
Altaïr: - Nem kilencet. Nyolcat.
Maria: - Hogyhogy?
Altaïr: - Nem te vagy a célpontom. Nem veszem el az életed. Szabadon távozhatsz, de ne
kövess.
Maria: - Nem is szükséges. Már így is elkéstél.
Altaïr: - Meglátjuk.
Altaïr elereszti Mariát, majd elrohan. Altaïr lélekszakadva fut egyenesen az Asszaszin Irodába.
Altaïr: - Csapda volt!
Malik: - Hallottam, hogy a temetésen nagy felfordulás támadt. Mi történt?
Altaïr: - Robert de Sable nem volt ott. Másvalakit küldött maga helyett. Számított rám.
Malik: - Vissza kell menned Al Mualimhoz!
Altaïr: - Nincs rá idő. A nő megmondta, hová ment és hogy mit tervez. Ha visszatérek
Maszjáfba, lehet hogy sikerrel jár, és akkor attól félek, mind elpusztulunk.
Malik: - Megöltük a legtöbb emberét. Semmi esélye rá, hogy igazi támadást kezdhet ellenünk. Várj... azt mondtad, nő?
Altaïr: - Igen! Egy nő volt az. Különös, tudom, de majd később megvitatjuk. Most Robertra
kell koncentrálnunk. Talán megritkítottuk soraikat, de ő agyafúrt ember. Elment, hogy megkérje Richárdot és Szaláh ad-Dínt, hogy egyesítsék erőiket a közös ellenség ellen... ellenünk.
Malik: - Biztosan tévedsz. Ennek semmi értelme. Ők ketten sosem...
Altaïr: - ...Ó, de bizony fognak. És csakis magunkat okolhatjuk érte. Akiket megöltünk, a háború mindkét oldalán, mindkét vezérnek fontosak voltak. Robert terve talán becsvágyó, de
ravasz, és működhet.
Malik: - Nézd, testvér. A dolgok megváltoztak. Vissza kell térne Maszjáfba. Nem cselekedhetünk a mesterünk engedélye nélkül. Veszélybe sodorhatjuk a Testvériséget. Azt hittem... azt
hittem, ezt mostanra megtanultad.
Altaïr: - Hagyd abba a szavak mögé bujkálást, Malik! Úgy tartod magad elé a Hitet és tételeit,
mintha valami pajzs lenne. Rejteget előlünk valamit, valami fontosat! Te mondtad nekem,
hogy soha semmit nem tudhatok biztosra, csak sejthetek. Hát most úgy sejtem, ez a dolog a
templomosokkal sokkal mélyebbre ér. Ha végeztem Roberttel, visszatérek Maszjáfba, hogy
válaszokat kaphassunk. De talán neked is menned kéne!
Malik: - Nem hagyhatom el a várost.
Altaïr: - Akkor járj népe közt. Keresd meg azokat, kik áldozataimat szolgálták. Tudj meg mindent, amit csak tudsz. Fogékonynak nevezed magad; talán te észreveszed azt, amit én nem
láttam.
Malik: - Nem tudom. Ezen gondolkoznom kell.
Altaïr: - Tedd, amit tenned kell, barátom, de nekem ideje Arszufba vágtatnom. Minden elvesztegetett perccel ellenségeink egy lépéssel elénk kerülnek.
Malik: - Légy óvatos, testvér.
Altaïr: - Az leszek. Ígérem.
Emlék: Félrevezettek! Robert már rég elhagyta Jeruzsálemet. Arszuf az úticélja - és most az
enyém is. Csak remélni merem, hogy nem kések el. Ha Robertnek sikerül meggyőznie Richárdot és Szaláh ad-Dínt, hogy mi vagyunk az ellenség, az asszaszinoknak vége. Nem tudunk
ellenállni a szaracén és a keresztes hadak egyesített erejének.
9. EMLÉKSZÁL
Robert de Sable - Arszuf
Altaïr távozik. Az Animus előrébb ugrik. Altaïr megérkezik az arszufi csatamezőre. Útközben
számos szaracén és keresztes csapat támad rá. Miután sikeresen átverekszi magát rajtuk,
végül megérkezik a keresztesek táborába, Arszuf leomlott vára alá. Az ott álló keresztesek
megfordulnak közeledtére. Mögöttük Richárd király látható.
Keresztes: - Ne gyere közelebb!
Altaïr: - Várj egy percet! Hírt hozok, nem acélt.
Richárd: - Csak nem a megadásról akartok tárgyalni? Már épp ideje.
Altaïr: - Félreértesz. Al Mualim küldött engem, nem Szaláh ad-Dín.
Richárd: - Egy asszaszin! Mit jelentsen ez? Ki vele gyorsan!
Altaïr: - Áruló van köztetek.
Richárd: - És ő bérelt fel, hogy végezz velem? Jöttél élvezkedni, mielőtt lecsapsz? Nem adom
magam olyan könnyen!
Altaïr: - Nem téged jöttelek megölni! Hanem őt.
Richárd: - Akkor beszélj! Utána eldönthetem, igazat szólsz-e. Ki ez az áruló?
A keresztesek utat engednek Altaïrnak. Közelebb megy, és Richárd előtt megáll.
Altaïr: - Robert de Sable.
Richárd: - Az alvezérem?! (felnevet)
Altaïr: - El akar árulni téged!
Richárd: - Ő nem így mesélte. Bosszút akar állni rajtatok a csapásért, amit Akkára mértetek.
Én pedig hajlandó vagyok támogatni őt. A legjobb embereim közül néhányat közületek valók
ölték meg.
Altaïr: - Én voltam, ki végzett velük, mégpedig jó okból! Hallgass végig! Montferrati Vilmos: a
katonáival akarta erővel elfoglalni Akkát. Garnier de Naplouse: ő a szakértelmével akart megfosztani akaratától mindenkit, aki ellenáll. Sibrand: blokádot akart vonni a kikötő köré, hogy
akadályozza a királyságodból érkező erősítést. Elárultak téged, és mind Roberttől kapták a
parancsot.
Richárd: - Azt várod, hogy elhiggyem ezt a légből kapott mesét?
Altaïr: - Te ismerted őket, jobban, mint én. Valóban meglep téged, hogy értesülsz rossz
szándékaikról?
Richárd: - Igaz ez?
A Richárd balján álló keresztes leveszi sisakját. Robert de Sable az.
Robert: - Jóuram... ez egy asszaszin, aki előttünk áll. Ők a manipuláció mesterei. Még szép,
hogy nem igaz.
Altaïr: (Richárdnak) - Nincs okom rá, hogy félrevezesselek.
Robert: - Ó, dehogy nincs! Félsz, hogy mi fog történni a kis erődötökkel. Képes kitartani a
szaracén és a keresztes sereg együttes erejével szemben?
Altaïr: (továbbra is Richárdnak) - Én a Szentföld népéért aggódom. Ha fel kell áldoznom magam, hogy visszatérjen a béke, ám legyen.
Richárd: - Különös helyzetbe csöppentünk... mindegyikünk a másikat vádolja.
Robert: - Erre tényleg nincs időnk! Indulnom kell, hogy találkozzak Szaláh ad-Dínnal és a segítségét kérjem. Minél többet késlekedünk, annál nehezebb lesz.
Richárd: - Várj egy percet, Robert.
Robert: - Miért? Mi a szándéka? Ugye nem hisz neki?
Richárd: - Nehéz döntés ez, melyet egyedül nem hozhatok meg. Olyanra kell rábíznom hát,
aki bölcsebb nálam.
Robert: - Köszönöm.
Richárd: - Nem, Robert. Nem rád.
Robert: - Akkor kire?
Richárd király az égre mutat.
Richárd: - Az Úrra. Harccal döntessen el a dolog. Isten biztosan amellé fog állni, kinek céljai
jogosak.
Robert: - Ha ez az óhaja.
Richárd: - Igen, ez!
Robert: - Hát legyen.
Robert felveszi sisakját.
Robert: - Fegyverbe, asszaszin!
***
Robert és templomosai körbeveszik Altaïrt. Mivel láthatóan fölényben vannak, Altaïrnak
minden képességét latba kell vetnie ellenük. Lassan, egyenként sikerül végeznie velük, míg
végül csak ő és Robert marad talpon. Ádáz párbajt vívnak egymással, míg végül Altaïr fölébe
kerekedik és megsebesíti. Ekkor csap le rá Altaïr.
