Az állati gondolkodás kutatásában a következtetési képességek

7. ÖSSZEFOGLALÁS
Az állati gondolkodás kutatásában a következtetési képességek vizsgálatának kiemelt
jelentősége van, mivel ezek azok a kognitív mechanizmusok, amelyek az érzékelés számára
pillanatnyilag nem elérhető információkat is felhasználnak, és a tényezők közötti oksági
kapcsolatok felismerése révén tudják magyarázi a fizikai vagy a szociális környezet történéseit.
Ezek a kutatások azonban elsősorban humán és főemlős alanyokra korlátozódnak, pedig a
kutya mind evolúciós története, mind egyedi tapasztalatai alapján ígéretes alanynak tűnik.
Ennek megfelelően célunk az volt, hogy összehasonlító kutatásra is alkalmas módszerekkel
vizsgáljuk a kutya következtetési képességeit.
Eredményeink szerint a kutya jól vizsgálható az elsősorban vizuális modalitásban közölt
információk manipulálására építő, főemlőskutatásban használatos módszerekkel, s nem csupán
a pillanatnyilag látható információkat veszi figyelembe viselkedése kialakítása során. A fizikai
problémahelyzeteket illetően kimutattuk, hogy képes kizárásos következtetésre, vagyis indirekt
információt is képes egy tárgy megtalálására felhasználni, bár e képesség megnyilvánulása
kontextusfüggést mutat.
Míg a feltételezés, hogy a kutya rendelkezik elsődleges reprezentációkkal jól
alátámasztható, eredményeink egyértelműen amellett szólnak, hogy másodlagos reprezentációi
viszont nincsenek: nem képes például az ember ismereteiről valamilyen elképzelést kialakítani.
Bár bizonyos feltételekkel fokozott informáló viselkedést mutat akkor, ha az ember nem volt
jelen bizonyos múltbeli történésekkor, ez valószínűleg nem az ember ismereteinek figyelembe
vételét tükrözi, hanem megmagyarázható egy egyszerű informálási szabály használatával és az
ember korábbi jelenlétéhez való közvetlen alkalmazkodással. E tekintetben a kutya
teljesítménye alatta marad már a 2,5 éves gyerekekének is, és bizonytalan mértékben az
emberszabásúakénak is, mégis e szabály használata a mindennapi életben valószínűleg
viszonylag jó szimulálja egyes tudatelméleti képességek használatát.
Bár a kutya viselkedése sok esetben asszociációs tanulással is magyarázható, máskor
azonban ennél kifinomultabb alkalmazkodást tükröz. Eredményeink szerint például a kutya
képes egy háromszereplős, társas interakciós helyzetben az ember figyelmének irányát a
résztvevők elhelyezkedésével együtt figyelembe venni.
Azt is kimutattuk, hogy a kutya nem csupán az ember figyelmi kulcsaira érzékeny, de
képes annak gesztikuláris jelzései alapján a táplálékot is megtalálni, sőt ő maga is jelzi az
elérhetetlen táplálék helyét az ember számára. E viselkedések azonban nem jelennek meg a
155
kutyával összemérhető mértékben, ember által szocializált farkasoknál, ami arra utal, hogy a
domesztikáció valamilyen módon fokozta a kutya hajlandóságát arra, hogy az emberrel
kommunikáljon kooperatív helyzetekben.
156
8. SUMMARY
Reasoning abilities are of special interest in research of animal cognition since these are the
cognitive mechanisms which process information inaccessible for present perception and also
are able to explain events of the physical and social environment based on their casual
relationships. These studies, however, focus mainly on humans and other primates, although the
dog seems to be another promising subject according to its evolutionary history and individual
experiences. Accordingly our aim was to test the dog’s reasoning abilities with methods
suitable also for comparative investigations.
Our results show that dogs can be examined in tasks manipulating mainly visual
information used in primate-research, and that they take not only the presently visible
information into account. Considering physical problem situations dogs proved to be able to
make inferences based on exclusion that is they are able to find an object based on indirect
information. The manifestation of this capability, however, is dependent on the context of the
situation.
Whereas the assumption that dogs have first-order mental representations is wellsupported, our results clearly show that they do not have second-order representations: they
seem not to be able to recognize humans’ knowledgeable states for example. Although with
some limitations they perform more intensive informing behaviour if their human partner was
previously absent during relevant events, most likely this does reflects attributing ignorance to
the human but can be explained by a simple informing rule and tailoring the behaviour directly
to the human’s previous presence or absence. In this respect the dog’s performance is inferior
compared to that of children even at the age of 2.5 and also that of the apes to uncertain extent.
Using this simple rule, however, presumably is still a good simulation of mental state
attribution in every day life.
Although in many cases the dogs’ behaviour can be explained by forming associations
in other cases it reflects a more sophisticated adaptation to the situation. According to our
results, for instance, in a social interaction with three parties dogs are able to take into account
the human partner’s attentional direction compared to the spatial locations of the participants.
It was also shown that dogs are sensitive not only to humans’ attentional cues but they are able
to find hidden food based on a human’s pointing gesture, and even more they indicate the place
of some out-of-reach food to their human partner. These behaviours are not performed by
wolves socialized by humans in a comparable level with dogs, which suggests that
157
domestication somehow improved the dog’s propensity to communicate with humans in
cooperative situations.
158