Altaïr: - Hát vége. Cselszövéseid, akárcsak te, békében nyugodhatnak.
Robert: (nevet) - Semmit sem tudsz a cselszövésekről. Csak egy báb vagy. Elárult téged, fiú,
ahogy engem is.
Altaïr: - Beszélj világosan, templomos, vagy ne szólj semmit!
Robert: - Kilenc emberért küldött el, hogy végezz velük, igaz? A kilencekért, akik a kincs titkát
őrizték.
Altaïr: - Na és?
Robert: - Nem kilencen leltek rá a kincsre, asszaszin. Nem kilencen, hanem tízen.
Altaïr: - Egy tizedik?! Senki nem élhet, ki magában hordozza a titkot. Mondd meg a nevét!
Robert: - Ó, de hisz jól ismered. Bár kétlem, hogy oly készségesen vennéd el az ő életét,
ahogy az enyémet most.
Altaïr: - Ki ő?!
Robert: - A mestered, Al Mualim.
Altaïr: - De ő nem templomos!
Robert: - Sosem gondolkoztál el rajta, honnan tud oly sokat? Hogy hol találsz ránk, hányan
vagyunk és mit akarunk elérni?
Altaïr: - Ő az asszaszinok mestere!
Robert: (franciául) - Oui. A hazugságok mestere. Te és én csak két újabb báb vagyunk az ő
nagy játszmájában. És most, halálom után már csak egy marad. Azt hiszed, életben hagy tudván, mit fogsz tenni?
Altaïr: - Engem nem érdekel a kincs.
Robert: - Áh, de őt nagyon is! Az egyetlen különbség a mestered és köztem csak annyi, hogy
ő nem akar osztozkodni.
Altaïr: - Nem...!
Robert: - Ironikus, nemde? Hogy én, a legnagyobb ellenséged meg akartalak óvni a bajtól. De
most, hogy elvetted életemet, megpecsételted a magadét is.
***
Robert meghal. Altaïr feláll. Richárd elküldi az embereit, és közelebb lép hozzá.
Richárd: - Jól harcoltál, asszaszin! Úgy tűnik, Isten ma a te ügyedet pártolja.
Altaïr: - Istennek ehhez semmi köze. Én voltam a jobb harcos.
Richárd: - Áh, te talán nem hiszel benne, de úgy tűnik, ő nagyon is hisz benned. Mielőtt távoznál, kérdeznék valamit.
Altaïr: - Kérdezz hát.
Richárd: - Miért? Miért jöttél el egész idáig, ezerszer is kockáztatva életed, csak hogy megölj
egyetlen embert?
Altaïr: - Fenyegetést jelentett testvéreimre és arra, amit képviselünk.
Richárd: - Áh. Szóval bosszúból.
Altaïr: - Nem, nem bosszúból. Az igazságért, hogy egyszer béke legyen.
Richárd: - Hát ezért harcoltok? A békéért? Nem látod az ellentmondást?
Altaïr: - Egyesekkel nem lehet szót érteni.
Richárd: - Mint azzal az őrült Szaladinnal.
Altaïr: - Azt hiszem, ő is ugyanúgy véget akar vetni ennek a háborúnak, mint te.
Richárd: - Így hallottam én is, de nem látom foganatját.
Altaïr: - Mégha nem is mondja, ezt akarják az emberek. Szaracénok és keresztesek egyaránt.
Richárd: - Az emberek nem tudják, mit akarnak. Ezért fordulnak olyanokhoz, mint mi.
Altaïr: - Akkor az olyanokra hárul, mint ti, hogy azt tegyétek, ami helyes.
Richárd: - Badarság! Mind sírva, rugdalózva jövünk a világra, ingatagon és erőszakosan. Ezek
vagyunk mi. Nem változtathatunk önmagunkon.
Altaïr: - Nem. Azzá válunk, amivé válni akarunk.
Richárd: - Heh! A te fajtád imád a szavakkal játszani.
Altaïr: - Igazat beszélek! Nincs semmi trükk, mely mögé be kéne látnod.
Richárd: - Hamarosan úgyis meglátjuk. De attól félek, ma nem teljesülhet az, amire vágysz.
Az a pogány Szaladin még most is az embereimet mészárolja, nekem pedig az élükre kell állnom. De talán... látva, milyen sebezhető ő maga, meg fogja fontolni tetteit. Igen. Idővel az,
amit keresel, még valóra válhat.
Altaïr: - Te sem vagy nagyobb biztonságban, mint ő, ezt ne feledd. Azok, akiket hátrahagytál,
hogy helyetted uralkodjanak, nem szándékoztak a szükségesnél tovább szolgálni téged.
Richárd: - Igen, igen. Ezt jól tudom.
Altaïr: - Akkor most távozom. A mesteremnek és nekem sok megbeszélnivalónk van. Úgy
tűnik, még ő sem hibátlan.
Richárd: - Ő is csak ember, ahogy mi mind. Ahogy te is.
Altaïr: - Biztonságot és békét néked.
Altaïr elsétál. A kép elfehéredik.
Emlék: Al Mualim a tizedik templomos? Ez nem lehet! Annyi éven át felnéztem rá, hogy erőt
és útmutatást adjon. Szavai mindig igazak voltak. Most pedig elhiggyem, hogy az egész egy
hazugság volt? Nem. Robert még halálában is meg akarja mérgezni elmémet. Vagy mégsem?
Emlékszem, a Mester milyen óvatosan kerülte ki a kérdéseimet - témát váltott, mikor túl
mélyre ástam. Vajon a tisztességre akart megtanítani engem? Vagy csak a vak engedelmességre? Ez az igazság szándékos figyelmen kívül hagyása. Csak egy módon kaphatok választ
ezekre a kérdésekre: meg kell keresnem Al Mualimot.
Desmond szemei előtt lassan újra az Abstergo laborja bontakozik ki. Lassan felül az
Animuson. Lucy a terminálnál áll, Vidic pedig épp az asztalához megy.
Vidic: - Azt mondtam, felkelni, a rohadt életbe! Hallgassa!
Vidic lenyom egy gombot az íróasztalán, ami bekapcsol egy hangszórót. Hangok jönnek belőle, valószínűleg az épület egy más részéből: lövések és sikolyok.
Lucy: - Jaj ne...
Vidic: - Úgy tűnik, a maga asszaszin barátai ránk találtak!
Desmond: - Mi?
Vidic: - Hogy csinálta, Desmond?
A hangszóró kikapcsol.
Desmond: - Héhé, nézze, nem tudom, miről beszél, de bármi is folyik ott, nekem semmi közöm hozzá!
Vidic: - Magáért jöttek, és tuti nem én hívtam meg őket!
Vidic az asztalához fordul és újra bekapcsolja a hangszórót.
Vidic: - Mi a helyzet odalent?
Megint halljuk a lövéseket és a sikolyokat.
Alkalmazott: - Tűz alá vettek minket!
Vidic: - El tudják intézni? Vagy evakuálnom kell a foglyot?
Alkalmazott: - Csak öten vagy hatan vannak. Mi vagyunk túlerőben. Van pár sebesültünk, de
túléljük. Hamarosan uraljuk a helyzetet.
Vidic kikapcsolja a hangszórót.
Vidic: - Az istenit, Desmond! Maga aztán nem bírta ki, hogy ne hozzon társaságot!
Desmond: - Már mondtam, nekem semmi közöm ehhez! Mégis hogyan léptem volna kapcsolatba velük - telepatikusan?! Ugyan már!
Vidic: - Nem számít. Hamarosan úgyis mind halottak lesznek. Tessék, hallgassa.
Vidic ismét bekapcsolja a hangszórót. Egy rövid sortüzet hallunk, majd hirtelen csönd lesz.
Alkalmazott: - A veszélyt elhárítottuk.
Vidic elengedi ujjával a gombot.
Vidic: - Úgy fest, a lovasság mégsem jön magáért.
Desmond: - Nem is tudom, doki, egy perce még be volt tojva. A maguk kis kutatólétesítménye nem is olyan védett, mint ahogy hitte, mi? Aggódik, hogy még többen jönnek majd?
Lucy: - Azt nem hinném, Desmond.
Vidic: - Lucy épp azt próbálja elmondani, hogy már nincs több asszaszin, aki magáért jönne.
Igen elfoglaltak voltunk az elmúlt évben; rajtaütöttünk a maguk kis enklávéin, a maguk...
sivatagi kommunáin vagy micsodákon. Attól tartok, egyedül maradt. Pihenjen, Mr. Miles.
Holnap befejezzük.
Vidic távozik a nagy ajtón keresztül. Desmond odamegy Lucyhez, aki nekidőlve ül az
Animuson.
Lucy: - Sajnálom, Desmond.
Desmond: - Említette a sivatagot. Gondolod...?
Lucy: - Odaküldtek egy csapatot, de a hely elhagyott volt. Fogalmam sincs, hol vannak a szüleid, és nem ígérhetem, hogy életben vannak, de azt hiszem, sikerült elmenekülniük.
Desmond: - Kösz. Kösz, hogy utánanéztél.
Lucy: - Nem olyan rossz a helyzet, mint amilyennek tűnik.
Desmond: - Te meg miről beszélsz?! Épp most ölték meg - szó szerint megölték - az utolsó
esélyemet, hogy kijussak innen! Most meg kiderült, hogy az asszaszinok még korántsem haltak ki és... Jézusom! Még mindig nem tudom, mit terveznek ezek! De azt tudom, hogy meg
akarnak ölni, ha végeztek! Nekem lőttek, oké? Mit vársz mégis tőlem?
Lucy ekkor a mellére teszi a kezét, és behajlítja a gyűrűsujját: az asszaszinok kézjele.
Lucy: - Csak azt, hogy legyen egy kis hited.
Desmond: - Te...!
Lucy lágyan bólint.
Lucy: - Legyen hited. Pihenj, Desmond. Szükséged lesz az erődre.
Desmond bemegy a szobájába, de ki is jön onnan. Látva, hogy már Lucy sincs a szobában,
szétnéz Lucy és Vidic gépén, majd benéz az egyetlen helyre, ahova még nem jutott be: a
szomszédos tárgyalóterembe. Elolvassa rajta az egyetlen, ámbár hosszabb üzenetet (lásd: Emailek), majd aludni megy. Álmában megint látja egy villanásra a vörösen derengő írást a
falon: sok japán betűt, és néhány angol szót.
2012. szeptember 8.
A kép feketéből hirtelen világosra vált. Vidic már siet is be, hogy felkeltse Desmondot.
Vidic: - Felkelni!
Desmond felkel.
Desmond: - Még korábban jött, mint máskor, doki.
Vidic: - Szeretnék minél hamarabb túllenni ezen!
Desmond: - Ha maga mondja.
Vidic: - Ne legyen olyan morcos, Mr. Miles. A mai nap történelmi lesz, olyan, amire évek múltán is emlékeznek majd. ...Néhányunk úgyis emlékezni fog rá...
Desmond kimegy és lefekszik az Animusra. A kép elfehéredik.
Visszatérés Maszjáfba
Altaïr végre megérkezik Maszjáfba. A falu kísértetiesen elhagyatottnak tűnik. A kapunál
egyetlen magányos falusi áll, hogy fogadja Altaïrt.
Altaïr: - Mi történt itt? Hol van mindenki?
Falusi: - Elmentek, hogy lássák a Mestert!
Altaïr: - A templomosok voltak? Újra megtámadtak minket?
Falusi: - Ők már az Ösvényen haladnak...!
Altaïr: - Milyen ösvény? Miről hablatyolsz itt?
Falusi: - ...a Fény felé!
Altaïr: - Beszélj világosan!
Falusi: - Csak egy világosság van, amit a Mester mutat nekünk. Ez az igazság!
Altaïr: - Neked elment az eszed!
Falusi: - Te is az ösvényen fogsz járni, vagy elpusztulsz. Ez a Mester akarata.
Altaïr: - Al Mualim tette, nem igaz? Mit tett veled?
Falusi: - Dicsőség a Mesternek, aki kivezetett minket a fényre!
Altaïr otthagyja a láthatóan magán kívül lévő falusit, és az erőd felé veszi útját. Útközben
találkozik még pár magányos falusival, akik az elsőhöz hasonlóan szólnak hozzá.
2. falusi: - A Mester akaratának engedelmeskedni kell!
3. falusi: - Ő a Fény. Ő az Ösvény.
Végül a vár kapujától nem messze fekvő nyílt területre ér. Egy csapat asszaszin társa áll ott,
vészjóslóan csöndesen. Néhányan Altaïr elé sétálnak, de nem tesznek semmit. Altaïr átlép
közöttük és épp a többi asszaszinhoz érne, mikor hirtelen mind rátámadnak. Lévé nincs más
választása. Altaïr lekaszabolja őket. Rögtön ezután még több asszaszin ugrik le a terület feletti magaslatról és rátámadnak.
1. asszaszin: - A Mester parancsára!
2. asszaszin: - A Fény felé!
3. asszaszin: - Végezni az árulóval!
4. asszaszin: - A Mesterért!
5. asszaszin: - Ő nem jár az Ösvényen! Megölni!
Altaïr elkezdi őket szép sorban kivégezni. Egy hosszú küzdelem után a megmaradt
asszaszinok váratlanul meghalnak. Ekkor meglátjuk, hogy Malik és néhány, vélhetően ép
elméjénél maradt asszaszin a közeli emelkedőről dobókéseket hajítanak.
Malik: - Altaïr! Itt fent!
Altaïr Malik és csapata elé rohan az emelkedőre vezető ösvényen.
Altaïr: - Remek alkalmat választottál a visszatérésre!
Malik: - Úgy tűnik.
Altaïr: - Nagyon vigyázz magadra, barátom. Al Mualim elárult minket.
Malik: - Igen. Ahogy templomos társait is elárulta.
Altaïr: - Honnan tudod?
Malik: - Azután, hogy beszéltünk, visszatértem a romokhoz Salamon Temploma alatt. Robert
őrzött ott egy naplót, tele több oldalnyi kinyilatkoztatással. Attól, amit benne olvastam, megszakadt a szívem, de egyúttal fel is nyitotta a szemem. Igazad volt, Altaïr. Mesterünk mindvégig felhasznált minket! Nem azt akarta, hogy felszabadítsuk a Szentföldet, hanem hogy
tálcán nyújtsuk át őneki. Meg kell állítanunk!
Altaïr: - Légy óvatos, Malik. Amit a többiekkel tett, velünk is meg fogja, ha alkalma lesz rá.
Távol kell maradnotok tőle.
Malik: - Mit javasolsz? A kardforgató karom még mindig erős, az embereim pedig hűek hozzám. Hiba lenne nem használni minket!
Altaïr: - Foglaljátok le inkább ezeket a szerencsétleneket. Támadjátok meg hátulról az erődöt. Ha el tudjátok vonni a figyelmüket rólam, eljuthatok Al Mualimhoz.
Malik: - Úgy teszek, ahogy kéred, Da'i.
Altaïr: - Akikkel szemben állunk, nem uraik saját elméjüknek. Ha el tudjátok kerülni, hogy
megöljétek őket...
Malik: - Igen. Lehet, hogy ő elárulta hitünk tételeit, de ettől nekünk még nem muszáj követnünk a példáját. Mindent tőlem telhetőt megteszek.
Altaïr: - Csak ennyit kérek. Biztonságot és békét, barátom.
Malik: - Jelenléted mindkettőnket megszabadít.
Altaïr és Malik különválnak. Altaïr az erőd felé folytatja útját. Ahogy belép, a főkapu lecsapódik mögötte, bezárva őt az erődbe. Elindul felfelé az erőd főbejáratához vezető lépcsőn, ahol
a falu egész népe összegyűlt. Kísérteties csöndben állnak és figyelik Altaïrt, aki a bejárat felé
tart.
Altaïr: - Oly sok ártatlan van itt. Vigyáznom kell, nehogy bántsam őket.
Altaïr közöttük haladva bejut az erődbe, ahol észreveszi, hogy a hátsó kapu nyitva van. Habozás nélkül átlép rajta, ki a kertbe.
Al Mualim
Altaïr belép a kertbe. Az ajtó hirtelen bezáródik mögötte. A környék vészjóslóan üres. Ahogy
kiér a kert előterének közepére, mágikus erő ragadja meg testét, mely aranyszínű ragyogásként veszi körül őt.
Altaïr: - Ne! Mi történik?!
A kamera feljebb emelkedik. Al Mualim a fenti erkélyen áll. Kezében az Éden Almáját tartja.
Al Mualim: - Lám, a tanítvány visszatért!
Altaïr: - Sose voltam az a fajta, aki elfut!
Al Mualim: - Az a fajta sem, aki szót fogadna!
Altaïr: - Ezért élek még mindig.
Al Mualim: - Mit tegyek most veled?
Altaïr: - Eresszen el.
Al Mualim: - Ó, Altaïr! Hallom a gyűlöletet hangodban, érzem a forróságát. Eresszelek el?
Nem lenne bölcs dolog.
Altaïr: - Miért csinálja ezt?
Al Mualim: - Bizonyítékra leltem!
Altaïr: - Milyen bizonyítékra?
Al Mualim: - Hogy semmi sem igaz, és minden megengedett!
Al Mualim magasra emeli az Éden Almáját, amitől az még erősebben kezd izzani. A kamera
lassan lefelé vándorol.
Al Mualim: - Jöjjetek! Öljétek meg az árulót! Küldjétek őt a másvilágra!
Látjuk, hogy Altaïrt kilenc célpontja veszi körül: Tamír, Garnier, Talal, Abu'l Nukúd, Majd adDín, Vilmos, Jubair, Sibrand és Robert - mind az Éden Almája által kreált fantomok. Altaïrt
szabadon ereszti az erő, és a harc megkezdődik. Egyesével legyőzi a fantomokat, akikről halálukkor lehull a fátyol és kiderül, hogy valójában asszaszinok voltak. Ezután újra vasmarkába
fogj az Alma ereje.
Altaïr: - Áááh! Állj ki ellenem! Vagy félsz?
Al Mualim: - Ezernyi ember ellen kiálltam már! Mind különbek voltak nálad! És mind meghaltak - az én kezem által! Nem félek!
Al Mualim szavához méltón lesétál Altaïr elé, kezében az Éden Almáját tartva.
Altaïr: - Bizonyítsd be.
Al Mualim: - Mégis mitől kellene félnem? Nézd, mekkora hatalmat birtokolok!
Al Mualim az Alma erejével nyolc másolatot csinál magáról, amik körbeveszik és megtámadják Altaïrt. Embert próbáló harc veszi kezdetét. Altaïrnak sikerül legyőzni a másolatokat,
majd magát Al Mualimot támadja. A harc váratlanul véget ér, és Al Mualim újra fogva tartja
Altaïrt.
Al Mualim: - Mi az utolsó szavad?
Altaïr: - Hazudtál nekem! Robert célját aljasnak nevezted, mikor mindvégig a te célod is volt!
Al Mualim: - Sosem voltam jó az osztozkodásban.
Altaïr: - Nem fogsz győzni! Másoknak lesz elég erejük, hogy szembeszálljanak veled!
Al Mualim: - Ezért van az, hogy amíg az embereknek van szabad akaratuk, nem lehet béke.
Altaïr: - A legutóbbit megöltem, aki ilyet mondott.
Al Mualim: - Merész szavak, fiú! De csak szavak!
Altaïr: - Akkor eressz el, hadd váltsam valóra őket.
Al Mualim hangosan felnevet.
Altaïr: - Mondd csak, „Mester”... engem miért nem tettél olyanná, mint a többi asszaszint?
Miért hagytad, hogy megőrizzem az eszem?
Al Mualim: - Az, aki vagy és amit cselekszel, túl szoroson egymásba fonódtak. Ha megfosztottalak volna az egyiktől, azzal megfosztottam volna magamat a másiktól is. Azoknak a
templomosoknak pedig meg kellett halniuk. [sóhajt] De az igazság az, hogy megpróbáltam; a
dolgozószobámban, amikor megmutattam neked a kincset. De te nem vagy olyan, mint a
többiek. Te átláttál az illúzión.
Altaïr: - Illúzión?
Al Mualim: - Mindig is ezt tette ez a templomos kincs, ez az Éden Töredéke, ez az Isten igéje.
Érted most már? A Vörös-tengert sosem vált ketté, a víz sosem változott borrá. Nem Erisz
mesterkedései robbantották ki a trójai háborút, hanem ez! Illúziókkal! Mind az volt!
Altaïr: - A terved sem több egy illúziónál: akaratuk ellenére kényszeríteni az embereket, hogy
kövessenek téged!
Al Mualim: - De kevésbé valósabb, mint azok a délibábok, amiket a szaracénok és a keresztesek kergetnek most? Mint azok a gyáva istenek, akik eltávoztak ebből a világból, hogy az emberek egymást ölhessék az ő nevükben? Már rég egy illúzióban élnek. Én csak egy újabbat
adok nekik, ami kevesebb vérontást okoz majd.
Altaïr: - Legalább ők választották ezeket a délibábokat.
Al Mualim: - Ó, tényleg? Eltekintve az időnkénti hittérítésektől és eretnekégetésektől?
Altaïr: - Akkor sem helyes.
Al Mualim: - Ááh, most a logikád is cserbenhagyott. Helyette az érzelmeidre hallgatsz. Csalódtam benned.
Altaïr: - Akkor most mit fogsz tenni?
Al Mualim: - Önszántadból nem fogsz követni, és én sem kényszeríthetlek.
Altaïr: - Te pedig képtelen vagy felhagyni ezzel az ördögi tervvel!
Al Mualim: - Úgy tűnik hát, holtpontra értünk.
Altaïr: - Nem! A végéhez értünk!
Al Mualim: (sóhajt) - Hiányozni fogsz, Altaïr. Te voltál a legjobb tanítványom.
Altaïr és Al Mualim belekezdenek végső párbajukba. Valahányszor Altaïrnak sikerül megsebeznie, Al Mualim megidézi az Éden Almájának erejét, amitől köddé válik, és egyúttal legyengíti Altaïrt.
Al Mualim: - Vak vagy, Altaïr. Mindig is az voltál, mindig is az leszel!
Lévén elég erős, hogy átlásson a Darab illúzióján, Altaïr gyengesége ellenére is átrohan a
kerten és megtalálja Al Mualimot.
Altaïr: - A pengém helyettem is lát, Al Mualim. És rést vág a sötétségen.
Egy újabb találat, és Al Mualim újra eltűnik. Gonosz kacaját lehet csak hallani. Altaïr újra az
üldözésére indul.
Al Mualim: (kacag)
Altaïrnak ismét sikerül sebet ejtenie rajta.
Al Mualim: - Légy átkozott, Altaïr!
Al Mualim eltűnik, de újra megjelenik. Ismét összecsapnak, és Altaïr ezúttal fölénybe kerülve
beviszi a végső csapást. Al Mualim haldokolva fekszik, Altaïr pedig mintegy gondoskodón fölé
hajol, ahogy a többi áldozatánál is. Al Mualim kezéből kigurul az Éden Almája, ő pedig utána
néz; már gyenge ahhoz, hogy elérje.
Al Mualim: - Lehetetlen! A tanítvány nem győzheti le a mestert!
Altaïr: (arabul beszélve) - La shai'a waqe'on mutlak bal kollon mumkin.3
Al Mualim: - Úgy tűnik. Akkor hát győztél. Menj, és vedd el jutalmadat.
Altaïr: - Veszélyes tűzzel játszottál, öreg. El kellett volna pusztítanod
Al Mualim: - Elpusztítani az egyetlen dolgot, ami képes véget vetni a keresztes hadjáratoknak és igaz békét teremteni? Soha.
Altaïr: - Akkor én fogom.
Al Mualim: - Meglátjuk.
Ismét a kertben vagyunk. Csak Altaïrt és tőle távolabb az Éden Almáját látjuk. Ahogy közeledik felé, a fejében hallja Al Mualim hangját. Miközben beszél, az Alma izzani kezd, majd a
Föld háromdimenziós képét vetíti ki, mintha valami holografikus kivetítő lenne. Altaïr döbbent csöndben áll előtte.
Al Mualim: - Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a
balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Mert ahol sok a bölcsesség,
sok a bosszúság is; és aki gyarapítja az ismeretet, gyarapítja a szenvedést is.
Altaïr csak csendben áll, megbabonázva az Éden Almájától.
Al Mualim: - Pusztítsd el! Pusztítsd el, ahogy megígérted!
Altaïr: - Én... nem tudom!
Al Mualim: - De, el tudod, Altaïr. De nem fogod...
Altaïr áhítattal áll az Éden Almája és az általa kivetített földgömb előtt, melyen fényes pontok villognak: újabb Éden-töredékek helyét jelzik. Malik és két másik asszaszin ekkor ér oda,
és meglátva ők is bámulni kezdenek rá.
Vidic: - Megvan!
A kép elfehéredik.
3
„Semmi sem igaz, minden megengedett.”: az asszaszinok jelmondata
Abstergo laboratórium, 7. nap
Immár újra az Abstergo laborjában fekve, Desmond gyorsan felül az Animuson.
Desmond: - Ez meg mi a franc volt?
Lucy és Vidic ügyet sem vetnek rá. Vidic valami ismeretlen személyhez beszél, aki kívül van a
képen.
Ismeretlen: - Nos?
Vidic: - Megvan a térkép.
Ismeretlen: - Mennyi?
Vidic: - Legalább féltucat.
Ekkor vált a kép, és látjuk, hogy a tárgyalóterem ablaka mögött három öltönyös alak áll. A
középső kopasz férfi beszél.
Ismeretlen: - Nincs szükségünk mindre.
Vidic: - Számítanunk kell némi állapotromlásra. Nem hiszem, hogy még mind működőképes.
Legalább kettő olyan kontinenseken található, amik rég nem léteznek.
Ismeretlen: - Minden egyes lelőhelyre kiküldünk egy csapatot, hogy kiderítsék, használhatóke. Végülis csak egyre van szükségünk.
Vidic: - Mi lesz a többivel?
Ismeretlen: - Gyűjtsék be őket. Ne bízzunk semmit a véletlenre. Az hiányzik legkevésbé, hogy
valami tetves túlélő keverje nekünk a bajt az új világban.
Vidic: - És az asszaszin?
Ismeretlen: - Megkaptuk, ami tőle kellett. Ölje meg.
Lucy: - Várjon!
Lucy előlép.
Lucy: - Tudja, hogy működnek ezek. Kétlem, hogy csak úgy besétálhatunk értük.
Ismeretlen: - Mire céloz?
Lucy: - Szükségünk lehet rá, az emlékeire. Azt javaslom, tartsuk itt, míg meg nem bizonyosodtunk róla, hogy semmilyen meglepetés nem fog várni ránk a lelőhelyeken.
Vidic: - Ez időpocsékolás!
Lucy: (az ismeretlennek) - Épp maga mondta. Nem kéne semmit a véletlenre bíznunk.
Ismeretlen: - Rendben van. Bizonyosodjanak meg róla, hogy szükségünk van-e még rá, aztán
öljék meg.
Vidic: - Rendben!
Az öltönyös alakok távoznak. Amint eltűntek a képből, Vidic ráförmed Lucyre.
Vidic: - Ne ásd alá többet a tekintélyemet!
Lucy: - Épp most mentettem meg a bőrödet!
Vidic: - Gyerünk! Rengeteg munkánk van még. (Desmondhoz fordul) Ne bízza el magát túlságosan, Mr. Miles. Nemsokára visszajövünk magáért.
Vidic és Lucy elindulnak a kijárat felé. Desmond lepattan az Animusról, és ekkor hirtelen
Altaïr éleslátását tapasztalja. Ahogy a padlóra néz, egy különös, vörösen derengő jelet lát
maga előtt. Vidic és Lucy után néz, az előbbit vörösnek, az utóbbit kéknek látja.
Desmond: - Ez meg mi a franc?
Desmond rájön, hogy mostantól ő is szabadon használhatja az Éleslátást, amivel különféle
rajzokat, jeleket, betűket és számokat lát mindenhol a labor padlóján. A szobájába megy, és
Éleslátással meglátja, hogy az ágya fölötti fal tele van írásokkal és szimbólumokkal.
Desmond: - Uramisten! Mintha... az ott vér? Ki a fenét tartottak itt előttem? És mi történt
vele? Vajon mit jelenthet ez az egész?
Desmond éleslátása a középen lévő almaformához közelít, majd...
...ám a stáblista után még visszakapjuk az irányítást Desmond felett, akivel szabadon bejárhatjuk a labort, megnézhetjük a vérrel rajzolt jeleket és írásokat, valamint szétnézhetünk a
laborban lévő számítógépek e-mailjei között (lásd: E-mailek).
E-mailek
Abstergo-laboratórium, 3. nap:
Lucy számítógépe
Bejövő üzenetek:
Dátum: szept. 3, 9:11
Feladó: Warren Vidic
Címzett: Lucy Stillman
Tárgy: Vá: Leila...
sehogy. a munkával törődj kérlek. határidőnk van
ui miért írod alá az emailjeidet? a fejlécben ott áll, kitől jönnek
---------------------------------------------------------Dátum: szept. 3, 21:05
Feladó: Lucy Stillman
Címzett: Warren Vidic
Tárgy: Leila...
Nemrég azt mondtad, „úgy fogom végezni, mint Leila". Ezt hogy értetted?
- Lucy
Feladó: Igazgatóság
Tárgy: Bizalmas információk
Szeretnénk újra felhívni az Abstergo Vállalat minden alkalmazottjának
figyelmét, hogy tilos nyilvános beszédtémaként felhozni a cég üzletpolitikáját, eljárásait és projektjeit. A függőben lévő bírósági eljárások
fényében szeretnénk mindannyiukat emlékeztetni a munkavállalói szerződésük 2. § 15. bekezdésére: „Ön tudomásul veszi és elfogadja, hogy az
ABSTERGO olyan Bizalmas Információkhoz jutott jelentős idő-, munkaerőés anyagi ráfordítás révén, mely információk jelentős üzleti versenyelőnyhöz juttatják az ABSTERGO-t. Ön továbbá tudomásul veszi és elfogadja, hogy ezen Szerződés megszegése az Ön részéről helyrehozhatatlan kárt
okoz az ABSTERGO-nak, amelynek mértékét nehéz volna meghatározni, és
amely szerződésszegés anyagi kártérítéssel semmilyen esetben sem jóvátehető. Ennek megfelelően Ön egyetért azzal, hogy a jelen Szerződésnek az
Ön részéről való megszegése esetén az ABSTERGO jogosult kártérítési vagy
más méltányos bírói döntésre attól függően, hogy a bíróság melyiket ítéli megfelelőnek, illetve egyéb kiszabható jogorvoslatokra.” Ha bármilyen
kérdésük lenne, kérem forduljanak a humán erőforrás menedzserükhöz.
Együttműködésüket előre is köszönjük.
Tárgy: Vá: A pendrive-od
remek. hagyd csak ott az asztalomon. az én dolgaim helyett inkább az
animuson végzett munkánkon aggódj. kösz.
---------------------------------------------------------Dátum: szept. 2., 22:46
Tárgy: A pendrive-od.
Warren
Megint odakint, a parkolóban találtam meg a pendrive-kulcsodat. Komolyan
oda kéne figyelned, hogy a zsebedben tartsd ahelyett, hogy a köpenyedre
akasztod. Próbálj meg jobban odafigyelni a dolgaidra, Warren. Gondolj
bele, mi lenne, ha a biztonságiak találnak rá. Legalább egy napra leállítanának minket, hogy átírják az összes számítógép hozzáférési kódját.
- Lucy
Bejövő üzenetek:
Feladó: Nancy Nilop
Tárgy: 1394. sz. ügyirat [Leila Marino]
Ms. Stillman!
Sajnálom, de nem hatalmaztak fel rá, hogy erről az alkalmazottról vagy a
cégtől való távozásának körülményeiről információt szolgáltassak ki.
---------------------------------------------------------Dátum: szept. 4, 7:48
Címzett: Nancy Nilop
Tárgy: Leila Marino
Tisztelt Nancy!
Azért írok, mert szeretnék érdeklődni egy Leila Marino nevű volt alkalmazott halálát illetően. Nem tudom, ön itt dolgozott-e az eset idején
(2007. szeptember). Nyilván valami baleset történt vele, de semmilyen
információt nem találok az esethez kapcsolódóan. A halottkémi irodából
azt jelezték, hogy az aktáját titkosították. Ha tényleg öngyilkosság
volt, miért kezelik annyira kényesen ezt az információt?
Üdvözlettel:
Lucy Stillman
Tárgy: Vá: 1394. sz. ügyirat [Leila Marino]
öngyilkos lett valami kapcsolata miatt egy Neumann nevű kölyökkel. sose
kezdj ki a kollégáiddal. most pedig hagyd abba.
---------------------------------------------------------Dátum: szept. 4, 14:15
Feladó: Nancy Nilop
Másolatot kap: Alan Rikkin, Warren Vidic
Ms. Stillman!
Sajnos nem adhatok további felvilágosítást ez ügyben. Küldtem másolatot
erről az e-mailről Alan Rikkinnek. Kérem, hogy minden további kérdését
hozzá intézze. Köszönöm.
---------------------------------------------------------Dátum: szept. 4, 12:02
Címzett: Nancy Nilop
Nancy
Nem értem, miért olyan nehéz hozzáférni ehhez az információhoz. Sose
hallottam még róla, hogy egy vállalat "bizalmas információnak" nyilváníthat egy halottkémi jelentést. Ez nevetséges. Ő a barátom volt. Csak
tudni akarom, mi történt vele.
Lucy
Kimenő üzenetek:
Dátum: szept. 5., 8:36
Címzett: Alan Rikkin
Mr. Rikkin!
Remélem, ön talán segít magyarázatot adni rá, hogy miért nem hajlandó
senki még öt évvel az eset után sem elárulni, mi történt a barátnőmmel.
Ha attól tart, hogy a kényes információ nyilvánosságra kerül amiatt,
hogy megosztja velem... Azt hiszem, a cég nyilvántartásában lévő aktám
önmagáért beszél.
Előre is köszönöm segítségét az ügyben.
Minden jót:
Lucy Stillman
Vidic számítógépe
Bejövő üzenetek:
Feladó: Alan Rikkin
Azt mondtad, nem fog problémát jelenteni, erre most megint kavarja itt a
szart. Tegyél valamit, Warren. Te kezeskedtél érte, te is vagy érte a
felelős.
----------------------------------------------Dátum: szept. 5, 8:37
Jelenleg irodán kívül tartózkodom már szeptember 1.-je óta. Október 4-én
fogok visszatérni. Szükség esetén kérem, lépjen kapcsolatba az asszisztensemmel, Aubery Jacobsszal a 1003-as melléken.
----------------------------------------------Dátum: szept. 5, 8:36
Mr. Rikkin!
Remélem, ön talán segít magyarázatot adni rá, hogy miért nem hajlandó
senki még öt évvel az eset után sem elárulni, mi történt a barátnőmmel.
Ha attól tart, hogy a kényes információ nyilvánosságra kerül amiatt,
hogy megosztja velem... Azt hiszem, a cég nyilvántartásában lévő aktám
önmagáért beszél.
Előre is köszönöm segítségét az ügyben.
Minden jót:
Lucy Stillman
Feladó: Abstergo_Internetes_Hirszolgalat
Tárgy: Napi főcímek
A hurrikánszezonnak vége...
De nem úgy, ahogy gondoltuk. Az egyre kiszámíthatatlanabb időjárási modellek miatt a Globális Meteorológiai Szervezet kénytelen volt eltörölni
a „hurrikánszezon" kifejezést. Míg azelőtt kizárólag júniustól novemberig tartott, mára a hurrikánok időtartam, gyakorisága, ereje és előfordulási helyei oly mértékben megemelkedtek, hogy a legtöbb part menti városnak folyamatos félelemben kell élnie ezektől a pusztító viharoktól.
Elhalasztják az Eye-Abstergo műholdjának fellövését
Az utolsó percben elvégzendő korrekciókra hivatkozva az új többfunkciós
telekommunikációs műholdjukat illetően, az Eye-Abstergo december 21-re
halasztotta el első műholdjának űrbe bocsátását. Továbbra is fenntartják
véleményüket, hogy szabadalmaztatott technológiájuk gyorsabb és megbízhatóbb adatátvitelt fog lehetővé tenni, mint a korábbi generációs műholdak, melyeknél rendszeresek a késések és az interferencia.
Egyre feszültebb a helyzet az antarktiszi fúrások miatt
Az Egyesült Államokat és az Európai Uniót ismét súlyos kritika érte döntésük miatt, miszerint kezdjék meg közös tulajdonú olajfúró platformok
építését a Weddell-tengeren. Számos nemzetközi szakszervezet ellenzi a
munkálatokat és azt állítják, hogy ezzel megsértik az Antarktiszegyezményt. A helyzetet tovább bonyolítja két haditengerészeti romboló
jelenléte is a térségben, melyeknek állítások szerint semmi közük az
építkezésekhez.
Törölt üzenetek:
Feladó: [ISMERETLEN]
Tárgy: TUDOM
TUDOM, MIT TESZNEK. TUDOM, HOGY MIT TETTEK. LÁTTAM ŐT. EGY FÉMGÖMB VOLT
NÁLA. KINYÍLT. MEGŐRÜLTEK TŐLE. LÖVÖLDÖZTEK. SZÚRTAK. DARABOKRA TÉPTÉK
EGYMÁST. TUDOM, HOGY MAGUK VOLTAK. LÁTTAM A LOGÓT. HALLOTTAM A NEVÜKET.
EL FOGOM MONDANI. BÁRKINEK, AKI HALLJA. KI FOG DERÜLNI. MEG FOGJÁK TUDNI
AZ IGAZSÁGOT. ÉS AKKOR MEGFIZETNEK. MAGUK ŐRÜLT ELMEBETEGEK. MEGFIZETNEK.
Törölt üzenetek:
Feladó:
Tárgy: ??
Feladó: gyorsabb olcsóbb gyógyszerek
Tárgy: bajok vannak ODALENT?
gondolt már rá valaHA, Miért nevetnek mAgán? hadd találjam ki. fogalmazzunk úgy, baRátnője sOSem kér Abból, amit egy öNénél jObb és
vasTagabb szerszámú illeTőtőL is mEgkaphat. Hogy is kelhetne ver-Senyre
ön eZzel? Ne aggódjon, van önnek egy biztos módszerÜnk! AjánlatuNKért
kattintson a linkre.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 8:18
Címzett:
Tárgy:
TUDTOK SEGÍTSÉGET KÜLDENI?
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 8:16
Feladó:
Tárgy:
JÓ. MARADJON ÍGY EGYENLŐRE.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 8:03
Címzett:
Tárgy:
NEM.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 7:56
Feladó:
Tárgy:
Ő TUD RÓLUNK?
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 7:47
Címzett:
Tárgy:
ŐT HASZNÁLJÁK FEL, HOGY EGY ÚJ EREKLYÉT TALÁLJANAK. EDDIG KÉSLELTETTEM
ŐKET, DE MÁR KÖZEL JÁRNAK.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 7:34
Feladó:
Tárgy:
MI VAN DESMONDDAL?
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 7:20
Címzett:
Tárgy:
AZ AGYUNKAT.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 7:18
Feladó:
Tárgy:
HOGY ÉRTED, HOGY MINDENT?
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 7:15
Címzett:
Tárgy:
FÖLD KÖRÜL PÁLYÁRA ÁLLÍTANI EGY TRANSZMITTERT AZ EREKLYÉNEK. AZ ÖT ÉVE
ELKEZDETT REAKCIÓKÍSÉRLETEK KITERJESZTÉSE. HA SIKERREL JÁR, MINDENT
IRÁNYÍTANI FOGNAK.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 7:12
Feladó:
Tárgy:
MI A FELLÖVÉS CÉLJA?
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 6:58
Címzett:
Tárgy:
LEGALÁBB HUSZAN HALTAK MEG A BALESETBEN. VALÓSZÍNŰ, HOGY ITT LESZ A
FELLÖVÉS. HA NEM AZ INDÍTÁS, AKKOR BIZTOS AZ ÖSSZESZERELÉS. MEG KELLENE KÍSÉRELNI A BEHATOLÁST.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 6:48
Feladó:
Tárgy: ??
INFÓRA VAN SZÜKSÉGEM A DENVERI ESETRŐL
Bejövő üzenetek:
Több százan kórházban a vízszennyezési botrány miatt
Az Abstergo Ingatlanvállalatot azzal vádolják, hogy titokban manipulálta egy kisváros vízkészletét abból a célból, hogy kipróbáljanak egy
szintetikus szert, melyet céges berkekben "új fluoridnak" neveznek.
Gyászol a nemzet, bezár az utolsó filmstúdió
A mai nap történelmivé vált az ország utolsó mozistúdiójának bezárásával. A videojátékok egyre emelkedő jelentőségét és a burjánzó kalózkodást tartják a filmipar halála legfőbb okának.
Feladó: Biztonsagi-dokumentumkezelo_Reszleg
Tárgy: jelszó
000626777
----------------------------------------------Dátum: szept. 6., 16:35
Tárgy: Vá: jelszó
Felhívom neked a biztonságiakat. Hamarosan kapod az e-mailt.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6., 16:32
Tárgy: jelszó
nem férek hozzá a komputerhez. jelszót kér.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6., 16:00
Tárgy: Fejlemények
Warren!
A legfrissebb felfedezéseid alapján végzett elemzésünket letöltöttem a
tárgyalóteremben lévő védett terminálra. NAGYON FONTOS, hogy átnézd és
ha van bármilyen utólagos észrevételed, azokat visszajelezd nekünk.
Addig nem tudjuk folytatni a keresést, amíg ki nem jelentkezel.
Kérlek, ez legyen az első dolgod.
Tárgy: Vaklárma
Azokról az idióták tehetnek róla a gyógyszerrészlegnél. Sajtóközleményt fogunk kibocsátani a műholdról. Elmondjuk nekik, hogy a fellövést elhalasztottuk 21-éig, hogy végrehajthassunk pár fejlesztést a
"lefedettségen". Meg még valami maszlagot a kevesebb hívásmegszakadásról. Persze mindezt "a fogyasztóink érdekében". Csak intézd el, hogy
időben megszerzed, ami kell, hogy elkészüljünk a fellövés következő
dátumára.
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 15:21
Feladó: Jane Birkam
Tárgy: Minden oké?
Hű, láttad a híreket? A részvényeinken ez meg fog látszani, annyi
szent. Mit szólnál ma egy ebédhez?
----------------------------------------------Dátum: szept. 6, 15:18
Feladó: Henry Liman
Tárgy: Vá: Bizalmas információk
Azt hiszem, ezúttal tényleg nagy balhé lesz. Valakinek sikerült kiszivárogtatnia egy rakás dokumentumot a "flourid-fejlesztési tanulmányokról", és most a gyógyszerészeti részlegnél kivizsgálást tartanak
a szövetségiek. Lezárták az egész helyet. Láttad, mi volt azokban a
jelentésekben? Mi a francot képzeltek egyáltalán? Sikerült megmérgezniük egy egész várost.
----------------------------------------------Dátum: szept. 3, 9:13
Feladó: Igazgatóság
Címzett: Abstergo-Mind
Tárgy: Bizalmas információk
Szeretnénk újra felhívni az Abstergo Vállalat minden alkalmazottjának
figyelmét, hogy tilos nyilvános beszédtémaként felhozni a cég üzletpolitikáját, eljárásait és projektjeit. A függőben lévő bírósági eljárások fényében szeretnénk mindannyiukat emlékeztetni a munkavállalói szerződésük 2. § 15. bekezdésére:
„Ön tudomásul veszi és elfogadja, hogy az ABSTERGO olyan Bizalmas Információkhoz jutott jelentős idő-, munkaerő- és anyagi ráfordítás révén, mely információk jelentős üzleti versenyelőnyhöz juttatják az
ABSTERGO-t. Ön továbbá tudomásul veszi és elfogadja, hogy ezen Szerződés megszegése az Ön részéről helyrehozhatatlan kárt okoz az
ABSTERGO-nak, amelynek mértékét nehéz volna meghatározni, és amely
szerződésszegés anyagi kártérítéssel semmilyen esetben sem jóvátehető. Ennek megfelelően Ön egyetért azzal, hogy a jelen Szerződésnek az
Ön részéről való megszegése esetén az ABSTERGO jogosult kártérítési
vagy más méltányos bírói döntésre attól függően, hogy a bíróság melyiket ítéli megfelelőnek, illetve egyéb kiszabható jogorvoslatokra.”
Ha bármilyen kérdésük lenne, kérem forduljanak a humán erőforrás menedzserükhöz.
Együttműködésüket előre is köszönjük.
Tárgy: Vá: A pendrive-od
remek. hagyd csak ott az asztalomon. az én dolgaim helyett inkább az
animuson végzett munkánkon aggódj. kösz.
---------------------------------------------------------Dátum: szept. 2., 22:46
Tárgy: A pendrive-od.
Warren
Megint odakint, a parkolóban találtam meg a pendrive-kulcsodat. Komolyan oda kéne figyelned, hogy a zsebedben tartsd ahelyett, hogy a köpenyedre akasztod. Próbálj meg jobban odafigyelni a dolgaidra, Warren.
Gondolj bele, mi lenne, ha a biztonságiak találnak rá. Legalább egy
napra leállítanának minket, hogy átírják az összes számítógép hozzáférési kódját.
- Lucy
Kimenő üzenetek:
Tárgy: tárgy terem ajtó
10281943
----------------------------------------------Dátum: szept. 7, 9:23
Tárgy: Vá: tárgy terem ajtó
nincs mi az
----------------------------------------------Dátum: szept. 7, 9:20
Tárgy: Vá: tárgy terem ajtó
Helló, Warren
Az ajtó belépőkódját múlt éjjel megváltoztatták (minden héten meg
szokták változtatni). Neked nincs meg az új belépőkód?
----------------------------------------------Dátum: szept. 7, 9:13
Tárgy: tárgy terem ajtó
nem működik. a távnyitás valamiért kikapcsolt. oda tudnál menni és
megnézni mi baja van. nincs időm ilyen szarságokra.
Bejövő üzenetek:
Tárgy: Újabb tesztalanyok?
Warren!
Ha ez a kölyök nem adja meg azt, ami kell nekünk, akkor ideje elkezdeni
máshol keresgélni. Küldtem egy másolatot Davidnek a Beszerző részlegünkbe. Ő szerezhet még neked pár újabb tesztalanyt, ha Desmondot idő
előtt nyugdíjazni kellene. Ha netán emlékeztetnem kéne téged, KIFUTUNK
AZ IDŐBŐL!
E miatt a fluorid-fejlesztői szarság miatt most egy HOSSZÚ vizsgálatnak
nézünk elébe. Meg kell tartanunk 21-én a kilövést. Ha tovább várunk,
kockáztatjuk, hogy a vizsgálat idejére mindent befagyasztanak. Van egy
érzésem, hogy ezúttal egyik washingtoni haverunk sem fog kihúzni bennünket a szarból. A legközelebbi szavazáskor majd gondoskodunk róluk.
Sikeresen feltakarítottuk a denveri eset nyomait, de úgy hallottam, valami farokcibáló seggfej mindenféle fórumokat meg hülye weboldalakat
szór tele tömeggyilkosságról meg céges eltussolásokról szóló mesékkel.
Honnan a francból szedi egyáltalán az információit? A jelentésedben azt
írtad, a projektvezető mindenkivel végzett, mielőtt a takarítóbrigádok
odaértek volna. Még mindig nem értem, hogy sikerült nekik ennyire elcseszni.
Mindegy, a lényeg, hogy megpróbáljuk kideríteni, ki a franc az, hogy
befoghassuk a pofáját, de eddig semmi eredmény. Már az is szembe jutott, mi van, ha valaki segít neki. Úgy fest, még mindig szabadon rohangál néhány azokból a tetves asszaszinokból. Egy is bőven elég hozzá.
De ezt már te is tudod. Jut eszembe, mi van, ha a fluoridos dolgot
végülis belülről szivárogtatták ki? És ha így volt, vajon csak egy
vészmadárral van dolgunk, vagy valami sokkal rosszabbal?
Lassan ott tartok, hogy lefújom az egészet dolgot a te 17-es alanyoddal. Szóval vagy eredményeket mutatsz fel, vagy küldjél másvalakit abba
az Animusba.
- Alan
Jobb határvédelmet ígér a mexikói elnök
Az országba belépő rekordlétszámú illegális bevándorlók miatt aggódva
Mexikó elnöke ma ígéretet tett, hogy megerősíti a határ védelmét. A határ mentén állomásozó katonák száma várhatóan megháromszorozódik. A bevándorlást ellenzők aggódnak az amerikai bevándorlók és a mexikói katonaság között egyre fokozódó erőszak miatt. A két csoport között folyó
harcok eddig 300 halottat és közel 1000 sebesültet követeltek az elmúlt
hat hónap során.
A tárgyalóterem számítógépe
Bejövő üzenetek:
Címzett: 9-es számú projektvezető
Tárgy: Elemzés
Warren!
A többiek és én végeztünk az Animus felvételeinek feldolgozásával a 12estől a 16-os alanyokig. Bár továbbra is az Éden Töredéke az elsődleges
célunk, fel kell kutatnunk és meg kell ismernünk a többi megmaradt ereklyét is. Biztosan megérted az emögött álló okfejtésünket. Jóllehet a műhold már elvégezte nekünk a munka nagy részét, kétségtelenül foglalkoznunk kell majd azokkal, akik immúnisak a hatására - vagy védve vannak
tőle.
Légy szíves, szánj rá egy percet, hogy átnézd a felfedezéseinket és ha
van valami véleményed, azt visszajelezd nekünk. Alább összegzem őket:
1. Az Éden Töredéke (3-as számú): Nagyra értékeljük töretlen erőfeszítéseidet, hogy újabb ereklyét találj a 2-es számú helyett, ami a denveri
műholdbalesetben veszett oda. Tudjuk, hogy a 17-es alanynak problémái
vannak az Animusszal való kapcsolódással, ami késésekhez vezet. Ennek
folytán becslésünk szerint van még további 24 órád, hogy új döntő haladást érj el. Bízunk benned, hogy meg tudod szerezni az információt, amire szükségünk van. Ő tudja, hol van a többi ereklye - mégha nem is fogja
fel. Fel KELL oldanod azt a végső emléket, vagy minden hiába volt.
2. A Philadelphia-kísérlet: A 12-es Animus-alanyból kinyert adatok azt
mutatják, hogy a hajó rövid időre materializálódott egy jövőbeli időpontban nagyjából 18 percre. Nem tiszta még, hogy a mi idősíkunkon, vagy
egy miénkkel párhuzamoson. Bár elég adatot gyűjtöttünk, hogy rekonstruáljuk és helyrehozzuk a kísérletben használt eredeti ereklyét, az Igazgatóság időparadoxon miatt aggodalomra utalva elutasította a javaslatot,
hogy tovább lépjünk a projekttel. A vállalat politikája továbbra is érvényes: minden olyan ereklyét, mely bizonyítottan képes valamilyen módon
manipulálni az időt, el kell zárni. Az ereklyét biztonságos helyen tároljuk tovább.
3. A Tunguzka-incidens: Ma úgy hisszük, hogy az asszaszinok támadásának
közvetlen eredménye. A kutatóállomás az ereklyével együtt megsemmisült.
Több hasonló hullámgeneráló eszközünk is van raktáron, de jelenleg nincs
elegendő adatunk a kutatás megkezdéséhez. A baleset kockázata túl nagy.
A Származáskutató és Beszerző Részlegnek meg kell kísérelnie felkutatni
a támadás bármely túlélőjének leszármazottait (akár az asszaszinok közül, akár a Testvériségből), hogy folytathassuk a kutatást. Ennek az
egyedülálló technológiának a feltámasztása nagy segítségünkre lehet az
ellenállók felszámolásában a műhold aktiválását követően. Épp most sze-
dünk össze egy kutatócsoportot, mely ezen a területen fog dolgozni.
4. A Grál: Ezennel a Grált töröljük a megszerzendő ereklyék listájáról.
Nincs elég bizonyítékunk, mely alátámasztaná létezését. A 17-es alanyon
jelenleg folytatott vizsgálat arra enged következtetni, hogy az Éden Töredékén kívül minden Jézus Krisztushoz kötődő ereklye csupán irodalmi
eszközök (vagy az Éden Töredékéből származtatták őket) és nem valós tárgyak. Mégha ez a tárgy valódi is, a lehetséges haszna a jelen fázisban
elhanyagolható. Erőforrásainkra nagyobb szükség van máshol.
5. A Mitchell-Hedges-féle kristálykoponyák: Az ereklyék elemzését befejeztük. A jó hír az, hogy működnek. Ennek folytán most már van egy biztonságos kommunikációs csatornánk, melyet a fellövés után használhatunk.
Rossz hír viszont, hogy igen korlátozott számban léteznek csak, ezért
kizárólag a leglétfontosságúbb létesítményeink kapnak belőlük. Nektek
nyilván a birtokotokban marad az, amit már megkaptatok.
Warren, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a 17-es alannyal minél hamarabb el kell intézned a dolgot. Mérhetetlenül megkönnyebbültünk azon,
hogy láthatóan közeledsz a célemlékhez, de gyorsítanod kell az ütemen.
Minden, amiért dolgozunk, azon áll vagy bukik, hogy neked sikerül-e kinyerned a többi darab helyét. Nélkülük semmink sincs.
A Megértés Atyja vezéreljen téged a sikerhez.
A.R.
Bejövő üzenetek:
Tárgy: 16-os számú alany
Warren!
Befejeztem a jelentésemet a 16-os alanyról. Ha van egy kis időd, vess rá
egy pillantást, mert szerintem ez alátámasztja a feltevésemet, miszerint
nagyobb odafigyeléssel kell bánnunk velük. Ha elhanyagoljuk őket, az
csak további idegösszeroppanásokhoz fog vezetni.
Mivel jól tudom, hogy elég elfoglalt vagy, röviden összefoglalom a dolgokat. Az Animusban való huzamosabb ideig tartózkodás egy úgynevezett
„bevérzés-effektust" váltott ki a 16-os alany genetikai szerkezetében,
aminek eredményeképp a genetikus és a valós emlékei összeolvadtak. Többé
képtelen volt különbséget tenni a saját és az őse élete között, ahogy
azt a szobájában történt eset is bebizonyította.
Úgy vélem, ez az effektus bizonyos tekintetben hasonló a többszörös személyiség és téveszmés zavarokhoz. Azok az emberek, akik saját bevallásuk
szerint múltbeli életeket élnek át, vagy más személyiségek jelentétét
érzik az elméjükben, nagy valószínűséggel ennek a bevérzés-effektusnak
egy természetesen előforduló változatát élik meg. Habár a pontos tünetek
alanyonként eltérőek lehetnek, a végeredmény ugyanaz: elveszítik az
eszüket.
Szerintem éppen ez történt a 16-os alannyal is. Az egyik őse úgy tűnik,
valamilyen fontos esemény részese lehetett az ókori Távol-Keleten. Az
általa hátrahagyott írások a falon megdöntenek minden hagyományos magyarázatot, bár még nem érzem úgy, hogy el kéne vetnem őket. A kérésed értelmében kérvényeztem egy nyelvészt és egy történészt, hogy tanulmányozzák őket arra az esetre, ha valami jelentőséggel bírnának. Ha bármit találnak, tudatni fogom veled.
Nemsokára átküldöm a jelentésem teljes másolatát, hogy átnézhesd az
eredményeimet, ha lesz időd. Tudom, Warren, hogy ez neked nem olyan fontos, de sokat jelentene nekem, ha csak egy pillantást vetnél rá és elgondolkodnál rajta. Nem kell keményen hajtanunk őket. Nem kell megölnünk
őket. Pusztán praktikussági szempontból sincs értelme megölni az alanyokat. Ha meghaltak, a tudásuk örökre elveszik számunkra. És mindketten
tudjuk, milyen veszélyes lehet ez.
Köszönöm, hogy időt szánsz rám!
-Lucy
Tovább folynak a megbeszélések az L-11-es járványkitörés következményeiről:
Közel 6 év telt el, mégsem történt sok előrelépés a történelemkönyvek
által „Második Pestisnek” nevezett járvány utóhatásainak felszámolásában. A vírus 3 hónap leforgása alatt a népesség közel 96%-át kiirtotta,
ami Afrika kontinensét javarészt lakatlanná tette. A kontinens felosztására hozott tervek erőteljes ellenállásba ütköztek a túlélők részéről,
akik neokolonializmusnak tartják ezt. Az egyik tiltakozó a következőt
nyilatkozta: - „Akár százan, akár százmillióan vagyunk, ez akkoris a mi
otthonunk és senkinek sincs joga elvenni tőlünk.”

Fordította: Steve Q.

Transcription

Similar documents

Vi punktskriftsläsare nummer 1, 2014

Untitled - Data.hu

Klikk ide a letöltéshez! - Vénuszi művészetek kézikönyve

Allan Pease